Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-24 / 96. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. ÁPRILIS 24., PÉNTEK NYUGDÍJASOK A bonyhádiakat is meghívták a bálba bátaszék Locsoló összejöve- telt tartanak holnap, április 25-én a bátaszéki nyugdí­jasklubban. Az alkalomra a bonyhádi nyugdíjasszerve­zet tagjait is meghívták, aki­ket vacsorával vendégebiek meg a művelődési házban. Természetesen a locsolás sem marad el, amiért cseré­be a férfiak egy-egy apró ajándékot kapnak a höl­gyektől. (hé) Az előadás előtt köszöntik az anyákat, nagymamákat szekszárd „Miért kell a nőknek idősebb korban is nőgyógyászhoz menni?” címmel tart előadást dr. Nagy József szülész, nő­gyógyász főorvos A Mentál­higiénés Műhely Önkéntes Központ Nyugdíjas Tagozata szervezésében. A Babits Mi­hály Művelődési Ház föld­szinti termében május 5-én, 14 órai kezdettel várják az érdeklődőket. Az előadás előtt anyák napi műsorral köszönti az édesanyákat és a nagymamákat Pató Lili ta­nuló, az Újvárosi Római Ka­tolikus Társaskör Asszony­kórusa és a Gemenc Tánc Sport Egyesület, (hé) Dr. Nagy József főorvos Nagycsaládosokat is várnak a vásárra szekszárd Nyugdíjasokat és nagycsaládosokat vár a Szek­szárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége és a Tolna Megyei Vöröskereszt Nyug­díjas Alapszervezete április 27-én, hétfőn reggel fél 7-től 10 óráig a Hunyadi utcai székházba. Füstölt árut és más élelmiszert, például őrölt paprikát is lehet vásá­rolni, viszonylag kedvező áron. Aki adós még a tagdíj­jal, rendezheti a számlát (gy) Az emberség a legfontosabb hivatás Péter Mihály sohasem érezte tehernek a tanítást Igazi tanár egyéniség, aki­re mindig szeretettel em­lékeznek tanítványai. Nem tudott volna más hivatást elképzelni, mint a tanárit, ha újrakezdené, ismét ezt választaná. Venter Marianna- Családi indíttatás vezérelte a tanári pályára?- Tágabb értelemben igen. Bár az én szüleim gyógyszerészek voltak, anyai nagyapám egyete­mi tanár volt Ő szerkesztette az első román-magyar szótárt. Ha úgy vesszük, az indíttatást örö­kölhettem tőle.- Ha jól tudom, akkoriban nem volt könnyű bejutni az egye­temre. Főleg egy kisváros kis gimnáziumából.- Valóban nem volt könnyű be­jutni, és helytállni még nehezebb. A budapesti, szegedi és más nagyvárosok gimnáziumaiból ér­kezett diákok között igencsak fel kellett kötni azt a bizonyos fehér­neműt, hogy utolérjem őket Ren- , geteget tanultam, és ennek meg .1 is lett az eredménye.- Volt tanítványai máig nagy J szeretettel és tisztelettel emlé- = keznek önre. Azt mondják, ilyennek képzelik az igazi ta­nárt.- Talán azért van ez, mert műi­dig diákpárti voltam. Nem szere­tem azt a fajta pedagógus hozzá­állást, hogy „én mindent jobban tudok”. Ráadásul sokan nemcsak az iskolában mutatják ezt a visel­kedést, hanem az életben is ex katedra hirdetik az igazukat. Pe­dig a diákoknak sokszor igaza van. Úgy gondolom, semmit sem csorbul a tanári tekintély, sőt, in­kább erősödik, ha bevalljuk: ne­ked van igazad, vagy azt, hogy valamit mi sem tudunk, de majd utánanézünk. Mindig értékeltem az önálló gondolatokat, a kreatív hozzáállást, az egyéni megközelí­tést a diákjaim részéről. A gyere­kekben a szellemi partnert keres­tem, nem az alárendeltet. Ezt ők nagyon jó megértették és értékel­ték is.