Tolnai Népújság, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-02-03 / 5. szám

2008. FEBRUÁR 3., VASÁRNAP 7 kozmosz Kizárt, hogy a hatalmas univerzumban csak a Földön legyen intelligens élet - tartja Almár Iván. A legismertebb magyar csillagász több évtizede keresi ennek nyomait. INTERJÚ GAUKTIKUS ÜZENETEKRE VÁRVA Nekünk, magyaroknak is ki kell venni részünket az űrkutatásból - mondta el Almár Iván, aki több mint ötven éve kémleli az eget. Farkas Károly - Gyükén Mercédesz- Néhány napja egy aszteroida repült el a Föld mellett. Veszélyben voltunk?- Nem. Ez már sokszor megtör­tént, százával repültek el meteo­rok mellettünk, csak nem voltak eszközeink, hogy érzékeljük őket.- Nem kell félnünk attól az amerikai műholdtól sem, ame­lyik éppen lezuhanni készül?- Több ezer tonnányi űrszemét- régi műholdak darabkái, raké­tafokozatok - potyogott már le, de még egyszer sem csapódott be lakott területen. Nem is azzal van gond, ami belép a légkörbe, ha­nem ami ott marad, márpedig 300-400 kilométer fölött ezek a testek évmilliókig is keringhet­nek. A kínaiak egy éve kísérlet­képpen szétlőttek egy műholdat, akkor annyi szemét keletkezett, mint évtizedek alatt. Azóta be­jelentették, hogy nem csinálnak többet ilyet, de ez a rengeteg sze­mét lavinát indíthat el: beleüt­közik valamibe, így még több szemét keletkezik, egy idő után annyi, hogy az már az űrhajózást fogja fenyegetni.- Ilyen magasságban a mű­holdakra is veszélyt jelenthet az űrszemét?- Természetesen igen. A táv­közlési műholdak szinte mind­egyike azonban 36 ezer kilométe­res magasságban kering, így az amúgy is zsúfolt hely. Nagy ugrás ez ahhoz képest, hogy ötven éve még attól tartottak, az államok tiltakoznak majd, ha felettük át­repül egy műhold. Akkor még Eisenhower amerikai elnök sem nagyon támogatta az amerikai mesterséges holdak fellövését. Az első, 1957-ben felbocsátott szovjet Szputnyik aztán akkora lelkesedést váltott ki, hogy nem tartottak többé a tiltakozástól.- Nem véleüen, hogy az űr­kutatás a hidegháború idején lendült fel. Ennek a végére mintha alább is hagyott volna a lelkesedés.- Különbséget kell tenni a ku­tatás, az alkalmazás, az emberes űrutazás és a hordozóeszközök fejlesztése között. Ez utóbbi egy­értelműen kudarctörténet: ötven év alatt nem sikerült egy olcsó hordozóeszközt kifejleszteni. An­nak is majdnem negyven éve, hogy ember járt a Holdon, és a Mars-utazás mintha mindig 20- 30 évvel előttünk lenne. De pél­dául a gyakorlati alkalmazások­ról ez nem mondható el: önálló iparággá vált, mindennapi éle­küldéseket fontossági sorrendbe helyezni. Ez meglehetősen nagy port vert fel vüágszerte.- Idegen civilizációktól kell félteni az emberiséget?- Nem szeretnék állást foglalni, csak különbséget próbáltam ten­ni a skálával a lelkes amatőrök ál­tal küldött jelek és a hatalmas an­tennák által kibocsátott üzenetek között Nem is mernék véleményt mondani arról, léteznek-e veszé­lyes civilizációk. Akik ezt állítják, azok is - kiindulva az emberiség történetéből - csak annyit mon­danak: miért ne lennének?- Nem veszíti el a lelkesedését? Évtizedek után sincs eredmény.- Ha belegondol, hogy Ameri­kában már ezer éve jártak vikin­gek, meg állítólag kínaiak is, és aztán még ötszáz évnek kellett el­telnie, amíg Kolumbusz átkelt az óceánon, és megindult az igazi gyarmatosítás. Ma sem mennek a dolgok gyorsan. Ötven éve in­dult a folyamat, de ebből igazán csak az elmúlt 10-15 évben lett nagyobb szabású vállalkozás. lányom pedig külkereskedő. Talán majd az unokák, de ők még kicsik.- Fél évszázada kerültek az el­ső jelek az űrbe, azok most ötven fényévre járnak. Észlelik ezeket?- A legnagyobb problémát ép­pen abban látom, hogy szerintem igen kicsi a valószínűsége annak, hogy száz fényéven belül talá­lunk fejlett civilizációt.- Az unokáinak azért el tudja mondani, mire figyeljenek mondjuk ötven év múlva?- Jó helyzetben vagyok: nem­csak az unokáimnak, hanem írá­saimon és előadásaimon keresz­tül számtalan embernek is el tudom mondani, hogy a világűr megérdemli a figyelmet.- Annak ellenére, hogy mosta­nában nincsenek igazán látvá­nyos, új eredmények?