Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-16 / 63. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ KÖRKÉP Hajnalig tartó mulatozás, és borverseny is volt a svábbálon A szerzői szabadság nem téma ma díjazott rádiós A készülő sajtótörvényben az újságírók gúzsba kötését látja NÉMETKÉR Gazdag programot | és hajnalig tartó szórakozási le- [ hetőséget kínált a hétvégi sváb­bál. A Fülöp-Heim-kúria tömve volt a hagyományos tavasz ele­ji rendezvényen. Előbb az álta­lános iskolások, majd a nemze­tiségi kórus és a tánccsoport is fellépett. Itt tartották Hanák Ottóné - Braun Margit Anyám szakácskönyve című kötete né­met változatának bemutatóját. A könyvet a Nürnberg közelé­ben élő Fóber Attila fordította, aki erre az alkalomra eljött Németkérre, hogy maga ajánl­ja a közönség figyelmébe. A svábbálban hirdették ki az idei borverseny eredmé­nyét. Fóber Ferenc, a német önkormányzat elnöke elmond­ta, hogy nem volt rossz az év­járat, de ráfért volna még a mintákra az érés. A negyven­öt benevezett bor közül tizen­hat nem ért el minősítést, hét aranyérmet osztott a Keller Já­nos vezette bírálóbizottság, köztük egy „nagyaranyat”. Ba­lázs Ignác fehérbora érdemel­te ki ezt a címet és miután ez kapta a legtöbb pontot, a gaz­da egy különdíjat is hazavihe­tett egy gyapai bíráló, Fehér Jó­zsef jóvoltából. ■ V. T. A vízmű kíváncsi, mi jut a diákok eszébe a vízről Paks A víz világnapja alkalmá­ból rajzpályázatot hirdet a Paksi Vízmű Kft. a város álta­lános iskolásai számára Csap­víz: bármikor megengedheted magadnak címmel. Rajzokat, festményeket, plakátokat és kisplasztikákat várnak, ame­lyek közvetlenül vagy közvet­ve a víz értékével, felhasználá­sával, életünkben betöltött szerepével, egészségügyi vo­natkozásaival, szépségével kapcsolatosak. Technikai meg­kötés nincs, de egy-egy mű nem lehet nagyobb A3-as mé­retűnél, és egy diák nem pá­lyázhat több alkotással. A ha­táridő március 31 -e. A beérke­zett művekből összeállított ki­állítás április 9-től április 20-ig lesz látható a művelődési köz­pontban. ■ T. V. I Tegnap volt a magyar saj­tó napja. Egy kis visszate­kintésre, és a média mai helyzetének, szerepének értékelésére kértük Sze­pesi László Csányi-díjas újságírót, rádiós szer­kesztő-riportert. Wessely Gábor Két szakmai elismerést is be­gyűjtött Szepesi László a közel­múltban. Tavaly megkapta az év Tolna megyei újságírójának járó civil díjat, a Csányi- plakettet, most februárban pe­dig a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság tün­tette ki tudósításaiért, híradá­saiért, a Dél-Dunántúl Turiz­musáért Díjjal. Pályafutását az írott sajtó munkatársaként kezdte Veszp­rémben, majd a Tolna megyei Népújsághoz került. Már évti­zedek óta mindenki rádiósként ismeri; a Magyar Rádió megyei tudósítója. A tapasztalt kollégá­val, a sajtónap kapcsán, a régi és mai sajtószabadságról be­szélgettünk.- A hatvanas évek végén - mondta - még eléggé kordában tartotta a párt a sajtót. Veszp­rémben dolgoztam, a megyei elsőtitkár, Papp János bejött a szerkesztőségbe és az irányvo­nalakat megjelölte. Ő volt az a híres-hírhedt pártvezér, aki belügyminiszterként és mi­niszterelnök-helyettesként is dolgozott egy időben. A dikta­tórikus megyei irányítás legis­mertebb figurájának számított. Az újságírók üdvözlését nem fogadta, de ha valaki nem kö- * szönt neki, megnézhette ma- f gát. Tolna megyébe 1972-ben | kerültem, s itt viszonylagos § szabadság volt. A párt politiká- | ját természetesen nem bírál- 1 hattuk, de azon kívül nem léte­zett tabu téma. A kötelező fel­adatokat elláttuk, a sablonszö­vegekben kicserélgettük a helyszíneket és a neveket, hogy most éppen melyik gyű­lésen, kit éljeneztek, s aztán végezhettük az érdemi mun­kát. Egyetemistákat szólaltat­tunk meg, akik egészen új, me­rész gondolatokat adtak közre. Jó, a pártot ők sem kritizálhat­ták, de ezt akkor hallgatólago­san, szinte az egész társada­Régen a párt dik­tált, ma reklá­mokból él a sajtó : Szepesi László a Dél-Dunántúl Turizmusáért Díjjal a tengelici díjátadó ünnepségen lom elfogadta. Próbált volna valaki száz évvel korábban az egyházzal ujjat húzni!- Ma viszont minden és min­denki bírálható...- Igen, átestünk a ló túlsó ol­dalára. Mindent szabad, akár igaz, akár nem, talál befogadó orgánumot a szerző. Gazdasá­gi oldalról tekintve viszont aki fizet, az muzsikáltat; kőkemé­nyen megszabják, hogy kiről mit kell közreadni. A szerzői szabadság itt már rég nem ját­szik szerepet. Az írott és az elektronikus sajtó is a reklá­mokból él, s most emiatt tor­zul az összkép.- Milyen lenne az ideális álla­pot?