Tolnai Népújság, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-02 / 256. szám

4 HALOTTAK NAPJA TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Szolgálat közben elhunyt tűzoltókra és rendőrökre emlékeztek Próbák erősítenek minket tisztelet Ne térjünk úgy nyugovóra, hogy haragszunk valakire Sziréna hangja verte fel a tegna­pi esős délután csendjét a tolnai temetőben. A kürt ezúttal azt jelezte, hogy felavatták az el­hunyt tűzoltók tiszteletére állí­tott emléktáblát. Csöglei István, a Tolna Megyei Tűzoltószövet­ség örökös, tiszteletbeli elnöke elmondta, elsősorban a tolnai és mözsi származású fiatal tűzol­tókra emlékeznek, akiket 1956. november 7-én lőttek le szovjet katonák. Emlékeztek arra a há­rom fiatal bajtársukra is, akik 2006-ban a Budapesti Műszaki Egyetem lőterének oltása köz­ben vesztették életüket. Az em­léktáblát Lendvai István apát­plébános és Sipos Judith Éva tiszteletes áldotta meg. Szekszárdon kedden délután a világháborús emlékműveket, valamint a Holocaust áldozatai­nak emlékére állított szobrot ko- szorúzták meg. Dr. Haag Éva és Ács Rezső alpolgármesterek, Nagy János, a Tolna Megyei Honvéd Hagyományőrző Egye­sület, Dóri Antal ezredes, a me­gyei nemzetőrök, Vitéz Kovács János, a Szent György Lovag­rend megyei priorátusa, vala­mint Csikós Attila, a Tolna Me­Dr. Kovács Zoltán gyei Honvéd Nyugdíjasklub ne­vében rótta le tiszteletét Ugyan­csak kedden a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon is megkoszorúztak egy emléktáb­lát, amelyet a szolgálat közben elhunyt rendőröknek állítottak. A táblánál a hozzátartozók mel­lett dr. Kovács Zoltán, a megyei kapitányság helyettes vezetője is lerótta tiszteletét. A Bonyhádi Független Roma Egyesület vi­rágkötő tanfolyamának hallga­tói saját maguk készítette koszo­rúval rótták le kegyeletüket Bonyhádon, a második világhá­borús emlékműnél. »RÁ.- R. T. A mindenszentek és a ha­lottak napja keresztény egyházi ünnepek. Nem mindenki tudja azonban, hogy november első két napján kikre és miért is emlékezünk. Budavári Kata Mindenszentekkor, november 1-jén az üdvözült lelkeket ünne­peljük. Azokat, akik itt, a földön hozzánk hasonlóan szerették Istent és embertársaikat, küz­döttek a bűnök, a szenvedélyek ellen, és elnyerték jutalmukat Istentől - mondta László And­rás, bátai római katolikus lel­kész. - A keresztény tanítás sze­rint a földi életet az örök élet kö­veti, érdemeink szerint tisztító­helyre, a mennyországba ju­tunk vagy örök büntetésben lesz részünk halálunk után. ■ A halál - azaz az örök élet - nem a vég, hanem a tulajdonképpeni cél. November 1-jén azokat a név­telen szenteket ünnepeljük, aki­ket nem említ a naptár, de az üd- vözültek közösségében élnek. Mindenszentekre a VII. század­tól emlékezünk, ekkor szentel­ték fel a római pogány templo­mot, a Pantheont minden vérta­nú és szent tiszteletére. A névte­lenek azok az édesapák, anyák, fiatalok, gyerekek és idősek, akik megtapasztalták azt, ami­ről Szent Pál is szólt: az istensze­retőknek minden a javukra vá­lik. - Ez azt jelenti, hogy amikor a Mennyei Atya próbára tesz minket, például tragédia törté­nik a családban, nem kitolásból teszi - fogalmazott András atya. Ezek a nem tervezett események megerősíthetnek bennünket, de csalódások az örök életben is ér­hetnek minket. Üdvözülhetnek olyanok is, akikre nem számítot­tunk, és azok, akikről azt gon­doltuk, hogy biztosan a menny­országba jutnak, nem feltétlenül kerültek még oda.