Tolnai Népújság, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-07-11 / 27. szám
2010. JÚLIUS 11., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Kristóf mindent el tud adni A cég munkatársai felnőttként tisztelik a kiskamaszt Szüntelenül jön, megy, szervez. Hol a családi vállalkozásban tesz-vesz, hol szőlőjét műveli. Egyszer kiárusításon töri a fejét, másszor füvesít, virágot pikíroz. És így megy ez évek óta, ami nem lenne meglepő egy vállalkozónál, Kovács Kristóf viszont csupán tizenöt esztendős, most fejezte be az általános iskolát. Vida Tünde Édesanyja, Marika becsomagolva őrzi Kristóf első keresetét, 54 forintot. A szomszédok megengedték neki, hogy leszedje az érett gyümölcsöt, amit azon melegében még ott az utcában el is adott. Szülei emlékei szerint az első nagyobb szabású kezdeményezése egy utcabál volt, amit még óvodás korában szervezett. Annak rendje és módja szerint lezárta az utat, gondoskodott asztalokról, padokról, arról, hogy legyen étel, ital. Sikerült egymással évek óta nem beszélő szomszédokat összebé- kítenie. A szervezés nagyon korán lételemévé vált, ha színházban voltak, biztos, hogy másnap színpadot épített, kiosztotta a családtagoknak a szerepeket és együtt játszottak. Legközelebb a média keltette fel érdeklődését, videózott mindenhol, bátyjának és szüleinek persze ehhez illő feladatokat adott. Megesett, hogy sorversenyt szervezett a vendégeknek. Ahogy cseperedett, nem fordult el érdeklődése a „felnőt- tes” játékoktól. Dunakömlődön, ahol édesapja Kovács Sándor egyéni képviselő, az adventi udvar programjaiba évek óta bekapcsolódik, az ő ötlete volt, hogy süssenek gesztenyét. Az ötletből valóság lett, amiből persze a gyakorlatban is kiveszi részét. Szülei többnyire partnerek ötletei megvalósításában, de mások figyelmét, elismerését is magára vonta már. A cég munkatársai - köztük felelős beosztásúak is -felnőttnek kijáró tisztelettel fordulnak felé és szavaikban, tekintetükben nincs benne a „hagyjuk rá, a Kovács Kristóf még csak tizenöt éves, de már kész üzletember. A kertészet érdekli a leginkább főnök fia” üzenet. A tisztelet nem véletlen, mondja édesapja, Kovács Sándor. Felesége is megerősíti: apja után Kristóf az, aki legjobban ismeri a céget. Hihetetlen, ahogyan eligazodik, átlátja, és az is, hogy mennyire érdekli, pedig sohasem erőltették. A nyarakat mégis elejétől végig a telepen tölti, önként. Előfordult, hogy a telephelyet módszeresen végigjárta, megnézett mindent, majd lejegyezte és szülei asztalára tette a pak- samétát, ami kész tanulmány volt arról, hogy hol lát hiányosságokat, mit változtatna. A dolgozók megszokták, megszerették. Legtöbbször Éva, a takarítónő van segítségére. Ha Kristóf kitalálja, hogy a telep egyik szegletében csináljanak kertet, földet talicskáznak, vagy éppen virágot pikíroznak, aminek eredményét a kert melletti kas- póban Kristóf meg is mutatja. A kertre pedig bárki büszke lehetne: fából készült pihenőhely, tó, szép pázsit, kaspók, szobrok. Kristóf szeptembertől az Energetikai Szakközépiskolában tanul közgazdaságtant. Szülei azt mondták, hogyha akar, technikum után elkezdhet dolgozni, de örülnének, ha továbbtanulna. Ezzel ő is egyetért, szeretne kertészet, borászat szakterületen diplomát szerezni, mert jól jönne a cégnél. Úgy gondolja, ha felnőtt lesz, a családi vállalkozást vezeti majd. Erre, sőt ennél naKristóf egyik szenvedélye a kert, amiben bizonyára szerepet játszik, hogy cégüknek ez az egyik profilja. Érdekli a falburkolat és a cserép is, de valagyobb vállalkozás irányítására is alkalmasnak látja édesapja, aki szerint kiválóan kiegészítik majd egymást bátyjával, Olivérrel, aki ugyan tizenegy évvel idősebb, de csak az utóbbi egy-két évben kezdett érdeklődni a cég iránt. jól jön Olivér megfontoltsága, higgadtsága az örökké új és még újabb ötletekkel előálló, teljes hőfokon égő, mindig pörgő öccse mellé, mondja. Kristóf már a jövőjét is világosan látja miért a kerthez vonzódik leginkább. Ötödik alkalom volt, hogy ő szervezte a kiárusítást. Hihetetlen érzékkel csinálja. Végigjárja a telepet, felméri az árukészletet, feljegyzést készít, áraz és gondoskodik a kellő reklámról. Első ízben saját kezűleg készített gipszképekkel is kiegészítette a kínálatot. Hogy mi a titka, nem tudni, de Kristóf mindent el tud adni. Ha Budapesten, vásáron mutatkozik be a cég és egyik nap három terméket adnak el, másnap ő ki- söpri a készletet. Legutóbb meghívták őket a Garden Expóra. Kristóf szorgalmazta, hogy menjenek, így hát „elnyerte” az előkészületeket is. Megtervezte, mit, milyen körülmények között mutatnak majd be, tárgyalt telefonon, e-mailen, kiválasztotta a megfelelő pavilont, lealkudta az árát, és apja asztalára tette az anyagot. Hát igencsak meglepődött az üzleti partner, amikor Sándor elárulta neki, hogy eddig a 14 esztendős fiával tárgyaltak. Kristófékat személyesen várta az expo igazgatója, aki túl a meglepetésen teljesen le volt nyűgözve. Az örökösen nyüzsgő kis vállalkozó most ballagott az általános iskolából, ahol - mint elmondta - ugyanolyan diák volt, mint a többi. A többség ugyanis nem tartotta őt különcnek, azzal pedig cseppet sem lógott ki a sorból, hogy vállalkozók gyereke, társai többsége is az. Annak ellenére, hogy gondolatai többnyire a cég körül forognak, természetesen ő is netezik, barátkozik, korábban úszni járt, újabban pedig apjával, bátyjával futni. Hogy zsenge kora ellenére, miért érdekű a vállalkozás? - Itt nőttem fel - mondja, s egy eközben érkező kolléga kérdésére precíz tájékoztatást ad arról, hogy hol találja a keresett terméket. Mesél arról, hogyan fogadták örökbe a közelben csaholó kutyust, meg arról, hogy már tud metszeni. Most ismerkedik a szőlőműveléssel, mert épül a családi borászat, és a pincéhez adtak egy területet. Ez lett az ő saját szőlője. A területen zalagyöngye terem. - Ez csemegeszőlő, nem lesz belőle bor, eladjuk majd - avat be. Kétségem nincs, mindre akad vevő. VENTER MARIANNA Csalódások és következmények nem kellemes élmény. Ám ha az ember csalódik egy filmben, vagy egy könyvben - netán első szerelmében 1 többségében nem az írót, a rendezőt, vagy a vaksorsot hibáztatja, hanem igyekszik hasznos tapasztalatként kamatoztatni a dolgot a jövőre nézve. a köihív a filmek, és a kedvesek egyébként ritkán szolgálnak egzakt ígéretekkel, és később, a csalódást követően vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy mi magunk csaltuk meg magunkat mindenfajta képzetekkel. azonban, ha olyasmiben csalódunk, amivel kapcsolatban konkrét elvárásaink vannak. Például egyik olvasónk arról panaszkodott, hogy zárás előtt két órával nem volt a boltban kenyér, s amikor ezt szóvá tette, az eladók sértetten kérdezték: kenyér, Uyenkor? Mikor olvasónk megkérdezte, hová van kiírva, hogy csak X óráig kapható, egyszerűen faképnél hagyták, még jó, hogy nem hívták a biztonsági őrt, hogy terelje ki a renitens vásárlót. egy ív telefonálónk bevallotta, hogy az ő lelkében az „akció” kifejezés és a gyanak- ms már örökre összeföffódott. Azt is elárulta, hogy nem éppen kellemes tapasztalatai főképpen a szupermarketekben vannak. Eleinte azt gondolta, hogy az igencsak kedvező áron kínált portékából azért nem jut neki soha, mert későn megy az üzletbe. Aztán kipróbálta, hogy már nyitáskor ott volt, és elképedve tapasztalta, hogy a hirdetett áruból annyi darab sem várta a vásárlók hadát, ahány ujj van egy kézen. nem szeretnek csalódni, nem szeretik, ha lekezelik, és főképpen, ha még mindennek a tetejébe hülyének is nézik őket. így hát nem szólnak, csak máshová mennek vásárolni. Ők a csendes többség, akiknek elegük van a csalódásból. A vályogvetéstől az íjászkodásig Népzene, néptánc, népmese, tábortűz sámán dobosokkal Semmelweis-díjat ért az elhivatott szakmai munka Hagyományteremtő szándékkal, most első ízben rendezték meg a Magyarok Vásárát a kismányokiak. A szervező Illés Balázs tartalmas szombati programot állított össze. Igyekezett sokféle ősi magyar dolgot bemutatni, a vályogtégla-vetéstől a gé- meskút-készítésig. Hívott kézműveseket, akik a helyszínen árusították portékáikat, s meg is mutatták az érdeklődőknek, hogyan készülnek a kismesterek termékei. Eljött a györei huszárbandérium néhány tagja, lehetőség nyílt rovásírástanulásra, lovaglásra, kocsikázásra és íjászkodásra. Természetesen a népzene, a néptánc és a népmese sem hiányozhatott. Felíjászbemutatót a Várta Hagyományőrző Egyesület tartott lépett a Barüna zenekar, a Sárga Tulipán Néptáncegyesület és Lőcsei Ákos mesemondó. Tombolasorsolást is tartottak. A nyereménytárgyakat a kézművesek ajánlották fel, a fődíj egy családi belépő volt a bikali élménybirtokra. Voltak korszerű szolgáltatások is: életmód tanácsadás, vércukor- és vérnyomásmérés. Az esti tábortűz mellett megjelentek a sámán dobosok is. Egy érdekes produkciót is kínált a program: parázson járást, amivel Szentes Gábor kápráztatta el a közönséget. A Magyarok Vására táncházzal zárult Kismányo- kon. A táncház vezetője Kosnás Árpád volt. ■ W. G. A Semmelweis-díj egy megyei elismerés, melyre minden évben egy-egy kamarai tagsággal rendelkező dolgozóját jelölheti a bonyhádi, a dombóvári és a szekszárdi városi kórház. A jelöltek közül egy kapja meg az elismerést. Idén Kálmán Károlyné Ildikót, a Bonyhád Városi Kórház és Rendelőintézet munkatársát érte a megtiszteltetés. Egészségügyi szakközépiskolában végzett 1986-ban, és még abban az évben elhelyezkedett ápolónőként a szekszárdi kórház pszichiátriai osztályán, ahol öt évig dolgozott. A bonyhádi kórháznál 1999-ben állt munkába, először a laboratóriumban, majd 2000-től a sebészeti szakrendelőben asszisztensként. ■ M. R. Kálmán Károlyné Ildikó