- Nekem óriási szerencsém volt, hogy a hőskort végigéltem és közelről láttam, hiszen azt a hihe- teüen sorozatot, amelyet 1957 és 1972 között véghez vitt ez a tu­domány, nem lehet megismétel­ni. Most ünnepeljük az ötvenedik évfordulóját az első amerikai mű­hold felbocsátásának. Az Explorer 1 fedezte fel a Földet körülvevő Allen-övezeteket. Ez volt az első eredménye az űrkutatásnak, amelyet számtalan követett: ak­kor derült ki, milyenek a bolygók közelről, akkor láttuk először a Hold túloldalát, akkor járt először ember az űrben. Gondoljon bele: 1968 előtt a legnagyobb magas­ság, ameddig ember eljutott, mint­egy 300 küométer volt. Negyven éve, amikor az Apollo-8 elért a Holdig, ez 360 ezer kilométerre nőtt. Lelkesítő volt közelről látni ezeket a dolgokat. Ma is történ­nek fantasztikus felfedezések, ám a következő generációnak ilyen élményben aligha lesz része. jósolni, hová jutunk 2001-re. Úgy képzelték, addigra már az egész naprendszert gyarmatosítja az emberiség. Igaz, a XX. század ele­jén még szakácsot és távírászt vi­zionáltak egy képzelt űrállomás­ra, számítógépet viszont nem.- Akkor sem volt túl fejlett a számítástechnika, amikor ön az ötvenes években elkezdett ezen a területen dolgozni.- Én tekerős számológéppel kezdtem, Illés Erzsébet, aki las­san ötven éve a feleségem, pedig az első magyar csillagász volt, aki megtanulta a lyukszalagos szá­mítógépek programozását. Ezek szobányi gépszörnyek voltak, nem is álmodtunk személyi szá­mítógépről vagy internetről.- Arról sem álmodott, hogy egyszer kijut az űrbe?- Én a kezdetektől az eredmé­nyeket figyeltem, és amikor az első űrhajósok - pláne amikor 1980-ban az első magyar - kiju­tottak az űrbe, már a korom miatt sem lettem volna alkalmas. Nem is vagyok az a típus: nem hiszem, hogy fizikailag alkalmas lettem volna a kiképzésre. Évtizedekig „Én a kezdetektől az eredményeket figyeltem, nem az űrutazás vonzott" ­tünk része. Elég a navigációt vagy a távérzékelést említeni. És ebből Magyarország sem maradhat ki.- Számon tartják a magya­rokat?- Több évtizedes hagyomá­nyaink vannak például a sugár­zásmérés területén. Ha erről van szó, eszükbe jut Magyarország.- Zajlik nálunk előremutató fejlesztés?- Igen, és meglepő módon mindinkább a magánszférában. Évekig azzal kínlódtunk, hogy minden csak állami támogatás­sal folyik. Az utóbbi egy-két év­ben jutottunk el odáig, hogy már működnek kis- és középvállalko­zások is, amelyek műszereket, berendezéseket, tesztelésre alkal­mas technikát fejlesztenek. Erre pedig van kereslet, hiszen a vi­lágűrben kemények a feltételek: ha valami nem működik, nem lehet odaküldeni egy szerelőt- Mik a következő lépések?- Nagyon kevés dolog tűnik biztosnak. A hatvanas években született Amerikában egy könyv, amelyben azt próbálták meg­- Ők talán látják már a földön­kívüli, intelligens életet kutató SETI program eredményeit is. A nagyapjuk ennek a képvi­selője Magyarországon.- Bár amolyan társadalmi munka volt ez számomra, még­is fontosnak tartom. Igaz, hogy a rádiótávcsövek még semmiféle üzenetet nem fogtak idegen civi­lizációktól, és nem is tudni, van­nak-e ilyenek, de ellentmondás­nak tartom, hogy itt a Földön nyüzsög az élet és az univerzum­ban máshol nyoma sincs ennek. Ennek a feloldására most a tech­nika kínál lehetőséget.- Küldtünk mi célzottan üzenetet csillagok felé? zsög az elet, es máshol nyoma sincs ennek. mányos Tanács elnöke.- Említette, hogy a felesége is csillagász. Egy ilyen családban a gyerekeikre is ragadt valami ebből a szenvedélyből?- A fiam a Földmérési és Távérzékelési Intézetben dol­gozik, de informatikusként, a- Nagyon kevés és jelentékte­len példát találni erre. Jelenleg még abban sincs egyetértés, nem jelente veszélyt az, ha hírt adunk magunkról. A vitába én is bele­keveredtem: 2005-ben San Marí­néban javasoltam egy skálát arra, hogyan lehetne ezeket az üzenet­emlékszik vissza Almár Iván foglalkoztam a szakterületem­mel, a felső légkör tanulmányo­zásával a tudományos akadémia csillagászati kutatóintézetében. A hetvenes évek elejétől jó tíz évig dolgoztam a Kozmikus Geo­déziai Obszervatóriumban is, ahol 1978 körül én indítottam el a műholdas felvételek gyakorlati feldolgozását. De sok mindent ki­próbáltam, talán éppen ezért let­tem tíz éve az Űrkutatási Tudo­Névjegy 1932-ben született. 1954-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát az ELTE-n. 1954-től az MTA Csillagvizsgáló Intézet mun­katársa, 1972-82 között a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium vezetője, 1982-1992 között a.Csilla- gászati Kutatóintézet igaz­gatóhelyettese, később tudo­mányos tanácsadója, jelen­leg nyugdíjas. a nemzetközi Asztronauti- kai Szövetség alelnöke (1982-85), az MTA Csillagá­szati Bizottság elnöke (1980- 90), az MTA Űrkutatási Komplex Bizottság alelnöke (1990-93), 1997 óta az Űr­kutatási Tudományos Tanács elnöke. A Magyar Asztronau­tikai Társaság örökös tiszte­letbeli elnöke. 1986 óta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagja, az IAA Soknyelvű űrszótárának felkért szerkesztője. felesége Illés Erzsébet csil­lagász, két gyermekük van.

Next

/
Thumbnails
Contents