Tolnai Népújság, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-02-28 / 9. szám
2010. FEBRUÁR 28.. VASARNAP 7 INTERJÚ pető iván A húsz év után búcsúzó volt SZDSZ-elnök szerint pártja túl sok kompromisszumra kényszerült. „A KUDARC NEM AZ ENYÉM,NEM 1$ AZ SZDSZ-É. Névjegy AZ ORSZÁGÉ ” SZÜLETETT: 1946., Bp. 1970-ben szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát. 1978-BAN doktorált. 1970-1990 között levéltáros. 1977-ben aláírta a Charta 77 melletti szolidaritást. 1989- ben az SZDSZ alapító tagja. 1990- 2010 között országgyűlési képviselő. 1992-1997 között az SZDSZ elnöke. „Sajnálom azt a hihetetlen távolságot, amely az 1990-es elképzelések és a mai állapotok között van. ” „Csak annyi a tény, hog\ az SZDSZ-ben voltak zsidó származású emberek. Általánosítottak, amihez Bauer Tamás meg én voltunk a példa. ” Pető Iván szerint a szabad demokraták kisiklásaik ellenére legalább bizonyos elvekhez hűek maradtak. Újvári Miklós- Parlamenti búcsúbeszédében azt mondta, büszkén távozik. Mire lehet büszke az SZDSZ?- Akik ma vezetik az SZDSZ-t, túl azon, hogy elhatárolódtak pártjuk múltjától, nem tudtak önállóan elindulni a választásokon, és néhány esetleges parlamenti mandátumért betagozódtak az MDF-be. De az elmúlt húsz évet nem ez határozza meg. Felsorolásba nem akarok belemenni, mert ez csak szelektív lehet. Meghatározó szerepünk volt a rendszerváltásban, s ha voltak is kisiklásaink, azóta is következetesen ugyanazokat az elveket képviseltük, nevezetesen a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság normáit, azt, hogy nincs úgynevezett harmadik út, vagyis nem lehet a szocializmus és a kapitalizmus között olyan köztes megoldás, amely mindkettő keserveitől megvéd, és csak a kellemes elemeket gyúrja össze.- Miért szegényes a felsorolás?- Egyrészt, mert e keretek közt nem lehet eléggé hosszú. Másrészt, mert az SZDSZ politikai útjának egyik fontos kísérője, hogy soha nem volt többségben, többnyire kompromisszumra kényszerült. Bár sok minden nem lett volna nélkülünk, de sok mindenbe került maszat is a partnerek miatt.- Ön az 1991-es Kónya-Pető vitán szembesült először a ma is élő indulatokkal?- Nem, én már ismertem az ilyesmit. Az viszont igaz, hogy a tévén keresztül sokan akkor szembesültek először az indulatok hevességével. Az igazságtételről vitatkoztunk, közönség előtt. Én azt képviseltem, hogy túl a jogi problémákon nem az Magyarország békés, demokratikus berendezésének feltétele, hogy állandóan napirenden legyen egy bizonytalan kontúrú leszámolás témája. Ott is megtanulhattam, hogy nem egy adott pillanatban, egy adott közönségnek kell tetszeni, hanem jó azt képviselni, amiben hisz is az ember, mert a szélesebb közönség másként vélekedik, mint ami egy terem hangulatából kivehető. Sok hívet szereztem azzal, amit ott képviseltem.- Ma is helyesnek tartja a koalíciókötést Horn Gyulával?- Az SZDSZ addig őszintén képviselte, hogy nem akar koalícióra lépni a szocialistákkal, de 1994-ben a választások után a szélesebb közvélemény is úgy látta, jobb az országnak a koalíció, de mi is úgy véltük, nézeteinket csak koalícióban tudjuk érvényesíteni.- De ellenzékben maradhattak volna.