- November 2-án azokra a kedves halottainkra emléke­zünk, akik a tisztulás állapotá­ban vannak, és vágyakoznak arra, hogy Isten színe elé, és ez­zel az üdvözültek közösségébe jussanak. Ők már nem szerez­hetnek érdemeket maguknak, így rászorulnak a mi imádsága­László András: a feltámadásnak mi is részesei vagyunk inkra, jó cselekedeteinkre, me­lyeket felajánlhatunk lelkűk üdvéért. Ezzel szenvedésük ál­lapotán javíthatunk, hogy mi­nél hamarabb kerüljenek Isten színe látására. A földön térben és időben gondolkodunk, az örök életben azonban nem lé­teznek ezek a kategóriák. A te­metéskor ezért így énekelünk: látjátok testvérek, ennyi az élet- a földi élet befejezésére gondo­lunk, bízva, hogy a halál pilla­natától kezdődik az örök élet - mondta a lelkész. A születés és halál pillanatát nem ismerjük. László András arra int: ezért ne térjünk úgy soha nyugovóra, hogy harag­ban vagyunk valakivel. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy más­nap reggel tudunk-e tőle bocsá­natot kérni. Egy népi éneket idéz: „ha megtartasz holnapi napodra, nem fordítom azt megbán tásodra”.- A Bibliában pedig az áll, hogyha Krisztus feltámadt a ha­lálból, akkor a feltámadásnak ugyanúgy mi is részesei let­tünk. A halál - azaz az örök élet- nem a vég, hanem a tulajdon­képpeni cél. Ugyanakkor gyak­ran azt tapasztalom, hogy a gyászoló hozzátartozók na­gyobb tiszteletet táplálnak szeretőiknek halála után, mint életében. Pedig, ha ezt a tiszte­letet már a földi életben jobban megadnánk, szebb lesz ez a vi­lág - fejezte be László András. November 1-jén és 2-án Bétán is emlékeznek A bátai egyházközség szerdán délután két ómtól azokra a bátaiakm emlékezett a temetek ben, akik az elmúlt egy év alatt haltak meg. A szentmise után az ő sírjaikat megszentel­te András atya, a családtago­kat pedig megáldotta. Novem­ber 2-án a bátai kegytemplom­ban a világ összes halottjáért imádkoznak, a bátaiak a szentmise után a hősök szob­ránál emlékeznek A Csángó- földről származó András atyától megtudtuk, szülőföld­jén november 1-jén több szom­szédos falu papjai a temető­ben az összes sírt megszente­lik, a hozzátartozók, gyertyát, gyümölcsöt és italt ajándékoz­nak az embereknek Mindenszentek a halottak napi ünnep előestéje, vigíliája Mindenszentek azoknak az üd- vözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, il­letve akikről a kalendárium nem emlékezik meg név sze­rint. Mindenszentek a halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje. Az ünnep kezdete a IV. századra nyúlik vissza, ek­kor még május 13-án tartották mindenszentek napját, majd a VIII. században áttevődött no­vember 1-jére. 835-ben IV. Ger­gely pápa engedélyével lett az egész kereszténység emléknap­ja. A halottak napját 998 óta tartják november 2-án, amikor Odiló cluny-i apát a Benedek- rend minden kolostorában ün­nepi miséket rendelt el a halot­tak lelki üdvéért. A XIV. század­ban Róma is átvette ezt a gyakor­latot és a pápák kiterjesztették az egész egyházra. Az ünnep összefüggött azzal az első ezred­végi szorongásos hangulattal, amely 1000-re a vüágvégét vár­ta, ekkor a hívek igyekeztek „jó­ban lenni” a halottakkal, illetve az elhunytak szellemeivel. ■ A reformáció eltörölte a szentek tiszteletét Mindenszentek és halottak nap­ja nem tartozik a hivatalos refor­mátus ünnepek közé, mert az íratlan szabályok szerint a halot­takat nem emlegették, sírjaikat nem gondozták. Kálvin a sírok megjelölését is helytelenítette. A halottak emléke előtti tisztelet- adás a református közösségek­ben újkeletű, katolikus és görög­keleti hatásra kialakult szokás. A szentek tiszteletének eltör­lésével a reformáció az egyházi ünnepeket alaposan megritkí­totta: a XX. századra a reformá­tusok csak Jézus életének jelen­tős eseményeit ünnepük meg: a karácsonyt, a virágvasárnapot, a nagypénteket, a húsvétot, ál­dozócsütörtököt és pünkösdöt. Külön csoportot alkot néhány jeles nap, amely sem Jézus éle­tével, sem a szenttisztelettel nincsen összefüggésben: példá­ul az újkenyér, a reformáció napja. November első két napját azonban kitüntetett figyelem övezi csaknem mindenütt a re­formátus gyülekezeteknél is. ■ Hol sírjaik nem domborulnak és nincs rajtuk virág névtelenek Minden évben húsz-harminc embert temetnek el közpénzen a megyeslékhelyen Októberig 285 temetés történt a három szekszár­di sírkertben. Ezek közül huszonkilencet fizetett az önkormányzat. Wessely Gábor Névtelen halottak a hetvenes évek elejéig létezhettek. Az 1975-ös népesség-összeíráson alapuló rendszerben elvileg már mindenki szerepel. Esetleg egy-egy Magyarországon tar­tózkodó, okmányaitól megfosz­tott külföldi állampolgár azono­sításával adódhatnak gondok. De Turbán Klára szerint - aki a g szekszárdi önkormányzatnál a | haláleseteket anyakönyvezi - s nagyon ritka az ilyesmi. Úgy | emlékszik, hogy több mint tíz f éve volt utoljára nehezen kidé- s ríthető kilétű elhunyt. Hajléktalanok, bűntettek ál­dozatai, magányosan élő idős emberek, illetve olyanok, akik­nek van hozzátartozójuk, de nem tudja vagy nem akarja fi­zetni a végbúcsú költségeit. Közülük kerülnek ki a ma név­telenjei. Beazonosíthatóak, de fejfájuk üres, és még halottak napján is csak elvétve visznek nekik virágot. Régebben az al­Nyakas László egy névtelen kereszt előtt Már csak néhány hírmondó akad sóvárosi temető sarkában sora­koztak számozott keresztjeik, sírdomb nélküli nyughelyeiket jelölve, ma egy közös, felirat nélküli sírboltba helyezik hamvaikat. A hamvasztás egyébként egy­re jobban terjed, főleg a na­gyobb városokban. A falvakban továbbra is a koporsós temetés az általános, de Szekszárdon már 40 százalékban hamvasz- tást kérnek az elhunytak hozzá­tartozói. Hamvasztást végző vál­lalkozás legközelebb Pécsen működik. Odaszállítják az el­hunytak egyre nagyobb hánya­dát, iüetve mindazt, ami a kór­Jiázakból kikerül: halva szüle­tett csecsemőket, amputált vég­tagokat. A közpénzen elteme- tendőket kivétel nélkül ham­vasztják. Évente 20-30 urnát tesznek le közös sírjukba. Az idén októberig 285 temetés tör­tént Szekszárdon, s ezek közül 29-et fizetett a város. Jelenleg az ilyen kedvezményes önkor­mányzati temetés 46 ezer forint. De, mint Nyakas László, a sírker­tet gondozó Panteon Kft. ügyve­zetője mondta, jövőre a pécsiek megszüntetik ezt a kategóriát, és minden hamvasztásért 90 ez­ret kérnek. Drágul az élet, az élet utáni szolgáltatások terén is. i I

Next

/
Thumbnails
Contents