Tolnai Népújság, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-06-20 / 24. szám

2010. JUNIUS 20., VASARNAP 7 INTERJÚ születésnap Szexszimbólum, futballistafeleség, ünnepelt színésznő, politikus, nagymama. Igazi bulvárkarrier, de Pécsi Ildikó mindezt inkább a háttérből szemlélve élte meg, boldogan. n EGYIK EVEMET SEM BÁNOM A HETVENBŐL Pécsi Ildikó boldogan élte meg a 70. születésnapját. A hatvanas évek szex­szimbóluma volt, de állít­ja, ezt nem vette észre. Hagyta, hogy történjenek vele a jó dolgok, de ha va­lami rosszul alakult, ak­kor is kihozta belőle a legjobbat. Ma is tanul, játszik, és szurkol a vébén, férje, Szűcs Lajos miatt főleg a jó focinak. Fábos Erika ­- A Szűcs családban minden meccs kötelező a világbajnok­ságon?- A Szűcs családban nagy átverés eddig a vb. Édes jó La­josom elkezdi nézni a mécs­esét. Mindet elkezdi nézni, azután úgy húsz perc múlva megállapítja, hogy ezek csak kóstolgatják egymást, félidő­ben meg rendszerint elmegy aludni. Én meg, ha valamit el­kezdek, be is fejezem. Ülök egyedül kukán, hallgatom a vuvuzelát, és megvárom a vé­gét. Amúgy egyébként jó vele meccset nézni. Ha leköti őt a mérkőzés, akkor nagyon érde­kes dolgokra hívja fel a figyel­memet. Olyan, mintha lenne egy saját szakkommentáto­rom a nappaliban.- Most kinek szurkolnak?- Nincs favorit. Se nekem, se neki. Én inkább úgy vagyok, hogy vannak kedvenc játékosa­im, és ha ők játszanak, értük szurkolok. Kedvenc csapatom sosem volt. Vagyis magyar fut­ballista feleségeként nyilván az, amelyikben Lajosom játszott. 1968-ban az olimpia legjobb já­tékosa volt, 69-ben világváloga­tott, aztán meg elvett feleségül. Meg is kérdezte: ha nem lett volna olimpiai bajnok, akkor is hozzámegyek? Mire mondtam, hogy nem. Megsértődött, de visszakérdeztem, hogy ha nem én vagyok Noémi az Aranyem­berben, elveszel? Elgondolko­dott, és azt mondta, hogy akkor talán esélye sem lett volna, hogy észrevesz. így aztán meg is békült.- Pedig nem akart focistához feleségül menni.- Tényleg nem. Édes jó Lajo­som annak idején minden talál­kozásunkkor megkérte a ke­zem, de csak nevettem rajta. Mindig azt válaszoltam, hogy fo­cistához nem megyek hozzá. Egy évvel később mégis igent mondtam. A Vígszínházban volt egy súgó, Mamili, aki nagyon tudott jósolni. Ő, amikor megis­merkedtünk, rögtön megmond­ta a kártyájából, hogy életem vé­géig elkísér, és nem szabadulok a pasastól. És tényleg: 43 éve La­josommal élek.- Pedig Pécsi Ildikó a hatva­nas évek szexszimbóluma volt. Nyilván akadtak hódolók.- Akadtak, de azért más­ként, mint manapság. Egy-két szerelmes levél meg virágcso­kor, de akkor én azt hittem, hogy az a művészi teljesítmé­nyemnek szól. Fel sem merült Hogy valaki hogyan érzi magát a bőrében, nem korfüggő. De meg kell élni jó sok évet, hogy erre ráébredjen az ember. bennem, hogy a külsőm mi­att van.- Azért csak tudta magáról, hogy az egyik ügyeletes bombanő, vagy ez csak utólag tűnik fel az embernek?- Nem volt annyira szexcentri­kus a világ, mint manapság. Nem szóltak cikkek arról, hogy ki mit operáltatott át a testén, ki mit tesz azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy, meg mennyit és milyen módszer­rel fogyott. Én mindent a szüleim­nek köszönhettem magamon. Teljesen természetes volt, ahogy kinézek, így aztán nem éreztem, hogy különleges lennék. Nemrég egy József Attila-estem után oda­jött hozzám egy férfi, olyan hetve­nes lehetett. Azt mondta: „Jaj, drága művésznő, tudja, hogy amikor végigment Pécsen a Fő utcán a neccharisnyájában, mi majd belehaltunk, annyira imád­tuk?” Hát nem tudtam. A kezem­be került egy fotó azokból az idők­ből, és magam is rácsodálkoztam, hogy tényleg annyira szép vol­tam. Ennyi idős fejjel persze már tudom, hogy előny a szépség, mert az ember, amíg szép, meg­tanulhatja a szakmát. Névjegy 1940. május 21-én született Tiszapolgárban. 1962-BEN SZERZETT DIPLOMÁT a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-ben a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte a pályáját, tagja volt a Vígszínház, a Mik­roszkóp Színpad, a Radnóti Színház, a József Attila Szín­ház és a Vidám Színpad társu­latának. férje Szűcs Lajos olimpiai bajnok futballista. Gyermekük Szűcs Csaba, aki Pártos Csillával kötött házas­ságot. elismerései: Jászai Mari-díj (1976), érdemes művész (1980), kiváló művész (1987), Kossuth-díj (2007)- Könnyebben kapott lehető­séget?- Igen. Béres Icának, Tordai Te­rinek és nekem az volt a szeren­csénk, hogy abban az időben, ami­kor fiatalok voltunk, és szépek, kezdtek bejönni hozzánk a külföl­di filmek Lollobrigidával, Bardot- val, Sophia Lorennel. Keresték, kik azok a színésznők, akik hoz­zájuk hasonlóan nálunk is elad­hatnak egy egész filmet. A nagy különbség a mai és az akkori hely­zet között, hogy ezzel nem állt meg az élet. Nem csináltak belőlünk sztárokat egy-két filmszerep mi­att. Játszhattunk ugyanúgy szín­padon, jó szerepeket, rengeteg fő­szerepet Amikor elvileg a legna­gyobb „sztár” voltam a filmek mi­att, éppen Pécsett éltem egy gyö­nyörű korszakát a pályámnak.- Ma azzal a külsővel és egy sztárfocista férjjel kész lenne az életre szóló bulvárkarrier.- Ehhez képest nekem volt majd’ tíz év az életemben, amikor éppen emiatt alig játszottam. Kál­lai Feri felesége voltam egy film­ben, a kikapós felesége, s volt egy jelenet, amikor egy fekete szatén kombinéban ültem a zongora alatt. Át sem látszott, nem lógott ki semmim. Na, egy meccsen be­kiabálták Lajosnak a pályára, hogy foglalkozzon inkább a foci helyett azzal, hogy mit csinál a fe­lesége a zongora alatt. Ezután visszavettem ezekből a szerepek­ből, meg a filmezésből is, nem akartam, hogy kikiabáljanak.- Megbánós vagy inkább meg- harcolós fajta? Az előbb emlí­tett döntését például bánja?- Nem bánok semmit Ha vala­mi nem úgy alakult, ahogy jó volt nekem, körülnéztem, s megtalál­tam a módját, hogy mégis jó le­gyen. Azokban az időkben példá­ul önálló estjeim voltak, amelyek helyre tették bennem a kérdése­ket, mert ott az emberek tényleg azért jöttek, hogy engem lássa­nak. Ennek egyébként a mai na­pig nagy hasznát veszem. Azóta is nagyon szeretem ezt a műfajt.- Hívják ma is?