Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-16 / 63. szám
4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ KÖRKÉP Hajnalig tartó mulatozás, és borverseny is volt a svábbálon A szerzői szabadság nem téma ma díjazott rádiós A készülő sajtótörvényben az újságírók gúzsba kötését látja NÉMETKÉR Gazdag programot | és hajnalig tartó szórakozási le- [ hetőséget kínált a hétvégi svábbál. A Fülöp-Heim-kúria tömve volt a hagyományos tavasz eleji rendezvényen. Előbb az általános iskolások, majd a nemzetiségi kórus és a tánccsoport is fellépett. Itt tartották Hanák Ottóné - Braun Margit Anyám szakácskönyve című kötete német változatának bemutatóját. A könyvet a Nürnberg közelében élő Fóber Attila fordította, aki erre az alkalomra eljött Németkérre, hogy maga ajánlja a közönség figyelmébe. A svábbálban hirdették ki az idei borverseny eredményét. Fóber Ferenc, a német önkormányzat elnöke elmondta, hogy nem volt rossz az évjárat, de ráfért volna még a mintákra az érés. A negyvenöt benevezett bor közül tizenhat nem ért el minősítést, hét aranyérmet osztott a Keller János vezette bírálóbizottság, köztük egy „nagyaranyat”. Balázs Ignác fehérbora érdemelte ki ezt a címet és miután ez kapta a legtöbb pontot, a gazda egy különdíjat is hazavihetett egy gyapai bíráló, Fehér József jóvoltából. ■ V. T. A vízmű kíváncsi, mi jut a diákok eszébe a vízről Paks A víz világnapja alkalmából rajzpályázatot hirdet a Paksi Vízmű Kft. a város általános iskolásai számára Csapvíz: bármikor megengedheted magadnak címmel. Rajzokat, festményeket, plakátokat és kisplasztikákat várnak, amelyek közvetlenül vagy közvetve a víz értékével, felhasználásával, életünkben betöltött szerepével, egészségügyi vonatkozásaival, szépségével kapcsolatosak. Technikai megkötés nincs, de egy-egy mű nem lehet nagyobb A3-as méretűnél, és egy diák nem pályázhat több alkotással. A határidő március 31 -e. A beérkezett művekből összeállított kiállítás április 9-től április 20-ig lesz látható a művelődési központban. ■ T. V. I Tegnap volt a magyar sajtó napja. Egy kis visszatekintésre, és a média mai helyzetének, szerepének értékelésére kértük Szepesi László Csányi-díjas újságírót, rádiós szerkesztő-riportert. Wessely Gábor Két szakmai elismerést is begyűjtött Szepesi László a közelmúltban. Tavaly megkapta az év Tolna megyei újságírójának járó civil díjat, a Csányi- plakettet, most februárban pedig a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság tüntette ki tudósításaiért, híradásaiért, a Dél-Dunántúl Turizmusáért Díjjal. Pályafutását az írott sajtó munkatársaként kezdte Veszprémben, majd a Tolna megyei Népújsághoz került. Már évtizedek óta mindenki rádiósként ismeri; a Magyar Rádió megyei tudósítója. A tapasztalt kollégával, a sajtónap kapcsán, a régi és mai sajtószabadságról beszélgettünk.- A hatvanas évek végén - mondta - még eléggé kordában tartotta a párt a sajtót. Veszprémben dolgoztam, a megyei elsőtitkár, Papp János bejött a szerkesztőségbe és az irányvonalakat megjelölte. Ő volt az a híres-hírhedt pártvezér, aki belügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként is dolgozott egy időben. A diktatórikus megyei irányítás legismertebb figurájának számított. Az újságírók üdvözlését nem fogadta, de ha valaki nem kö- * szönt neki, megnézhette ma- f gát. Tolna megyébe 1972-ben | kerültem, s itt viszonylagos § szabadság volt. A párt politiká- | ját természetesen nem bírál- 1 hattuk, de azon kívül nem létezett tabu téma. A kötelező feladatokat elláttuk, a sablonszövegekben kicserélgettük a helyszíneket és a neveket, hogy most éppen melyik gyűlésen, kit éljeneztek, s aztán végezhettük az érdemi munkát. Egyetemistákat szólaltattunk meg, akik egészen új, merész gondolatokat adtak közre. Jó, a pártot ők sem kritizálhatták, de ezt akkor hallgatólagosan, szinte az egész társadaRégen a párt diktált, ma reklámokból él a sajtó : Szepesi László a Dél-Dunántúl Turizmusáért Díjjal a tengelici díjátadó ünnepségen lom elfogadta. Próbált volna valaki száz évvel korábban az egyházzal ujjat húzni!- Ma viszont minden és mindenki bírálható...- Igen, átestünk a ló túlsó oldalára. Mindent szabad, akár igaz, akár nem, talál befogadó orgánumot a szerző. Gazdasági oldalról tekintve viszont aki fizet, az muzsikáltat; kőkeményen megszabják, hogy kiről mit kell közreadni. A szerzői szabadság itt már rég nem játszik szerepet. Az írott és az elektronikus sajtó is a reklámokból él, s most emiatt torzul az összkép.- Milyen lenne az ideális állapot?- Nicolas Sarkozy a francia állami tévéből most kitiltotta a reklámot. Ez új, tiszta helyzetet teremthet, de az kell hozzá, hogy az államnak legyen pénze a kieső bevétel kompenzálására. A BBC etikai kódexét is szoktam olvasgatni. Van még tennivalónk ezen a téren is. A mostanában formálódó, új magyar sajtótörvény egyelőre nem sok jót ígér. Első ránézésre az újságírók gúzsba kötését látom benne. Névjegy ZALAEGERSZEGEN született Szepesi László 1942-ben. Keszthelyen érettségizett, majd műszaki diplomát és újságíró végzettséget szerzett. Publikálni a Veszprémi Naplóban kezdett, 1969-ben. Pályáját a Tolna megyei Népújságnál folytatta 1972- től, majd 1982-től a Magyar Rádió munkatársa, megyei tudósítója lett. Nyugdíjasként ma is dolgozik. AZ ÉV RÁDIÓS ÚJSÁGÍRÓJA díjat 1998-ban, a Csányi- plakettet 2008-ban, a Dél- Dunántúl Turizmusáért Díjat 2009-ben kapta meg.- Régen, a pártirányítású sajtóban, a sorok között lehetett összekacsintani az olvasóval. Ma van-e valami „titkos kommunikáció”?- Nincs értelme. Ma mindenki azt olvas, hallgat és néz, amit akar, és olyan következtetéseket von le mindenből, amüyet akar. Politikai szimpátia szerint két részre szakadt az ország, s hiába erőlködik Valaki, hogy megírja az igazat, ha őt már kikiáltották egyik vagy másik oldal bértollnokának. A rendszerváltás előtt egy hajóban eveztünk, s ha a pártfunkcionárius raportra hívatta az újságírót - mert mondjuk nem elég magasztosan szólt a szovjet-magyar barátságról -, ő is tudta, hogy én is tudom, hogy ő is tudja, mi a szitu. Most viszont követhetetlenül sokféle nézet és érdek csatázik a közéletben.- Vannak-e ma nagy újságíróegyéniségek?- Vannak, de nem azok, akiket sztárolnak. Mert azok többsége talán meg se tudná mondani, mi a különbség egy interjú meg egy riport között. Nagyon csinosak, ha tévések, szépen búg a hangjuk, ha rádiósok, és tudják úgy forgatni a tollat, ahogy a munkaadójuknak tetszik, ha újságírók. De ez minden. Egyéniségeknek nem nevezhetők.- MUyennek látja a múlt ismerője a szakma jövőjét?- Reménykedem... Összefonódás-gyanús a szigeterdei fejlesztési tanulmány vita Tóth Attlia szerint a polgármesternek kedveznek a tervezett beruházások, nem pedig Dombóvárnak dombóvár A legutóbbi testületi ülésen Tóth Attila szocialista képviselő kifejtette, hogy véleménye szerint a dombóvári ön- kormányzat nem arra a tartalomra adott megbízatást, mint ami a szigeterdei Kossuth szoborcsoport restaurálásához készített tanulmányban szerepel. Ráadásul a városnak 3 millió 360 ezer forintot kell kifizetnie ezért. A 151 oldalas anyagnak ugyanis mindössze egy oldala foglalkozik a Szigeterdő turisztikai vonzerejének növelésével, helyette várongi, gyulaji, igali és tamási fejlesztések kapnak elsőbbséget. A szakmai anyagot a Miszler Tanácsadó Kft. készítette. Tóth Attila elmondta, összefoSzabó Loránd polgármester nódást vél felfedezni a cégtulajdonos és a polgármester között. A 2002-ben megalakult Patkó- kút Kft. alapító tagjai között Miszler Miklós és Szabó Loránd is szerepelnek, a cég pedig Várongon kapott telephelyet. Véleménye szerint nem csoda, hogy az említett tanulmányban az érintett feleknek kedvező fejlesztések kaptak helyet. A képviselő más esetben is összefonódást vél felfedezni a két férfi között. Említette például a City Fitness Kft- t, amely szintén Miszler Miklós tulajdonában van és az egyik városrehabilitációs pályázatban vesz részt. Szabó Loránd meggyőződése, hogy Tóth Attila nem járt utána a Miszler Tanácsadó Kft. által elkészített tanulmány szakmai hátterének. Jelenleg ugyanis csak olyan* uniós pályázati forrásból oldható meg a szoborcsoport rekonstrukciója, amely több települést összefogva fejleszti a turisztikai lehetőségeket így kerülhettek a tanulmányba a Szigeterdőn kívül más kistérségi települések is. A polgármester elmondta, hogy 2002-ben beiktatásakor ismertette, mely gazdasági társaságokban érintett, hozzá tette továbbá, hogy az említett Pat- kókút Kft. azóta Kht.-vá alakult,’ ő pedig 2003-ban lemondott a részéTóth Attila képviselő ■ Az anyag uniós előírásokhoz igazodik. ről Miszler Miklós sem tagja már a szervezetnek. A polgármester furcsállja, hogy vele ellentétben a képviselő egyszer sem számolt be a testületnek arról, hogy részvény- tulajdonos a Gunaras Zit-ben. Ez a cég ugyanis részben önkormányzati tulajdonú. A fürdőt érintő szavazásokból a testületi üléseken egyszer sem vonta ki magát, a fejlesztéseknek köszönhetően részvényeinek értéke nőtt. Tóth Attila hangsúlyozta, a több mint 60 ezer gunarasi részvény közül mindössze két darab tízezer forint névértékűvel rendelkezik. Ez pedig mindössze arra jó, hogy joga van betekinteni a cégben zajló pénzügyi folyamatokba. ■ I. A. <« t 4
