Tolnai Népújság, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-04-04 / 14. szám

2010. ÁPRILIS 4., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Akarat és bizalom vitte előre Sándor festő állhatatosan dolgozik álmai megvalósításáért % Leitner Sándor megvalósította tervezett küldetését: létrehozott egy művészeti kart a Kaposvári Egyetemen Leitner Hit, bizalom, mérhetet­len akaraterő. Ezek vit­ték előre Leitner Sándor festőt, grafikust, hogy nagy álmát megvalósít­sa. Sikerült. Ma már - vezetése alatt - egyetemi szintű művészeti oktatás folyik Kaposváron. Az ál­mok, amelyekért állhata­tosan dolgozik, nem fogytak el. Vida Tünde Leitner Sándor festő, grafikus, kaposvári professzor Pakson, egykori tanítványa, Tumpek Györgyi diákjainak kiállításán beszélt a művészetekről, a vi­zuális nevelés fontosságáról.- A művészeti oktatás mit ad azoknak a diákoknak, akik nem akarnak, és esélyük sincs művésznek lenni?- A vizuális nevelés folyama­tában részt vevő gyerekeknek töredéke lesz művész. Ez a dol­gok rendje. Az egyik kémikus, a másik lelkész, a harmadik mérnök lesz. A kutatások azt mutatják, hat-hét százalék kö­zötti azoknak a száma, akik fo­gékonyak a művészetre. Köztük f vannak a zenére vagy irodalom- | ra érzékenyítettek, ugyanúgy | mint a képzőművészet iránt ér­deklődők. De, ha jól végeztük a dolgunkat, a művészet jobbá te­szi a lelkünket, elültet bennünk olyan készségeket, amelyek ugyan az élet apróságai, de na­gyon fontosak. De ezen túl is sok mindent nyújt a művészetoktatás, olyan erényeket, amelyeket bármi­lyen tudás átadása közben meg lehet tanulni: az állhatatossá­got, a pontosságot, a minőségi munkára való törekvést.- Mit tud a vizuális nevelés?- Aki ebben részt vesz, a való­ságot mélyebben, teljesebben sa­játítja el. Sok mindent tapasztal a világról, és nem csak logikával, ismeretekkel, amit belénk táp­lál a sok tankönyv és lexikon. Az a tudás sokkal szimplább tudás, mint a hittel - és most nem val­lási értelemben értem, hanem a magamba, a munkába, az ösz- szefogásba, az együttműködés­be vetett hittel - megszerzett.- Önnek mit adott a művé­szet?- Nagyon nehéz ezt elmonda- ni, mert nem tudom, milyen lenne nélküle. De hiszem, hogy más minőséggel simogat egy itt rajzolt fiúból vált férfiember, mint mások. Érzékibb lesz. Meggyőződéssel hiszem, hogy ez a gyerekek életében olyan dolgokat segít kialakítani, ha az egyéb pedagógiai környezet is jó, amelyekkel sokkal telje­sebb életet lehet élni.- Még ha vannak is emellett elkötelezett pedagógusok, ez kevés, ha nincs pénz, kor­mányzati szándék, szülői hozzájárulás. Mi a helyzet hazánkban a művészetokta­tás terén?- Azt gondolom, hogy renge­teg lehetőség van, még akkor is, ha ezek kihasználásával, mű­ködtetésével kapcsolatban ren­geteg nemcsak pozitív észrevé­telem van. Rendkívül jó, hogy kialakult az országban évtize­dekkel ezelőtt egy másik iskola- hálózat, a zeneiskolai hálózat. Ma pedig a balettől a színjátszá­son át a képzőművészetekig sok mindenre lehetőséget ad az alapfokú művészeti iskolák rendszere.- Kaposváron pedig megvaló­sult a legmagasabb színtér...- Igen, de még nagyon tojáshé­jasok vagyunk. Ez csak a hatodik év, hogy van művészeti kar.- És máris egyetemi. Mi az, amit ön tud?- Tanulgatom az életet. Pró­bálom hittel, bizalommal, fene­ketlen akaraterővel. Egy dékán és egy Leitner fityfenét tud eb­ből megcsinálni. Jó szakmai ké­pességű embereket kell össze­szedni, és el kell varázsolni a lelkűket, hogy abból saját elkö­telezettség legyen. Mert külön­ben abban a pici városban, ott Somogybán, hogyan lehetne el­érni azt, hogy létrejöjjön a Ma­gyarországon működő egyetlen vidéki művészeti kar, amely nem zenei?- Mi segített a lelkesedésen túl?- Az, hogy van egy kaposvá­ri Csiky Gergely Színház, amelynek a munkásságát én huszonnyolc éve ismerem. Ez volt az a színházi élet, ami sa­játos művészeti nevelési mód­szereivel az utcáról behozott, de „színész akarok lenni” sta­tisztákból olyan embereket ne­velt, mint Pogány Judit, a nem akadémiai nevelésével. Fejem­be vettem, akkor még nem dé­Névjegy festő, grafi­kus, a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar dékánja. 1946-ban született. 1965-1969: A Pécsi Tanár­képző Főiskolán rajz-iroda­lom szakos diplomát szerzett, majd 1979-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1975-ben a francia állam ösztöndíjasaként ta­nult Nizza Képzőművészeti Akadémiáján. 1974-től a ka­posvári Tanítóképző Főiskola tanára, a Vizuális Nevelési Tanszék vezetője, főigazgató (1986-1994; 1997-). Részt vesz több képzőművészeti te­hetséggondozó programban. Több vizuális nevelési és ta­nárképzési tantervet, progra­mot készített, jegyzetei jelen­tek meg ilyen témakörben. kánként, hanem főigazgató­ként, hogy ha meg akarom szolgálni azt, hogy kaposvári vagyok - ami büszkeséggel tölt el -, nem elég, ha festek egy jó képet és kiakasztom. Rájöttem, hogy a küldetésem lehetne, ha csinálnék egy művészeti kart, mégpedig a színházi művésze­tek köré. És ma osztatlan szín­művészképzés van, meg szín­házi látványtervező, és fotóri­porter-képszerkesztő, meg fes­tő és tervezőgrafika szak, meg szobrászat és még sorolhat­nám tovább.- Mi következik, ha már a to­jáshéj-effektust legyőzték?- Még két dolgot szeretnék megcsinálni. Amíg kifutó, egyetemi képzés, vagy mester- képzés nincs egy szakon, ad­dig nem lehet doktori iskolát lé­tesíteni. Márpedig mi azt sze­retnénk a kollégáimmal, hogy legyen a színházművészeteket magába foglaló olyan interdisz­ciplináris doktoriskola, ahol er­re lesz lehetőség. És szeretnék egy új épületet építeni, mert ezt az infrastruktúrát, ahol most a művészeti kar van - műter­mestől, stúdiószínházastól, hangképző termestől -, a jog­elődök, illetve más iskolák épü­leteinek „összeturbózásával” csináltam meg. VENTER MARIANNA • • Ünnepben, szeretetben megyében, ahová én is való vagyok - legalább­is félig -, a húsvét nagyobb ünnep, mint a karácsony. Mi­vel egészen addig, amíg férj­hez nem mentem, minden egyes húsvétot ott töltöttünk a nagymamámnál, nekem mindig az marad az igazi húsvéti hangulat. arrafelé nem nagyon van szokásban az ajándéko­zás, legfeljebb a gyerekek kaptak csokinyulat, meg cso­kicsibét, és persze új szan­dált, meg új ruhát a jeles ün­nepre. Szokás viszont hatal­mas asztalt teríteni, és étellel- itallal vendégül látni a locsol- kodókat. Azok pedig akadnak szép számmal, reggel