Tolnai Népújság, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-19 / 269. szám

2007. NOVEMBER 19., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 4 ________ GYERMEKVILÁG Hoss zúkás fej, kancsalság, így festett a maja szépségideál Tudtad, hogy a maja civilizáció­ban egy hét majdnem kétszer olyan sokáig tartott mint az eu­rópai időszámítás szerint? A Yucatán-félsziget lakóinál ugyan­is 13 napot tett ki. Időszámítási módszerük egyébként több min­denben is eltér a Gergely-nap- tártól, viszont sok esetben pon­tosabb annál. De civilizációjuk számos érdekességet produkált ezen kívül is. Például divat volt náluk a kancsalság, ami a nap­istent ábrázoló „ferde nézésű” fi­gurának volt köszönhető. A do­log odáig fajult, hogy az anyu­kák kis pompont kötöttek a gye­rekek sapkájára, amely állandó­an az orruk előtt lógott, arra irá­nyítva tekintetüket. A kinézetük nem csak emiatt lenne furcsa a mai emberek számára, hanem fejformájuk is eltér a nálunk megszokottól. Szépségideáljuk ugyanis a hosszúkás formát tá­mogatta. Ennek elérése érdeké­ben a fiatalok fejét sokáig deszka­lapok közé szorították. A fiatalok közül azonban so­kan még ennél is rosszabbul jár­tak. Előfordult hogy isteneik előtt tisztelegve a papok feláldoz­ták őket. Aztán ott volt kedvelt, a mai focihoz hasonló labdajáté­kuk, amely sokszor tényleg élet­halál harcot jelentett. A sors iró­niája, hogy noha Amerika ősla­kói fejlett írással kódexeket rót­tak tele, ebből szinte semmi nem maradt fenn, ám Diego de Landa püspök, akinek a nevéhez a szel­lemi örökség elpusztítása fűző­dik, részletes leírást hagyott ma­ga után civilizációjukról. ■ Fejtörő Érdemes egy kicsit megdol­goztatnod az agytekervényei- det, hiszen egy könyvet nyer­hetsz a Tolnai Népújság fejtö­rőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdéseinkre, majd beküldeni a címünkre. 1. HÁNY NAPBÓL ÁLLT EGY HÉT A MAJA CIVILIZÁCIÓBAN? 2. KINEK A LEÍRÁSA NYOMÁN MA­RADTAK RÁNK INFORMÁCIÓK A MAJA CIVILIZÁCIÓRÓL? Cím: Tolnai Népújság Szer­kesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok rá: Fejtörő. Beküldési határidő: november 16. ■ Balogh Pamela és örökbe fogadó nevelőanyja, Hrivik Lászlóné. Szülőanyja és apja nem kíváncsi rá, és ő sem rájuk Jól választott háromévesen örökbefogadás Egyforma puszit kapnak és egyforma télikabátot Kedves, bogárszemű lány Balogh Pamela. Olyan, mint a többi tizenéves. Il­letve mégsem: csecsemő- otthonban élt, most pedig nevelőszülőknél. Vida Tünde Balogh Pamela zenét hallgat, táncol, internetezik, trécsel a ba­rátnőkkel. Fia kell segít otthon: takarít, mosogat. Vagyis igazi magyar tinédzser lány. Pedig a cigány származású ifjú hölgy élete nem így indult. Örökbefogadója, Hrivik Lászlóné úgy emlékszik, min­denki elfogadta, hogy egyszer csak magukhoz vették a bogár­szemű kislányt, akit ők keresz- teltettek. Erzsiké lett a kereszt­anyja, hogy erősítse a köteléket, ami köztük van. Tíz év alatt egy­szer kellett komolyan harcolnia nevelt lánya miatt. Kiközösítet­ték, amit ő persze nem hagyott szó nélkül. - Az én cigány gyer­mekem olyan, mint a többi pak­si cigány meg magyar gyerek - mondta akkor.