- Igen, ám az SZDSZ-t az akkori jobboldali pártok már korábban kiközösítették, amit képviseltünk, azzal ellenzékben is egyedül maradtunk volna, hiszen a Fidesz ekkoriban lépett a populizmus útjára. Az SZDSZ nagyjából azt képviselte, ami a Bokros-csomagnak is alapelképzelése volt, hogy a költségvetési túlköltekezésnek véget kell vetni, a gazdasági egyensúlyt meg kell teremteni, és a nagy elosztó- rendszereket át kell alakítani. A Bokros-csomag nem ment volna át nélkülünk, azt ellenzékben is támogattuk volna, s - bár nincs jelentősége a „mi lett volna, ha?” jellegű kérdéseknek - akkor sem lettünk volna népszerűbbek. A koalícióra lépést érdemes volt megpróbálni, de látva később Horn törekvéseit, 1996-ban már ki kellett volna lépni. Bár az is igaz, hogy amikor tíz évvel később tényleg kiléptünk a Gyur- csány-kormányból, az sem lett diadalmenet.- Molnár Lajos azt írja új könyvében, hogy Kóka János egy éjszaka alatt lett liberális politikus és gazdasági miniszter. Jó választás volt Kóka?- Én nem úgy ismerem a történetet, ahogy arról Molnár Lajos beszél. Kóka János, amikor felkérték a miniszterségre, azt mondta, hogy mindig liberális választó volt, de politikai pályára nem gondolt. Az elképzelés az volt, legyen gazdasági miniszter egy sikeres üzletember, aki egy új generáció képviselője, hiszen a rendszerváltás idején lett nagykorú, majd a piacgazdaságban csinált magából gazdasági tényezőt. Kóka, jóval azután, hogy miniszter lett, szállt be a pártpolitikába, s ez nehezen kifogásolható. Persze voltak komoly baklövései, de annak a fő oka, hogy politikusként tapasztalatlan volt. Tudta ezt magáról, és tudja azt is, hogy nem sikerült elfogadtatnia magát a közvéleménnyel. Azért pártelnöknek Fodor Gábornál jobb választás volt, s itt is a valóságos alternatívákat, nem a vágyakat érdemes összevetni.- Azért érdemes lokalizálni az ügyeket, időben és térben is, és nem általában az SZDSZ-t emlegetni. Sok elképzelésünk elbukott, amelyek a pártfinanszírozásra, az összeférhetetlenségi szabályokra, a politikai korrupció forrásaira irányultak, más pártok javaslatait is támogattuk, de mindhiába, nem születtek meg a szükséges szabályok. A konkrét ügyek szégyenletesek és megdöbbentőek, de egy pártnak önmagában szerény lehetőségei vannak ilyesmi megelőzésére. A jelek szerint a nyomozó hatóságok sincsenek könnyű helyzetben, amit mutat, hogy elképesztően hosszú ideig tartanak előzetes letartóztatásban megvádolt embereket, akikkel szemben a bizonyított vád, úgy látszik, nem akar összeállni. kell lépni, de nem olyan eszközökkel, amelyekről csak laikus, félrevezetett emberek hihetik azt, hogy megvéd a mocskolódástól, uszítástól. Magyarországon alig találkoztam holokauszttagadás- sal. A gyűlölködésnek nem ez a divatos formája. Ha durva akarok lenni, azt mondom, hogy a Jobbik vagy más szélsőségesek nem aZt Képviselik, hogy nem volt holokauszt, hanem hogy puha volt, mert még mindig sok a zsidó. Aki ezt mondja, arra nem vonatkozik ez a kétséges alkot- mányosságú törvény. Ha már, akkor miért nem a holokauszt- igenlést akarták tiltani?- Az SZDSZ-szel kapcsolatban sokat hallani és olvasni, hogy a zsidó kommunisták gyermekei alapították a hatalom átmentésére. Az Ön személyét ilyen közegben mindig példaként említik. Ön hogyan tekint erre?- Normális esetben ki-ki csak a saját cselekedetei alapján ítélhető meg. A rágalomhoz, gyűlölködéshez pedig nem kellenek a tények. Csak annyi a tény, hogy az SZDSZ-ben voltak zsidó származású emberek. Általánosítottak, amihez Bauer Tamás meg én voltunk a példa. Egyidősek vagyunk, a rendszerváltáskor mindketten jóval túl voltunk már a 40-en. Sok mindenben különböztünk, nem is értettünk egyet, de ha másként is, mindketten szemben álltunk a 90 előtti rendszerrel. Ha a bennünket gyalá- zók csak a töredékét tudnák felmutatni annak, amit Bauer a kommunista rendszer kritikájaként produkált, akkor örülhetnének. Soha