Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-07-13 / 28. szám

2006. JÚLIUS 13., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Trabanttal mentek Finnországba barátság Szerintük Magyarországon mindig jó az idő és kedvesek az emberek Arvi, a finn mérnök kö­rülbelül ötszáz magyart ismer. Szerinte könnyű velünk kapcsolatot te­remteni. A héten egy- egy Trabantot vásárolt Magyarországon a gye­rekeinek. Ihárosi Ibolya Két Trabanttal indult el Tolná­ról magyar barátaitól szerda délben Arvi Antero Vaitti- nent, a loviisai atomerőmű ke­reskedelmi igazgatója és ba­rátja, Perti Rosalahti, akit mindenki csak Pépének hív. Utóbbi ezermester lévén, szükség esetén az úton meg is tudta volna javítani az egzo­tikus ipái remekeket. Kuusan- koski-ba, Loviisai-tól 80 kilo­méternyire vitték el a két jár­gányt hobbiautónak. A négy­ütemű Trabi saját lábán tette meg az utat, a másikat tréle­ren szállították. Mint Arvi Antero Vaittinent kérdésünkre elmondta, Finn­országban sok régi autókkal foglalkozó klub működik. Ter­mészetesen a trabantosok is szerveznek maguknak közös programokat. Tavaly két barát­ja is vitt magának Magyaror­szágról műanyag Jaguárt. A családi tanács úgy döntött, hogy két gyerek, Veera és Samuli is kap Trabantot. Lánya 19, fia pedig 14 éves, s mindket­ten gyakori vendégek Magyar- országon. Az autókat az egész család használni fogja. Finnor­szágban katalizátorral szabad használni a kétütemű autókat is. Sok finnek hobbija a régi au­tó. A muzeális, tehát 25 évesnél idősebb autókra nem vonatko­zik semmiféle korlátozás. Az egyik Trabant 1980-as, a má­sik 1986-os gyártású. Arvi éppen 1986-ban járt elő­ször Pakson az atomerőműben, hivatalos úton. A két erőmű az­óta is együttműködik. Már nem is számolja, hogy hányszor járt Magyarorszá­gon. Ahogy ő mondja a szek­szárdi borfesztiválra minden évben eljönnek, ha lehet csalá­dostul. Rengetegen ismerik Tolna megyében. Pakson több­Közel kétezer kilométert tesz meg saját lábán a magyar Trabant. Százat meg kompon. Perti Rosalahti az autóban, mellette Arvi Antero Vaittinent szőr volt Télapó. Három évvel ezelőtt saját pénzén szabadide­jében azért repült Magyaror­szágra, hogy az iregszemcsei gyermekotthon lakónak sze­rezzen örömet. Egy csokoládé­gyártól édességet is szerzett. Ugyanabban a csizmában ala­kítja Santa Klaus-t, vagyis a finn télapót, amit még a nagy­apja viselt hasonló alkalmak­kor. Hazánk iránti vonzalmát a két nép közti rokonságra vezeti vissza. Úgy látja, hogy a két nép sok tekintetben hasonló törté­nelmi utat járt be. Három évvel ezelőtt decemberben még csak annyit tudott magyarul, hogy itt szép az idő, miközben zuhogott az eső és süvített a jeges szél. Most is arra hivatkozott, azért tölti barátainál a nyári szabad­sága egy részét, mert biztos le­het benne, hogy süt nap. Meleg idő van, tette hozzá magyarul. Az évek során sok szó ragadt rá. A télen azonban járt nyelvis- koláb, és most már egész mon­datokat is tud mondani. Például: Inni bor és enni ke­nyér. Szekszárdon pici szőlő és pince van, meg szép ház van. Mármint neki. 2003. május el­seje óta az Alisca Borrend tagja. Egyre inkább úgy látja, ha­sonló a finn és a magyar embe­rek mentalitása. Jogos hát a kérdés, hogy akkor milyennek látszunk mi magyarok, finn szemmel.- Körülbelül ötszáz embert ismerek, s sokféle kapcsola­tom van magyarokkal, köztük sok jó barátom van. Már nem csak az atomerőműben dolgo­zókkal találkozom, ezért sok­kal többet tudok Paksról, Szekszárdról, a magyar embe­rek életéről. Az a tapasztala­tom, hogy a magyar emberek­kel könnyű kapcsolatot terem­teni, mosolygósak, nyitottak. Mivel már meg tudom válogat­ni, hogy az ismerősök közül kivel töltsék el több időt, min­dig jó társaságban vagyok - mondta Arvi Antero Vaitti­nent. Mindezt még nem ma­gyarul, hanem angolul. Mit esznek a finnek? A finnek kedvenc étele a hal. Vizeik tiszták, jó ízűek a ha­lak. Arvi mestere a hal füstö- lésének. Magyarországon az úgynevezett fehér húsokat, a baromfit szereti. Egyik ked­vence a magyar gyümölcsle­ves, és lelkes híve a lecsónak. Ismeri a pörköltet is, de azt nagyon nehéz ételnek tartja. A finnek általában gyümölcs­bort isznak Az ő családja persze szekszárdi bort. Ha ünnepelnek, akkor Törley pezsgőt bontanak. Névjegy 1954. július 15-én született Kittee-ben, gépészmérnök, dolgozott az líraion túl, ahol megtanult oroszul, angolul szintén beszél. 