Tolnai Népújság, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-08-24 / 34. szám
2008. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Vörösborral, felfelé a Dunán hajós Kalóztámadás nem érte, ukrán fogdában viszont ült Nemrég ért haza a Duna- deltából a tolnai Bajor László, saját hajóján. Az ezerötszáz kilométeres úton óránként tíz kilométer volt az utazósebessége. Steinbach Zsolt Eredetileg a Vörösbor nevet szerette volna adni Bajor László az általa 1996-ban vásárolt, kilenc méteres, holland építésű folyamjáró hajónak. Ez a név azonban egy kicsit furcsán csengett volna, így lett a jármű neve az elegánsabb hangzású, a magyarral azonos jelentésű angol Red Wine. Ezzel és két további hajóval Indult el a tolnai borász barátaival a Duna Fekete-tengeri torkolatához. Útjukról lapunk is beszámolt. Bajor Lászlónak azonban a Duna-deltánál nem ért véget a túra. Az ő hajóját ugyanis nem lehetett utánfutóra tenni és Magyarországra szállítani. ■ Egy nap múlva kiengedték a tolnai határsértőket.- Gondoltam, feladom valamelyik hajóra, ami rakományként hazahozna. Csakhogy bizonytalan volt, mikor találok ilyen szállítóhajót. Nekem pedig a szüret miatt igyekeznem kellett haza. A másik megoldás lehetett volna, hogy hazavontat- tatom. Mondták, semmi akadálya, de nekem is rajta kell lennem. Hiszen az út során három zsilipbe is be kell állni, és három helyen kell országhatárt átlépni. így történt, hogy az egykor tengerészként is dolgozó borász a deltához való esti megérkezés után másnap már hajnalban nekivágott a másfél ezer kilométeres visszaútnak, amelynek elején, Csernavodáig, elkísérte a zombai dr. Rappai József is. Nem volt ez egy kifejezett száguldás. A Red Wine felfelé a Dunán óránként 10-10,5 kilométeres sebességnél gyorsabban nemigen tudta hasítani a vizet. Ráadásul éjszakára mindig le kellett horgonyozni vele, hiszen, bár sekély a merülése, Az egykori tengerész, Bajor László a Kazán-szorosban, háttérben a Greben-fok. Itt néhol 75 méter mély a Duna így is könnyen fennakadhat egy homokpadon. Nem meglepő, hogy 141 kilométer volt a csúcs, amit a Red Wine egy nap alatt saját erőbői meg tudott tenni. Bajor László mindenesetre az első napokban utolért egy magyar tolóhajót, amely onnantól kezdve hatszáz kilométeren át húzta az ő járművét. A Kazánszorosnál aztán búcsút intett a tolóhajónak, és az útitársként csatlakozó gerjeni kompossal, Molnár Sándorral folytatta. Az utolsó szakaszt pedig már a Mohácsnál beszálló feleségével és kisfiával tette meg az egykori tengerész.- A hajómban minden van, robotkormánytól kezdve a mélységmérőig. Bár sokat jöttem a robotkormánnyal, de kellett, hogy az ember egy kicsit hosszabb ideig is el merjen :..t: kellemetlen élményben nem volt részünk - szögezte le Bajor László. - Nem loptak el tó'lünk semmit, nem fenyegetett bennünket senki. Viszont nagyon udvarias román rendőrökkel találkoztunk. Még az isten háta mögötti vidékeken is. Rosszabbra készültünk. Egyes információk szerint mozdulni a kormány mellől. Ezért volt jó, hogy néha menet közben is ráköthettem egy-két órára egy szerb, vagy bolgár például a folyam 300-400 kilométer közötti szakaszán még van dunai kalózkodás. A 338. kilométernél történt, hogy a partról valakik nagyon lelkesen integettek. Odamentünk, és kiderült, hogy nem rablók voltak, hanem egy kedves román család, akik szívélyesen fogadtak bennünket. uszályra, átmehettem hozzájuk beszélgetni egy pohár borral. Bajor László civilként és tengerészként is többször járt már ezen az útvonalon. A csodálatos szépségű Duna-delta, a fantasztikus látványt nyújtó Kazán-szoros, vagy a néhol 75 méter mélységű víztömeg azonban ezúttal is nagy élményt jelentett neki. Csakúgy, mint egy ukrán gyűjtőfogház. Ide azért kerültek Rappai doktorral, mert a határátlépésnél nem várták meg a határőrök vizsgálatát, és elindultak várost nézni. Szerencsére