nem titkoltam, hogy ki volt az apám, de nekem éppen az ő esete is mutatta, hogy a jogos gyűlölet hová vezet. Apám szegény családban nőtt fel, tanulatlan ember volt, 12 éves korától kemény fizikai munkát végzett, a Horthy-korszak profijainak életét élte, ezt fejelte meg mindaz, ami zsidó származása miatt érte. Két testvérét, családjának felét a nácik meggyilkolták. Amikor öt év munkaszolgálatból 1945 után visszajött, és a kommunista párt a fasiszták elleni harcra hívta, apám ebbe beállt, aztán később már nem a fasiszták voltak az ellenség. Ávós volt négy évig, de mindig csak ezt emlegették bűnként, és nem konkrét cselekedeteket, mert ilyesmit nem tudtak felhozni. Én 15 éves koromban kikerültem a szülői házból, a szüleim nem befolyásolták személyes meggyőződésemet. Felnőttként vállaltan a Kádár-rendszer ellenzékije voltam, minden karrierből kizártam magam, és ezzel az SZDSZ alapítói, vezetői közül többen voltunk így. Nem ez volt a tipikus azok körében, akiknek a szülei az előző rendszerben megtalálták a helyüket, de azok között sem, akik az idézett baromságokat mondogatják.- Kivonult az Ön által vezetett kulturális bizottság utolsó üléséről egy újabb ügynökügyi kudarc miatt. Beismerése ez annak, hogy az SZDSZ húsz év alatt nem tudta elérni az információszabadságot?- Nem az ügynöklistákról van szó, hanem a kommunista rendszer politikai rendőrségének iratairól. Ez nem az SZDSZ szégyene. Az SZDSZ 20 éve képviseli az előző rendszer dokumentumainak nyilvánosságát, a többség azonban nem támogatta soha. Akik látszólag az igazságtétel mellett kötelezték el magukat, azok érdekes módon mindig a nyilvánosság ellen szavaztak. Sajnálom azt a hihetetlen távolságot, amely az 1990-es elképzelések és a mai állapotok között van. Egyébként valóban, az egész utolsó ülésnap, beleértve a holokausztügyet és az ORTT-el- nök ügyében a két nagy párt pacsizását, jelképesnek is nevezhető. Nem is akarok úgy csinálni, mintha ez nem lenne kudarc, csak nem az enyém, nem is az SZDSZ-frakcióé. Az országé.- Mit fog csinálni tavasztól?- Ez már egy magánember magánügye. A politikai pályát lezártam. Elértem a nyugdíjkorhatárt. Nincs vagyonom, amely szelvényvagdosásra kárhoztatna. így aztán érdeklődésemnek, képzettségemnek megfelelő munkát keresek.- Helyes volt olyan üzlet embert a párt élére választani, aki az állammal üzletelve gazdagodott meg?- Ha ez a mérce, Magyar- országon szinte minden valamire ju tott vállalkozásnak volt meghatározó üzleti partnere az állam vagy az ön- kormányzatok. A Subnet programban valóban részt vett, de amennyire én tudom, őt senki sem ismerte, amikor sikerrel pályázott a közreműködésre. Üzletelt ugyan az állammal, de nem ebből lett igazán gazdag ember, hanem hogy a cégét kétszer is eladta külföldieknek.- Az SZDSZ-t ma körüllengi a korrupció vádja. Az SZDSZ alapítói megtettek mindent, hogy az ilyen ügyeket a párttól távol tartsák? JSírje ^ - Ön 1998-ban a Szombat című folyóiratban azt nyilatkozta, hogy az emberek többsége nem foglalkozik azzal, kinek milyen a származása. Ma is így gondolja? Alapjában véve igen, persze ma rosszabb a helyzet. Korábban csak nagyon szemérmesen lehetett a származásra utalni a politikában, ma zsidózni, cigányozni nyíltabban szoktak. De még ha a Jobbiknak több százezer szavazója van is, az is az emberek kisebbsége.- A parlament hétfőn döntött a holokauszt- tagadásról. Ön hogyan szavazott?- Én kimentem a teremből. Nem tudtam volna jól szavazni erre politikai haszon- szerzési okokból benyújtott szövegre. A zsidózás ellen fel
