Tolnai Népújság, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-26 / 22. szám

2008. JANUÁR 27., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A türkiz tengert azért hiányolja élet A görög fiú szerelméért költözött Dombóvárra, ahol fodrászként dolgozik JEGYZET Lamprou Konstantinos egy görög szigetről költö­zött Dombóvárra. A sze­relemért. Szerinte ez a legfontosabb a világon, s egyben a legszebb ma­gyar szó is. Kacinczi Kata dombóvár Halványkék-törtfe- hér színű szalagfüggöny állja útját annak, aki a hatalmas ab­lakokkal rendelkező üzlethelyi­ségbe szeretne bekukucskálni Dombóvár belvárosában. Soka­kat érdekel, hogy mi is lett a ko­rábban egy ideig elhagyatottan álló épületből. Nos, a függöny ezennel széttárul! Belépve finom gyertya illata fogadja a látogatót. A halvány­kék falakon apró díszek, képek függnek. A polcokon sampo­nok, balzsamok és mindenféle hajápolási csodaszerek sora­koznak. A nagy ablak előtti asz­tal üveglapja alatt pénzérmék kacskaringóznak egymás után. Ha jobban megvizsgáljuk őket, láthatjuk, hogy nem magyar fo­rintosok, hanem eredeti görög pénzérmék. A képekre pillant­va Görögország néz le ránk. Ebben az üzlethelyiségben dolgozik Lamprou Konstan­tinos. A mosolygós görög fiú Evia szigetéről érkezett Dombó­várra. Furcsa, hogy manapság lehet ilyet hallani, hogy nem egy magyar költözik Görögország­ba! Konstantinos a döntés okát firtató kérdésre igen egyszerű választ ad, egyetlen nevet: Nóra. Nóra, akivel egy gö­rög nyaralás alkal­mával találkozott a fiú, és akivel szep­temberben össze is házasodtak.- Nem idegen számomra Ma­gyarország, hiszen az évek so­rán többször jártam Dombóvá­ron. Hol két hetet, hol húsz na­pot töltöttem itt folyamatosan. Szeretem ezt az országot és a magyarokat. Már korábban is összehozott a sors ezzel a nem­zettel, hiszen Evia, a sziget ahol lakom, turistaparadicsom. Na­gyon sok magyar megfordul ott nyaranta. Kedvelem őket, mert mindig barátságosak, életvidá­mak. Mi kicsit mások vagyunk. Lamprou Konstantinos, a dombóvári görög fodrász, aki a tél ellenére is a frizurákba álmodja a napfényes görög életérzést Bajban van a nevekkel, nehezen jegy­zi meg őket. Csordultig vagyunk érzelem­mel. Nem mintha ez azt jelente­né, hogy úgy kell elképzelni a görögöket, mint abban a bizo­nyos filmben, ami egy amerikai fiú és egy görög lány esküvőjé­ről szól. Az csak a fantázia szü­leménye! A görögök nagyon jó kedélyű emberek, és büszkék a saját országukra. Mesélés közben lázasan dolgozik az éppen megújulni óhajtó vendég haján. A vendég előtt egy fotó. Észreveszi, hogy nézem, mosolyog:- Igen, kezdetben nehezen ér­tettem meg, milyen frizurát sze­retnének az emberek! így aki nem tudott angolul, az fotót ho­zott vagy mutogatott. Bár arra is volt példa, hogy telefonos segít­séget kértem Nórától, aki a vo­nal másik végén tolmácsolta ne­kem, hol vágjak, hol kunkorít- sak. Mostanra sokkal jobban megy a magyar nyelv. Lelkesen tanulom. Már Görögországban is tanulgattam egymagám. Elő­ször egész mondatokat, majd szótár segítségével szavakat. Mostanra már olvasok magya­rul, de nagyon nehéz nyelv. Egé­szen más, mint a görög. A legna­gyobb bajban a nevekkel va­gyok. Mire megjegyzek egyet, biztosan, hogy a becenév válto­zatát nem fogom megérteni. Né­ha nagyon jókat derülök a fur­csa csengésű keresztneveken. A stratégiám, hogy egy görög szó­hoz próbálom kötni. A legszebb magyar szó szerintem a szere­lem. Már csak azért is, mert ez a legfontosabb dolog az életben. Közben bocsánatot kér, hogy nem tud teával vagy kávéval megkínálni, elfogyott. Erről eszembe jut, hogy milyennek találja egy vérbeli görög a ma­gyar konyhát? A görög fiú elbűvölve mesél napfényes hazájáról kostas kezében megáll az olló, a fésűt leteszi. Látszik, hogy gondolataiban már nem a fodrászüzletben van, ha­nem a napfényes görög ten­gerparton lépdel: - Tudod, a családom mellett legjobban a tenger hiányzik! A partján éltem, a házam ablaka a ten­gerre nézett. Láttam reggel, este, része volt az életemnek. Az ott élő embereknek ez je­lent mindent. Ez az emberek lelke. A tenger mélyen beleisz- sza magát a szívedbe. A TENGER költészet. A tenger ételt ad, felfrissít. Érzed az il­latát és hallod a morajlását. Nagyon szerencsés voltam, hogy ilyen közelségből megél­hettem ezt a csodát. Valóban hiányzik.- Szeretem a magyar étele­ket. Most szívesen felsorolnám, hogy miket eszem a legszíve­sebben, de sajnos a neveiket el­felejtettem - ráncolja homlokát és gondolkozik. - Egyre bizto­san emlékszem, mert ez min­den külföldi kedvence, a gu­lyás! Nagyon szeretem! Bár az összes magyar levest kedve­lem, mert Nóra anyukája kivá­lóan főz. Ahogy beszélgetünk, Dom­bóvárra terelődik a szó. - Ked­ves, nyugodt kisváros Dombó­vár - mondja Kostas Az embe­rek nagyon segítőkészek. Már most sokuknak tartozom kö­szönettel. Azért vannak, akik azt gondolják: mit tudnék én másképp csinálni a hajukkal, mint amit eddig is csináltak vele? Én azt gondolom, tudok! Képes vagyok beleálmodni egy csöppnyi mediterrán élet­érzést! Ezzel mindenki lehet egy kicsit egyedi, olyan, ami­lyen csak ő. Sokan dolgoztak, hogy megmentsenek egy életet FADD Egy konyhakéssel és né­hány cigarettával felfegyverkez­ve mászott fel a faddi templom állványzatára péntek este egy lány. A 17 éves, állami gondos­kodás alatt álló fiatalnak az is­kolával és a nevelőszüleivel is konfliktusa volt. A szemtanúk szerint pillanatok alatt fenn termett az 52 méter magasan lévő ke­resztnél, és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik. Közben a kést le­ejtette. A helyi rendőrök riasztá­sára kiérkeztek a tolnai tűzol­tók, a szekszárdi rendőrök, mentők és tűzoltók, a lány neve­lői, és hívtak egy pszichiátert is. Legalább negyvenen dolgoztak azon - szóval, tettel, kérleléssel A lány 52 mé­ter magasban dohányzott. és emelőkocsis autóval -, hogy megmentsenek egy életet. A helyszínen tartózkodó Bényi András faddi önkormányzati képviselő beszámolója szerint a lány egykedvűen dohányzott a magasban. Ismerősei azt mond­ták, hogy depresszi­ós alkat, nyugtatót szed, és aznap ivott is. Amikor a tűzoltók rávilágítottak, és el­indították felé az emelőkosarat, meggondolta magát, és lassan lemászott a létrákon. Nyugtat­gatták nevelői és a pszichiáter. A mentőkocsihoz kísérték, és ott még hosszasan foglalkoztak vele, miközben a tűzoltók, a rendőrök és a bámészkodók távoztak a helyszínről. ■ W. G. Beavatták az új jegyzőt is hagyomány A közös disznóölés jó hely ismerkedésre rakasd Szombaton korán reg­gel férfiak serege tüsténkedett a kakasdl faluházzal szemközti nagy, zárt udvaron. Disznót vá­gott