egy nap múlva kiengedték a „határsértőket”, akik ennyivel meg is úszták a kalandot. Rablókkal nem találkoztak, udvarias rendőrökkel igen 1 ró V *7 I? T» «J üt It X é* tu J. STEINBACH ZSOLT Keressünk bűnbakot! nem kétséges, hogy a kis híján rémálomszerű magyar olimpiai szereplés (tisztelet és csodálat a kivételeknek) után egy újabb, szintén kevés felemelő pillanattal kecsegtető néhány hét következik: a bűnbakkeresés időszaka. szerintem érdemes lenne abból kiindulni, hogy a legnagyobb csalódást okozó sportolóink egyike se gonosz hazaáruló, aki direkt akarta volna szívatni az olimpia idejére végre egységesen piros-fehér-zöldbe öltözött nemzetet. Nyerni akart mindenki, de csak keveseknek ment. szerintem azt is leszögezhetnénk, hogy nem valami gálád nemzetközi összeesküvés áldozatai vagyunk, bár egy-két bírói ítélet hajlamosíthat efféle elméletek gyártására. következhetne a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy tudniillik ki van itten vérez- tetve anyagilag az egész magyar sport, örüljünk, hogy ilyen körülmények között egyáltalán sikerült pontokat, érmeket szereznünk. Ebben kétségtelenül van igazság. Az teszi egy kicsit neccessé, hogy ugyanaz az ember, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke beszélt a kivérezte- tésről, aki két héttel ezelőtt még hat-hat-hat arany, ezüst és bronzérmet várt az esélyeseinktől. Nyilván ilyen alattomos belső véreztetés- ről lehetett szó, aminél csak az utolsó utáni pillanatban látszódik meg a vérszegénység lehetősége. aztán itt van még egy valószínű magyarázat: a régen- tépő balsors, az elátkozott nemzet doktrínája. Jó válasz, magyar válasz, de kicsit elcsépelt. ha viszont a fenti okfejtések mindegyike hagy bennünk hiányérzetet, akkor csak egyetlen verzió marad. Ki kell mondani nyíltan: Gyurcsány Ferencnek ezek után most már végképp mennie kell. HIRDETÉS Ma tovább erősködnek Bölcskén virtus Esélyes a helybeli csapat a Kárpát-medencei virtusversenyen Harminckét csapat érkezett, többnyire Magyarországról, s néhányan az országhatáron túlról Bölcskére, hogy a hétvégén a legerősebb falu és város címért szálljon harcba. A Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége és Bölcske először a Magyarország Falvainak Legerősebb Bikája címért indított versenyt, majd csatlakoztak a hölgyek, azaz az amazonok, tizenkét év elteltével pedig már az ország határain is túl mutat a verseny, és falvak, városok válogatottjai szállnak harcba. A program nem nőtte ki a Tolna megyei falut, sokkal inkább az nőtt fel a feladathoz. Profi szervezés, remek ötletek sora jellemezte az első versenynapot. A tűzoltózenekar vezette be a csapatokat, majd 2008 galambot engedtek a levegőbe, s rögtön utána a csapatkapitányok még egy-egy fehér galambot, jelképezvén a köztük kialakult békét, barátságot. Ezek után tizenhat különböző próbatétel várt a kemény legényekre és amazonokra, kezdve a zsákcipeléstől a sod- rófahajításig. Nagy Lajos újonc a bölcskei csapatban, ennek ellenére helytállt egyebek között a petrencésrúdtartásban, másfél percig bírta. Felesége is idén csatlakozott a helybeliek kiválóságaihoz. Elárulta, sóderos talicska tologatásával tréningeztek. Sem ők, sem a csapat sokat próbált régi tagjai nem vallottak szégyent, élmezőnyben vannak saját kategóriájukban. Igaz, hátra van még, ha nem is a neheze, de néhány versenyszám, ami alaposan felbolygathatja a tegnap kialakult sorrendet. Ma reggel 8- kor kezdenek a csapatok kamionhúzással, a nagy váltó pedig délben lesz, ahol szalmabálát kell pakolni, zsákot cipelni, sőt még kocsit is borítanak majd. A kamionhúzásban nemcsak a települések csapatai jeleskedhetnek, hirdetnek egy jótékonysági versenyszámot. Az itt befolyt nevezési díjakból egy olyan hallás- sérült kisfiúnak segítenek, akinek édesapja a virtusverseny állandó résztvevője. ■ V. T. Zsákoltak, de nem kosárra
