Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-03-08 / 10. szám

2009. MÁRCIUS 8., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A kéve szétbomlásának tanúja Kemény szavak a rendszerváltás utáni folyamatokról, állapotokról A mondás, miszerint senki nem lehet próféta a saját környezetében, ha valakire, akkor dr. Kövesdy Pálra különösen igaz. A Szekszárdon élő, nyugdíj mellett még ak­tív belgyógyász főorvos a 23 tagszervezetet tömörí­tő Erdélyi Körök Orszá­gos Szövetsége (EKOSZ) elnöke, az Átalvető című kiadvány főszerkesztője. F. Kováts Éva- Azt hiszem, túl szerény em­ber. Nem tart sajtótájékozta­tókat, nem ír petíciókat, nem szervez demonstrációkat, nem csoda, ha kevesen tud­ják, micsoda heroikus mun­kát végez hosszú évek óta.- Egy országos szervezet el­nökeként többnyire városomtól távol, más helységekben került sor „prófétáskodásaimra”, ezért van, hogy talán itt kevesebben ismerik a tevékenységemet. De most már majdnem mindegy is, hiszen rövid időn belül átadom a stafétabotot, elnöki funkció­mat a fiatalabbaknak. A lapot megtartom, ezt nem lenne ki­nek átadni.- Itt az alkalom pótolni az is­mertséget illető hiányokat. Szólna az EKOSZ tevékenysé­géről?- A nyolcvanas évek vége fe­lé nyilt lehetőség arra, hogy a romániai nyomor, kilátástalan- ság és a ceausescui terror elől menekülő erdélyi magyarok Magyarországon menedéket ta­láljanak. Az áttelepüléssel gyö­kerüket vesztett emberek társ­keresése, a segítséget keresés, egyben a segíteni akarás, vala­mint az önkifejezés megnyíló le­hetősége motiválta országszerte az erdélyi körök alakulását. Ez­zel szinte párhuzamosan szüle­tett annak a felismerése, hogy szükség van az országban szét­szórt körök közötti kapcsolat biztosítására, valamint egy kö­zös szervezet általi képviseletre országosan, illetve nemzetközi viszonylatban. Több próbálko­zás után végül 1991-ben jött lét­re, majd nyert hivatalos bejegy­zést az EKOSZ, és vált az évek Dr. Kövesdy Pál otthonában, ahol a 60 oldalas, negyedévente megjelenő Átalvetőt szerkeszti során, újabb és újabb szerveze­tek csatlakozásával az ország legnagyobb ilyen jellegű szer­vezetévé.- Ennek immár tizennyolc éve. Mi változott ez idő alatt?- Ahogy teltek az évek, nem lehetett nem tudomásul venni, hogy a körök létrejöttét motivá­ló tényezők a beilleszkedés, a sokéves „dresszúra” folyamán bizony kopnak-fogynak, nem beszélve arról, hogy az új gene­rációk megjelenésével végképp hiánycikké válnak. Az EKOSZ elnökeként számomra elsőren­dű feladatként jelentkezett és vált mindinkább súlyos teherré az új célok megfogalmazása, az iránymutatás a szükséges új identitások keresésében. Erre akkor lett leginkább szükség, amikor felismertük, hogy kez­deti jó szándékú, de némileg na­iv lelkesedésünk, az elhatáro­zás, hogy a távozásunkkal „ott­hon” okozott kárt „itthoni” tevé­kenységünkkel pótoljuk, netán még haszonra is fordítsuk, illu­zórikusnak bizonyult a rend­szerváltozás nyomán kialakuló új helyzetben.- Nagy lelki megrendülést je­lentett ez?- Igen. Tanúivá kellett vál­nunk Magyarország eszmei-lel­ki, majd végzetes anyagi romlá­sának, züllésének, a nemzeti összetartás, a kéve szétbomlá­sának. 1988-ban az országot megrengette és maga mellé' ál­lította a romániai falurombolás ellen rendezett gyertyás tünte­tés. Innen, e szemlélettől és köz­érzéstől jutottunk el a mai ha­zugsághívő állapothoz, a ma­gyarság történetében páratlan erkölcsi és szellemi mélypont­hoz, ami 2004. december 5-én kulminált. Amikor a magyarság kérdését csak közjogi és anyagi problémaként tárgyalták. Rette­netes volt megélni a testvérmeg­tagadás gyalázatát, és ami mö­götte áll: a morális és pszichikai „lumpenesedést”, a „pláza- zombivá” válást. Boldogtalan, százszor boldogtalan nép, mondhatjuk Petőfit idézve. Hi­szen akit be lehet csapni, azt ki­fosztani is gond nélkül lehet. Egyébként máig eldöntetlen a dilemma: mekkora a felelőssége a megvezetőknek, és mekkora a megvezetetteknek.- Nagyon kemény szavak ezek.- Lehetséges. De ha van vala­mi, ami annak az éjszakának a sötétségét is felülmúlja, akkor a következő értetlen válasz az: „Miért, mi történt december 5- én?” A közömbösség ordít itt fe­lénk.- Akkor mégis, hogyan to­vább?