1985-óta dol­gozik a loviisai atomerőmű­ben, ahol először karbantar­tással foglalkozott, ma keres­kedelmi vezető. Felesége, Helen újságíró. Fia kémiát tanult Helsinkiben, lá­nyuk Fahtiban végzett egész­ségügyi szakközépiskolát horgászik, főz, specialitása, a grillezett lazac. JEGYZET GÖTTLINGER NOÉMI Vonzóak tudunk-e maradni? szomorúan konstatáltam, hogy a Duna Menti Folklór­fesztiválon nem túl népes számban képviseltették magu­kat a nézők. Pedig a szellemi, kulturális örökség fesztiváljá­nak is nevezett eseményen színpadi előadások, utcaszín­házak, népzenei és viselet­bemutatók, kézműves vásárok és vásári komédiások szóra­koztatták a jónépet Arról nem is beszélve, hogy a rendezvé­nyen Bulgária, Románia, Por­tugália, Törökország, Spanyol- ország, Németország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Olaszor­szág is képviseltette magát Gyermekkoromból még em­lékszem, amikor a mostani sétálóutca még teljesen meg­telt érdeklődőkkel. mi történt közben? Hiszen remek alkalom, hogy megmu­tassuk a turistáknak, milyen jó házigazdák vagyunk. Ehe­lyett a tapasztalatok szerint, a színpadok előtt legtöbbször alig lézengett néhány ember. a Gallup felmérése szerint a külföldiek bennünk és kis hazánkban a legvonzóbbnak a vendégszeretetet, a jó konyhát, a szép tájakat, a kulturált környezetet és az alacsony árakat tartják. igen ám, de mi a helyzet ak­kor, ha magunk sem vagyunk igazán kíváncsiak a saját ren­dezvényünkre? Eddig tartott a lokálpatriotizmus? Már a szórakozástól is elment a kedvünk? Szomorú tény, hogy a magyarok 60-70 szá­zalékában egy boldogtalan és elégedetlen társadalom képe él. Ugyanakkor a megkérde­zettek fele szerint nem va­gyunk pesszimisták. Nyolc­van százalék úgy gondolja, hogy Magyarország többek között a szolidaritás országa. Akkor lehetnénk kicsit szoli- dárisabbak és büszkébbek ar­ra, hogy vannak üyen rendez­vényeink. Negatív hozzáállás­sal nehéz pozitív országképet kialakítani mások szemében. És a magunkéban is. HIRDETÉS Fecskének, gólyának kedvez az időjárás VÉDETT MADARAK Folyamatosan fogyatkozik a populáció, pusztul az élőhely Az aránylag csapadékos idei ta­vasz kedvező volt a gólyák szá­mára, több fiókát nevelnek, mint előző évben. Ez megnyugtató, mert a hazai gólyaállomány több krízist is átélt az utóbbi évtized­ben - mondta dr. Kiss Ernő, a Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület megyei csoportjának titkára. Tavaly volt egy időszak, ami­kor a fecskék fészkelési időben a hideg miatt nem találtak élel­met, sok fióka elpusztult. A je­lek szerint azonban a fogyatko­zás nem volt végzetes. Ez an­nál is örvendetesebb, mert mindkét madárpopuláció állo­mánya folyamatosan fogyatko­zik. Ennek oka a madarak élő­helyeinek folyamatos csökke­nése. Mind a gólya, mind a fecs­ke védett madár. Szerencsés, hogy régóta az ember közelé­ben élnek, és a kedvelt mada­rak közé tartoznak. - A napok­ban keresett meg minket Tol­náról egy hölgy, aki mestersé­ges fecskefészket kért - ilyen is van - mert szeretné, ha az eresze alá fészkelnének a ma­darak - mondta dr. Kiss Ernő. A füstifecske élőhelye az ember házatája, gazdasági udvarok, istállók, karámok környéke, ál­talában ahol az állattartás mi­att sok a légy. A ház körül élő rovarok állandó pusztításával, főleg az embert-állatot kínzó, betegségeket terjesztő legyek, szúnyogok, böglyök ritkításá­val hajt hasznot. ■ V. M. kórház portaépületén is sok fecskefészek van, mutatja dr. Kiss . t m Ernő A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents