Tolnai Népújság, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-08-24 / 34. szám
4 2008. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA Negyven éve magyar tankok jelentek meg Csehszlovákiában, és kiderült, hogy a szocializmus re- formálhatatlan. A nyugat azonban alapvetően megváltozott 1968-ban. Europress-összeállítás „Soha többet ne jöjjetek vissza” - vetették oda a felvidéki magyarok 1968 október végén a Csehszlovákiából kivonuló magyar katonáknak. A magyar honvédeknek komoly csalódást és meglepetést okozott, hogy a magyar nemzetiségűek sem látták őket szívesen, s csak kényszerítő erő hatására voltak velük hajlandóak együttműködni. Harminc évvel korábban, 1938- ban a Csehszlovák állam szétesésekor sóval és kenyérrel, ünnepségekkel, könnybe lábadt szemmel fogadták Horthy Miklós kormányzó katonáit a Felvidéken, miután az első bécsi döntés eredményeképpen 11927 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz. „A magyar ajkúak azonban ezúttal a csehszlovák belügyek- be való beavatkozásként értékelték a megszállást” - mondta lapunknak Horváth Miklós. A hadtörténész szerint a Csehszlovákiában élő nemzetiségeket a megszállás kovácsolta egységbe. A lakosság ugyanis támogatta Alexander Dubcek reformjait, akinek 1968 januárjában lett a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára. A prágai tavasz jelszava az emberarcú szocializmus lett. Eltörölték a cenzúrát, az utazási korlátokat, szabadon engedték a politikai foglyokat. Magyarország részvétele azonban a katonai akcióban igen súlyos következményekkel járt később a Felvidéken élő magyarságra nézve. 1968. augusztus 20-án 23 órakor 24 szovjet, magyar, lengyel és bolgár hadosztály kezdte meg Csehszlovákia megszállását. Mintegy 250 ezer katona vonult be, a határokon mintegy 200 ezren tartalékban, köztük két keletnémet hadosztály. „A mintegy 10 ezer fős magyar katonai kontingens 142 harckocsival, 82 felderítő úszógépjárművel, 17 úszóharckocsival, 158 löveggel és aknavetővel elsősorban a magyarok által lakott területeket szállta meg” - emlékeztetett Horváth Miklós. Nyitra, Nagytapolcsány, SzeKádártól Prágáig: a montázsban szereplő képek red, Érsekújvár, Léva, Vágúj- hely, Pöstyén, Galgóc, Nagykürtös és Verebély településen hoztak létre helyőrségeket. A magyar haderő a fegyveres harcra is felkészült, de ez nem következett be. A cseh vezetés ugyanis a passzív ellenállásra szólított fel, a cseh hadsereg a laktanyákban maradt. A legsúlyosabb incidens Érsekújváron volt, ahol kővel dobálták meg a magyar katonákat, akik a levegőbe lőve eltalálták a templom- tornyot. A honvédek többsége végül a konfliktus elkerülése érdekében kivonult a városból, amit a helyiek győzelemként értékeltek. A magyar katonákat sokat szidalmazták, a konfrontációt viszont kerülték. Egy szlováknak még a biciklije árát is kifizették, amelyen egy magyar harckocsi ment keresztül. A megszállásnak három magyar áldozata volt. Egy tiszt egy harckocsi-balesetben vesztette életét, amikor az Ipolyba csúszott, egy véletlenül lőtte le magát fegyvertisztítás közben, egy pedig öngyilkos lett. A magyar katonákat október 21-én kezdték kivonni, az utolsó alakulatok 31-én hagyták el Csehszlovákiát. A magyar katonai vezetés egyébként augusztusban pánikba esett, mivel lugoszlávia és Románia felvonultatta katonai erejét a magyar határra. „A két ország ugyanis attól tartott, hogy Csehszlovákiához hasonlóan a Szovjetunió őket is megszállja” - mondta Horváth Miklós. Czinege Lajos honvédelmi miniszter ezt jelezte is Grecsko marsallnak. A szovjet honvédelmi tárcavezető azonban megnyugtatta Czinegét, hogy a Szovjetunió nem vonul be a két országba, s megvédik Magyarországot. A NATO beavatkozásától egyáltalán nem kellett tartani. „A szovjet katonai vezetés mái- 1968 márciusában eldöntötte, hogy ha kell, katonai eszközzel vetnek véget a prágai tavasznak nevezett reformfolya-- matoknak” - hangsúlyozta a hadtörténész. Ezt a döntést már május hatodikán támogatta Moszkvában a lengyel Wla- dyslaw Gomulka, a keletnémet Walter Ulbricht és a bolgár Todor Zsivkov. A moszkvai tárgyalásról Kádár János főtitkár május 14-én számolt be Budapesten a Politikai Bizottság előtt. Ekkor azt hangsúlyozta, hogy még nincs ellenforradalmi helyzet Csehszlovákiában, politikai eszközökkel kell helyreállítani a rendet. Nem zárta ki azonban a katonai beavatkozás lehetőségét sem. Horváth Miklós arra emlékeztetett, Kádár hitt abban, hogy 1956-os szerepéhez hasonlóan meg lehet találni azokat a szereplőket, akik megakadályozzák a reformfolyamatokat. Meggyőződése volt, hogy Dubceket leválaszthatja a reformkommunistákról. Kádár azonban ebben kudarcot vallott, hiába találkozott többször is Dubcekkel. A magyar beavatkozásról a magyar főtitkár szinte egy személyben döntött, mivel a Politikai Bizottság még július 12-én is a politikai megoldás mellett érvelt. Kádár azonban pár nap múlva Varsóba utazva már egyetértett a szovjet értékeléssel, a katonai intervenció szükségességével. AZ 1-ES SZÁMBAN FENTRŐL LEFELÉ: Kádár János, az MSZMP KB első titkára 1968-ban; televíziók a Videoton-gyárban; Nyers Rezső, a gazdasági reformok atyja; jugoszláv gyártmányú kombájn Hódmezővásárhelyen A 9-ES SZÁMBAN FENTRŐL LEFELÉ: Daniel Cohn-Bendit, a francia diáklázadások vezéralakja; sebesült a párizsi utcán; vízágyúval oszlatnak a Latin negyedben 1968 májusában A 6-OS SZÁMBAN FENTRŐL LEFELÉ: Martin Luther King, az 1968Európa hangos VIETNAMI HÁBORÚ, gyarmati elnyomás, katonai diktatúrák - 1968-ban Franciaország mégsem ezek miatt forrongott. A párizsi diákok a túlzsúfolt, elavult egyetemek reformját, a szüleik által diktált társadalom megváltoztatását próbálták kierőszakolni - felemás sikerrel. A diákok megszállták a párizsi egyetem egyik épületét. Május végére több százezren tiltakoztak az utcán és tízmillióan, a francia dolgozók kétharmada sztrájkolt. De Gaulle bujkált, majd választásokat írt ki, amelyen pártja fényes sikert aratott. A német fiatalok sem kevesebbet tűztek ki célul, mint a felső- oktatás és a társadalom átalakítását. Ők azonban nem tudhattak olyan támogatást gyorsan radikalizálódó mozgalmuk mögött, mint francia társaik. Barikádok a német nagyvárosok utcáin is emelkedtek, ám rövid idő után csak a legelszán- tabbak folytatták a harcot. ban meggyilkolt fekete aktivista; Robert Kennedy, akit elnökjelöltként öltek meg; amerikai katonák Vietnamban sebesültet és hadifoglyot szállítanak; a mephisi menet, öt nappal King halála után A 8-AS SZÁMBAN FENTRŐL LEFELÉ: Alexander Dubcek, Csehszlovákia Kommunista Pártja első titkára, a reformok atyja; tankcsapdának állított Skodák a prágai utcán; tüntetők és ellenállók Prágában; a csehek felmásznak az orosz tankokra Forrong Amerika ■ január 21. Az észak-vietnami sereg ostrom alá veszi a Khe Sanh-i, stratégiai jelentőségű amerikai légibázist Az elhúzódó harcok nyomán mélypontra süllyed a háború - és Lyndon B. Johnson elnök támogatottsága, megszaporodnak a háborúellenes megmozdulások. m április 4. Egy memphisi szálloda teraszán lelövik Martin