Tolnai Népújság, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-08-02 / 30. szám

2009. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP SZTORI 5 A tokaji aszú valóban orvosság lehetne kutatása tudomány már többször igazolta a mértékkel fogyasztott bor egészségjavító hatását Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógy­szer, szól a mondás az al­koholról. Az elmúlt évek kutatásai tudományosan bizonyították: a mérték­kel fogyasztott bor való­ban egészségjavító. A to­kaji aszú az elmúlt száza­dokban szerepelt Európa gyógyszerkönyveiben, most ismét oda szánják. Fábos Erika „Az egészséges életmód alapja az egészséges táplálkozás, de ar­ról ritkábban esik szó, hogy en­nek része a kulturált borfo­gyasztás is” - mondja Szikora Zoltán borász, a Magyar Nemze­ti Gasztronómiai Szövetség sommelier bizottságának elnö­ke. A szakember a „kismérték­ben orvosság, nagymértékben gyógyszer” viccre komoly té­nyekkel felel: az elmúlt években több világszinten jegyzett tudo­mányos kutatás bebizonyította, hogy a vörösbor serkenti a jó ko­leszterin termelődését, és gátol­ja a rossz koleszterin képződé­sét, valamint a vérrögök kiala­kulását. Azt is sikerült tudomá­nyosan alátámasztani, hogy a bor jót tesz a szívritmuszavarok kezelésében, segíti az emésztést, és kiváló az immunrendszer erő­sítésében. Mindezen tulajdonsá­gait polifenol- és rezveratroltar- talmának köszönheti. Ezekből a vörösbor lényegesen többet tar­talmaz, így például a villányi bo­rok jótékony hatásáról is készült tudományos munka. Ugyanak­kor jó hír a fehérbor kedvelői­nek, hogy az szintén tartalmaz­za az egészségvédő hatású rezveratrolt. Az elemzések azt mutatják, hogy különösen a botritissel készült tokaji borok­ra igaz mindez, amelyeknek az antioxidáns-tartalma két-három- szorosa a többi fehérborénak. Ez az ismeret nem új keletű, a friss vizsgálatok csak megerősí­tették a több évszázados tudást. A tokaji borok gyógyító hatásá­ról a világban számos feljegyzés létezik. A gyógyszerkönyvek so­káig gyógyszeralapanyagként ismerték el és tartották számon. „Az asszúszőlőből készült borokról az a csodálatos, hogy különös gyógyító erő­vel bírnak. A lélek hibái­ban igen hasznos. Ered­mény tekintetében edző, erősítő, igazán az öregek teje, mérsékletesen, külö­nösen este bevéve, sokat használ a szaporaságra... ” (prolificatio). „Ivása elűzi az álomkórságot, meggyó­gyítja a forró negyed napos lázt, csillapítja a több órai főfájást, s az embert helyre­állítja, ki már a haldokló­hoz hasonlított... ” (Szirmai Szirmay Antal: Topographica inclyti Comitatus Zempleniensis, 1803) Szikora Zoltán azt szeretné, ha a tokaji a régi gyógyszerkönyvekben található ajánlások alapján kerülhetne vissza a gyógyító szerek közé, mert ezzel jócskán lerövidülne az eljárás A francia paradoxon hazánkban a szív- és érrend­szeri betegségek népbetegség­nek számítanak. Ugyanakkor Franciaország egyes területe­in, ahol a magyarhoz hason­lóak a táplálkozási szokások, lényegesen alacsonyabb az ez­zel kapcsolatos halálozások száma. Ez a jelenség a fran­cia paradoxon, amelyre az egyik magyarázat az adott te­rületre jellemző rendszeres, de mértékletes borfogyasztás. Napi 1-2 deci bor egészséges. Az általános egészségjavító ha­tása mellett az emésztő- és ideg- rendszeri panaszok gyógyításá­ban, a vérszegénység megelőzé­sében tulajdonítanak neki fon­tos szerepet, de a leírások sze­rint javítja a fizikai ellenálló ké­pességet, foszfortartalma pedig a csontképződésben segít. Nem véletlen, hogy a tokaji bo­rokat évszázadokon át gyógy­szernek tartottak. A Magyar Gyógyszerkönyv még az 1950- es években is hosszasan taglal­ta a tokaji szamorodni és a toka­ji aszúbor pozitív hatásait, vagy­is még a 20. század elején is sok­irányú szerepet töltött be a gyógyászatban, és általánosan rendelték az orvosok. Sőt, a né­met gyógyszerkönyvekben is ott szerepelt a „Vinum Tokajense”. A Lipcsében 1903-ban megjelent „Pharmazeutisch technisches Manuale” című kézikönyvben például 130 különböző gyógy- bor receptje között olvasható. „Ez a tudás az elmúlt negy- ven-ötven évben feledésbe me­rült, és jelenleg csak néhány al­ternatív medicinákkal foglalko­zó természetgyógyász orvos al­kalmazza a tokaji bor rendkívü­li hatásait kúraszerűen, amivel már a rákgyógyításban is értek el jó eredményeket - mondja Szikora Zoltán. - Több tokaji bo­rász segítségével szeretnénk el­érni, hogy a tokaji visszakerül­jön a gyógyszerkönyvbe. Szeret­nénk, ha a tokajinak nem kelle­ne a klinikai teszteken újból vé­gigmenni, mert az hosszú évek­be telne. Ha elfogadnák a gyógy­szerkönyvekben évszázadokon keresztül közölt leírásokat, gyor­sabban menne az egész. Ha ez sikerülne, annak gyógyászati je­lentősége mellett óriási hírérté­ke lenne, ami növelné a tokaji aszú becsületét a világban.” Mi az a gyógybor? az ókori orvostudomány ma­gasra tartotta a bor gyógyászati értékét, de gyógybomak nevez­ték a borból készült gyógyító, erősítő italokat is. A bor még a 20. század elején is fontos sze­repet töltött be a gyógyászatban. Étvágyjavítóként, erősítőként, cseppenként alkalmazva köpte­tőszerként ajánlották. Mára a gyógyborok kiszorultak a gyógy­szerkönyvekből és a terápiából, mert nehéz hosszú ideig eltarta­ni, és nem olyan egyszerű kezel­ni, mint az orvosságokat. Baló Júlia saolin szerzetesek és kungfumesterek között tündérmese Bölcsesség és nyugalom, öröm és kedvesség, valamint izgalmas mozgásművészet Kína ajándéka A keleti tanításokat mindennap­jainkban is alkalmazhatjuk - ál­lítja Baló Júlia, akinek a buddhiz­mus az élete fontos része. Azt per­sze nem gondolta, hogy belesze­ret a tajcsiba, a kínai harcművé­szetbe, és tűző napsütésben, karddal a kezében gyakorol egy saolin edzőtáborban. De így jár, aki a legelismertebb kínai meste­rekkel ápol baráti kapcsolatot. A tévés nemrég tért vissza Kínából. „Az élet tud tündérmesévé válni - mondja Baló Júlia. - Egy szép napon a könyvem egyik fő­szereplője, Si Hszing-hung mes­ter hívott. »Négy hét múlva rá­érsz? Úgy tíz napra.« Azonnal ráértem. »Akkor most itt az ide­je, hogy megmutassam neked a Saolin templomot« - mondta.” Három repülőút s hosszabb autózás után érkezett meg Kíná­ja 1 Baló Júlia mindig biztonságban érezte magát kínai kalandjai közben a két „tigris” társaságában ba, a Saolin templom melletti kisvárosba: Tenfengbe. „Mintha rajtam kívül még nem járt volna ott külföldi. Amikor a szálloda éttermébe léptem minden szem­pár rám szegeződött. Igyekez­tem az evőpálcát kifogástalanul használni és kínai nyelvtudáso­mat a tőlem telhető legszebb ki­ejtéssel bemutatni. Megértettek, s én is megértettem őket!” Si Hszing-hung pedig egyszer­re viselkedett mesterként, me­leg szívű barátként és figyelmes gentlemanként. „Napi tíz-tizen- két órát töltöttünk együtt vele és barátaival. Őt igen nagy tisztelet övezi Kínában. A Saolin temp­lomban, valamint a Csanvu szö­vetségben tanuló harcművészek számára - ifjú kora ellenére - élő legenda. 15 éve a kínai Sao­lin templom harcos szerzetesei 3 társukat kiemelkedő tudásukért a legmagasabb, »tigris« fokozat­ra választottak meg. Közülük az egyik Si Hszing-hung kungfu- mester, a másik Sao-csuang, aki operatőrként kísért utunkon. A két tigris között soha nem ta­pasztalt biztonságot éreztem.” Baló Júlia izgalmas helyeken járt. Például a legnagyobb kung- fu- és vusuiskolákban. „Tűző napsütésben, öt kilométeres úton, lépcsőkön másztunk felfe­lé, hogy megérintsük a hegycsú­cson magasló Ta-mo, a megvilá­gosodott szerzetes hófehér szob­rát. Az emberek nyitottsága, el­fogadó és befogadó magatartá­sa, kedvessége, a városok, a tá­jak, a csodálatos építészeti re­mekművek, a több ezer éves kul­túra légköre - feledhetetlen. Lé­lekben még ott vagyok.” ■ >

Next

/
Thumbnails
Contents