Tolnai Népújság, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-03-28 / 13. szám

2010. MÁRCIUS 28., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Nemcsak az szegény, aki éhezik létminimum alatt Megszakad a szívük, ha a gyereknek kell nemet mondani A roma férfi egy bepucolatlan dombóvári házban él. Nem érzi magát szegénynek, mert van, aki rosszabb körülmények között él Tolnában 17 700 ember él segélyből, hétezren még azt sem kapnak. A Magyar Szegénységellenes Hálózat arra próbálja felhívni a fi­gyelmet, hogy a számok mögött emberek vannak, akik ráadásul képtelenek érdekeiket érvényesíteni. Egy jelentésből az is kide­rül, nem ritkán még a fize­tésből élők körülményei is szegényesek. Rácz Tibor Idős, nagybajszú, kalapos roma férfi ül egy dombóvári bepuco­latlan családi ház sarka előtt egy kopott fotelben, és élvezi a péntek délutáni napsütést. Könyvet fog a kezében, olvas­gat. Azt mondja, ők nem szegé­nyek. - Itt mindenki dolgozik, a gyerekek iskolában vannak - teszi hozzá, amikor megtudja, milyen témában járok itt. Egy filigrán asszony lép ki a házból a teraszra oldalán egy lavórral, J amiben ruhák vannak. - Van- 2 nak nálunk szegényebbek is, oda menjenek, egy utcával ar­rébb - mondja. Egy utcával ar­rébb, már több tíz méterre lát­szik a házak állapotán, az udva­ron, hogy a körülmények való­ban rosszabbak. Egy fiatalem­ber könyököl az egyik ablak­ban, arcát nehéz elfelejteni, kö­rülbelül négy foga hiányzik kö­zépen. Nem túl kedvesen kérde­zi, mit akarunk.- Az utca végire menjenek, azok szegények - mondja.- Önök nem? - kérdezek vissza.- Mi nem, de azok igen - ka­pom a választ. Az utca végén a látvány meg­döbbentő, a filmekben látott balkáni cigánytelepek képét idézi, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek libák. Nem­hogy libák nincsenek, hús is csak nagyritkán kerül itt az asz­talra. Egykoron mészégető volt ez az épület, amelyben három kisebb, különálló lakrész van kialakítva. A nyomor látványa szinte mellbevágó. A szobában vaskos füst- és emberszag, hát­rahőkölök a küszöbön. Hatal­mas lyuk tátong a plafonon, egy ágy, egy sparhelt és valami szekrényféle fér el csak a helyi­ségben, ahol vezetékes víz nincs. A néhány méterre álló közkútról hordják. Az itt élők nem tagadják, csórók, mint a templom egere, sokszor még az ennivalóra sincs pénzük. Az asszony, aki neve elhallgatását kéri, elmondja, az alig húsz négyzetméteres lyukbari hatan élnek, a négy gyermekük, meg ők a férjével.- A legnagyobb lányom már nem velünk él, ő már 19 éves. Neki is van egy lánya - mondja a 34 éves nagymama. Kérdé­semre, hogy milyen bevételek­ből élnek, elmondja, a családi pótlékból, s amit a férje kap 28 500 forint szociális segélyt.- Ön dolgozott valamikor éle­tében?- Á, gyes, gyes, gyes.- Munkát nem keres a férje?- Jelentkezett a munkaügyi központban, de még nem járt sikerrel. Általában tavasszal közmunkára behívják, de az csak őszig tart.- Mit csinálnak olyankor, ha nincs kenyér az asztalon?- Volt már olyan, de mostaná­ban azért ha más nem, krump­li meg kenyér azért mindig van. Szeretnénk szociális bérlakás­ba költözi, de csak ígérgeti az önkormányzat már évek óta. Nagyon félünk attól, hogy a ház a fejünkre szakad, mert költeni egyszerűen nem tudunk a fel­A MAGYAR SZEGÉNYSÉGELLENES hálózat nemrég megjelent, Vá­góképek - Rögzítve 2009 című jelentéséből kiderül, a Közpon­ti Statisztikai Hivatal által szá­mított létminimum szintje alatt hárommillióan élnek az or­szágban. Egy kétszülős, két­gyermekes családnak legalább havi 208 ezer forintot kellene keresnie, sokan ennél sokkal kevesebb pénzből gazdálkod­nak. A fogyasztást a minimum alá szorítják, de így is lehetet­len kigazdálkodniuk a rezsit. A jelentésből kiderült az is, hogy a szegények a válság mi­att még kiszolgáltatottabbá váltak, életük az eddiginél bi­újításra, de nem is érdemes. A gyerekeink óvodába, iskolába járnak, szeretnénk, ha jobb helyre kerülhetnének.- Hitelbe járok a boltba hú­szadika után - mondja egy a megye más részén élő, neve és lakóhelye elhallgatását kérő zonytalanabb lett, a tervezés teljes hiánya jellemzi minden­napjaikat Az interjúk készítői a szegények és a cigányok tel­jes elutasítását, önkormányza­ti, kormányzati, hatósági esz­közökkel történő fenyegetését, megrendszabályozását tapasz­talták. Arra is rámutattak, hogy a szülőknek anyagi és lel­ki megterhelést jelent, ha kép­telenek előteremteni, amire a gyereküknek szükségük van. A családi pótlék fontos bevétel, a megkérdezettek 70 százalé­kának komoly gondot okozna, sőt a teljes ellehetetlenülést je­lentené, ha megszűnne a tá­mogatás. családanya kérdésemre, hogy hogyan vészelik át a hónapo­kat egy fizetésből és a családi pótlékból. Mint mondja, nem­rég vesztette el az állását, férje alig keres nyolcvanezer forin­tot, gyerekei, általános isko­lások, így kiadásaik vannak bőven. - A szülőkre nem na­gyon számíthatunk, segítenek, amiben tudnak, de ők is szegé­nyek. Próbálunk spórolni, ke­veset költeni. Szinte csak a számlákra és ételre mennek a kiadások, turkálóban veszem a ruhát, olcsó ételeket eszünk. De a pénz így is elfogy, a gye­rekeknek meg nem mondha­tom, hogy nincs. így jön az, hogy fel kell íratnom a boltban a tejet, kenyeret, néha húst, zöldséget, krumplit, amit na­gyon szégyellek. De éhen nem halhatunk. A legnagyobb baj az, hogy nem látom az esélyt, hogy egy idő múlva majd jobb lesz, és féltem a gyerekeimet - mondja az asszony. A képgalériát keresse aTE0L.hu hírportálon Állati etetés meg meri enni a hiúz ebéd­jét? Szó szerint ezt az izgal­mas kérdést szegezte nekem - és sok kollégámnak - meg­hívólevelében egy számomra igen nagyra becsült és támo­gatásra méltó szervezet. A különleges kalandot ígérő esemény keretében, idézem: „az újságíróknak állatkerti főzést rendezünk az állatok takarmányozására használt alapanyagokból. Próbálja ki, mit tud főzni állateledelből!” bevallom őszintén, némileg zavarba hozott a mégoly szí­vélyes invitálás. Ugyan nem vagyok kifejezetten finnyás természetű, de mégis fenn­tartásokkal viseltetem az ál­latkert lakóinak tápláléka iránt, már ha azokat embe­reknek kellene elfogyasztani­uk. Természetfilmekben lát­tam néhány alkalommal ál­latetetést, akkor és ott spéciéi vödrökből öntötték a gyanús küllemű maradékot az azt azonnal felhabzsoló vadak elé. A látvány enyhén szólva sem bizonyult étvágygerjesz­tőnek, még ha ízlések és po­fonok különböznek is egy­mástól. Akárhogyan is van, ami engem illet, azóta sem érzek késztetést arra, hogy belekóstoljak például a kro­kodil, hiéna, sakál, vagy ke­selyű állatkerti csemegéibe. de tegyük fel, esetünkben ehhez a bizonyos, a meghí­vóban emlegetett hiúzhoz friss alapanyag - színhús - jut el: olyan higiénikus vi­szonyok közepette, melyek vetekednek egy rigorózus ÁNTSZ ellenőrzésen csilla­gos ötösre vizsgázó, osztá­lyon felüli étterem körülmé­nyeivel. Ebben az esetben az összes, főzőcskézésen megjelenő vendég joggal érezhetné úgy: eleszi a jobb sorsra érdemes - és ráadá­sul örökké éhes - állatok elől a mindennapi betevő falatjukat. bár ki tudja, ha így fejlő­dünk, akkor igazából állat­kerten kívül válhat napi va­lósággá ez az eshetőség. Hárommillió szegény országa vagyunk? Még néhány napig izgulniuk kell gyermekművészet A legtehetségesebb völgységi fiatalok léptek színpadra Informatikuspalánták versengtek az I. Bélában bonyhád Nagyon sok tehetséges gyermek él a Völgységben, akik a művészet valamelyik ágában ki­magasló eredményeket érnek el, azonban egyre kevesebb bemu­tatkozási lehetőségük van - hang­zott el tegnap a Vörösmarty Mi­hály Általános Művelődési Köz­pontban tartott Gyermekművé­szeti Fesztivál megnyitóján. A kul­turális eseményre összesen 350 diákot vártak a szervezők Bony- hádról és a kistérségből. A Gyer­mekművészeti Fesztivál nem ver­seny, hanem egyfajta figyelemfel­hívás a művészet valamennyi te­rületének megóvására - tájékoz­tatta lapunkat Szabóné Énekes Éva, a helyi művelődési központ igazgatóhelyettese. Hozzátette: a A teveli kisdiákok Andersen Csalogány című meséjét adták elő szombati és a vasárnapi produk­ciók legjobbjai jutnak tovább az április 25-i gálaestre. A házigazda bonyhádiakon kívül Tévéiről, Nagymányokról, Bátaapátiból és Izményből érkező diákoknak is tapsoltak a nézők, akik vers- és prózamondással, táncokkal, éne­kekkel, rajzokkal készültek a két­napos megmérettetésre. A kezde­ményezés rendhagyó, de az ese­ményen elhangzott, hogy ezentúl minden évben helyet kapna a Gyermekművészeti Fesztivál a Művelődési Központ programjai között. A kisdiákok és a felkészí­tő tanárok jövő hét elejéig izgul­hatnak, hiszen ekkor válik hivata­lossá a szakmai zsűri által tovább­juttatott fellépők névsora. ■ V. B. szekszárd Megyei sikereket is hozott a VI. Neumann János Nem­zetközi Tehetségkutató Program­termék Verseny az I. Béla Gimná­ziumban. A magyarországi neve­zők mellett volt egy erdélyi és húsz vajdasági diák is, összesen 62 indulója volt a megmérettetés­nek. A legtöbben a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem gyakorló iskolájából érkeztek. A zsűrit az intézmények képvise­lői, valamint a támogató informa­tikai cégek munkatársai alkották. Nemcsak a beadott pályamunká­kat pontozták, hanem a tanulók előadását is figyelembe vették az értékelésnél. Megyei eredmények. Általá­nos iskolások, számítógépes művészet, animáció: 3. Dombai Tamás: Vonat (Baka István Ál­talános Iskola, Szekszárd). Kö­zépiskolások, számítógépes művészet, grafika: 1. Pápay Ri­ta: Fox2 (ESZI, Paks). 3. Gyutai Vanda: Dragon lord, Musician, White embrace, Purple Dream, The Gate (ESZI). Zene: 3. Papp Norbert: Bolyongás, Álmodo­zás (Apáczai Oktatási Központ, Dombóvár). Animáció: 2. Bárczy Örs: Motorozás (I. Béla Gimnázium, Szekszárd). Alkal­mazói: 4. Esch Péter: Pcrypt tit­kosító program (Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár). Szá­mítógéppel támogatott terve­zés: 1. Bárczy Örs: így ké­szült... ■ H. E. ! t t

Next

/
Thumbnails
Contents