Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-10-05 / 40. szám

2008. OKTÓBER 5., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJARO 13- Késő este van. Bemutató előtti időszakban egész nap próbál?- Az operaelőadások általában kettős szereposztással mennek, így aztán reggel nyolctól tízig a vi­lágítással foglalkozom, tíztől dél­után kettőig az első szereposztás­sal, kettőtől hatigmegint a világí­tással, majd este hattól tízig a má­sodik szereposztással.- Mindig igyekszik színházat csinálni az operából. Ehhez nem feltétlenül szoktak hozzá a magyar előadók. Nem okozott gondot például, hogy az Anye­gin előadásához rá kellett ven­ni arra a kórus tagjait, hogy éneklés közben táncoljanak?- Nem volt könnyű. El kell őket varázsolni. Mindig arra törek­szem, hogy őszinte legyek, pró­bálom elmondani, hogy mit sze­retnék.- Korábban azt mondta, hogy Magyarországon nem igazán engedik labdába rúgni, ezért külföldön próbál szerencsét. Ma művészeti igazgató az Ope­raházban. Mégis engedték?- A miniszter Fischer Ádámot kérte fel fő-zeneigazgatónak. Ő ke­resett meg, hogy jó lenne, ha ide­jönnék, és a színházi vonalat vin­ném, mert ehhez ő nem ért Öröm­mel mondtam igent, mert Fischer Ádám olyan ember, akivel van ér­telme belevágni a munkába. A po­csolyát körbejárni nem volt soha kedvem. És talán nem Is arról volt szó, hogy engem nem engedtek rendezni, hanem arról, hogy azt láttam, hiába csinálok valamit, amiről többen is azt állítják, hogy jó, mindenki azt kérdezi, hogy az előadást miért csak néhányszor játsszuk. Nem tudok rá mást vála­szolni, mint hogy valahogy ez az ország, az itteni emberek nem akarják ezt. Amikor erről beszél­tem, valaki azt mondta, hogy „Ha azt kérdezik, hogy az előadást miért csak néhányszor játsszuk, nem tudok mást válaszolni: ez egy ilyen ország”- Kovalik Balázs operarendező ugyan már, mit panaszkodom, Széchenyi is fölajánlotta éves jöve­delmét az akadémia alapítására, mindenki dobálta a kalapját, hogy bravó, bravó. Majd amikor arra kérte képviselőtársait, hogy köves­sék példáját, hatalmas kuss lett.- Nem hiszem, hogy közada­kozásból kellene operákat ját­szani.-Én nem a népről, hanem a képviselőkről beszéltem. A kép­viselőket a nép választotta. Vagyis a népnek nem fontos a kultúra, nem kéri számon saját politikusain, hogy miért nem ál­doznak többet a kultúrára. Az operát a politikusok az elit kultú­ra részének tartják.- Önök nem elit színházat csi­nálnak? Az Operaházban a né­zők jelentős része külföldi a magas jegyárak miatt.- Ebben teljesen igaza van. El­képzelhető, hogy az Erkel Szín­ház bezárásával lehetett pénzt spórolni, de ez nem az én terüle­tem. Fia így van, legalább volt va­laki, Vass Lajos, aki azt mondta, hogy annyi pénzből, amennyit az Operának juttatnak, ennyit lehet csinálni.- Vass Lajos, az Operaház fő­igazgatója viszont azt is mondta, 2011-ben megnyílik a felújított Erkel Színház. Már tudjuk, hogy ez nem tel­jesül. Névjegy Budapesten született. Ta­nulmányait a Bajor Színi­akadémián és a Zeneművé­szeti Főiskolán végezte Münchenben. 1991-től a Magyar Állami Operaház rendező-asszisztenseként működött. 1993-tól a Hochschule für Musik in München rendező szakos hallgatója volt, 1997-ben szerzett rendezői diplomát. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszakának tanára. 2000-től a Magyar Állami Operaház állandó vendége, 2007-től művészeti igazga­tója. Érdemes művész, szá­mos díj birtokosa.- Ötmilliárd forintos támoga­tásból és több mint egymilliárd forintos adósságból nem lehet mást tenni, csakhogy levágja az ember a fél kezét. Azt nem tu­dom, hogy tényleg életveszélyes volt-e az Erkel, de nyomorult ál­lapotok uralkodtak benne. A ha­tározott állásfoglalást sokkal in­kább elfogadom, mint amikor kö- tözgetjük a sebet, úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, és közben elvérzünk. Az egész problematikát az elmúlt évtize­dekben ahelyett, hogy megoldot­ták volna, folyamatosan megúsz­ták. Az egész életem arról szólt, hogy az operát népszerűsítsem. Elmentem a galambszaros he­lyekre próbálni, előadást csinál­ni. És meggyőztem az énekese­ket, zenészeket, hogy ne zavarja őket, ha vesegörcsöt kapnak a befúvó széltől. Ha valaki mindezt végigbrusztolja, azzal már le tu­dok ülni arról beszélni, hogy mit kellene tenni az opera népszerű­sítése terén. A minisztérium és a kormány odalöki az Operaház­nak a problémát, hogy „oldd meg”, és ehhez anyagi és erköl­csi segítséget nem nyújt.- Ön szerint hogyan működne jól az új Erkel?- Nem arra van szükség, hogy legyen egy Magyar Állami Opera­ház, ami két-három épületben ját­szik. Hanem arra, hogy legyen minimum kettő, de inkább há­rom, különböző arculattal rendel­kező operát játszó intézmény. Bu­dapest több mint kétmilliós vá­ros. Münchenben például 1,3 mil­lió ember lakik, de négy színház játszik operát. V- Önnek miért fontos a Fidelio?- Nagy kihívás. Szinte megren- dezhetetlen. Igen rossz a szöveg­könyve. Dramaturgiailag csiko­rog, a nyelvezete ostoba. Naiv, pa- tetikus, szentimentális, giccses. És párosul hozzá egy elképesz­tően gyönyörű zene.- Rendezőként mit tehet?- Megpróbálom a műben meg­lévő szürrealizmust megvalósíta­ni. Először elindul egy bugyuta cseléddarab, aztán átalakul kri­mivé, ami átfordul romantikus szerelemmel átitatott drámává, majd moralizáló, patetikus befeje­zés következik. Éz, ha jól illesz­tem őket egymás mellé, már-már olyan, mint egy avantgárd darab. Abban bízom, hogy ezek a külön­böző síkok azt az erőt fogják gene­rálni, amire Beethoven számított. „Galambszarban nehéz próbálni" opera Kovalik Balázs szerint a politika bántóan keveset szán a dalszínházra Picasso-kerámiák Hódmezővásárhelyen rabló Picasso festett kerá­miáiból, linómetszeteiből, grafikáiból nyílik kiállítás ma Hódmezővásárhelyen. Az Alföldi Galériában ren­dezett tárlaton a művész vallaurisi munkásságát megörökítő fotográfiák is megtekinthetők. Milliókat érő magyar festmények kerültek elő mindeddig elveszettnek hitt műalkotások kerültek elő három magyar festőóriástól, Gulácsy Lajostól, Tihanyi Lajostól és Czóbel Bélától. A remekművek a Virág Ju­dit Galéria őszi aukciós kí­nálatának kiemelkedő da­rabjai. A Gulácsy-életmű egyik hiányzó láncszeme, a most felbukkant festmény, a Nő kék kancsóval. Tina Turner hetven helyszínen koncertezik több mint hetven koncertet magában foglaló turnét kez­dett Tina Turnér, aki jövőre lesz hetvenéves. A 2009-es évet Németországban kezdi, február 7-én és 8-án Bécs- ben lép fel. Meghalt Csíki László költő, műfordító életének 64. évében el­hunyt a József Attila-díjas Csiki László erdélyi születé­sű író, költő, műfordító. Csiki a Kellékek és A ke­resztelő című kötetek szer- zőjeként vált ismertté, 1977- ben megkapta a Román író- szövetség prózadíját, 2006- ban Quasimodo-díjjal ismer­ték el munkásságát. Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház művé­szeti igazgatója, mindig fontosnak tartotta, hogy népszerűsítse a műfajt, és hogy valódi színházat rendezzen az operákból. Ezúttal Beethoven remek­művét, a Fideliót állította színpadra. Bóta Gábor Turner jövőre lesz hetvenéves Für Anikó férfit alakít, és Hámori Gabriellának udvarol a mizantróp Gothár Péter ezúttal az Örkény István Színházban rendezett, a darab díszletét is maga tervezte meg „Hámori, állj a fénybe, Gálffi, gyere előrébb, és igazítsa meg valaki Mácsai parókáját!” - hal­latszik a rendező, Gothár Péter utasítása A mizantróp próbáján a budapesti Örkény színházban. A darabot a múlt héten mutat­ták be. A művet rendhagyó módon még a tavalyi évad végén kezd­ték el próbálni, így a bemutató előtt egy héttel már csak felújító próbát tartottak. „Sokat számít, hogy eltelt három hónap - mondta lapunknak Hámori Gab­riella, az egyik főszereplő. - Ne­héz úgy dolgozni, hogy a végén nincs bemutató, emiatt olyan kurtán-furcsán végződött az elő­ző évad, elmaradt a felpörgés. Belementünk a nyárba, és füg­getlenül, hogy gondoltam-e rá, az agyam dolgozott a darabon, és mostanra ami bonyolultnak tűnt, az leegyszerűsödött” - tet­te hozzá a művésznő. A néző szá­mára semmiképp sem nevezhe­tő egyszerű darabnak A mizant­róp. Petri György fordítása reme­kül ötvözi a mai magyar nyelv és Moliere korának nyelvi fordula­tait, de az előadásban hemzseg­nek a szimbólumok, az utalások. „Ez nem egy adakozó előadás, amelynek a nézője folyamatosan bezsebeli az impulzusokat. A da- | rab sok kérdést vet föl” - mond- s ta Hámori. J És hogy miért ezt a darabot vá- i lasztotta a rendező, Gothár Pé- Für Anikó és Hámori Gabriella. Sok utalás, szimbólum tarkítja a darabot. tér? „A legnehezebb eldönteni, melyik az a dráma, amelybe be­le tudjuk rakni mindazt, amit a világról gondolunk.” Gothár Péter munkásságát ne­héz elvonatkoztatni a filmjeitől. „A filmes múltja miatt folyton a látványban is gondolkozik. Pró­bafolyamat közben messziről in­dít: egy történetet mond el, vagy egy merész asszociációt - jelle­mezte a rendező munkamódsze­reit Hámori Gabriella. - Már többször dolgoztam vele, és az a szokása, hogy még az olvasópró­bára is festményt vagy valami­lyen képzőművészeti anyagot hoz be.” Gothár Péter egyik újítása, hogy Für Anikóra férfiszerepet osztott. „Ez az első alkalom, hogy férfit játszom - mesélte Für Ani­kó. - Olyan már előfordult, hogy álruhaként viseltem férfiruhát, de a nadrágszerep még nem ért utol. Izgalmas.” Az eredeti elkép­zelés szerint Für Anikó nem is lett volna benne a produkcióban, a próbakezdés előtt egy héttel kérték csak fel a szerepre. „Eb­ben a darabban mindenki más közegben él, mint amiben való­jában szeretne. Szerelmes, szen­vedélyes, de önmagukat becsapó emberek ténferegnek a színpa­don. Azzal, hogy férfiszerepet játszom, kiszélesedik ez a prob­lémakör. Olyan, mintha aláhúz­tak volna valamit pirossal” - fej­tette ki a művésznő. ■ HVR

Next

/
Thumbnails
Contents