- November közepén voltunk harminchárom éves házasok a férjemmel - kezdte a család tör­ténetét Erzsiké. Majd feüdézte, amikor vőlegényével a Rimái doktorhoz mentek családterve­zési tanácsért, ami - a három hónapos várakozással egyetem­ben - kötelező volt az esküvő előtt. Akkor azt mondták, há­rom-négy gyereket szeretnének. - Iga­zunk lett, három és fél gyerekünk van - mondja tréfásan. Lá­nya, fia felnőtt már, a kisebbik Johanna így egyedül maradt, ők meg elmentek a csecsemőott­honba, hogy testvérkét hozza­nak neki. Azt akarták, hogy ke­vesebb gyerek nőjön fel állami gondozásban. Nem ők választot­ták Pamelát, hanem a kislány Pamela eleinte Kömlődön tán­colt, de amikor ott megszűnt az általános iskola, vele együtt a csoport is. Anyukájával lát­ták a Tűzvirág Táncegyüttest egy szüreti napon. tetszett nekik, jelentkezett, s immár négy éve velük táncol. Előtte kicsit kalandozott a twirling és a mazsorett világá­ban. Bizonyára ezért nem ide­ákét. Odament hozzájuk, s ők miután hónapokig odajártak, hogy hozzájuk szokjon, hazavit­ték dunakömlődi otthonukba. Soha nem hazudtak neki, Pamela nagyon jól tudja, hogy van szülőanyja, apja, de mint ahogy ők sem kíván­csiak rá, ő sem rá­juk. Nem is emlék­szik korábbi életére. Neki Dunakömlődön kezdődött a világ. Mosolyogva bólogat Erzsiké szavaira, ő maga viszont nem túl bőbeszédű. Szobájába invitál, amibe ő választotta a bútort, mi­ként a mellette lévőbe Johanna. Olyanok, mint az igazi testvérek. Néha pörlekednek, máskor ösz­gen számára a rivaldafény. A közelmúltban anyukája unszo­lására indult egy szépségverse­nyen is. - Úgy gondoltuk, kell neki az önbizalom - mondta Erzsiké, aki láthatóan büszke a kislányra. Pamela szerint jó volt a verseny, de szomorú volt, amikor kiderült, hogy nem ért el helyezést. Lehet, hogy ké­sőbb megpróbálja újra. szefognak. Erzsiké állítja, egy­formán bánik velük, s neki ez természetes. - Az élet ezt az utat adta nekem, gazdagabb a lel­kem, hogy tudom más gyerekét is ugyanúgy szeretni - mondta. Pamela mintha nem is értené, miért lenne más hozzá anyu és apu, mint a testvéreihez. Egyfor­ma puszit kapnak, egyforma té­likabátot. Ez így természetes. A suliban senki nem dörgöli az or­ra alá, hogy ő nevelt gyerek. Azt sem, hogy roma származású. Úgy érzi, nem mérik más mércé­vel, mint másokat. Úgy él, mint a többi tini lány. Az iskolában igyekszik, ám a matekkal ennek ellenére nem sikerült megbarát­koznia. Annál inkább a biológi­ával. Azt tervezi, hogy állatvédő lesz, a tévében is szívesen nézi az ilyen műsorokat. Hogy milyen életet szeretne, ha felnő, még nem igazán tudja, de valami hasonlót, mint a mostani. Szereti Dunakömlődöt, mert nyu­godt és csendes, szereti a házat, amiben egy éve laknak, s neki tá­gas szobája, saját számítógépe van. És beszédes mosolya elárul­ja, szereti nevelőszüleit, Erzsikét és Lacit, azaz anyut és aput, aki­ket háromévesen teljesen ösztö­nösen, de maga választott. ■ Johanna olyan, mint az igazi testvér. Kilenc éve táncol, most a Tűzvirág Táncegyüttesben A tündérmesék világában Giselle (Amy Adams), a szép­séges hercegnő megtalálja éle­te szerelmét a jóképű és bátor Edward herceg (James Marsden) személyében. A ro­máncot azonban nem nézi jó FILM - JÁTÉK - SZÓRAKOZÁS Filmajánló Bűbáj szemmel a herceg anyja, a go­nosz királyné, Narissa (Susan Sarandon), épp ezért egy sötét mágiával a való világba szám­űzi Giselle-t. A világon az egyetlen olyan helyre, ahol nem létezik igaz szerelem: a mai Manhattan-be. Giselle itt összeismerkedik egy jóképű ügyvéddel, Roberttel (Patrick Dempsey), aki segít neki beil­leszkedni. Vajon egy mesehős túléli-e a modernkori való vilá­got? Mindez kiderül a kelle­mes pillanatokat és fergeteges poénokat ígérő filmből. Bűbáj, színes amerikai csalá­di vígjáték, 2007, rendező: Kevin Lima. Játékajánló SimCity Societies: Cukormázzal is boríthatod az általad tervezett várost Teljes mértékben kiélheti a fantáziáját és kreativitását az, aki a napokban bemuta­tott SimCity Societies-szel játszik. Olyan várost húzhat fel, amilyent csak szeretne, határok jóformán nincsenek is. Középkori várost, de fel­hőkarcolókkal teleépített jö­vőbeli települést is alkotha­tunk. Sőt akár csokoládéval, cukormázzal borított épüle­tekből is gazdálkodhatunk. Összesen több mint 350 épü­let áll a játékos rendelkezé­sére, amelyeket saját belátá­sa szerint tovább kombinál­hat. Egészen addig, amíg nincsen probléma a szociális energiával. Ez öt részből áll: az iparból, a jólétből, a krea­tivitásból, a tudásból és a hitből. Ha mind­egyik rendben van, akkor mehet az építkezés. Ha nem, akkor baj­ban van a játé­kos. Az sem mel­lékes, hogy az SC Societies már a környezetvéde­lemre is figyel­met fordít. Arról is a játékos dönt, hogy drá­gább, megújuló energiaforrá­sokat használ-e, vagy ol­csóbb, de környezetszeny- nyezőbb megoldást választ. NÉPMESE így jár, aki irigy Volt egyszer egy szegény em­ber. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer kifogott a vízből egy karikát. Gondolta, otthon a gyerekeknek lesz mivel ját­szani. Ám ahogy a kezében forgatta, az mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Fogta, egy ruhá­ba göngyölte, s felment a ki­rályhoz. Mikor az aranykari­kát átadta a halász, a király azt kérdezte tőle: - Hol vetted ezt az aranykarikát?- Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranyka­rikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény em­bernek ezüstöt meg papír­pénzt, amennyit csak elbír. Szegény hétrét görbült, olyan sokat kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjá­hoz, kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek:- Ugyan, minek nektek a mé­rő, mikor még egy falat kenye­retek sincsen! A gyerek nem szólt semmit. Az ember a mérőt szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mi­kor a pénzt megmérték, a gye­rek visszavitte a mérőt, de nem vette észre, hogy egy ezüstpénz a szurokba ragadt. Kérdezik a gyereket:- No, mit mértetek vele?- Borsót! - mondja a gyerek. Mikor már a fiú hazament, a nagybátyja akkor nézte meg a mérőt. Látja, hogy egy ezüst­pénz van a szurokba belera­gadva. Nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg | neki, hol szerezte a sok pénzt, j A felesége is vele ment. Gon­dolta a szegény ember, meg­tréfálja a zsugori testvérét, aki rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a fülét is rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége:- No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül:- Ángyomasszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Va­gyonukat eladták, a pénzükön macskát vettek. Egy nagy ko­csival vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák:- Hová mennek kendtek?- A királyhoz! Macskát hoz- | tunk neki!- Nem mennek el kendtek rög- , tön a dolgukra? - mondják a katonák. - Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De ángyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, itt olyan sok az egér, még a ki­rály fülét is rágják, és a múlt­koriban csak egy macskát hoztak ide! Az nem elég! Ők hoztak egy kocsival. A katonák végül beeresztették őket. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg nem tudott hová me­nekülni előlük: jajgatott, ahogy a száján kifért. Besza­ladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az em­bert is jól megverték. Mehetett a zsugori feleségével haza. So­se lettek többé gazdagok. 4 t 4 * »

Next

/
Thumbnails
Contents