Luther Kinget A 39 éves tiszte- letes, a feketék jogaiért küzdő aktivista néhány nappal korábban Memphisben egy tiltakozást vezetett, a megmozduláson egy ember életét vesztette. ■ június 5. Egy nappal a kaliforniai előválasztáson aratott győzelme után egy Los Ange- les-i szálloda konyhájában agyonlövik Robert Kennedyt, a meggyilkolt John F. Kennedy elnök öccsét, az elnökválasztás fő esélyesét. ■ november 5. A republikánus Richard Nixont választják az Egyesült Államok 37. elnökévé. A mexikói olimpiát érintetlenül hagyta a politika, tíz magyar aranyérem született a játékokon nem Jó előjelekkel rendezték meg 1968-as olimpiát Mexikóvárosban. A nyitóünnepség előtt tíz nappal ugyanis a Trés Culturas téren még diáktüntetés zajlott, amelyet a hatóságok kegyetlenül levertek: a hivatalos jelentések szerint négy halottja és húsz sérültje volt a sortűznek, de olyan hírek is voltak, hogy több száz fiatal veszítette életét A tragikus események hatására még az is felmerült, hogy nem tartják meg a játékokat, ám ezt a lehetőséget a szervezők végül elvetették. S hogy jól döntöttek, azt maga a sport igazolta: magyar szemNémeth Angéla gerelyhajító a mexikói dobogó legfelső fokán pontból itt született az olimpiák egyik legjobb eredménye: tíz aranyat szereztünk, negyedikek lettünk az éremtáblázaton. A futballdöntőben a bulgárok ellen 4-1-re diadalmaskodó válogatott legjobbja, Szűcs Lajos úgy emlékszik vissza Mexikóra, mint az utolsó „békebeli” olimpiára. „Nem voltak biztonsági ellenőrzések, szabadidőnkben oda mentünk szurkolni, ahová csak akartunk - emlékezett vissza. - A stadionok tájékán minden a játékról szólt, a politikának még a szele sem jutott el hozzánk. ” Reformok 1968-ban: a háztáji újítások A SOKAT EMLEGETETT, 1968- ban végrehajtott gazdasági reformok tulajdonképpen az állami tulajdon felszámolásának megkezdését célozták. „Minden a mezőgazdasággal kezdődött, a 68 január elsején elfogadott reformok is elsősorban erre irányultak” - jelentette ki lapunk kérdésére Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja, aki a reformok egyik kezdeményezője volt Az erőszakos téeszesítés következtében ugyanis a termelés annyira leromlott, hogy az ország élelmiszerimportra szorult Pedig a mezőgazdaságra ebben az időszakban a tervezett összegek háromszorosát, 16,3 milliárd forintot költöttek, és ennek ellenére a hatvanas évek végéig az alapvető élelmiszerekben továbbra is hiány volt „SZABADABBÁ KELLETT TENNI a szövetkezetek működését, ennek egyik része volt a háztáji megjelenése és gyorsan bebizonyosodott, hogy az államnak ez hasznára volt” - mondta Nyers. A háztáji gazdálkodás engedélyezése, valamint a díjazási rendszer rugalmasabbá tétele, amit ellenzői természetesen „kapitalista elhajlásnak” tartottak, a terméseredmények gyors javulását eredményezte. „az iparban ugyan nem volt ennyire látványos a reformok hatása” - például, hogy több cégnek engedélyezték, hogy importra termelhessen, illetve újra megjelenhettek a kisiparosok, - „ám ott is érezhető volt a javulás ”- emlékezett vissza Nyers. A reformok sikereinek következtében azonban még az MSZMP-n belül is felmerült, hogy a gazdasági reformokat társadalmi reformoknak kell követniük, és ez már egyértelmű ellenállásba ütközött Nyers Rezső szerint a reformokat „politikai” nyomásra állították le, mivel véleménye szerint a gazdasági elit, a gyár- és üzemvezetők nem voltak érdekeltek a változtatásban. A valóságban azonban 1972-ben maga Brezs- nyev utasította Kádárt, hogy fogja vissza a reformokat