- Hívnak, és megyek. Renge­teg önálló estem van, pedig mondhatom, ezeket szinte mind az üresjáratoknak köszönhetem. Amikor kicsit ráértem, mindig ta­nultam új verseket, máskor san­zonokat. Tanulós vagyok. Ma pél­dául azt tanultam, hogy hogyan kell zenét feltölteni egy MP3Te- játszóra. Mondta is a fiatalember, aki segített, hogy 70 évesen ez igazán figyelemreméltó.- Aktív, csupa lendület, és nyi­tott az újdonságokra. De nem zavarja, ha azt mondja valaki, hogy 70 évesen ez figyelemre­méltó?- Sosem zavart a korom. Ak­kor sem tagadtam, amikor jól jött volna, most meg már büszke is vagyok rá. Az, hogy valaki ho­gyan érzi magát a bőrében, nem korfüggő, csak ehhez meg kell él­ni jó sok évet, hogy ráébredjen az ember. Mert, ugye, mindenki úgy gondolná, a 70. születésnap szo­morú, a 20. meg mondjuk gyö­nyörű. De nem így van.- A huszadik volt szomorú?- Egész pontosan a 22. A leg­rosszabb születésnapom volt. Pé­csett voltam éppen, szép voltam, sütött a nap, ültem a Nádor tera­szán, rettenetesen utáltam a vilá­got, és szomorú voltam. Azt nem tudtam, hogy epekedtek utánam a pécsi férfiak, de amúgy is, ha engem akarnak, és én nem aka­rom, az nem boldogít. Szóval én sem gondoltam, hogy 22 évesen az ember képes boldogtalan len­ni a születésnapján, 70 évesen meg boldog lehet.- Mondjuk össze is jött min­den: beválasztották a Halha­tatlanok Társaságába, Gödöl­lő díszpolgára lesz, és filmet forgat.- Amikor megmondták a titok­ban szervezett születésnapi ün­nepségemen, hogy Gödöllő dísz­polgára leszek, percekig szóhoz sem jutottam. Nyíregyházán is díszpolgár vagyok, az is óriási él­mény volt. A legszebb ajándékot mégis a fiamtól és az unokámtól kaptam. A fiam azt mondta, édesanya, hidd el, hogy te min­dent jól csináltál. A kisunokám, Csabika meg írt egy szép levelet, amelyben ez állt: nagymama, ré­gen olyan szép voltál, most meg olyan kedves vagy. Egy meccsen bekia­bálták Lajosnak a pályára, hogy foglal­kozzon inkább a foci helyett azzal, hogy mit csinál a felesége a zongora alatt.- Boldog feleség, nagymama, mindent eljátszott, amit lehet, volt filmes, színpadi és tévés karrierje, s rendezhetett. Mi­ért akart politikus lenni?- Akart a fene. Soha nem ter­vezgettem és készítettem elő a dolgokat, hanem csak éltem az életemet. Napoztam éppen, ami­kor felhívott Lendvai Ildikó, hogy Horn Gyula beszélni szeretne ve­lem. Lendvai Ildikót a Magvető Kiadó igazgatójaként ismertem, mert az új verses- és irodalmi kö­tetekhez mindig szervezett be­mutatóműsorokat, melyekben én is rendszeresen szavaltam. El­mentem, meghallgattam Horn Gyulát, aki azt mondta, szeret­nék, ha elindulnék Zuglóban egyéniben. Nem gondolkoztam, tudtam, hogy el fogok indulni. A nagyszüleim, a szüleim mind foglalkoztak a körülöttük élők­kel, én is szakszervezeteztem a főiskola után.- Szóval nem bánta meg ezt sem.- 1994 és 1998 között voltam tagja az országgyűlésnek. Akkor még más volt a képviselők meg­ítélése, mint manapság. Meg hát elértem néhány eredményt is. A korkedvezményes nyugdíjat, az érdemes és kiváló művész elis­merés visszaállítását és azt, hogy az idős, kitüntetett kollégáknak életjáradékot fizessenek. Szóval nemhogy ném bántam meg, de büszke vagyok rá, és bajom sem volt ebből sohasem. fi

Next

/
Thumbnails
Contents