Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-28 / 124. szám
4 INTERJÚ TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK jövő Szemétdombra került a stabilizáció minden eredménye. Ha az Európai Unióban rejlő lehetőségeket nem használtuk ki, az nem az EU hibája. Nem elég akarni a válságból való kilábalást, átfogó reformokra van szükség A HITELBŐL FIZETETT JÓLÉT VÁLSÁGA Tavaly ősszel becsődölt volna az ország, ha nincs az Európai Unió - mondta Bokros Lajos, a Magyar Demokrata Fórum EP-listájának vezetője, amikor a Tolnai Népújság szerkesztőségében járt és válaszolt munkatársunk kérdéseire. Lengyel János- Milyen érzés keríti hatalmába, ha miniszternek szólítom?- Nem szégyellem, hogy miniszter voltam. Úgy gondolom, megfeleltem a szakma elvárásainak és az ország közvéleményének is. Utólag bebizonyosodott: az akkori intézkedések nem voltak népszerűek, sokaknak okoztak fájdalmat, de a haza érdekét szolgálták.- Nyomokban találkozik még a csomag hatásaival?- Sajnos nem. Az 1995-96-os stabilizáció 2001-ig megalapozott egyfajta aranykorinak tűnő, magas szintű gazdasági növekedést. Ez úgy valósult meg, hogy megőriztük a pénzügyi egyensúlyt. 2002-től kezdve megindultak a nagyon káros, jóléti rendszerváltásnak nevezett programok, amelyek anélkül ontották a jövedelmet, hogy azok mögött valóságos termelés lett volna. Ilyen értelemben tehát jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is. Ezzel a stabilizáció minden eredményét sikerült a történelem szemétdombjára hajítani. Tavaly október-november fordulóján felsejlett az államcsőd réme. Dyenre 1994-95 fordulóján volt példa. Nem örülök annak, hogy Magyarország oda jutott vissza, ahol 15 éve volt. Mivel a remény hal meg utoljára, a Magyar Demokrata Fórum azért áll ki teljes mellszélességgel a józan, kiegyensúlyozott, korszerű és szakszerű program mellett, mert tudja, hogy az ország felemelkedésének ez az egyedüli záloga. Ne feledjük, 2002-ben az MDF kivételével minden párt megszavazta a Medgyessy-progra- mot. Mi nem a hiúság vásárán akarunk nyerni és a legnagyobb eladók lenni, hanem a népszerűségvesztés árán is az ország hosszú távú érdekeit szolgáljuk. Felelős, őszinte politikával, szakmailag megalapozott programmal.- Amikor belépett szerkesztőségbe, egy kollégám azt mondta: jé, nincs nála csomag! Erre azt feleltem: de van, a fejében! Mi van a 2009-es Bokros-csomagban?- Hívjuk ezt inkább programnak, amelyet mindenki megismerhetett, hiszen januárban megjelent az Élet és Irodalomban a Reformok kritikus tömege című nagyon hosszú írás. Aki végigolvasta, legalább másfél órát szánt rá. Ilyen programot senki sem jelentetett meg. Ez azért fontos, mert az MDF a program mellé állt. Én pedig ezzel a programmal az MDF mellé álltam. Kölcsönös közeledés volt, amelynek eredményeképpen ma az MDF programja úgy különböztethető meg leginkább a két nagy párt programjától, hogy nekünk van javaslatunk mind a válságkezelés rövid lejáratú feladataira, mind pedig a kibontakozást megalapozó reformokra. > Nagy különbség van a változtatás és a reform között. A reform äsS) ami- kor szélesítjük az adófizetők körét. Többen fizetnek kevesebb adót.- A januári tanulmány több fontos területen hirdette meg a reformok kritikus tömegét. Melyek ezek?- Ide tartoznak az államháztartás legfontosabb területei: az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a közigazgatás és a közteherviselés, azaz az adórendszer. Ez utóbbinak a változtatgatása a jelenlegi kormány munkájában is fellelhető. De nagy különbség van a változtatás és a reform között. A reform az, amikor szélesítjük az adófizetők körét. Minőségi változást az hoz, ha többen fizetnek kevesebb adót. Ezért az adóreform nem okvetlenül jelenti az, hogy csökkennek a költségvetés adóbevételei. Lehet olyan reformot készíteni, amely nem rontja a költségvetés egyenlegét, miközben a kiadásokat is lehet csökkenteni, korszerűsíteni. Nemcsak a lefaragással, főleg nem a fűnyíró-elvű lefaragással. Mert amit így lenyírnak, az visszanő mihelyst elhalkul a nyírógép. A politikai osztály mindig hajlamos elkapni a magyar betegséget, a túlköltekezést. Az említett öt területen véghezvitt reformok azt szolgálnák, hogyan lehet úgy szabályozni, hogy kevesebb költségvetési kiadásból magasabb színvonalú szolgáltatásokat állítsanak elő. Ebből is kulcskérdés az egészségügy és az oktatás. Azért nem tudtunk felzárkózni az elveszett évtizedben, mert a munkaerő minősége nem olyan jó, mint amit terjesztenek róla. Sem az oktatás, sem az egészségügy nem járul hozzá érdemben a munkaerő minőségének a javításához. Sokan vannak ebben az országban, akik bármilyen alacsony bérért is foglalkoztathatatlanok. Miközben másutt nagy a hiány. Ha netán valami csoda folytán holnaptól elindul a fellendülés, az sem jelenti mindenki számára azt, hogy munkahelyet talál. A válság idején kellene felkészülni a jövőbeni munkaerőpiac keresletére. Ez persze már az oktatási rendszer kérdése is. Ezáltal nőhet a versenyképességünk, a tőkevonzó képességünk és a munkahelyteremtő képességünk.- Nem vállalta a miniszterelnökséget, de telefonon többször is beszélt az új kormányfővel. Mit mondott neki?- Sok mindent javasoltam. Gond, hogy ennek a kormánynak kevés az ideje és szűk a felhatalmazása. Azért nem vállaltam el a posztot, mert az én reformprogramomat az MSZP nem támogatta. Ma már elfogadták, hogy válságkezelésre szükség Van, de azt még mindig nem, hogy jelentős reformokra is. Korábban még a Bokros Lajos, volt pénzügyminiszter KÖZGAZDASÁGTANT tanult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem). Egy évet hallgatott a panamai Állami Egyetemen. Diplomáját 1978-ban szerezte, majd 1980-ban közgazda- sági doktori értekezését védte meg. 1989 és 1991 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezetője, 1990 és 1995 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke, ezzel párhuzamosan 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség vezető je, majd 1991 és 1995 között a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt. 1995. március 1-je és 1996. február 29-e között pénzügyminiszter. A Világbank Európáért és Közép-Ázsiáért felelős igazgatója lett, többek között Horvátországban és Lengyel- országban dolgozott kormánytanácsadóként. A Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, 2006januárjában az intézmény gazdasági irányításáért felelős vezér- igazgatójává nevezték ki. válságkezeléstől is ódzkodtak. Már január előtt mondtam: a 13. havi nyugdíj és bér nem tartható. Akkor még a politikai osztály habzó szájjal nevezett ki szívtelen, a társadalom befogadóképességét figyelembe nem vevő embernek. Ez ma már napnál nyilvánvalóbb: nincs lehetőség hitelből finanszírozott juttatásokra.- Mit lehetne ennél többet csinálni?- Mindig azt mondom a miniszter- élnöknek: még akkor is, ha rövid az idő és korlátozott a felhatalmazás, lehet úgy csinálni programot, hogy minél több intézkedést időzítsünk a csomag elejére. Az azonnali bevezetés a legfontosabb. Van ilyen irányba mutató intézkedés, például a nyugdíj- rendszer változtatása, de csak 2012- től emelkedik a nyugdíjkorhatár. Nem azonnali hatású, de mégis fontos, mert azt látják az érdekeltek, hogy a kormány legalább lépett, hogy megmentse a csődtől a nyugdíjrendszert. Ha javul a nyugdíjrendszer egyensúlya és stabilitása, akkor ez hozzájárul a kilábaláshoz, a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Ezért javaslom, hogy minél több reformértékű elem kerüljön be a csomagba. Ilyen lehetne az ingatlanadó is...