a falu. Szokásaikat elevení­tették fel a székelyek és a svá­bok. Várták ugyan a felvidéki hagyományok őrzőit is, ám az idén is hi­ányzott a sorból a disznójuk. A hangu­lat azonban így is pa­rádés volt. Hepp Ádám, a Tolna Megyei Német Kisebbségi Ön- kormányzat alelnöke folyamato­san szóval tartotta Claudia Nowotnyt, a szekszárdi Német Színház rendezőjét, valamint Lutz Hillmann igazgatót és Miroslav Nowotny díszletterve­zőt, akik nem sokszor lehetnek részesei egy igazi disznóvágás­nak. Bányai Károly kakasdi polgármester kérdésünkre el­mondta, az idei a hetedik szé­kely-sváb disznóvágás. Dr. Do­hai Sándor Tolnán lakik, de feb­ruár 22-től napjai nagyrészét Kakasdon tölti, ő lesz ugyanis a falu új jegyzője. A polgár- mester azért is hívta meg a rendezvényre, hogy ismerkedjen egy kicsit a helyiekkel, a kakasdi embe­rekkel. Miután feldolgozták a disznókat, a helyi pékségben sütötték meg a hurkát-kolbászt, és főzték meg a sok-sok finom­ságot, amit a falu lakói a vacso­rán elfogyasztottak. Az este bál­lal folytatódott. ■ R. T. x&OfXv:­RACZ TIBOR A svábok rénfán dolgozzák Jobb félni, mint megégni! A cigány Fiú nagyon sietett haza az iskolából. Elsős a gimnáziumban. A család­ban ő lesz majd az első, aki leérettségizik. Ám az még később lesz. Van egy kérdés, amit fel akar ten­ni az apjának. Nagyon iz­gatja a válasz, mert kí­váncsi természet, és ilyet még nem hallott sehol. A faluban, ahol a busz megfordul, miután ő le­szállt róla, sok cigány él, legtöbbjük a rokona. Emi­att is ideges. Végre, mikor hazaér, valósággal föltépi az ajtót.- Édesapám! - kiáltja. A nagybajszú, ötvenes fér­fi kilép konyhájuk félho­mályából.- Mi van, na? - kérdi. A fiú rákezd. Úgy dönt, megkérdezi az apjától, igaz-e, amit a padtársától halott.- Ki lehet irtani a cigányo­kat? Mert az egyik srác a suliban azt mondta, hogy az egyik politikus szerint azt kellene tenni. Utána­olvastam az interneten...- Hol? - vág közbe az apja.- Jaj, tudod, a számítógé­pen, hogy tényleg ezt mondta az egyik politi­kus. Hogy ki kéne, mert máshogy nem lehet. Vala­mi Magyar Gárdát emle­gettek a cikkben. Te tu­dod, mi az? apjának esélyt sem adva a válaszra folytatta:- Az egyik honlap szerint a Magyar Gárda egy pár­tok és határok felett álió önvédelmi szövetség. Állí­tólag rasszisták, meg ci­gánygyűlölők, tán egy ki­csit antiszemiták is. Ezt hallottam.- Az agyadra megy az az inter., izé, fiam!- Meg olvastam azt is, hogy az egyik roma parla­menti képviselő azt nyi­latkozta, hogy a cigányok­nak a magyar gárdában a helye. Nem értem. Ha utálják a cigányokat, hogy lenne köztük a helye egy cigánynak?! A fiú most már teljesen összezavarodott. Nem tud­ta miért, de ideges volt. Nem szerette, ha a szár­mazása alapján ítélik meg, de már hozzászo­kott. Apja szerint az egész romakérdést leginkább csak a tévések meg az új­ságírók feszegetik. Másnap újra iskolába in­dult a fiú. Ő lesz az első a családban, aki leérettsé­gizik. Fülében apja szavai csengtek:- Az érték, fiam, az a fon­tos. Mindegy, milyen em­berben van. És hagyd a fenébe azt az internetet! az első órája számítás- technika volt, a keresőbe először azt ütötte, hogy www.magyargarda.hu . Mert jobb félni, mint megégni. t 4 i A ■ Egy pékség­ben sütötték ki a kolbászt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents