Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-07-13 / 28. szám

7 ÜSiffllÄ g"'^"gW4, i W. WWWtWW A 2008. JÚLIUS 13., VASÁRNAP INTERJÚ „Ennyi év után nincs jogom panaszkodni” viTRAYtamás Amióta megsértették, nem járt stadionban, pedig lennének ötletei a foci reformjára Most, augusztus 5-én lesz kerek ötven eszten­deje, hogy Vitray Tamás először feltűnt a televízió képernyőjén. Visszate­kintve állítja: mindent elért, amit csak lehetett. Dián Tamás- Mit szól a nemrég befejező­dött futball Európa-bajnok- sághoz?- Ez a játék már egészen más, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Zene­kari hasonlattal élve: virtuózok játszanak Boci-boci tarkát. Néz­ze meg, hány gól esik a mérkő­zések rendes játékidejében! Ha a büntetőket és a hosszabbításban szerzett találatokat nem számol­juk, elkeserítő átlag jön ki. Olyan régóta mondom, hogy meg kelle­ne változtatni a futball szabá­lyait, hogy már magam is unom, de azért most megismétlem: ah­hoz, hogy élvezetesebb legyen a játék, vagy a játékosok számát kellene csökkenteni, vagy pedig a pálya méretét növelni, és a jég­koronghoz hasonlóan a sorcseré­ket is nyugodtan be lehetne ve­zetni. Nagyon sok olyan csapat van, ahol a kispadot is világsztá­rok koptatják. Az új szisztéma szerint ők is szerephez juthat­nának.- Mennyi realitása van egy Uyen reformnak?- Tisztában vagyok vele, hogy a nemzetközi futball vezetői kon­zervatív emberek, de meggyőző­désem, hogy előbb-utóbb rákény­szerülnek a változtatásra. Nem kell rólam elnevezni a rendszert, elég, ha csak alkalmazzák. Ezzel mindenki nyerne.- Ön már tíz éve nem közvetít futballmeccset...- Ez így nem igaz, mert ami­kor az Eurosport elkezdte adni a Premier League mérkőzéseit, néhányszor beültem kommen­tálni az itthoni stúdióba.- De élőben, helyszínről nem ,Ez az első olyan olimpia, amelyet majd meg is nézek. A többit végigdolgoztam. Névjegy született: 1933. november 5. pályája: a HM-ben fordító (1955-56), a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál ripor­ter, 1958-tól az MTV munka­társa, főmunkatársa, inten­dánsa, a sport-, a szórakozta­tó, illetve dokumentum-dráma osztály vezetője 1997-es nyug­díjazásáig. 2002-2004 között sportfőszerkesztő. A Filmművé­szeti Egyetem tanára. díjai: Rózsa Ferenc-díj (1971), kiváló művész (1988), Opus-díj (1993) , Aranyszarvas-díj (1994) , Pulitzer-életműdíj (1995), Egon Erwin Kisch-díj (1995), Pethő Sándor-díj (1999), Aranytoll (2000), Gerevich Aladár-életműdíj (2001), MSZOSZ-díj (2001), Aranykor-díj (2001), Príma Primissima-dtj (2003), Kos- suth-díj (2005). hajlandó bejelentkezni. Miért szakított a focival?- Mert megsértettek. Egyszer egy mérkőzésen odajött hozzám néhány, klubzászlóba burkoló­zott fiatal, és különböző obszcén kifejezésekkel illettek. Ez még nem rázott volna meg. Viszont ott állt a gyártásvezetőm, és egy szót sem szólt. Később, a meccs után kért elnézést. Megjegyzem, elsősorban nem engem, hanem a közvetítést kellett volna óvnia. Egy hét múlva, a következő mér­kőzésen feltűnt, hogy egy fekete overallos férfi mindenhová követ. Még a mosdóba is utánam jött. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt mire véljem, azt felelte, hogy odaültem a monitor elé, és a fejemre borítottam a kabáto­mat. Az erős napsütésben csak így láthattam az eseményeket a képernyőn, szabad szemmel ugyanis nem lehet az ezer vagy ötszáz méterről induló versenyt követni. Ezzel az erővel, mond­juk a szobámból könnyebb lett volna. Egyébként most épp így fogok dolgozni: az Eurosport fel­kért, hogy közvetítsem itthonról a kajak-kenu küzdelmeket.- És a Magyar Televízió?- Nem volt rám szükség.- Hogyan telnek mostanság a napjai? ’ magyar olimpiai amny&htxes \győzelmet közvetíthettem, jßez életem legnagyobb ajándéka. hogy kirendelték. Biztonsági őr, és engem kell védenie. A gyártás- vezető rendelkezett így. Én meg úgy gondoltam, ha a saját ha­zámban engem „védeni” kell, ak­kor nekem ebből elég. Azóta nem is voltam futballpályán.- Egyszer azt mondta, nincs önben hiányérzet.- Most is így gondolom. Most, augusztus 5-én lesz ötven éve, hogy életemben először a televí­zió képernyőjén szerepeltem, és komolyan mondom: mindent megkaptam, amit ezen a pályán ember elérhet. Negyvennégy ma­gyar olimpiai aranyérmes győ­zelmet közvetíthettem, ez életem legnagyobb ajándéka, egysze­rűen nincs jogom panaszkodni.- Pekingben nem lesz ott.- Ez az első olyan olimpia, amelyet majd meg is nézek. Az ugyanis óriási tévedés, hogy a helyszíni tudósítók látják a játé­kokat. Ők csak dolgoznak. Néha eléggé mulatságos körülmények között. Sidneyben például úgy közvetítettem a kajak-kenut,- 1977-ben kezdtem, és im­máron tizenöt éve megszakítás nélkül tanítok a Színművészeti Egyetem televíziós műsorveze­tői szakán, így ha bekapcsolja a tévét, azok miatt, akiket ott lát, ha kell, hát engem is kell szidnia.- Hogy halad az életrajzi könyvével?- Szeptemberben jelenik meg az első kötet. Azt az időszakot öleli fel, amíg be nem léptem a Magyar Televízió kapuján. Ki­képzés a címe, és hangoskönyv formájában is kiadja a Magvető.- Ha visszatekint a pályájára, van bármi, amit megbánt?- Nincs. De ha találnék is üyet: akkor mi volna? Utólag már sem­min nem lehet változtatni. Aki­vel nem volt jó a viszonyom, azzal megszüntettem a kapcsolatot. Haragot pedig nem érzek senki iránt. Munkásságomért szép szá­mú elismerést kaptam, van hat unokám, most jön a hetedik. Most őszintén: miért ne lehetnék boldog? Lomnici Zoltán: „az lett volna meglepő, ha maradhatok" főbíró Multi cégek ajánlatát nem, tudományos feladatokat inkább vállal, és egy kicsit nyugodtabb életre vágyik Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bí­róság (LB) leköszönt elnöke sze­ret hegyet mászni, ezért ponto­san tudja, hogy a csúcsról csak lefelé vezet út. Abban is biztos, hogy nem fogad el ajánlatot a magánszférából, és nem írja meg a visszaemlékezéseit.- Mennyit változott az élete az elmúlt két hétben, amióta nem ön a Legfelsőbb Bíróság elnöke?- Az LB tanácselnöke voltam korábban is, ezt folytatom. Kollé­gáim összeszámolták: a Legfel­sőbb Bíróság elnökeként is 1400 ügyet tárgyaltam elnöki mandá­tumom 6 éve alatt. Tehát nem sokat változott az életem, talán annyit, hogy kicsivel nyugod­tabb lett. Mondjuk például két hétvégéből kettőt töltöttem ott­hon, ami máskor egy év alatt szo­kott teljesülni.- Önt meglepte a köztársasági elnök döntése?- Nem. Nagyobb meglepetés lett volna, ha hosszabbít.- Miért?- A rendszerváltás óta több mint 30 személyt választott meg az Országgyűlés kétharmados többséggel, és csupán tíz száza­lékukat választották újra. Rá­adásul közülük semleges közjo­gi méltóság mindössze hét volt. Engem a parlament 99 százalé­kos többséggel választott meg. A politikai közélet jelen álla­pota szerint kevés az esély ha­sonló eredményre. A parla­ment kétharmados támoga­tását és a köztársasági elnök jelölését egyszerre kell meg­szerezni. Nincs könnyű fel­adata annak, aki ezt a posz­tot be kívánja tölteni.- Ez jól látszik az utódja körül kialakult helyzet­ből. Jelent ez közvetlen ve­szélyt a működésre, hogy nem sikerült utódot választani?- Rövid távon semmiképp. Mi­vel az LB-n és az Országos Igaz­ságszolgáltatási Tanácsban (OH) is van elnökhelyettes, akik teljes jogkörrel helyettesítenek, jövő áprilisáig közvetlen problémát nem okoz az elnök hiánya. Per­sze jó volna minél előbb orvosol­ni: nem tudok olyan európai or­szágról, ahol nincs főbíró.- Önnek sem ment könnyen az elmúlt időben. Elutasítot­ták a pályázatát az Oktatási Túdományos Tanács vezetői posztjára.- Én elég puritán vagyok ezekben a dolgokban. Az ÓIT több tagja előre jelezte: nem ért a kinevezéssel, mert nem tartja méltó visszavonulási lehe­tőségnek ezt az állást egy főbíró számára.- Ön méltónak tartotta volna?- Kétségtelen, hogy jóval ala­csonyabb beosztásról volt szó, de az ÓIT jelenlegi tagjaival, vagyis Névjegy 1954-ben született. Egyete­mi tanulmányait 1979-ben fejezte be az ELTE jogi ka­rán. 1982 májusában bíró­vá választották, és azóta megszakítás nélkül bíró­ként tevékenykedik. Legfel­sőbb bírósági bíró 1991-ben lett, a főtitkári posztot 1998- tól látta el, egyben ő volt a szervezet szóvivője is, egy évvel később tanácselnöki megbízást kapott. 2002 feb­ruárjában elnökhelyettessé nevezték ki, majd ugyanab­ban az évben az Országgyű­lés 99 százalékos szavazati aránnyal hat évre a Legfel­sőbb Bíróság elnökévé vá­lasztotta. nős, felesége gimnáziumi tanár, fia jogász, lánya jog­hallgató hobbija: sport, festészet. a volt kollégáimmal szívesen vál­laltam volna ezt a munkát man­dátumuk lejártáig. De ez nem­csak rólam szól. Európa számos országában törvények szabá­lyozzák az egykori legfőbb köz­jogi méltóságok visszavonulásá­nak rendjét, nálunk sajnos nem. Én mindenesetre készültem, hogy zökkenőmentes legyen a visszatérés.- Hogyan lehet arra készülni?- Például azzal, hogy az em­ber nem értékeli túl azt a tényt, hogy közjogi méltóság. Az el­múlt hat évben is ugyanúgy tár­gyaltam, mint mielőtt elnöknek választottak. Ezután is ezt te­szem, és tanítok ag egyetemen. Számos civil és tudományos megbízatásom van. Nem lesz sokkal kevesebb feladatom, csak időm lesz több. Nem költöztem be a LB elnökének járó reziden­ciába, így könnyebb lesz vissza­térni a hétköznapi életbe. ■ Fábos Erika Ugyanúgy tárgyal majd, mint eddig

Next

/
Thumbnails
Contents