nyolctól délután négyig, rokonok, ba­rátok, kollégák, szomszédok, ismerősök. Locsolóversek, kölniillat, beszélgetés, és fő­leg sok-sok nevetés, a közelgő jóidő ígérete, és a zsendülő természet vidámsága. mindegyikünkre ilyen szép, vidám ünnep vár, amelyet azokkal tölthetünk együtt, akiket a legjobban szeretünk a világon. azonban nagyon ügyeljünk. A közelgő válasz­tás még véletlenül se vessen árrtyékot az idei húsvéti ősz szejövetelekre. Szerencsések vagyunk, hiszen olyan or­szágban élhetünk, ahol nem kötelező egyetlen ideológiát tisztelni, egyetlen pártot di­csérni, egyetlen ember előtt fejet hajtani. Azok az idők már elmúltak, és reméljük, hogy soha nem térnek vissza. Véleménykülönbség termé­szetesen lehet, legyen is, de mindig gondoljunk arra, hogy ezeket az embereket, a családunk tagjait és a baráta­inkat nem azért szeretjük, mert ugyanoda húzzák az x- et, ahová mi. esélylatolgatás helyett inkább örüljünk ennek a két napnak, mert ha még borús is lenne az idő, vagy hideg a levegő, az ünnep melegének diadalmaskodnia kell. Paksi twirlingesek a klipben Fekete Dávid meghívta a lányokat Győrbe Elismerték a szaktudását Megelőlegezett bizalomnak tekinti kitüntetését A Paksi Elevenek Twirling Sportegyesület tagjai is szerepelnek Fekete Dávid leg­újabb videóklipjében. A meghí­vást annak köszönhetik, hogy az egyesület 15 éves jubileumi gálá­ján az énekes volt a sztárvendég. Dávid remekül érezte magát, az egész estét Pakson töltötte, ő vág­ta fel a születésnapi tortát is. A 23 éves énekes „Járok egy úton” cí­mű dalának klipjét Győrben vet­ték fel, ide kaptak meghívást a Paksi Elevenek. A klipben - mint Szekeres Judit, az egyesület egyik vezetője elmondta - leg­alább ötven táncos szerepelt és rengeteg statiszta. A közös pro­dukciót néhány héten belül a kö­zönség is megismerheti. ■ V. T. Fekete Dávid új klipjéből, a háttérben a twirlingesekkel Kimagas­ló gyakorlati oktatásért részesült miniszteri dicséretben Sill Attila mesterszakács, a Szent László TISZK Vendéglátó Szakképző Is­kolai Tagintézménye szálloda- és vendéglátó szakának közgazdász tanára. Mint az a kitüntetés indoklá­sában is elhangzott, Sül Attila 12 éve az iskola dolgozója, s kima­gasló szakmai tudásával, magas színvonalú és igényes gyakorlati tevékenységével a tantestület egyik legeredményesebb pedagó­gusa. Bizonyíték erre tanítványa­inak hazai és nemzetközi sikere, amelyek évről évre végigkísérik kiváló felkészítő tanári munká­ját. Ami pedagógusként is ki­emelkedővé teszi, az személyi­ségfejlesztő és közösségformáló tevékenysége, amelyet saját, sze­mélyes példamutatásával valósít meg. Mesterszakácsként neves versenyek, rendezvények felkért szakmai segítője, mint például az Operabál, és regionális, megyei és városi rendezvények. Sül Attila elmondta, meglepetés volt számára az elismerés, amely­nek elnyeréséhez igen komoly kri­tériumoknak keüett megfelelni. Ugyanakkor úgy érzi, hogy in­kább az iskola kapta ezt a dicsére­tet, mert kollégái közül többen is megérdemelték volna. Ő maga megelőlegezett bizalomnak tekin- J ti, és igyekszik a jövőben rászól- I gálni erre a bizalomra. ■ V. M. Sill Attila az ünnepségen I k *

Next

/
Thumbnails
Contents