Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-04-27 / 17. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2008. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP közterhek Magyarország a kis adók hazája. Az amúgy is túlbonyolított rendszer ráadásul évente változik, így ember legyen a talpán, aki követni tudja, miért is kell adót fizetni. SOK KICSI SEM MEGY SOKRA Nyakkendoado Ajándékozási illeték internetadó A két legnagyobb internetszolgáltató egy emberként tiltakozott a héten a világháló megadóztatása ellen. Kulturális járulék­ként a bevétel 0,8 százalékát kellene befizetniük. A bírálók, köztük az SZDSZ több politikusa, azt várták el, hogy a befolyó összeget legalább az amúgy bővítésre szoruló ágazatba forgassák vissza. A net adóztatásának ötlete máshol is felmerült: Nicolas Sarkozy francia államfő januárban a közszolgálati média támogatását képzelte el az egyszázalékos adóval; igaz, egy másik százalékot már fizetnek a szolgáltatók, amely az ottani filmiparba kerül. Ha a magyar törvénytisztelő állampolgár lenne, karácsony másnapját adóbevallás­sal töltené. Létezik ugyanis egy jogszabály, amely szerint a 150 ezer forintnál nagyobb értékű ajándékról harminc napon belül tájékoztatni kell az APEH-et. A kivethető illeték a legközelebbi hozzátartozóktól (így vagyonközösségben élő házastárstól) kapott ingóság értékének 11-21 százalé­ka. Ha az ajándékozó távolabbi rokon, az adó már 15-30 százalék, ha pedig egy barát, 21-40 százalék lehet a kirótt illetek. Az idejétmúlt jogszabály 1990-ben született, az adóhivatal már kezdeményez­te is megszüntetését. t Ki ne emléKezne a televízió-üzembentartási i I díjra? Azt gondolhattuk, a kereskedelmi | tévék korában elavult teher megszűnt, ám erről szó sincs: 2002-ben a kormány átvállalta fizetését. Öt évvel később azonban rájöttek, mekkora bevételi forrás­tól estek el, ezért újra bevezették, igaz, a í háztartásokban nem, csak a nyilvános helyeken üzemeltetett készülékek után. A cégeknek ráadásul a normál, ezer forint körüli havi díj háromszorosát kell fizetniük televíziónként. A készülékek megléte könnyen ellenőrizhető, pláne hogy bizonyos* szállaskategóriákban kötelező minden szobában elhelyezni egy tévét. A legvadabb ötletek keringtek a héten a megújuló kulturális járulékkal kapcso­latban. Schiffer János MSZP-s politikus elgondolása azonban, miszerint a „komoly kulturális értéket képviselő” női kosztümök, szőnyegek, heverők és nyakkendők után is 0,8 százalékot kelljen fizetni, már sokként hatott. A nyakkendő­adó terve egy napig élt, ám a parlament­ben várhatóan május elején tárgyalandó járulék bizonyára tartogat még meglepe­téseket. így lehet, hogy nem csak a hazai pornóipar, de akár a bútorgyártók is hozzájárulhatnak a Nemzeti Kulturális Alap költségvetéséhez. Televízió-üzembentartási díj Nem luxus A százmillió forintot meg­haladó árú lakóingatlanok után fizetendő luxusadó a Gyurcsány-kormány által bevezetett terhek közül az első látványos fiaskó volt: az első évben országos szinten alig százan vallot­ták be tulajdonukat, és fi­zették ki a százmillió feletti rész fél százalékának meg­felelő összeget az önkor­mányzatoknak. TAVALY KICSIT JOBB Volt a helyzet, de a főváros idén már biztosra ment: jócs­kán, 50-120 százalékkal megemelték a díjat, ráadá­sul nemcsak a magánsze­mélyeket, de cégeket is fizetésre kényszerítettek, így is elenyésző, nagyjából 160 millió forintos bevé­telre számít a főváros 2008-ban. A nagy túlélő hiába bírálják, egyelőre nem szűnik meg az örökösö­dési illeték. A haláladónak csúfolt illeték ellen az MDF indított harcot. Az ellenzéki párt azt szeretné elérni, hogy legalább az egyenes ágú örökösöknek ne kelljen illetéket fizetni az után a va­gyon után, amelyet egyszer már adózott jövedelemből szerzett meg az örökhagyó. A parlamenti pártok között formálódó konszenzus alap­ján a hagyaték csak közeli hozzátartozók esetében és meghatározott vagyonnagy- ság erejéig lenne illetékmen­tes. Az illetékből ráadásul a költségvetés sem igazán gaz­dagodik: évente mindössze néhány milliárdos bevétellel számolnak. Adómentes tánc JÖVEDELMEZŐ LAKODALMAT derített fel egy tavalyi va- gyonvizsgálatán az APEH. Egy beruházás vizsgálata­kor bukkantak egy magán- személyre, aki ehhez 70 mil­lió forintos kölcsönt adott. A revizoroknak azzal ma­gyarázta be nem vallott jöve­delmét, hogy menyasszony­táncon 300 millió forintot szerzett. Márpedig ez a ha­gyományos felajánlási for­ma - szemben az ajándéko­zás más formáival - illeték- mentes. Aki tehát nagy érté­kű ajándékot venne, időzít­se az esküvőre, különben akár egy 150 ezer forintnál nagyobb értékű ingóság ér­tékének negyven százalékát is be kell fizetni a megaján­dékozottnak. Ebek harmincadján nálunk a nyolcvanas évek végéig létezett ebadó. Az ál­lattartási hozzájárulás né­ven szedett közteher terve azóta is időről időre felbuk­kan, az önkormányzatok azonban rendre elállnak az újbóli bevezetéstől. Az adót ugyanis éppen azért kellett megszüntetni, mert többe került a fenn­tartása, mint amennyi ha­szon származott belőle. A kutyatulajdonosok nem jelentették be házi kedven­ceiket, a rendszeres össze­írás vagy az illeték besze­dése pedig óriási költséget jelentett. Az ellenzők azt sem mulasztják el megje­gyezni, hogy egy újabb be­vezetés után várhatóan a mostaninál is több ku­tyát dobnának ki szerető gazdáik az utcára. Amerikában a lopásból származó jövedelem után is fizetni kell Gyermek nélkül asszonynak szülni köteles­ség, lánynak szülni dics& ség - szólt a Ratkó-korszak jelszava. Magyarországon az ötvenes években nem­csak az abortusz tilalmá­val, hanem egy rossz emlé­kű adóval is igyekeztek nö­velni a születésszámot. A le­gényadónak csúfolt gyer- mektelenségi adó bevezeté­séről 1953-ban hoztak hatá­rozatot. E szerin t a 20 és 50 év közötti férfiaknak, illetve a 20 és 45 év közötti nők­nek jövedelmük négy száza­lékának megfelelő összeget kellett fizetniük, ha nem volt élő (vérszerinti vagy örökbefogadott) gyermekük. A gyermektelenségi adót vé­gül az 1956-os forradalom után szüntették meg. Harácsolás hiába a közutálatnak örvendő adónemek között előkelő he­lyet vívott ki a harács: az isz­lám világ jellegzetes közterhe a harácsolás szavunkban él tovább. A kora középkorban a meghódított területeken adót vetettek ki azokra, akik megtartották korábbi hitüket. Az áttérők, azonkívül, hogy ezt nem fizették, ßldet is bir­tokolhattak, hasonlóan a muszlimokhoz. A földműve­sek pedig tizedet fizettek bir­tokuk után. A VII- VIII. szá­zadban azonban az Omajjád kalifák, pénzügyi gondjaik áthidalására, harácsot vetet­ték ki az újonnan áttértek földjeire is. A teher miatt 747-ben felkelés tört ki, amely nemcsak az adót, de a kalifá- tust is elsöpörte. FORRÁS: EUROP! A bizonytalanság többet árt a gazdaságnak, mint a túl magas terhek Magyarországon a jövedel­mek harmada, negyede eltű­nik az adóhivatal elől - ez az egyik következtetése a Ma­gyar Nemzeti Bank tavaly szeptemberben nyilvánosság­ra hozott tanulmányának. A dokumentumban a bank szakértői azt is leszögezik, hogy hazánk adórendszere aránytalanul magasan terheli a fogyasztást és a munkavál­lalókat, míg a tőkére kivetett adók mértéke csak a negye­de, a vagyonra kivetett adók mértéke pedig alig a fele más uniós országokénak. A túladóztatás a sok, „kicsi” adó rovására írható. A mun­káltatókat és a munkavállaló­kat terhelő, magas adminiszt­ratív költséggel járó adók és illetékek rendszerének radi­kális átalakításával érdemi adócsökkentés lenne elérhető a bevételek lényeges csökke­nése nélkül. A magyar adórendszer évenkénti átalakítása, toldoz- gatása-foldozgatása pedig olyan bizonytalan gazdasági környezetet eredményez, amely többet árt a gazdasági növekedésnek, mint a magas adóterhek - állapítják meg a szakértők. Furcsa adófajták kiötlésében lemaradtunk a fejlett Nyugat­tól. Talán a legjobb példa erre az Egyesült Államok szövetsé­gi adórendszere, amelyben nemcsak a kenőpénzből, de az illegális szerek árusításá­ból és a lopásból származó bevételeket is adókötelessé tették. A helyi hatóságokat sem kell félteni. Nyugat-Virginia ál­lamban az ékszerek viselé­séért, Maine-ben az áfonyával kapcsolatos bármilyen tevé­kenység után kell fizetni. Alabama államban a kártyára vetettek ki adót, de ha van ben­ne egy extra jolly joker, a játék adómentes. Minnesotában a szőrmeviselést, Chicago váro­sában pedig a szénsavas üdí­tő italok fogyasztását adóztat­ják meg. Minden pohár szén­savas üdítő után kilenc centet kell fizetni, míg a szénsavmen­tesekért csak három centet. Ám egyik törvény sem kö­zelíti meg Kalifornia állam jog­alkotói géniuszait, akik a ke­reskedelmi tevékenységekre érvényes use tax nevű adófaj­ta hatáskörét 1935-ben ezzel a kitétellel bővítették: „Adó mindenre, amelyre eddig nem fizetett."

Next

/
Thumbnails
Contents