Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-07-06 / 27. szám

2008. JULIUS 6., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZÉLRŐL Teher alatt oroszlán PISTA SZOMSZÉD - aki anyagi okokból kénytelen két mun­kahelyen napi 14 órát dolgoz­ni - a figyelmesen hallgató utcabelieknek levezette, hogy ő több járulékot, adót, meg miegymást fizet az államnak, mint némely igencsak gaz­dag ember. Valaki hitetlen­kedni kezdett, de hamar meg lett győzve. Az igazán ügyes vállalkozó minimálbért ke­res, alig fizet adót, a többi já­rulékból is csak minimálisát. Az alkalmazottai szintén mi­nimálbért kapnak, legfeljebb zsebbe egy kis kiegészítést. A cége már 15 éve vesztesé­ges - senkinek sem tűnik fel, vajon miért működik ak­kor - nem fizet az az állam­nak egy piculát sem. Pista szomszéd nincs egye­dül. Hiszen hogyan is lehet­ne másként megtölteni a fe­neketlen államkasszát, mint úgy, hogy újabb terhet, újabb sarcot vetnek ki arra, akinek papíron van a pénze, aki alkalmazott, nem tud le­írni, elszámolni, eltagadni semmit. Na és persze az al­kalmazója sem jár jobban, mert hol ennyivel, hol annyi­val növekszik a teher, amit egy-egy dolgozó után fizetni keü. aztán A jónép megfizeti az összes energia- és benzinár­emelés költségeit a gyártó­nak, forgalmazónak, mert naná, hogy őrá terhelik. Meg­fizeti majd a termékdíjat is, meg a luxusadót is, ha valaki újra forszírozni kezdi, hogy a kanapé luxuscikk. csak esy baj van, a kispén­zűek, meg a járulék sújtotta alkalmazottak egyszer csak úgy járnak, mint Mátyás ki­rály oroszlánja. Az uralkodó a török császártól kapta a szép jószágot, és kijelölt egy embert az etetésére. Ahogy múlt az idő, az oroszlángon­dozó egyre kövérebb lett, az oroszlán meg egyre fogyott, a végére kilehelte a lelkét. A jó étvágyú etető ember egyre nem gondolt: onnantól kezd­ve az ő hasa is üres maradt. Indulásra kész a társaskör aratóbrigádja. Néhány órára visszatért a múlt: az aratás minden hagyományát felelevenítették az aratópálinkátől a kötélterítésen át az esti bálig Rendet vágtak a búzatáblában aratónap „Talán a számítógép mellett ebben is találnak érdekeset a fiatalok” Pálinka, früstök, aztán kasza és sarló. A szek­szárdi katolikus tár­saskör megmutatta, hogyan arattak régen. Venter Marianna- Megszegem a kenyeret, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevé­ben. Fogyasszanak egészséggel ezen a szép napon! Sárvári Já- nos köszöntötte emígyen arató­társait a szekszárdi határban, a búzatábla előtt, a reggelizésre kiszemelt fás-füves területen. A földre terített abroszokon kiadós reggelit kínáltak: töpörtyűt, kol­bászt, szalámit, szalonnát és ke­vert túrót. Hiszen közismert, hogy az aratás nem könnyű munka, kell hozzá az energia. Falatozik is mindenki jó étvágy- gyal, leoldozzák a kötényhez erősített pléhbögrét, a jó falatok­ra jólesik egy hideg kisírÖccs. A kívülállónak meg keli állapíta­nia, hogy még nem veszett ki az asztalt-széket nélkülöző étkezés rituáléja. Egy kézben szépen megfér kenyér, kolbász, uborka, másik kézben a kisbicska, amellyel szép akkurátusán sze­lik a falatokat. Hosszú László és párja, Gyugel Ibolya elismerő pillantásokat kap a többiektől. Ok modernizálták a szántóföldi falatozást, László mini méretű vágódeszkát készített, amely megfér egy kézben, és kényel­mesen rá lehet pakolni.- jövőre esztergálj rá pohár­tartót is - nevet Hődör István. Aztán elmondja, annak idején innen, Nyámádpusztáról járt be az iskolába, Szekszárdra min­den nap. ló tizenkét kilométer­nyi séta volt ez két részletben, s bizony, igencsak korgott már a gyomra, mire hazakerült. A Szekszárd-újvárosi Római Katolikus Társaskör tavaly ren­dezte meg első ízben, hagyo­mányteremtő szándékkal az aratónapot. A siker nem maradt el, így természetesen az idén is kivonult a társaskör aratóbri­gádja az Aranyfürt szövetkezet táblájához, hogy megmutassa azoknak, akik kíváncsiak rá, ho­gyan takarították be a termést évszázadokig. Szombaton kora reggel a Szent István Ház udva­rán volt a gyülekező, a vára­kozásteli hangulatot tovább fo­kozta a jó Szívvel kínált pogácsa és a finoman lehűtött aratópá­linka. A közösségi házból busz vitte ki a csapatot a szántóföld­re, a főszereplők, a kaszák kü­lön kisteherautón utaztak. A társaság tagjai hagyomá­nyos öltözékben indultak mun­kába: a férfiakon kékfestő kö­tény, szalmakalap, az asszonyo­kon kötény, kendő, tutyi. A ka­szákat már péntek este kifenték, és gondosan rögzítették a nyelé­re a csúzlira emlékeztető faágat is. Bíró Bálint világosítja fel a kí­váncsiakat, mire is való ez a fél­köríves faág: - Visszafogja a bú­zát, hogy ne dőljön jobbra. Kü­lönben a marokszedőknek sok gondja lenne. A jobbára a hetvenes éveiket taposó gyakorlott aratók mellett akadnak azért fiatalabbak is, akik a tehetséges kezdők táborát gyarapítják. Mivel kézi aratás a megyében az 50-es évek végétől egyáltalán nem volt, ez a korosz­tály még látni sem nagyon látott kaszás embert munka közben. De megtanulni sohasem késő.- Az a legszebb, hogy átadjuk ezt a hagyományt a fiataloknak - mondja Patai József. - Talán a diszkó meg a számítógép mel­lett ebben is találnak érdekessé­get, megszívlelni valót. A reggelinek vége, kezdődik az aratás. A csapat felsorakozik a tábla szélén, az első csapat Szekszárdot a társaskör aratói képviselik az országos versenyen Újváros mezőgazdasági jelle­gű terület volt, és sokan van­nak a társaskörben, akik még így arattak. Innen jött az aratónap ötlete - mondja Gyurkovics János, a társas­kör világi elnöke. Azt is el­árulja, hogy már ki is válasz­tották, kik képviselik Szek­szárdot a sióagárdi országos aratóversenyen: Ferger János, Nádasdi József és Darabos Fábián. Természetesen a pár­jukkal együtt, aki a marok­szedőjük lesz. Az aratónap természetesen nem ért véget magával a munkával. Hor­váth Jánosáé Edit önkor­mányzati képviselő, a rendez­vény főszervezője elmondta, hogy a csapatot a Szent Ist- ván-Házban bográcsos kakaspörkölt és rétes várta aratás után. Délután hála­adó mise volt az újvárosi templomban, a napot pedig aratóbál zárta. munkához lát Az első kaszavá­gást Ferger János ejü meg. Fele­sége mögötte halad, sarló segítsé­gével gyűjti össze, és teszi a kö­télre, amelyet Farkas Jánosné te­rített le. Farkas János halad mö­göttük, és köti kévébe a kalászt. Mikor már az első csapat megtett néhány métert, beáll a második, és így tovább, mindig gondosan annyi előnyt adva az előtte járó­nak, hogy biztonságosan lehes­sen lendíteni az éles szerszámot. Jól látszik, hogy gyakorlott aratók kezében van a kasza. Nincs egy felesleges mozdulat, egy elakadás, egy megtorpanás, helyette megfontolt ritmusban halad a munka. Halkan suhog a kasza, s a búza szépen, fegyel­mezetten dől balra. Nem min­dennapi látvány ez főként azok­nak, akik eddig ilyesmit csak ké­pen vagy a tévében láttak. A va­lóságban sokkal szebb. S ponto­san lehet érezni, milyen kemény, embert próbáló dolog volt az ara­tás annak idején. Hőségben, tű­ző napon, megállás nélkül, sor­ból sorba, napokon keresztül.- Tizennégy éves voltam, amikor először arattam - mondja Németh János. - Vala­melyik lánytestvérem volt a ma­rokszedő. Nehéz munka volt, de szép, és az még a mai napig is. T V Í1V7 IT T ti üt If I £i tu 1 HIRDETÉS TARR Kft. - Az Ön szolgálatában! 1 Tel.: 40/416-000 vagy 1223 § www.tarr.hu info@tarr.hu < Blues és rock tölti be a hétvégén Paksot fesztivál Az ütős rész már megvolt, ma a gasztronómiáé a főszerep Ma már nem csak atomerőműve, hanem bluesfesztiválja miatt is emlegetik határon innen és túl Paksot. Az elmúlt évek alatt szá­mos legendás csapat koptatta már az ESZI csarnok színpadát, me­lyen idén a dobverőkkel boszorká­nyosán bánó Carl Palmer is fellé­pett, és mások mellett a British Blues Quintet szögezte színpad elé a nagyérdeműt. Nemes Nagy Péter, a Magyar Blues Társaság el­nöke szerint a korábbinál sokszí­nűbb idén a program. A bluestól a funkyn és jazz-rockon át a rock and rollig terjed a repertoár. A ráhangolódás hagyományo­san a Gastroblues klubban kez­dődött, az ESZI csarnokban pén­teken este szólaltak meg az első A László Attila Band a Szentlélek-templomban adott koncertet akkordok. Szombaton tartották a templomi koncertet, ahol a fesz­tivál szereplőinek többsége rövid koncertet adott. A Szentlélek- templomban összegyűltek hall­hatták többek közt a British Blues Quintet, lan Siegal, a Lász­ló Attila Band műsorát, illetve a paksi születésű, ma Budapesten élő Tóth Viktor produkcióját. A szaxofonos a magyar jazz új ge­nerációjának egyik legtehetsége­sebb képviselője. A zenei program ütősebb ré­sze már a fesztiválozók mögött van, az ínyencségek zöme azon­ban ma jön a Gastroblues Feszti­válon. A ESZI udvarán délelőttől koncertek, fesztiválfoci és főző­verseny lesz. ■ V. T.

Next

/
Thumbnails
Contents