Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-06-01 / 22. szám

2008. JÚNIUS 1., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Aki megismeri, megszereti őket hivatás Szülőkkel és kollégákkal együttműködve születnek a kicsi csodák Június első vasárnapján, pedagógusnapon ennek a szép és nehéz hivatás­nak egy speciális ágában dolgozó elhivatott ember­rel beszélgetünk. Venter Marianna Idézet egy hozzánk érkezett le­vélből: A pedagógusnapon na­gyon szeretném, ha azokat a pe­dagógusokat méltóképpen kö- szöntenék, akik a sérült, fogya­tékos gyerekekkel foglalkoz­nak. Kisfiúnk a szekszárdi Ki­nizsi utcai gyógypedagógiai óvodába járt. Csodálatos óvó­nők, dajkák dolgoznak ott. Lel­kiismeretesen, türelemmel, rengeteg mosollyal és szeretet­tel vették körül ezeket a gyere­keket... Annyi szeretet van ezekben az emberekben, annyi­ra odafigyelnek a gyerekekre, annyira törődnek velük, hogy emellett nem szabad szó nélkül elmenni. A levelet az őcsényi Táj ti Istvánná írta, aki máig szívesen emlékszik vissza azokra az évekre, amíg Ákoska a Kinizsi utcai oviba járt Ez az óvoda pon­tosan 20 éve működik, és kezdet­től fogva Pongrácz Zsófia az óvo­davezető. Az intézmény 8 férőhe­lyes, jelenleg 10 középsúlyos ér­telmileg akadályozott, vagy hal­mozottan sérült gyermeket gon­doznak itt napközben. A kicsik hároméves kortól járhatnak a gyógypedagógiai oviba, de több­ségében négyévesen kezdik, és hétéves korukig maradnak az intézményben. Ötfős személyzet- két gyógypedagógus, egy gyer­mekfelügyelő és két dajka - gon­doskodik róluk.- Mi az, amiben ez az óvoda más, mint a többi, és mi az, amiben pontosan ugyan- , olyan? - kérdezzük Pongrácz Zsófia óvodavezetőt.- Az első és legfontosabb, hogy minden gyermeket úgy fo­gadunk el, ahogy van. Minden gyermek érték, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt az értéket fel­kutassuk, és segítsük megcsil­lantani. Ehhez először alaposan meg kell ismernünk minden kisgyereket, és feltérképeznünk a képességeiket, meghatároz­■g Pongrácz Zsófia és a Kinizsi ovisok. Minden gyereket egyedi módon, személyre szabva fejlesztenek nunk az egyéni, speciális fejlesz­tési útvonalakat Ezt követően jö­het maga a fejlesztés, mégpedig oly módon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, szeressenek ide járni. Büszkék vagyunk rá, hogy ez eddig még minden gyer­mek esetében sikerült. A mi kis óvodásaink nagyon tudnak sze­retni, és nagyon lehet szeretni őket. A napirend, a rendszer ugyanaz nálunk is, mint a több­ségi óvodákban, legfeljebb egy kicsit több időt kell szánni egy- egy folyamatra, vagy lassabban haladunk, de haladunk.- Hogyan tudják elérni a célt, a gyerekek fejlesztését, még­pedig úgy, hogy ne érezze te­hernek, hogy boldog kis óvo­dás legyen?- A szülők segítsége nélkül nem lennénk ilyen eredménye­sek. Napi kapcsolatban állunk, és kijelenthetem, hogy abszolút partneri viszonyt tudunk min­denkivel kialakítani. Hiszen a cél közös: minél többet kihozni a gyerekekből, minél önállóbbá tenni őket. Természetesen ehhez szükséges egy összetartó kollek­tíva, aki minden tudásával és erejével a gyerekekért dolgozik, és a mi csapatunk ilyen.- A hozzáadott plusz pedagó­gia mellett milyen eszközök segítenek a fejlesztésben?- Mindent megpróbálunk, ami segíthet. Visszük a gyere­keket lovagolni, vízi tornára, és sokat sétálunk a városban. Hogy megismerjük az embere­ket, és ők is megismerkedjenek velünk.- Manapság mindig mindent az eredmények alapján érté­kelnek.- Itt az eredményeket nem le­het egzakt módon mérni. A mi eredményességünk azt jelenti, hogy az óvodásaink könnyeb­ben tudnak beilleszkedni a vi- ' lágba. Szeretnénk, ha többen is­mernének minket, a gyerekein­ket, ez mindkét félnek sokat se­gítene. Számos tapasztalat mu­tatja, hogy akik igazán megis­merik a mi óvodásainkat, azok meg is szeretik őket. Névjegy PONGRÁCZ ZSÓFIA 1960-ban született Budapesten. Az álta­lános iskolát TOLNANÉMEDIBEN Végezte, érettségi vizsgát a gyönki Tol­nai Lajos gimnáziumban tett, majd a Bárczi Gusztáv gyógy­pedagógiai főiskolán szerzett diplomát Húsz éve a Kinizsi utcai gyógypedagógiai óvoda vezetője. KÉT GYERMEKE VAN, 17 és 19 évesek. hobbija elsősorban a munká­ja, szeret olvasni és kirándul­ni, és egy jót beszélgetni a ba­rátokkal. Nem sok segítséget kapnak a családok EGY TANULMÁNY szerint a sé­rült gyermekek szülei, legf& képpen az édesanyák, hatal­mas felelősséget cipelnek a mindennapi gondozás során, s gyermekeik felneveléséhez alig-alig kapnak támogatást. A családok megfelelő támoga­tásának a hiánya hanyatló egészségi állapotot, a szociális izolálódást és munkaerőpiaci esélycsökkenést okoz. A szoci­ális beruházások csökkenése és a szolgáltatások hozzáfér­hetőségének korlátozása azt jelenti, hogy nő azoknak a gyermekeknek és családok­nak a száma, akik nem kap­ják meg a szükséges támoga­tást A szülők munkaerőpiaci lehetőségei csökkennek, és hi­ányzik a munkaadók elvárha­tó rugalmassága. Minthogy a munkaerőpiac korlátozott, és a családok szétesnek, sok szü­lő szociális támogatásból él. Néhány országban a szociális támogatások reformja, ami csökkenő juttatást és munka­bért jelent, sajnos, újabb ve- szélynek teszi ki a kisebbségi csoportokba tartozó szülőket és gyerekeket. JEGYZET WESSELY GÁBOR Kié lesz a jövő? A kiváló humorista. Sán­dor György stafétaátadós poénja így hangzott: - Fia­talok, tiétek a jövő! Úgy volt, hogy a miénk lesz... A nyolcvanas évek közepén enyhülni kezdtek a tiltások a keleti blokkban, már sza­badabban lehetett nyugatra utazni, érezhető volt a mar­káns történelmi változások előszele. Sándor György azt fájlalta a maga humoralista stílusában, hogy az ő kor- t társai, az akkori negyvene­sek, mindenből kimarad­nak. Az ország háború utá­ni diadalmas újjáépítésé­ben még nem, az új rend(szer) kialakításában már nem vehetnek részt igazi, ifjonti lendülettel. És tessék: már megint itt egy generáció - a mai negyveneseké -, amelyik mellett elsuhantak a lehe­tőségek. A rendszerváltás­kor még tejfólösszájú volt ez a korosztály. Nem ren­delkezett se politikai befo­lyással, se gazdasági hata­lommá transzformálható tőkével, kapcsolatrendszer­rel. A laza privatizációt külső szemlélőként lekövet­te, talán még szórakozott is a vezéregyéniségek jópofa benyögésein - például azon, hogy a Rotschil- dektől se kérdezte senki, hogyan szerezték az első milliójukat -, nem sejtve, hogy az ő bőrére megy a já­ték. Ahhoz, hogy valakik gazdagodjanak, másoknak szegényedni kell. Pláne egy nem termelő országban. őszül már az a nemzedék, amelyik élete tavaszán még a lenini úton járt, nyara meg nem volt. De nem ez ám a legnagyobb baj. Ha­nem az, hogy fiainak sem mondhatja atyáskodó, ke- serédes, picit irigykedő, mégis őszinte mosollyal:- Fiatalok, tiétek a jövő! Mert arra, a dolgok jelen állása szerint, semmi ga­rancia nincs. Iskolalátogatáshoz és munkához kötnék a segélyt Szociális törvénymódosítást kez­deményez a Megyei Jogú Váro­sok Szövetsége (MJVSZ). Ezt teg­nap jelentette be dr. Gyimesi Endre, a szerveződés alelnöke, miután Tengelicen lezárult az MJVSZ kétnapos találkozója. A Hotel Orchideában tartott sajtó- tájékoztatón elhangzott: a szö­vetség a szociális segélyezést össze kívánja kapcsolni a társa­dalom érdekében végzett mun­kával, az óvodába, iskolába já­rással. A résztvevők abban is egyetér­tettek, hogy meg kell bontani a választások eddigi rendjét. Az­az, nem szerencsés, hogy azo­nos esztendőben tartják az or­szággyűlési és a helyhatósági vá­lasztásokat. Az önkormányzatok anyagi szempontból egyre nehezebb helyzetben vannak. Horváth Ist­ván, Szekszárd polgármestere a vendéglátó város képviseleté­ben elmondta, hogy a kormány­zat hibájából hiányzik az a part­neri viszony, mely alapja lehetne az együttgondolkodásnak. Az MJVSZ szerint célszerű lenne különválasztani az állami, illetve az önkormányzati feladatokat. Előbbieket száz százalékban az állam kellene, hogy finanszíroz­za. A kistelepülések zöme, de a nagyobbak nem elhanyagolható része sem rendelkezik mozgás­térrel. Ilyen esetben pedig nem beszélhetünk önkormányzati­ságról. ■ SZ. Á. Szoboravatás Vincellér és A pincétől hazafelé. Ez a címe annak két, fából készült szobornak, ami tegnaptól hivatalosan is öregbíti a szekszárdi sző­lősgazdák és a helybeli bor jó hírét. A megyeszékhely Munkácsy és Vin­cellér utcáinak sarkán található alkotásokat - a IV. nemzetközi fafaragó tábor közös munkáját - Törő György fafaragó népi iparművész adta át a városnak, illetve annak képviseletében Kővári László önkormányzati bi­zottsági elnöknek. Méltató beszédet Decsi Kiss János, Ékes László és Kubanek Miklós mondott A római katolikus egyház elkötelezett hívei lettek Harminc bérmálkozó állt tegnap ünnepi öltözékben a szekszárdi katolikus plébánia udvarán. Bi­zonyára sokuk fejében járt az, ami az elkövetkező szertartás lé­nyege: azaz, hogy a bérmálás a Szentlélek fogadásának szentsé­ge. A bérmálásnál a megkenés, kézfeltétel és a kiszolgáltatás for­mája hangsúlyozza azt, ami alapvetően minden szentséghez hozzá tartozik: a Szentlélektől ajándékozott részesedést Jézus Krisztusban.- Valamennyien hozzánk jár­tak hitoktatásra - közölte Bacs- mai László plébános. - Bízunk abban, hogy egyházunk elköte­lezett tagjaivá válnak. A17 éves Cséke Balázs a bony­hádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákja elárulja: vára­kozással tekint az elkövetkező egy óra elé, hiszen „most bérmálko­zunk életünkben először és utol­jára.” Steib Ágota 27 éves, szek­szárdi, és pedagógus. Mind mond­ja, most érezte úgy, hogy bérmál- kozásra éretté vált, gondolatban és cselekedetben egyaránL Mayer Mihály püspök a hívek üdvözlése után lapunknak is nyilatkozott:- Minden társadalomban, ahol törődnek a szellemiekkel és lelki­ekkel, van egy olyan alkalom, amikor valaki megvallja az ön­azonosságát. Most is ez történik. De mivel az ember gyarló, kérjük . a Szenüélek-Úristen segítségét is, hogy hűségesek maradjunk kö­zösségünkhöz. ■ Szeri

Next

/
Thumbnails
Contents