Tolnai Népújság, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-09-12 / 36. szám
2010. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP 7 Presser gábor „Reggel épp rádiót hallgatva nyílt ki a bicska a zsebemben, nem értem, miért nem lehet legalább a legócskább külföldi zenék helyett olykor magyar dalokat adni.” „NEM VAGYUNK TÉVEDHETETIENEK” INTERJÚ senyt, hiszen akkor még nem voltunk zenei gyarmat, sőt pont fordított volt az arány - igaz, az sem volt normális -, de lassan be tudott kerülni az itthoni dalok egy része a tévébe, rádióba. Ráadásul kevesebben voltunk a piacon. Igaz, akkor ezt a szót nem lehetett használni, mert az volt a jelszó - már akkor is nagyon hamisan szólt -, hogy a kultúra nem árucikk. Ma valóban sokkal nehezebb kitűnni, viszont nagyobbak a lehetőségek, nincsenek már határok. Legalábbis látszólag.- Sosem érezte kicsinek ezt az országot?- Dehogynem. Kicsit kicsi, kicsit ráncos, kicsit savanyú, de ez a miénk. Dolgoztam nagy országokban is, ott se könnyebb, se nem egyszerűbb.- Ezt azért is kérdezem, mert épp mostanában írt egy dalt egy fiatal portugál fadotehetségnek, Joana Amendoeirának.- Ez egy régebbi ismeretség. Lisszabonban találkoztam vele, és rögtön megfogott a gyönyörű hangja. Jó neki dalt írni.- Közben pedig új dalokat ír a Túl a Maszat-hegyenhez, amit a tervek szerint decemberben tűz műsorra a Pesti Szfrtház.- Sőt, már készen is vagyunk vele. Egy csomó új dalt írtunk Varró Danival, és azok a „régiek” is szólnak majd, amik még a Bábszínház előadásához születtek. A mostani előadás sokkal bővebb és felnőttebb lesz, tele új jelenetekkel, így szükség volt új dalokra. És nagyon élvezem a még egyetemista Néder Panni rendező és hasonló (szinte kis)korú csapatával a közös munkát.- Hogy ismerkedett össze Varró Danival?- A bábszínházas felkérés előtt is ismertem Varró Dani- műveket, például nagyon szerettem a Túl a Maszat-hegyen címűt. És egyszer még közös műsorban is szerepeltünk, Vámos Miklós Rögtön! című sorozatában neki verset kellett rögtönöznie, nekem pedig dalt írni belőle ott helyben, az élő adásban. Jo Dani úrral dolgozni, annak idején egy hét alatt írtuk meg a bábszínházi Maszat-dalokat, egyszerűen nem tudtunk leállni, napi tíz órákat nyüstöltük. A nehezebb szövegeit is jó érzés megfejteni, a versek dallama szinte előhívja a zenét. Nem is mondanám munkának, hiszen az élvezeti része sokkal nagyobb volt.- Közben pedig újra színre kerül a Jó estét nyár, jó estét szerelem! a Nemzeti Színházban. Úgy hallani, abban is közreműködik.- Eleinte erről volt szó, vagyis arról, hogy játszom az előadásban, én lettem volna a színpad szélén ülő zongorista. Sajnos végül nem tudtam elfogadni, a Nemzeti felkérését, mert kiderült, mindkét darabnak ugyanakkor lesz a bemutatója. Decemberben izgalmas Mikulás érkezhet. Zsúfolt évet tudhat maga mögött Presser Gábor. Új dalokat írt a Túl a Maszat-hegyen című darabhoz, besegít a Nemzeti premierjébe, a Jó estét nyár, jó estét szerelem!- be, közben dübörög a Megasztár, ma pedig itt a Magyar Dal Napja. Mézes Gergely- Ez már a harmadik alkalom, hogy megrendezik a Magyar Dal Napját. Valami ilyesmire gondolt a kezdetekben?- Igen, és boldog vagyok, hogy itt tartunk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire sikeres lesz, és közben megmarad „önszerveződő”, nem hivatalos rendezvénynek. Az pedig még jobb érzés, hogy ekkora közönségszimpátia fogadja mindenütt.- Akkor ez már a végső formája a rendezvénynek?- Nagyjából igen. A program azokon múlik, akiket megihlet a kezdeményezés. A koncerteket sok-sok ember szervezi, mindenkinek magának kell kitalálnia a saját rendezvényét, csak a szervezőkön múlik, hogy egy adott helyettilány zenekar lép fel, milyen stílusban, milyen formában. Például az idén Szabó Edit, a Magyar Dal Napja ügyvezető igazgatója és Szabó Andris a Fresh Fabrikból kitalálta a Dallamost (dalvillamost), vagyis Budapesten a 4-es villamoson sok-sok muzsikus játszik, énekel, élő zene szól ma délután 3-tól. Ez már múlt vasárnap is nagy siker volt, biztos, hogy ma is az lesz.- És ön lát erdeményt? Jobban odafigyelünk a magyar dalkincsre?- A legnagyobb gond továbbra is az, hogy nagyon kicsi a lehetőség arra, hogy a magyar dalok eljussanak a nyilvánossághoz, a média továbbra is igen csekély arányban játszik magyar előadóktól, az importzene pedig elnyom mindent. Reggel épp rádiót hallgatva nyílt ki a bicska a zsebemben, nem értem, miért nem lehet legalább a legócskább külföldi zenék helyett olykor magyar dalokat adni. Mert műfajtól függetlenül óriási dalkincs a miénk. A Magyar Dal Napja erre szeretné felhívni a figyelmet. És ha a dalszerzők látják, hogy mekkora a közönség szimpátiája, akkor az némi biztatást ad, hogy lesz esélyük a fiatal szerzőknek is a nagyobb nyilvánossághoz.- A tehetségkutatókra évről évre többen jelentkeznek, tehát zenészjelöltekből nincs hiány. Ön szerint mi hajtja a jelentkezőket, a zene szere- tete vagy inkább a celeblét ígérete?- Nem érdemes általánosítani, hiszen mindenkit más ambíció hajt. Viszont úgy tűnik, hogy a zene szeretete mellett legalább olyan fontos szempont a nyilvánosság. Sokakat valóban a híressé válás, a tévészereplés, esetleg a celebség esélye vonz. Mi a zsűriben igyekszünk az igazi teljesítményt megtalálni. Nyilván nem vagyunk tévedhetetlenek, de talán megérezzük a tehetséget. Őket aztán segítjük az ismertté válásban vagy abban, hogy helyes irányba indítsák el a karrierjüket.- Ön szerint mi vár a zenei pályán a mostani jelentkezőkre? Mekkora az esélyük akár az első széria versenyzőihez képest?- Nem tudom, ez tényleg nem a verseny közben dől el.- Két szériát is kihagyott zsűritagként. Az idén miért vállalta el, és korábban miért nem?- Valójában sosem mondtam nemet, a harmadik széria után új zsűrit állítottak. Az idén pont akkor ért a Megasztár híre, amikor Amerikába készültem. Felhívott Friderikusz, hogy keresni fognak a TV2-től, és ő jiagyon örülne, ha elvállalnám. Nem sokkal később ugyanezzel megkeresett az én vígszínházi igazgatónőm is, Eszenyi Énikő. így amikor felhívtak a tévétől, már nem ért váratlanul a hír, és szép lassacskán megállapodtunk. Szívesen vállaltam, hiszen nagyon jó társaságban vagyok, szeretem ezt a műsort, meg hát ott voltam a a bölcsőnél is. A Megasztár mostanra már nagy gyerekké érett, de remélem, soha nem lesz igazán felnőtt, mert akkor talán már nem lehet igazán szeretni.- Ön mit szól ahhoz, hogy jelenleg, az előválogató idején csak a szuperbéna vagy a szupertehetséges produkciók kerülnek a képernyőre?- Ebben az is közrejátszhat, hogy a középút ma már unalmas a tévénézőnek. De a tévés szempontokról nem tudok nyilatkozni, ilyen kérdésekben nem mi döntünk. Én ezt az extrém oldalt csak pankrációnak hívom. A műsornak jelen szakasza a végéhez közeledik, és most már csak az igazi énekesek, tehetségek maradnak, akiknek a muzsikálás a fontos, és nem pusztán a szereplés. Azt gondolom, hogy a közönség egy részét a kirívó „produkciók” is szórakoztatják, másokat nyilván elré- miszt. De ha jobban belegondolunk, a válogatás egyfajta tükörként is működik, azt mutatja meg, milyen közegben élünk, hol tartunk, hogy gondolkodunk a világról, az előadóművészetről. És ezt nem árt tudni.- Mikor volt nehezebb elindulni a pályán? Akkor, amikor ideológiai és politikai harcokat kellett megvívni, vagy most, amikor egy végtelennek tűnő tömegből kell kitűnni?- A mi időnkben a politikai helyzet ellenére könnyebb volt a terep. Egyrészt csak a hazai előadókkal kellett felvenni a ver■ A válogatás azt mutatja meg, milyen közegben élünk, hol tartunk, hogy gondolkodunk a világról, az előadó-művészetről. És ezt nem árt tudni. „Ma valóban sokkal nehezebb kitűnni, viszont nagyobbak a lehetőségek, nincsenek már határok” Névjegy 1947-ben született Budapesten. 1967-től az Omega zenésze és dalszerzője. 1971-ben ő és Laux József kiváltak, és megalapították a Locomotiv GT zenekart Frenreisz Károly basszusgitárossal és Barta Tamás gitárossal. Számos előadó, például Kovács Kati, Sztevanovity Zorán, Katona Klári, Zalatnay Sarolta, Demjén Ferenc, Kern András, Vikidál Gyula lemezein is közreműködött, szerzőként és muzsikusként. Első „hivatalos” színházi darabjának (Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényéből) zeneszerzésére a Vígszínház kéri fel 1972-ben. Azóta számos musicalt, zenés színpadi művet hozott létre, csak Magyarországon közel kétmillió színházjegyet „ad el”. Csak né- ' hány cím: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1973), Harmincéves vagyok (1975), Jó estét nyár, jó estét szerelem (1977), A próba - balett (1982), A padlás (1988), Szent István körút 14. (1998), Túl a Maszat-hegyen (2005), Magyar Carmen (2007). 1978-tól a Vígszínház zenei vezetője. 1982-ben jelent meg első szólólemeze, az Electromantic, legismertebb darabja később az angol BBC televízió híradójának szignáljaként is szolgált. Ezt a Csak dalok követte 1994-ben. Utolsó lemeze az 1 című koncert felvételeiből készült 2009-ben. díjai (többek között): Erkel Fe- renc-díj (1977), Érdemes Művész (1990), Huszka Jenő-díj (1996), Kossuth-díj (2003), Prima Primiss ima (2004). Az ő kezdeményezésére jött létre a Magyar Dal Napja.
