Tolnai Népújság, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
6 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ Egy csecsemőt, mégha Isten is az illető, nem szabad pucéron hagyni A Jézuska láthatatlanul, csendben és nagyon gyorsan veszi és viszi az ajándékot. Nem is akárhol: a teszkóban meg a pluszban, ha ezt valaki eddig nem tudta volna. Csendes Szonja, a báta- széki Kossuth utcai óvoda cser- fes ovisa legalábbis erről számolt be. Neki spéciéi a Jézuska vissza is írt, hogy tudniillik nagyon szépet rajzolt, így a kislány joggal számíthat új filcekre a fa alatt. Szonja és barátnője Császár Vanda egyébként egy-egy répaevő lovacskának vagy csacsinak is örülne. Fésülhető sörényű pacit pedig Bíró Laura szeretne. A fiúknak egészen mások a vágyai, Papp Tomi csocsóasztalt, unoka- tesója, Papp Gábor darut meg súlyzót, Vas Kristóf viszont egy új „Dzsondért”, azaz traktort kért karácsonyra. Kristóf az ünnepi menüről is beszámolt, állítólag lekvárt és „mutellát" esznek majd az ünnepekkor, bár lehet, hogy a felnőtt családtagok ez ügyben még máshogy döntenek. Az óvodások döntő többsége hamar megegyezett abban a tekintetben, hogy a süti, legyen akár krémes vagy mézes, jobb, mint a hús. És abban sem volt vita, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Mész Dorka még azt is tudta, hogy a kis Jézus Betlehemben jászolba került születése után, merthogy egy csecsemőt, mégha Isten is az illető, nem szabad pucéron hagyni. Az óvodások, a jászol körüli bonyodalmakat leszámítva tájékozottságukról tettek tanúbizonyságot, ami nem is csoda, hiszen az óvodában betlehe- meztek, és szüleikkel, nevelőikkel sokat beszélgetnek a karácsonyról. ■ Budavári Kata A fiúk vágyai: csocsó és daru KURZ ^ PATRIK M " aznap nem aludt iga- » zán jól, rosszat álmodott, kispárnája pedig köny- nyes volt. A vekker már 11-et mutatott, de már órák óta csak töprengett. Most már ideje felkelni, nem maradhatsz itt egész nap - futott át a fején a gondolat. Rendbe tette a franciaágyat, gondosan elsimította a lepedőt, a két nagy párnát a helyére tette. Mert kettő volt belőle, igaz, nem aludt mellette senki. Immár két hónapja, mióta felesége eltávozott az élők sorából. Balesetben halt meg, és M.-nek azóta is az járt a fejében, hogy legalább elbúcsúzhatott volna tőle. Hiszen úgy köszöntek el egymástól, hogy majd délután találkoznak. Az élet azonban kegyetlen, nem várt fordulatokkal törte ketté az álmokat. KARÁCSONY Szíriában is megszólal a harang ünnepnapok Már gyermekkorától észrevétlenül belenőtt a több kultúrába A karácsony Damaszkusz- ban sem ismeretlen. Az ősi városban, Szíria székhelyén több kultúra él békében egymás mellett. Szeri Árpád A templom harangjának érces kon- gása után kisvártatva a müezzin imára hívó, hangos kiáltása hallatszik. A kereszténység és az iszlám tehát békében megfér egymással. Szíriában járunk, abban az országban, melyben dr. Ghadri Nouran született. A már 1991 óta Szekszár- don élő fogszakorvos-implanto- lógus Damaszkuszban, mohamedán családban látta meg a napvilágot, de már gyermekkora óta napi kapcsolatba került az ott élő Krisztus hívőkkel. Mint mondja, ez arrafelé teljességgel természetes volt és ma is az. Igaz, egy-két határral odébb, a szigorú iszlám országokban már más a helyzet.- Hazámban a kultúrák már időszámításunk előtt pár ezer évvel találkoztak, azóta folyamatosan egymás mellett élnek - húzta alá. Ez az együttélés, annak minden előnyével együtt megmutatkozik az emberek mindennapjaiban is. Hadd említsek egy érdekes példát: Szíria ugyan iszlám többségű ország, ennek ellenére mégis a keresztény időszámítás a hivatalos. Ugyanúgy 2007-et írnak ott, mint nálunk, Magyarországon. A doktor úr azt is elmondta: legjobb barátja, akivel együtt gyerekes- kedett és nőtt fel - keresztény. De ezt a vallási különbséget valójában nem is tartotta soha említésre érdemesnek - ahogyan barátja sem.- A hithű moszlimok - bár Jézust nagyra értékelik, egy prófétának tartják - a karácsonyt nem ünnepük - folytatta. - Viszont az iszlám egyik jelentős, négy napig tartó ünnepe a holdév számítás miatt harminc évenként egybeesik a keresztények karácsonyával. Dr. Ghadri Nouran, akkor még doktori cím nélkül, huszonnégy évvel ezelőtt iratkozott be Budapesten az orvostudományi egyetemre. A nyolcvanas évek elejének, közepének Magyarországáról kifejezetten kellemes emlékeket őriz. Szép és Dr. Ghadri Nouran biztos egzisztenciát teremtett Szekszárdon. Kedvenc időtöltése a vadászat látta Amerikát, majd visszajött Magyarországra dr. ghadri nouran nem csak kifogástalanul beszél magyarul, hanem választékoson is fogalmaz. A budapesti orvostudományi egyetem elvégzése után az Egyesült Államokba utazott, de - ez is ritkaság - úgy döntött: visszatér Magyarországra. Egy korábbi nyilatkozatában azt is elárulta, hogy miért tett így: azért, mert Amerikához képest Európában még léteznek érzelmek... szakmai tevékenységének elismerését is jelenti az, hogy nemrég Szekszárd és Bony- hád szakfelügyelő főorvosa lett. Damaszkuszban is előfordulhat fehér karácsony- szülőhelyem, Damaszkusz, mindig megmarad legkedvesebb városomnak. Ha az óvárosban, az ódon épületek között járunk, mintha több ezer évet mentünk volna visszafelé az időben. Az új városrészben pedig mintha a jövőbe kirándulnánk. Mindkét helyszínen érdemes egy igazi, keleti módra készített kávét megkóstolni. Én is ezt teszem, ha arabul és magyarul egyaránt kiválóan beszélő gyermekeimmel együtt Damaszkuszba utazom szüléimhez. SOKAN AZT HISZIK, hogy Szíriában nem esik hó. Ha nem is gyakori, azért öt-hat évenként, pár napra előfordul. Tehát akár még a fehér karácsony sem elképzelhetetlen. békés - jellemezte ezzel a két szóval az akkori időket. Azóta biztos egzisztenciát teremtett új hazájában, ebben a vonatkozásban tehát panaszra nincs oka. Ám nap mint nap találkozik azokkal a feszültségekkel, melyek megkeserítik az emberek mindennapjait. A megpi- henést, a megnyugvást, a szeretetteljes feltöltődést ilyenkor, év végén például a karácsony hivatott biztosítani.- Nem szeretnék éppen ezekben a békés napokban ünneprontó lenni. De ahogyan látom, manapság egyre nagyobb teret hódít az úgynevezett shoppingoló karácsony. Amikor másokkal együtt tömegesen rohanunk a hipermarketbe bevásárolni, gyorsan, hogy mielőbb túl legyünk az egészen. Nagyon tisztelem azokat, akik vannak olyan bátrak és kijelentik: én nem akarok semmit sem venni, majd saját magam, alkotóképességem latba vetésével elkészítem a szeretteimnek szánt ajándékot. Egyébként a családommal együtt mi is megemlékezünk a karácsonyról: a rengeteg munka után végre mindannyian együtt lehetünk, pihenünk, beszélgetünk és megkóstolunk néhány finom ételt. Ha úgy adódik, talán még a hobbimnak, a vadászatnak is hódolhatok. TÁRCA Ha nincs kit szeretni M kinézett az ablakon, . melyre a zord időjárás jégvirágokat rajzolt. Sokáig bámulta a különös képződményeket, elgondolkodva azon, hogy a gyönyörű mintákat a természet milyen indíttatásból festette az üvegre. Még erről is eszébe jutott szerelme, azokat a virágokat látta a jégben, melyeket a temetésére vittek a hozzátartozók és barátok. Érezte arcán az utolsó őszi nap erőlködő sugarait, látta maga előtt a temetőt körülvevő fákat, melyeken csak néhány elszáradt levelet fújdogált az októberi szél. P elsóhajtott, majd végigsé- JT tált az üresen kongó házon. Néha megfordult, mintha egy hangot hallott volna a szobából. Fájdalmasan hasított belé a felismerés, hogy csak képzelődött, a reggeli forró teát már nem kell tálcán bevinnie a hálóba. Magának kitöltött egy csészével. Megmelegítette, csak fél percre tette a mikrohullámú sütőbe. Szüleiktől kapták az esküvőn a technika vívmányát, úgymond az új házban majd jó lesz. A fájdalom nem szégyelli ismételni önmagát. Az új nappal, új reggellel pedig az újabb ismétlés következett.- Tudjuk, hogy fáj, de idő kell, gyászolj. Ha valamire szükséged van, ránk számíthatsz - jutottak eszébe a barátok biztató szavai. - Nem tudtok ti semmit - gondolta magában, persze ezt a segítőkész cimborák is pontosan tudták. De hát valamit mondaniuk kellett, ezt diktálta a jóérzés. Az idő pedig múlott ugyan, de a fájdalom nem enyhült. fiókban cigaretta után kotorászott, de nem találta. Elindult hát a a közeli boltba, bár nem szeretett volna senkivel sem találkozni, de tudta, hogy elkerülhetetlen lesz. Nem akarta hallani azokat kérdéseket, hogy jobban van-e már. Az ajtón kilépve végignézett az udvaron, melyet teljesen ellepett az éjszaka lehullt hó. A nagy fehérség vakító volt. Minden tisztának látszott, az érintetlen takaró hideg borítása mintha M. lelkét is befedte volna. Kicsit megnyugodott és elindult, lába alatt halkan csikorgóit a hó. A járdán itt- ott már ellapátolták a házak serény lakói. - Legalább lesz mivel lefoglalnom magam - tűnődött M. A boltba érve a pult mögött álló asszonyka már pontosan tudta miért jött M., letette elé a dobozt. Nem kérdezett, nem akarta zaklatni. A fizetés után néma fejbiccentéssel köszöntek egymásnak, a boltos erőltetett egy mosolyt, mire M. is kényszeredetten elhúzta a száját. A boltból kiérve felbontotta a cigarettát, kihúzott egy szálat. Az öngyújtó harmadik próbálkozásra pislákoló lánggal gyulladt meg, majd lassan kialudt, ahogyan a csonkig égett gyertya a temetőben. Nem esett volna jól a sírástól meggyengült torkának, és nem is nyugodott volna meg tőle. Hazaérve nekiállt ellapátolni a havat a járdán. Az udvart nem bántotta, nem akarta megbontani a természet alkotta nyugalmat. munka végeztével már jócskán elmúlt dél, M. pedig elindult a felesége sírjához. Vitte magával a mécseseket, gyertyákat. Lábnyomok árulkodtak arról, hogy néhányon már jártak aznap a temetőben, de csak egyetlen fakereszt árválkodott a sírok közt. M. ide indult. Lassan leseperte a havat a sírról, és kipakolt vászontáskájából. A gyufa halk sercenéssel gyulladt meg, a kanócokról leolvadó viaszcseppek épp úgy olvadtak egybe a gyertyával, mint ahogyan M. könnyeit nyelte el a hó. A közös emlékek vihara hangos záport zúdított a fiatal férfira, a temető csendje már nem is tűnt olyan • halknak. Már sötétedett, teltek az órák, múlt az idő, a gyertyák pedig egyre fogytak. M. elindult hazafelé, fájó szívvel hagyta maga mögött az emlékeket, a sírt. Hazafelé a házak ablakain mindenütt ott világítottak a díszek, néhány helyen karácsonyfákat is lehetett látni a szobákban, a kiszűrődő ünnepi dallamok szomorúan kísérték végig az egyszemélyes gyászmenetet. Otthon az üres ház várta M-et. Szenteste volt...