- Nicolas Sarkozy a francia állami tévéből most kitiltotta a reklámot. Ez új, tiszta helyze­tet teremthet, de az kell hozzá, hogy az államnak legyen pén­ze a kieső bevétel kompenzálá­sára. A BBC etikai kódexét is szoktam olvasgatni. Van még tennivalónk ezen a téren is. A mostanában formálódó, új ma­gyar sajtótörvény egyelőre nem sok jót ígér. Első ránézés­re az újságírók gúzsba kötését látom benne. Névjegy ZALAEGERSZEGEN született Szepesi László 1942-ben. Keszthelyen érettségizett, majd műszaki diplomát és újságíró végzettséget szer­zett. Publikálni a Veszprémi Naplóban kezdett, 1969-ben. Pályáját a Tolna megyei Népújságnál folytatta 1972- től, majd 1982-től a Magyar Rádió munkatársa, megyei tudósítója lett. Nyugdíjas­ként ma is dolgozik. AZ ÉV RÁDIÓS ÚJSÁGÍRÓJA dí­jat 1998-ban, a Csányi- plakettet 2008-ban, a Dél- Dunántúl Turizmusáért Dí­jat 2009-ben kapta meg.- Régen, a pártirányítású saj­tóban, a sorok között lehetett összekacsintani az olvasóval. Ma van-e valami „titkos kom­munikáció”?- Nincs értelme. Ma minden­ki azt olvas, hallgat és néz, amit akar, és olyan következtetéseket von le mindenből, amüyet akar. Politikai szimpátia szerint két részre szakadt az ország, s hiá­ba erőlködik Valaki, hogy megír­ja az igazat, ha őt már kikiáltot­ták egyik vagy másik oldal bér­tollnokának. A rendszerváltás előtt egy hajóban eveztünk, s ha a pártfunkcionárius raportra hí­vatta az újságírót - mert mond­juk nem elég magasztosan szólt a szovjet-magyar barátságról -, ő is tudta, hogy én is tudom, hogy ő is tudja, mi a szitu. Most viszont követhetetlenül sokféle nézet és érdek csatázik a köz­életben.- Vannak-e ma nagy újságíró­egyéniségek?- Vannak, de nem azok, akiket sztárolnak. Mert azok többsége talán meg se tudná mondani, mi a különbség egy interjú meg egy riport között. Nagyon csinosak, ha tévések, szépen búg a hang­juk, ha rádiósok, és tudják úgy forgatni a tollat, ahogy a mun­kaadójuknak tetszik, ha újság­írók. De ez minden. Egyénisé­geknek nem nevezhetők.- MUyennek látja a múlt is­merője a szakma jövőjét?- Reménykedem... Összefonódás-gyanús a szigeterdei fejlesztési tanulmány vita Tóth Attlia szerint a polgármesternek kedveznek a tervezett beruházások, nem pedig Dombóvárnak dombóvár A legutóbbi testületi ülésen Tóth Attila szocialista képviselő kifejtette, hogy véle­ménye szerint a dombóvári ön- kormányzat nem arra a tarta­lomra adott megbízatást, mint ami a szigeterdei Kossuth szo­borcsoport restaurálásához ké­szített tanulmányban szerepel. Ráadásul a városnak 3 millió 360 ezer forintot kell kifizetnie ezért. A 151 oldalas anyagnak ugyanis mindössze egy oldala foglalkozik a Szigeterdő turiszti­kai vonzerejének növelésével, helyette várongi, gyulaji, igali és tamási fejlesztések kapnak el­sőbbséget. A szakmai anyagot a Miszler Tanácsadó Kft. készítet­te. Tóth Attila elmondta, összefo­Szabó Loránd polgármester nódást vél felfedezni a cégtulaj­donos és a polgármester között. A 2002-ben megalakult Patkó- kút Kft. alapító tagjai között Miszler Miklós és Szabó Loránd is szerepelnek, a cég pedig Várongon kapott te­lephelyet. Véleménye szerint nem csoda, hogy az említett ta­nulmányban az érin­tett feleknek kedvező fejleszté­sek kaptak helyet. A képviselő más esetben is összefonódást vél felfedezni a két férfi között. Em­lítette például a City Fitness Kft- t, amely szintén Miszler Miklós tulajdonában van és az egyik városrehabilitációs pályázatban vesz részt. Szabó Loránd meggyőződése, hogy Tóth Attila nem járt utána a Miszler Tanácsadó Kft. által elké­szített tanulmány szakmai hátte­rének. Jelenleg ugyanis csak olyan* uniós pályázati forrásból oldható meg a szoborcsoport rekonstrukciója, amely több települést összefogva fejleszti a turisztikai lehetősége­ket így kerülhettek a tanulmány­ba a Szigeterdőn kívül más kistér­ségi települések is. A polgármes­ter elmondta, hogy 2002-ben beik­tatásakor ismertette, mely gazda­sági társaságokban érintett, hozzá tette továbbá, hogy az említett Pat- kókút Kft. azóta Kht.-vá alakult,’ ő pedig 2003-ban lemondott a részé­Tóth Attila képviselő ■ Az anyag uni­ós előírások­hoz igazodik. ről Miszler Miklós sem tagja már a szervezetnek. A polgármester furcsállja, hogy vele ellentétben a képviselő egyszer sem számolt be a testületnek arról, hogy részvény- tulajdonos a Gunaras Zit-ben. Ez a cég ugyanis részben önkor­mányzati tulajdonú. A fürdőt érin­tő szavazásokból a testületi ülése­ken egyszer sem vonta ki magát, a fejlesztéseknek köszönhetően részvényeinek értéke nőtt. Tóth Attila hangsúlyozta, a több mint 60 ezer gunarasi rész­vény közül mindössze két darab tízezer forint névértékűvel ren­delkezik. Ez pedig mindössze ar­ra jó, hogy joga van betekinteni a cégben zajló pénzügyi folya­matokba. ■ I. A. <« t 4

Next

/
Thumbnails
Contents