- Saját szerény eszközeink­kel megpróbálunk tenni vala­mit ezen össztársadalmi érték- vesztéssel szemben. Ezt teszi, Névjegy: DR. KÖVESDY PÁL (67 éves) nyugdíjas belgyógyász főorvos Kolozsvárott született, az orvostudományi egyetemet Marosvásárhelyen végezte. A medgyesi kórház belgyógyászati osztályán dolgozott 1988-ig, amikor családjával áttelepült Magyarországra. Szekszárdon lett háziorvos. Felesége dr. Kövesdy Zsuzsa fogszakorvos. Két felnőtt gyermekük, három uno­kájuk van. egyénre szabott módon, az EKOSZ legtöbb tagszervezete, és ebben van kiemelt szerepe lapunknak, az Átalvetőnek is, mely sajnos sok távoli ország­ban ismertebb, mint éppen szü­lőföldjén. A cselekvés szüksé­gességének okán említem meg a kolozsvári Gáli Ernő szavait: „az ember az, amit cselekszik.” Jó lenne ezt észben tartani min­denkinek midőn leadja voksát, ötletszerűen esetleg arra, aki­nek ábrázatát, netán zakóját csi­nosabbnak véli aznap. Vagy aki­től megkapta azt a bizonyos tál lencsét. Nem ártana mindenki­nek szem előtt tartani: Terem­tőnk azért adott nekünk értel­met és szabad akaratot, hogy él­jünk vele. És akkor valóra vál­hatnak Ady szavai: „Vagyok, mint minden ember: fenség”. JEGYZET WESSELY GÁBOR Kis magyar sztorik . sajtos ízesítésű burgonya­szirom. Miért kell a burgo­nyasziromnak sajt ízűnek lenni? Lehet erre kereslet? Lehet, mert fogy a boltok polcairól. A joghurtnemze­déknek már mások a táplál­kozási szokásai, mint a pör­költnemzedéknek voltak. változnak az idők, pénzva­dászok uralják a terepet. Egymást érik az ezt alátá­masztó dokisztorik. Egy fog­orvos mesélte baráti körben, hogy a kollégája feltette a hi­dat a betegnek, pedig látnia kellett, hogy közvetlenül a kezelt fogak mellett egy rá­kos daganat kezd kifejlődni a szájüregben. Mikor vég­zett, persze szólt, hogy azt majd nézesse meg egy száj­sebésszel, de addigra az ő biznisze már lerendeződött, az adózatlan pénz a zsebbe került. EGY özvegy panaszolta a rá­dióban, hogy a főorvos a fér­je második vastagbélműtétje után is elfogadta az ötven­ezer forintot. Pedig biztosan tudta, hogy már csak napjai vannak hátra az embernek. Aztán itt vannak a fekete humorba illő halálok-megál­lapítások. Lakásában holtan találtak egy idős pécsi asz- szonyt. A háziorvos agyvér­zést diagnosztizált, később kiderült, hogy 14 késszúrás­sal ölték meg. TATÁRSZENTGYÖRGYÖN lelőt­tek egy felgyújtott házból ki­menekülő apát, kisfiával. A kiérkező orvos füstmérge­zést állapított meg, a lőtt se­beket nem vette észre. vezető politikusainkkal is ez a baj: nem veszik észre a válság mögötti igazi okokat. És a kilábalásra is csak egy­féle gyógymódot ismernek, a megszorítást. Fábry Sán­dor mondta a csütörtöki té- véshow-ban, hogy társadal­mi berendezkedéstől függet­lenül, Magyarországon a szlogen már évtizedek óta így hangzik: Még ezt a kis nyomort bírjuk ki, aztán majd jobb lesz... Németországi partnertelepülésre leltek a kakasdiak együttműködés Ünnepi testületi ülésen írta alá tegnap Radibor és Kakasd polgármestere az okiratot kakasd Ünnepi képviselő-testü­leti ülésen írta alá Vinzenz BabersChke, Radibor és Bányai Károly, Kakasd polgármestere a két község partnertelepülési megállapodását. Bányai Károly beszédében kiemelte: évtizedes álom vált valóra ezzel. Lapunk­nak elmondta, már az édesapja tanácselnökként is próbálkozott testvértelepülést találni. Végül a megyei német kisebbségi önkor­mányzat és a megyei önkormány­zat vezetői hozták össze a két fa­lut. A megállapodás tartalmazza a két település lakosságának együttműködését a gazdaság, a turisztika, az oktatás, a sport és kultúra területén. Az ünnepi tes­tületi ülésen mindkét nyelven fel­Vinzenz Baberschke (középen) és Bányai Károly írta alá az okiratot. Háttérben dr. Dobrai Sándor jegyző. olvasták a megállapodást. Vin­zenz Baberschke beszédét azzal kezdte: „Ma nem a politikát ün­nepeljük, hanem történelmet írunk.” Utalt a múlt azon szeleté­re, amikor Mátyás jó király volt az ő országukban, majd Tolna megye és Bautzen kapcsolatát említette. Végezetül meghívta a kakasdiakat Radiborba. Dr. Puskás Imre megyei köz­gyűlési elnök beszédében egye­bek mellett azt mondta, akkor tudjuk megélni uniós polgársá­gunkat, ha megismerjük egy­mást Európa népeivel. Dr. Józan Jilling Mihály, a Né­met Kisebbségi Önkormányza­tok Tolna Megyei Szövetsége el­nöke többek közt szólt a párhuza­mosságról, mely szerint szorbok küzdenek a német tengerben nyelvük és kultúrájuk megőrzé­séért, ahogy nálunk a német ki­sebbség küzd ezért. Közel kétórás műsor köszöntöt­te az eseményt és a vendégeket az ünnepi képviselő-testületi ülés előtt és után. A műsorban szere­pelt a község apraja-nagyja. A két­nyelvű műsorban fellépett a né­met nemzetiségi kórus, a Csillag­ösvény és a Saroglya székely nép­dalkor, az iskola alsó tagozatosai és a felnőtt táncosok. Este fogadá­son találkoztak a húsztagú radi- bori küldöttség tagjai, az önkor­mányzat vezetői a helyi vállalko­zókkal, az intézmények és a civil szervezetek vezetőivel. ■ 1.1. / 1 í i I f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents