Tolnai Népújság, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-18 / 141. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2005. JÚNIUS 18., SZOMBAT KITEKINTŐ Ha 1,3 milliárd ember elindul egy irányba, akkor a világ felkötheti azt a bizonyos fehérneműt SZÁGULD MÁR A KÍNAI LOKOMOTÍV Ilyen csak a mesében van, gondoltam, amikor leszálláshoz készülődött a hatalmas utasszállító gép Pekingben. Majd egy órá­ja már, hogy a kínai fővá­ros felett repülünk. A megboldogult Marosán György, a munkásmozga­lom régi harcosa erre biz­tosan azt mondaná: nem a gép lassú, a város nagy. Lengyel János Szembeszálltunk az idővel. Dél­után indultunk, s tíz óra múlva, már a hajnallal érkeztünk a me­sés fővárosba, hogy onnan foly­tassuk utunkat nyugatra, Szecsuán felé. Az a három óra már meg sem kottyant. Van elég utas a Malév és a Hainan légitársaság közös gé­pén. A fedélzeten az élelmeseb­bek azonnal az üres helyek felé kacsintgattak: tudták, hamar el­jön az alvás ideje. A magyarok inkább beszélgettek. Világos van még - gondolták, de gyorsan kiderült: itt a vacsora, az idő nem nekünk dolgozik. Kínában az óra is előbbre jár, legalább hat körrel. Amikor mi nyugovó­ra tértünk, ők akkor már ébre­deztek. Úgy tetszik, törzsutas- kedvezmény a lelemény. Szóval Kína egyáltalán nem az az ország, mint amiről akár néhány évvel ezelőtt hallani le­hetett. A gazdasága olyan mint a lokomotív. A GDP tavaly 9,15 százalékkal nőtt és elérte az 1,649 billió dollárt Kimondva is félelmetes. Fogalmam sincs, hogy ebből éppen hány űrrepü­lőgépet lehetne építeni. De nem is ez a lényeg. A feldolgozóipar teljesítménye az év első negye­dében 16,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A túlfűtött gazdaságnak persze hatalmas az energiaszükségle­te. Szakemberek szerint ezt hosszú időn keresztül szinte le­hetetlen kiszolgálni. Bár nem tudom, hogy ezt a szót ismerik- e arrafelé. Két évtized ugyanis elég volt, hogy Kína ne csak fon­tos, hanem meghatározó sze­replője legyen a világgazdaság­nak. Megértettem, miért is volt olyan népszerű Süli János, a Paksi Atomerőmű üzemviteli igazgatója. Könnyű neki, a föld­résznyi országban az atomerő­műben dolgozókat különös Kínában minden más. Nem azért, mert a rizst is rizzsel eszik. Még a nyugat is mást je­lent, mint mifelénk. Ott éppen ez a terület a fejletlenebb: Tolna megye testvértartománya, a 80 milliós Szecsuán is ide tartozik. Már látszik, hogy a túlfűtött gazdaságnak nagy ára van: a vi­lág tanakodik, hogy mit is te­gyen. Az ország vezetői azt ter­vezik: 15 év múlva a GDP eléri majd a 4000 milliárd dollárt, amivel Amerika és Japán után Kína lesz a világ harmadik leg­nagyobb gazdasága. Az ország­ban hivatalosan megközelítőleg 1,3 milliárd ember él. A tervek szerint az egy főre jutó GDP 1230 dollárról 3000 dollárra emelkedne 2020-ra. Ez a gondo­lat uralta a Csengdu-i Nyugat- Kína fejlesztési konferenciát is, ahol már az is kiderült: a 2000- es GDP megnégyszerezését az energiafelhasználás megduplá­zásával érnék el. Tizenhat test­vérmegye és tartomány küldött­sége igyekezett megérteni a há­zigazdák céljait. A szocialista politika és a ka­pitalista gazdaság eme sajátos ötvözete kétségkívül eredmé­nyes. Szecsuán tízmilliós fővá­rosában, Csengduban ipari par­kok százait építik, a várost öve­ző öt körgyűrűből 3 tizennégy sávos, helyenként 4-5 szintes kereszteződésekkel. Már min­denütt ott vannak a világ vezető társaságai. Az autópályákat ren­geteg ember építi egyidőben, minden hihetetlenül gyorsan készül. Kézzel, kalapáccsal tö­rik a betont, fiatal lányok, asszo­nyok seprűvel tartják tisztán az utakat, járdákat. Lehet, hogy minden csikk mellé jut egy em­ber, de szemét szinte sehol sincs. Kísérőnk azt mondta, még számos településen nem üyen rózsás a helyzet, de való­ban ügyelnek a rendre. Az emberek olyanok, mint a többiek. Mindig sietnek, de ud­variasak. Fogyasztási szokása­ikban ott lapulnak a 2500 éves konfuciuszi gondolatok és az új kor trendjei. A városi idegenve­zetőnket is Fredynek hívják, nem csak azért, mert az anya­nyelvén kívül angolul is beszél. A kínai fiatalok egy része is hid­rogénezi a haját, miniszoknyát és piercinget hord, de figyel a családjára is. A generációk együttélésének hagyománya ak­kor is tovább él, ha tudjuk: a nagyvárosi családok bevételük felét a gyermekeikre költik. Kínában az ötletekből nincs hiány. Nyugaton bármerre jártunk, min­den talpalatnyi földön ter­meltek valamit. A hét végét is a határban töltötte a falu apraja-nagyja. Az autó­pályát övező kerítésre babot futtatnak. Az őszi­barackfák gyümölcsére egyenként tüllzacskót kötnek, hogy megvédjék a rágcsálóktól. Minden teaültetvény sze­met gyönyör­ködtető lát­vány is egy­ben. Az már nem új, hogy a rizsfóldek öntözését szolgáló víztározókban halat nevelnek. Amikor betakarították a gabo­nát, órák múlva elültették a rizst. Arrafelé a kombájnt még a cséphadaró helyettesíti, a szárí­tót pedig a nap „üzemelteti”. Vendégház a Zöld hegy lábánáL Innen a szent helyig több ezer lépcsőn vezet az út A hordárok többször is megjárják, napi 30 jüant (750 Ft) keresnek Egy kis furfangért persze ott sem mennek a szomszédba. Igaz, a gyémántcsiszolásban is legalább 2000 évvel megelőztek mindenkit. Ciao fővárosi műhe­lyében a brokátkészítés titkát igyekeztünk ellesni. Nem sokra jutottunk. A tudás a génekben van. Azt persze megtudtuk, hogy egy centiméter brokáthoz 160-szor kell átadni az orsót, s aki a gép tetején ül, kívülről tud­ja a mintát. 13 éves korától 15 éven át tanulja, hogy végül a mintaszékbe ülhessen. Egy nap egy ember öt centi szőttest ké­szít. A brokát a gazdagság jele. A régi módos kínaiak az ablako­kat is ezzel fedték, a szegények­nek csak papír jutott. Nemrégiben olvastam, hogy az ősi kínaiak rizzsel erősítették az épületek falait. Tudományos kutatók szerint a ragadós kin­cset keverték a habarcsba és ez magyarázza, hogy miért áll még mindig számos régi kínai épít­mény. Az étkezés Kínában is szent dolog. Amikor enni adnak, enni kell. Senki nem kérdezi, hogy éppen éhes vagy-e? Forog a kör alakú asztal, s aki ügyes, egy kis gyakorlás után pálcikával is el­boldogul. Náluk pájtyó a pálin­ka, s két centnyit töltenek belő­le a pohárba. A bort is ekkép­pen, takarékosan mérik: a bony­hádi Schmidt Győző, az ország egyik legnagyobb borkereske­dője szóvá is tette: ilyen kevés bort még soha senkinek nem si­került tölteni a poharába. Az hamar kiderült: a minőségi ter­méknek lehet csak jó piaca. A kínaiak köztudomásúan erényt kovácsoltak a szegénységből, szinte minden ehetőt és ihatót felhasználnak. Právics József, a megyei közgyűlés alelnöke igye­kezett összeszámolni a feltálalt fogásokat Talán ha százig jutott. Akkor még nem mondtam meg neki: tízezernél is többet gyűj­töttek össze a több mint három­ezer éves konyha dokumentál­ható történetében. Miközben nyugaton időz­tünk, keleten megjelent az első mobilon olvasható kínai újság. Ilyen ez a világ. Az olvasók szö­veges és képes üzeneteket, audioklipeket kaptak a szolgál­tatótól. A Nyugat-Kína kiállítás és konferencia nem a protokolljá­val hívta fel magára a figyelmet. Tény, hogy minden úgy történt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. De jól látszott: itt nem a szép szó a lényeg. - Magyaror­szág Kína egyik legnagyobb A Tolna megyei küldöttség a nemzetközi konferencián. Reiner Ilona, Süli János, Frankné dr. Kovács Szilvia, Právics József és Schmidt Győző a tartományi külügyi hivatal vezetőjével Dolgozz! - mondta a gondozó a Csengdu-i re­zervátum lakójának. A panda enni kezdett... Megkezdődött a nemzetközi konferencia. A világ legnagyobb Buddhája 90 méternél is magasabb. Nyugat-Kína a gyorsításra szavazott Leshanban ezrek keresik fel naponta a szent helyet gazdasági partnere a kelet-euró­pai térség országai közül, de hogy ez az előny megmaradjon, az üzletemberek nagyobb akti­vitására van szükség - mondta Frankné dr. Kovács Szilvia, a tolnai delegációt vezető megyei közgyűlési elnök. - Az üzleti kapcsolatok építésére jó lehető­séget kínál a 2008-as pekingi olimpia és a 2010-es sanghaji vi­lágkiállítás is. A tolnai prezentá­ció sikeres volt. Nemcsak a kí­naiak figyelmét keltette fel, elis­merően nyilatkozott erről a wa­shingtoni alkormányzó is. Kíná­ban ma ugyan mindenki eladni akar, de a fejlett technológiára lenne fogadókészség. Több szakmai partnerrel tárgyalt Reiner Ilona, a Tolnatours veze­tője, aki emellett számos kama­rai kapcsolat megteremtésében is segítséget ajánlott. Minden látogatásnak egy­szer vége szakad. Talán azért, hogy újra éljük az élményeket. Ferihegyen aztán gyorsan visz- szazökkentünk a magyar való­ságba. Egyetlen útlevélkezelő várta a több száz utast, és hosz- szan időzött a kínaiak vízumá­val. A bürokratikusnak tartott Kínában tíz perc alatt átjutot­tunk minden ellenőrzőponton. Budapesten 55 percnyi várako­zás után került elő egy újabb határőr. Mi mehettünk, csak a küldöttség szóra morcos, kipa- koltatós vámosokon kellett át­vergődnünk. Távoli útitársaink tovább maradtak. Órákig még egy tízórás repülőút után. Az útikönyvek azt írják: a kínaiak türelmes emberek... I t ♦ I

Next

/
Thumbnails
Contents