Tolnai Népújság, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-06-20 / 24. szám
2010. JÚNIUS 20., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A történelmet adják ajándékba korboncnokok A tárgyakból egy közösség mindennapi élete rekonstruálható Hatalmas leletanyagot tártak fel a régészek az M6-os autópálya-építés előtt. Ők ezt leletmentésnek nevezik. Ám a munka ezzel nem ér véget, az örökséget restaurálni, elemezni kell. Rácz Tibor Apró cserépdarabok százai hevernek három asztalon. Több ezer évig a földben pihentek, s most néhány restaurátor azon dolgozik, hogy a részletekből egy egészet formáljanak. Sokak számára idegölő lenne ez a munka. Lemosni a földet az egykor agyagedényként szolgáló tárgyak töredékeiről, megtisztítani, ha máshogyan nem lehet, akkor orvosi szikével, majd megkeresni, melyik darabok illenek össze, s megalkotni újra az edényt. Van, hogy egy-egy ősrégi eszköz restaurálása egy évig is eltart.- Mindig lenyűgöz, ha sikerül valamit újra megalkotnunk. Amikor olyan anyag kerül hozzánk, amin látni, hogy abból egy egészet is újra össze lehet rakni, hatalmas izgalommal lá■ A régészek feltárják, a restaurátorok helyreállítják. tunk neki a munkának. Alig várjuk, hogy meglássuk, milyen formája volt egykor az egészben lévő edénynek, eszköznek - mondja Vajda Edit, az egyik restaurátor. A gerjeni különítmény - így nevezik magukat -, Szebényi Edina, Nyúl Anna és Vajda Edit a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és az Akadémia által közösen létrehozott vállalkozás, az Archeosztráda Kft. restaurátorai. A szekszárdi régészeti feldolgozó bázison dolgoznak, a Tartsay utcában. Edit szerint a saját munkájuk is nagyon érdekes, de izgalmasabbá teszi, hogy a régészek rengeteget mesélnek nekik a feltárás körülményeiről, a tárgyakról és arról, vélhetően hogyan éltek azok, akiknek az egykori használati eszközeiket restaurálják. Oross Krisztián, a Magyar Tú- dományos Akadémia Régészeti régész, az alsónyéki feltárást irányította. Egy körülbelül 6500 Osztás Anett évvel ezelőtti kultúra építkezését sikerült megismerniük Intézetének régésze is megerősíti, a modern ősrégészet már nem arról szól, mint 100-150 évvel ezelőtt, hogy szép tárgyakat veszünk ki a földből. Tulajdonképpen egy adott közösségnek az életét, mindennapjait, egy falunak a két-háromszáz éves fejlődését próbáljuk meg minél pontosabban rekonstruálni. Mivel az akkori társadalmak írásos emlékeket nem hagytak maguk után, nem tudjuk, milyen nyelven beszéltek, hogy nevezték magukat, csak a tárgyi emlékek, házak, oszlopok lenyomataira hagyatkozhatunk. A megtalált gabonamagvak, állatcsontok is árulkodnak a gazdálkodásuk mikéntjéről - teszi hozzá Krisztián. - A kollégámmal, Marton Tiborral most a Tolna-Mözsnél felárt újkőkori leletanyagon dolgozunk. Az ásatáson ugyan nem vettünk részt, mert a Balaton déli partján tártunk fel egy hasonló korú települést, de mostanra már látjuk, hogy Mözsön Krisztus előtt 5500 körül telepedhettek Vajda Edit és Szebényi Edina az apró darabokból tárgyat varázsolnak le az emberek, és mintegy 250 évig éltek itt - magyarázza. A két régész az újkőkorra specializálódott. Ez azt jelenti, hogy a legkorábbi, földművelő közösségek tárgyi hagyatékával foglakoznak. A földművesek nagyon jól megépített, oszlopszerkezetes földfelszíni házakban laktak, kerámiát készítettek, háziasított állataik voltak, földet műveltek. - Tulajdonképpen, azt leszámítva, hogy fémeik nem voltak, kialakult paraszti társadalmak képét mutatják - húzta alá. Osztás Anett az alsónyéki feltárást irányította az utóbbi években. - Kétezer-négyszáz sírt és kilencven épületet tártunk fel - meséli. - Körülbelül 6500 évvel ezelőtt létező kultúra építkezését sikerült megismernünk az alsónyéki lelőhelynek köszönhetően, amely arról árulkodik, hogy négy-ötszáz éven keresztül éltek itt emberek abban a korban. Ezek a kőkorszaki emberek, akik kőbaltát, pattintott követ használtak, 120-140 négyzetméteres házakban éltek - húzza alá Osztás Anett s közben a raktárban a három-négy méter magas, zsúfolásig pakolt polcok közötti labirintusban vezet körbe. - Rendszerezzük, adatbázist készítünk a leletekből. Az itt lévő anyagból még rengeteg vár restaurálásra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne keveredjenek össze. Az adatbázisra szükség van. Ez alapján találjuk meg egy adott sír anyagát. A kérdésemre, hogy a megtalált épületalapok sorsa mi lesz a