- Manapság sokszor pa­naszkodnak a tanárok a diá­kok viselkedése, hozzáállá­sa miatt. Péter Mihály nem tudott volna más hivatást elképzelni, mint a tanári pályát- Minden osztályban akadtak renitens egyéniségek. Náluk azt a taktikát alkalmaztam, hogy le­hetőséget adtam nekik a sikerél­ményre. Legtöbbjüknél hatásos volt ez a módszer. Egyik diákom, aki közepes magyar jeggyel érke­zett, most esztétikatanár. A prob­lémák egy része tehát jó taktiká­val megoldható, de el­ismerem, hogy nem könnyű manapság a kollégáknak. A tanu­láshoz való hozzáál­lással valóban baj van. Manapság „ciki” tanulni. Tü­dők olyan diáklányról, akit meg­vertek az osztálytársai, mert ta­nult. Nem tetszett nekik, hogy a tanárok ehhez a kislányhoz mé­rik a szintet, így igyekeztek le­szoktatni a tanulásról. Ez nem csak döbbenetes, hanem elkese­rítő is. Jómagam is szembesültem a problémával, amikor egy évre még visszamentem tanítani nyugdíjasként. Akkor jöttem rá, hogy baj van, amikor észrevet­tem, a diákok nem ismerik fel, hogy segíteni akarok nekik.- Mivel telnek a nyugdíjas na­pok?- Négy éve, mióta eltört a ke­zem, sajnos, nem hódolhatok a hobbimnak, a horgászatnak. Ott vannak azonban a könyvek, ame­lyeket sohasem tudok megunni, és amelyek­ből sohasem elég. Sze­retek tévézni is, az iga­zán jó filmek mellett legszívesebben az is­meretterjesztő csatornák műsorát nézem.- Hogy tetszik ez a mai vüág?- Aggasztó, hogy a politika min­denhová beszivárgott, családi vi­szályokat kelt, és embereket vá­laszt szét ebben az amúgy is egy­re elzárkózóbb vüágban. Úgy gon­dolom, sohasem szabad azt nézni, ki milyen vallást követ, vagy mi­lyen a politikai meggyőződése. A lényeg az, nülyen ember. ■ A diákot min­dig szellemi partnernek tekintette. Névjegy: Péter Mihály nyugalma­zott magyar-történelem szakos tanár, főtaná­csos, 1942-ben született Kolozsvárott. Általános és középiskoláit Pakson végezte, majd a szegedi tudományegyetemen szerzett diplomát tanári pályafutását a szekszárdi Garay János Gimnáziumban kezdte. Tanított az egészségügyi szakközépiskolában, a Bezerédj középiskolá­ban. Az I. Béla Gimnázi­um igazgatója, majd ta­nára lett, 2004-ben átve­hette az I. Béla Emlék­plakettet 1964-ben kötött házas­ságot Csendes Évával. Egy gyermekük és két unokájuk van. A köztársasági elnök 2004-ben a Magyar Köz- társasági Bronz Érdem­kereszt kitüntetést ado­mányozta neki kimagas­ló szakmai munkája el­ismeréseként A padlás élményt ígér Kecskeméten a tolnanémedi időskorúaknak tolnanémedi Negyvennyolc főt, negyvenegy hölgyet és hét urat számlál a tolnanémedi nyugdí­jasklub, melynek immár tizenöt esztendeje vezetője Miklós Esz­ter. Negyven év pedagógusi munkát követően döntött úgy, hogy a gyermekek után egy má­sik korosztály felé fordul. Az idő­sek csapatának vezetése, a ren­dezvények szervezése rendsze­res elfoglaltságot ad, sőt követel.- Most éppen a szombat dél­előtti utazásra készülünk - mondta el lapunknak Miklós Eszter. - Különbusszal me­gyünk Kecskemétre, a színház­ba, ahol A padlás című zenés já­tékot nézzük meg. Nem először megyünk ebbe a városba, tavaly ugyanitt voltunk és egy operett­re váltottunk jegyet. A tolnané­medi időskorúak telente - feb­ruárban - farsangi bált tartanak, ilyenkor sokan jelmezbe öltöz­nek. Nyár pedig úgy nem telik el, hogy ne mártóznának meg Gunarason vagy Igáiban. A rész­leteket a község művelődési há­zában tartott rendszeres összejö­veteleken beszélik meg. ■ Sz. Á. Ausztriába mennek kirándulni a kaposszekcsőiek kaposszekcső Ausztriai kirán­dulásra készül a Kaposszekcsői Orchidea Nyugdíjas Klub. Szőcs Kálmánná, az egyesület elnöke el­mondta, hogy a Faluszépítő Egye­sület tagjai is részt vesznek az uta­záson, így összesen negyvenen kelnek útra. Május 15-én lesz a kirándulás. A szervezést a nyug­díjasok vállalták. A mozgalmas program úti céljai között szerepel a csokoládégyár Gloggitzban, a város környékén lévő barokk kas­télyok és Brahms, a híres zene­szerző szülőháza is. A csoport fel­száll a semmeringi kisvasúira is és végigutazik a világörökség ré­szeként is ismert 47 kilométeres vasúti pályán. Az utazás javarészt önköltséges lesz, de a belépők és jegyek árát az egyesületek finan­szírozzák. Korábban is szerve­zett már közös utazást a két egyesület. Tavaly Kismarton (Eisenstadt) környékén jártak, de megtekintették a fertődi kas­télyt is. ■ Kazinczi Kata Nosztalgiáznak és jól érzik magukat az uzdi népfőiskolások művelődés A tegnapi záróünnepségen tizenöt oklevelet adott át a polgármester a legkitartóbb hallgatóknak sárszentlőrinc-uzd Tizenki­lencedik évfolyamát zárta teg­nap az uzdi nyugdíjasok népfő­iskolája. Demény Károly polgár­mester a záróünnepségen tizen­öt oklevelet adott át azoknak, akik az előadások legtöbbjén részt vettek. Ez a létszám a szer­vező, Renkecz József nyugdíjas tanító reményeit, és a tavalyi évit is felülmúlta. Szép ered­mény annak tükrében, hogy Űzd egy alig kétszáz lelkes kis­település. Igaz az is, hogy nem­csak vendégelőadók, hanem vendéghallgatók is vannak. Sza­bó Jánosné a szomszédból, Sárszentlőrincről jár, ha teheti. Megesett, hogy jégesőben tette meg az utat kerékpáron. Váli László és neje, Marika mesz- szebbről, Tolnáról kel útra min­den előadás előtt. László uzdi születésű, őt még Józsi bácsi ta­nította, s együtt madarásztak. A hely, ahol manapság a népfőis­kolái előadásokat hallgatják, egykor iskolája volt. Lászlóék el­árulták, az érdekes témák mel­lett a hangulat és Józsi bácsi va­rázsa csábította őket az uzdi népfőiskolára. Nosztalgiáznak és nagyon jól érzik magukat ilyenkor. A helybeliek, Mészáros Jánosné Kati néni, Varga Jánosné Marika néni és Nyúl Istvánná Etelka néni is remekül érezték magukat az idén is, a korábbi években is. Mint elmondták, Renkecz József néptanító és Demény Károly polgármester mind a tizenkilenc évfolyamon ott voltak, egy-egy előadást leg­feljebb betegség miatt hagytak ki. Kikapcsolódás is, tanulnak is a népfőiskolán. Más, helyben nemigen van. Az elmúlt majd’két évtized alatt rengeteg téma terítékre került és nagyon sok előadó megfordult itt. Nemrég az épület is megújult, a sárszentlőrinci ön- kormányzat jóvoltából új tető, tér­kő és szépen rendbehozott kerí­tés, udvar fogadja az érkezőket A megszépült épület falai között az idén Petőfi nyomába eredtek a hallgatók. Renkecz József elárulta, sok új dolgot megtudtak, sok in­formációval gazdagodtak. A legiz­galmasabb az volt, amikor arra a kérdésre keresték a választ, hogy tulajdonképpen mikor és hol szü­letett Petőfi. A nyugdíjas igazgató szerint egyáltalán nem biztos, hogy ott és akkor, amikor azt számon tartják. Demény Károly arra biztatta a nyolc­vanesztendős tanítót, hogy ké­szüljön a huszadik évfolyamra. Renkecz Józsi bácsi elárulta, neki is vannak ötletei. Szívesen foglalkozna például Tolna me­gye híres szülötteivel. A most záruló évfolyam hallgatói - mint megígérték - ha csak raj­tuk múlik, ott lesznek minden összejövetelen. ■ Vida Tünde ■ Készülhetnek a huszadik évfolyamra. i i i

Next

/
Thumbnails
Contents