Tolnai Népújság, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-11-21 / 46. szám

2010. NOVEMBER 21, VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Valóra váltották az álmaikat Orlando A paksi kommandósok kivívták, hogy a világ elitjéhez tartozzanak Évről évre Floridában, Orlandóban gyűlnek ösz- sze a speciálisan képzett rendőrök, hogy eldönt­sék, ki a legjobb a vilá­gon. Mocsárban kúsz­nak, drótkötélen csúsz­nak, toronyban másznak versenyt futva egymással és az idővel. Az idei ver­seny is a paksiak sikeré­től volt hangos. Vida Tünde Tíz éve Pakson rendeztek egy országos kommandós versenyt, amelynek győztese jutalom­ként elutazhatott az Egyesült Államokba, és részt vehetett az orlandói világversenyen, a SWAT Round UP-on. A paksi Neutron bevetési egység nyerte el a lehetőséget. Nagyjából az­zal bocsátották őket útnak, hogy érezzétek jól magatokat, ne hozzatok ránk szégyent, de nem várunk el semmit. Akkor több mint nyolcvan csapat állt rajthoz, s a paksi legénység a középmezőnyben végzett. Ám a talán leggyilkosabb számban, az akadálypályán bronzérmet szereztek. Azon az eredmény- hirdetésen és a banketten, amin az esélytelenség miatt először majdnem részt sem vettek, sztároknak kijáró ünneplést kaptak. A paksi kommandósok a World Trade Center elleni me­rénylet miatt 2001-ben nem utazhattak, azóta azonban min­den évben rajthoz állnak, és to­vább fényesítik nimbuszukat. Az idei versenyt, amely 28. a sorban, november 8 és 12 kö­zött rendezték. A paksi legény­ség immár a Terrorelhárító Köz­pont IX. Műveleti Osztályaként állt rajthoz. A TEK Nine Hunga­ry néhány rutinos versenyzővel és jó pár fiatalabb, kevesebb versenytapasztalattal bíró csa­pattaggal nevezett a SWAT Round UP-ra, amelyre ezúttal 52 különlegesen képzett rend­őri egység sereglett össze.- Harmincöt fokos hőség volt, és a tavalyinál is nehezebb fel­adatok, ami nem meglepő, hi­szen évről évre nehezítik, vál­toztatják a pályákat - mesélte Kiss Attila őrnagy, a csapat és az osztály vezetője. Különösen igaz Nem a név a lényeg, a paksi kommandósok a Terrorelhárító Központ IX. Műveleti Osztályaként (TEK 9 Hungary) is sikert arattak Amerikában ez az első úgynevezett vakpá­lyára, amelynek éppen az a lé­nyege, hogy az égvilágon sem­mit nem lehet róla előre tudni. Itt kellett a verseny történeté­ben először mozgó járműről fix- célra lőni. A paksiak remekül helytálltak itt is, csakúgy, mint a következő három verseny­számban, így megnyugtató he­lyezéssel rajtolhattak az aka­dálypályán, amely a sikerszá­muk. Az elmúlt évek alatt szá­mos alkalommal álltak a dobo­gón, többször annak legfelsőbb fokán. Itt is volt némi újítás, az „A” elem helyett - ami a paksi­ak erőssége volt - majomlétra került, illetve első ízben kellett egy 25 fontos súlyt kötéllel el­vonszolni a megadott helyre. A nehézséget nem ezek az új ele­mek jelentették, hanem az, hogy egyetlen egyszer sem edzhettek a pályán a csapatok. így a TEK 9- nek mindent egy lapra kellett feltennie, és még arra sem volt lehetőség, hogy az edzésen vá­lasszák ki az indulókat, míg a legnagyobb rivális két hétig csak erre trenírozott, mert náluk felépítették az orlandói pálya mását. Ezzel együtt megint beír­ták magukat a paksiak a SWAT Round UP történelemkönyvébe, mert 3:53-as időeredménnyel ezüstérmet szereztek. Mindezt tetézték egy összetettben szer­zett bronzéremmel, ami még na­gyobb fegyvertény. Kiss Attila szerint a szép siker az öt nap alatt nyújtott kiegyensúlyozott teljesítménynek köszönhető. Egyetlen olyan feladat sem volt, amit elrontottak volna. Összetettben dobogóra a ver­seny közel három évtizedes tör­ténete során csupán négyszer állt fel nem amerikai csapat, eb­ből egyszer egy svéd gárda, há­romszor a paksi kommandósok. Az már szinte természetes, hogy Paksra került a legjobb nemzet­közi csapatnak járó trófea is. Az ezzel járó díjat azonban nem hozták haza, hanem felajánlot­ták a texasi San Antonio csapa­tának, amely a negyedik napon feladta a versenyt, mert négy k kollegájukat egy'fegyveres ^akcióban meglőtték. A sé­rültek még életben voltak, „ amikor Kiss Attiláék re­pülőre szálltak. Az egyéni versenyben induló Farsang Jánosnak egyszer sem remegett meg a keze ! Farsang János akció közben AZ ÖT FELADATBÓL álló csapat- bajnokság mellett minden év­ben megrendezik az egyéni kommandós versenyt is Orlan­dóban. Farsang János ex-kom- mandós, aki 16 éven át dolgo­zott a Neutronnál, eleinte a versenycsapat tagjaként, majd felkészítőjeként öregbítette Paks hírnevét a tengerentúlon. Egyéniben 2008-ban állt rajt­hoz először, s rögtön a 2. he­lyen végzett. Tavaly egy sérülés miatt 6. és rendkívül csalódott lett. Akkor