- Ez inkább vihart aratott...- Sajnálatos módon nem sikerült a kormánynak színvonalas szakmai anyagot készíteni, ezért nevetségessé vált a mindennapos változtatás. Négy nap alatt négyféle elképzelés azért egy kicsit sok. Az alapkérdésben nem lehet vita. Szükség van erre az adónemre. Amikor miniszter voltam, már akkor felmerült ez. Akkor azt mondták: a földhivatalok, az ingatlan-nyilvántartás nincs felkészülve erre sem technikailag, sem szakmailag. Állítólag most is itt tartunk.... Nyugat-Európa minden országában van ilyen adó. A civilizáció része, hogy nem pusztán forgalmi és jövedelmi típusú, hanem vagyoni típusú adók is legyenek. Három fontos kérdést azonban figyelembe kellene venni: minden ingatlant meg kell adóztatni, a cégeket, szervezeteket is, és nem csak a magánszemélyeket A termőföld után is fizetni kell. Függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos. És fontos az is, hogy az ingatlanadó ön- kormányzati bevétel legyen. A helyi közösség a környezet terhelése alapján hozzájárul a közterhek viseléséhez. Vállalni kell azt is, hogy ez komolyabb mértékű adó legyen, azzal, hogy ehhez módosítsuk a személyi jövedelemadó sávjait. Csak komplex adóreformot tudok elképzelni, amelyhez kiérlelt stratégiára van szükség.- Mit kínál ebben a helyzetben az Európai Unió?- A csalódottaknak azt üzenem: ha nincs az Európai Unió, akkor tavaly ősszel államcsődbe jutottunk volna. Mert senkinek nem lett volna érdeke Magyarországot megmenteni az államcsődtől. Három nap alatt teremtett elő az akkori kormány 20 milliárd eurót. Az uniós tagság hazánk számára minden vonatkozásban kedvező hatású. Minden volt szocialista ország nyert a belépéssel, csak nem egyforma mértékben. Sőt, a régi tagok is nyertek. Az Európai Unió megvéd bennünket saját hibáink legszörnyűbb következményeitől is. Ha pedig nem használtuk ki az EU-ban rejlő lehetőségeket, az nem az unió hibája.- Mit használhattunk volna ki jobban? Mi maradt nekünk?- Például Szlovákiával együtt beléphettünk volna az euró-zónába. Látható, hogy szomszédunknak mekkora előnye van ebből. Egészen másként reagált a válságra. Nálunk a jegybanki alapkamat 9,5 százalék. Az állam is 10 százalék fölötti kamatot fizet forintban. Az Európai Központi Bank alapkamata 1 százalék. Szlovák állampapírt ki lehet bocsátani 2,5-3 százalékon. Ezzel szemben Magyarország ma kamat- fizetésre többet költ, mint családi pótlékra összesen. Ez a hihetetlen mértékű államadósság és ez a magas kamat kiszorít minden értelmes költekezést a költségvetésből. Ez a mi hibánk. Az euró bevezetésével kapcsolatban kár félteni a monetáris önállóságot, mert azt már régen elvesztettük. Több mint bűn volt nem törekedni arra, minden eszközzel, ' hogy az euró-zóna tagjai legyünk.- Milyen az esély a felzárkózásra?- Nekünk az az érdekünk, hogy a legrövidebb időn belül csatlakozzunk az euró-zónához. Ehhez persze teljesíteni kell mindazokat a feltételeket, amelyek nélkül pusztán illúzió a belépés. Az nem megy, hogy mennénk, de ne legyenek megszorító intézkedések. Ha nem tudjuk az állam- adósságot 60 százalék alá szorítani, a költségvetés hiányát pedig 3 százalék alá, akkor nincs esély. Jelenleg az államadósság nő, a bruttó hazai termék és az államadósság aránya az idei 75 helyett jövőre 85 százalék lesz. Tehát még az irány sem jó, nem hogy a mérték. Ezért mondja az MDF: a populista demagógia helyett korszerű, szakszerű gazdaságpolitikát kell folytatni, amely ténylegesen közelebb visz a fejlett világhoz. Ha ezeket a lépéseket nem teszik meg, akkor legfeljebb egymásnak ellentmondó május elsejei jelszavak gyűjteménye az, amelyet más pártok programnak neveznek.