jövőben, elmondja, ledokumentálják, lefotózzák, készítenek róla egy térképet, és ott maradnak a földben. JEGYZET SZERI ÁRPÁD Nemzeti és nemzetibb ájult tisztelettel kérdezi a tévében a műsorvezető a nemzeti rock egyik jeles - ténylegesen jeles, ugyanis tetovált - vezéregyéniségét a világ dolgairól. Mert amiképpen van nemzeti és még annál is nemzetibb irodalom - Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond ezen osztályozás szerint nem biztos, hogy beférne az utóbbi kategóriába, hogy Ady Endréről és főleg József Attiláról már ne is beszéljünk ugyanúgy van ám nemzeti rock. Egykoron még abban a naiv hitben éltünk, hogy Koncz Zsuzsától az Illésen át az Omegáig valamennyi együttesünk nemzeti: de nem úgy van az! a magasabb minőséget képviselő nemzeti rock többek között arról ismerszik meg, hogy dalszövegeiben kitüntetett hely jut a Kárpátok bérceinek, a bánáti búzának, Krasznahorkának, Kolozsvárnak - ahova persze majd bemasíroz a magyar. Addig is mindenestre „zengazének” a véráztatta magyar rónáról és a szebb jövőről. A NEM IS OLYAN távoli múlt ÍS zeng, de egy kicsit másképp: a nemzeti rock szóban forgó jeles vezéregyénisége pár éve egy kifejezetten más stílusú csapatban zenélt: ráadásul olyan pólóban, melyen a nyomat kísértetiesen emlékeztetett egy vörös csillagra. A játszott dal címe, a Szeresd a testem, baby ugyan nem kifejezetten nemzeti jellegű: de azért ne tagadjuk, hogy a felszólítás felhasználható a nemzet javára. Hiszen fogy a magyar. a nemzeti rockban is megfogalmazott célkitűzés, a Kárpát-medence visszaszerzése úgy lehetséges - adott programot a szekszárdi Trianon- megemlékezésen is egy alkalmi szónok -, ha a hölgyek minél több gyermeket szülnek. Ez pedig csak úgy megy, ha nem marad pusztába kiáltott szó ez a bizonyos dalcím. Az összes nemzetiséget szeretnék összehozni A Garay térre vitték a történelmet szekszárd Rendhagyó tárlatot nyitottak a németek betelepítésének emlékére A Duna Menti Nemzetiségi Találkozó elsődleges célja, hogy a nemzetiségek egymásnak és a nagyközönségnek is megmutassák kultúrájukat, hagyományaikat, értékeiket - mondta Kalányos János, a szervező cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. A negyedik találkozón szombaton kilenc nemzetiség képviselői találkoztak Őcsény- ben. így kétségtelen, hogy lesz folytatás is, hiszen az elnök addig nem hagyja abba, amíg a hazánkban megtalálható 13 nemzetiséget össze nem hozza. Azért a fellépők most is változatos műsorokat mutattak be, elsőként a helyi Bogár István Hagyományőrző Egyesület csoportja lépett a színpadra, de érkeztek vendégek a megye számos települése mellett többek között Budapestről, Mohácsról, Bácsbokod- ról. Nemzetközivé a szerbiai testvértelepülésről, Gombosról érkezett csoport tette a találkozót. Az alkalom fővédnöke, dr. Villányi László, a gödöllői Szent István Egyetem gazdaság- és társadalomtudományi karának dékánja elmondta, intézményüktől sem idegen a hagyományok ápolásának felkarolása. Hozzátette, ha kell, a cél érdekében mindig akad egy kis forrás és néhány lelkes ember, akik felkarolják az ügyet, mint azt a dr. Gémes Balázs alapította romológiai gyűjtemény felkarolása is igazolja. ■ É. H. Több mint 300 éve, hogy a török uralom alól felszabadult Magyar- országon elkezdődött a németek betelepítése - ennek apropójából szervezett kiállítást a húszéves Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület és Önkormányzat. A történelmi tényeket idézve nyitotta meg szombaton a Garay téren dr. Józan tilling Mihály elnök azt a rendhagyó szabadtéri tárlatot, amely ízelítőt ad a Wosinszky Mór megyei múzeum nemzetiségi gyűjteményéből. Beszédében történelmi párhuzamot vonva kiemelte, az ország akár csak 300 évvel ezelőtt, most is nehéz helyzetben van, fel kell gyűrni az ingujjat, munkára és takarékosságra van szükség, amiben a sváDr. Farkas Gábor és neje a kiállított anyagot nézik bokra mindig lehetett számítani. A bővebb kiállítás - A német kisebbség megtelepülése Tolna megyében - megnyitójára dr. Gaál Attila, a Wosinszky múzeum igazgatója invitálta az intézménybe a nagyérdeműt. A megnyitó előtt a Tolnai Ifjúsági Fúvószenekar adott koncertet, az ünnepséget pedig a Mondschein Szekszárdi Német nemzetiségi kórus tette még hangulatosabbá harmonikaszóval kísért dalaival. A magyarországi németek 18. századi betelepítéséről emellett június 26-án konferenciát is tartanak a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szervezésében Szekszárdon. ■ H. É.