vette fejébe, hogy addig dolgozik, amíg álmát, hogy bajnok legyen, meg nem valósítja. Egy éven át jutott, edzett naponta, majd a Nem­zeti Nyomozóiroda gárdájához csatlakozva saját költségvetés­ből idén is kiutazott Orlandó- ba. Az egyéni verseny egy számból áll, de pestiesen szól­va sem piskóta: három kör, összesen hat kilométer akadá­lyokkal tűzdelt, mocsaras tere­pen. Körönként egy-egy lövés mindig más fegyverrel. Akinek itt megremeg a keze, sokat ve­szíthet, mert csak a tízes a nye­rő, az annál gyengébb lövése kért büntetőidő jár. Farsang Jánosnak sikerült két NASA-s között másodikként célba érni Ezek után összesítették a lőeredményeket: az ex- Neutronos paksi versenyző csupán 1:30 büntetőidőt ka­pott, míg riválisai jóval többet, így ő lett idén a Super Swat győztese. JEGYZET W SZERI 4 V ÁRPÁD Erőszak és iskola A ILINCSELESSEL és rablás­sal dúsított, újabb iskolai erőszak ismételten arra vilá­gított rá, hogy a látszólag csendes - vagy talán csak a kívülálló számára csendes - felszín alatt ezekben az in­tézményekben is időről idő­re felforrnak az indulatok. Mármint Tolna megyében is. Mely megyét szeretjük ugyan a béke szigetének hinni, bizonyos szempontból nem alaptalanul, de azért most is láthatjuk: már ilyen szinten is vannak bajok. Rá­adásul amiről tudomást szerzünk, az nyilván csak a jéghegy csúcsa. Országos és tipikus jelenség: az érin­tett intézmények és vezető­ik, ha csak egy mód van rá, az iskolai - konkrét - erő­szak ügyében hallgatásba burkolóznak. S talán abban reménykednek, hogy a jóté­kony csendnek köszönhető­en egy-egy ilyen ügy „elfelej­tődik”, és legközelebb majd­csak nem történik semmi. tévedés. A hallgatás még to­vább fedi a bajt, mely egyéb­ként - tegyük hozzá nyoma­tékkai - ősforrásként nem az iskolában fakad. Ott „csak” megjelenik mindaz, amit a rendszer, a társada­lom kitermel magából. Kezdve példának okáért az­zal a mindennapi szóbeli erőszakkal, ami két évtizede politikai „kultúránk” része. Az effajta kezdet pedig igen könnyen vezet ahhoz a vég­hez, melyben nem számít tabunak a kellő alapra épít­kező fizikai erőszak. az említett - és az összes ilyen - iskolai ügy tehát bi­zonyos értelemben tünet, de ez természetesen nem menti fel az elkövetőket. Viszont újabb tanulságként és fel­adat-meghatározásként szol­gál az arra illetékes környe­zetnek: mi a haladéktalan és hatékony teendő annak ér­dekében, hogy legközelebb ne történjen egy ennél is sú­lyosabb eset. Már ha egyál­talán létezhet ilyen teendő... Szót fogadtak a zsűrinek, színvonalas dolgokat mutattak be ki mit tud? Vers- és prózamondók, modern- és néptáncosok és fiatal zenészek versengtek a paksi seregszemlén paks Azzal, hogy 1983-ban a Szélkiáltó együttes megnyerte kategóriájában a Ki mit tud?-ot, elindult a karrierje, lemezt, fil­met készíthettek, külföldön lép­hettek fel. A győzelem nagyon sok lehetőséget jelentett, ezt az együttes egyik tagja, Lackner László idézte fel tegnap a paksi Ki mit tud?-on, ahol a diákok ze­nei produkcióit értékelő zsűri munkájában vett részt. Mint mondta, minden olyan alkalom, amikor közönség elé kell állni, edzettséget ad a kis előadóművé­szeknek. Az is öröm, ha valaki otthon zenélget, de az öröm meg­sokszorozódik, ha nemcsak ma­gának, hanem másnak is játszik. Lackner László szerint nagyon jól szerepeltek a zenei kategória résztvevői, színes volt a paletta, a népzenétől a komoly zenén át a jazzig mindenféle muzsikát hallhattak az érdeklődők. S ami fontos, szinte minden esetben nagyon jó előadásban. Két ver­senyzőt, Borzavári Rózát és Klopcsik Klaudiát külön kiemel­te a zsűri tagja. A vers-, próza- és mesemon­dók szereplését értékelő Bakos- Kiss Gábor színművész, a Ma­gyar Versmondók Egyesületé­nek művész tanára, a Kaleidosz­kóp Versfesztivál egyik alapítója is elégedetten nyilatkozott. Azt mondta, megdöbbentő, hogy mi­lyen nagy az érdeklődés ebben a műfajban. Az pedig külön öröm­Klopcsik Klaudia hegedült A viski (Ukrajna) Tisza Táncegyüttes huculkát járt a színpadon mel töltötte el az ítészeket, hogy a felkészítők, versenyzők meg­fogadták a korábbi években el­hangzott tanácsokat, és korban a szavalókhoz illő műveket válasz­tottak. A tánckategóriában is vál­tozatos volt a „felhozatal”, mo­dern táncot, néptáncot, cigány­táncot egyaránt láthatott a zsűri és a közönség. Nagy sikert ara­tott és arany minősítést kapott a viski Tisza Táncegyüttes. Kár­pátaljai tánccal, huculkával lép­tek színpadra. Aranyminősítést összesen 17 produkció kapott, közülük egy tucatot a gálán ismét megnézhe­tett a közönség. A paksi Ki mit tud?-on több mint félezer fiatal lépett színpadra. ■ V. T. ( i * i

Next

/
Thumbnails
Contents