Tolnai Népújság, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-24 / 299. szám
K A R Á C S 0 NY 2 0 0 3 Bebocsátást kémek a betlehemesek Majd ötven év után felélesztett hadikfalvi hagyomány Az egykori bukovinai székelyek betlehemes játéka legtöbbször színpadon látható. Ma már ritkaságszámba megy, amit a Teveli Fiatalok Egyesületének tagjai idős emberek segítségével megvalósítottak: karácsonykor - 1957 óta először - betlehemesek járják majd a falu utcáit. „Áldást, békességet kévánunk az új esztendőre a szent angyalokval, s a betlehemi pásztoraiéval egyetemben... A betlehemi pásztorokat szíveskedjenek béfogadni.^ Bé- fogadják-e? - Befogadjuk.” És elkezdődik a Teveli Fiatalok Egyesületének betlehemes játéka. Nyalka király, fürge szolga, Szent József, Mária és a négy csobán (pásztor) - öreg, fekete, szürke, nyúlás - valamennyien fiatalok. Dédszüleik', szüleik által a bukovinai Hadik- falváról hozott gyönyörű nyelven szólalnak meg. Ruháikat, jelmezeiket az idős emberek emlékezetére hagyatkozva készítették, ők adtak útmutatást a játék menetére, ők vették elő fiókok mélyéről féltve őrzött forgatókönyveiket. Szőts Géza nyolcvanhárom éves, Szemák Márton a hetvenötö- diket tapossa, Bíró Sándor hetven- három esztendős. Egymás szavába vágva, néha nagyokat nevetve emlékeznek a régi karácsonyokra. Hadikfalvára, ahol gyermekként szájtátva nézték a felnőttek betlehemes játékát, 1946-ra, 48-ra és 1957-re, a teveli ünnepekre, amikor egyikük királyként, másikuk fekete csobánként köszöntött minden jót a befogadóknak.- Karácsony napján, mise után indulhattak meg a betlehemesek. Első útjuk a paphoz, aztán a bíróMária és az angyal Bíró Sándor az egykori király, Szőts Géza az egykori fekete csobán, Szemák Márton, a betlehem készítője hoz vezetett, s aztán a házak következtek - mondja Bíró Sándor.- Á szereplők négy napig sem mentek haza. Szállást kaptak egy-egy családnál. Ezért volt, hogy minden szerepet fiúk, férfiak játszottak. Nem kellett külön szobáról gondoskodni a fehérnépnek. A király, a szolga, Mária és Szent József ágyban aludtak, a csobánok a földre vackolták le magukat, s ment a beszéd és a boros pohár sokszor hajnalig - teszi hozzá Szőts Géza. Szemák Márton csendesen ül. Ő annak idején, még Bukovinában Mária szerepére készült, ám közbeszólt a háború, a menekülés. A szöveget azonban ma is betéve tudja. Az idei játékra ő készítette a betlehemet, a hadikfalvi templom pontos mását. Karácsonykor -1957 óta először - újra betlehemesek járják majd Tevel utcáit. A Jézus születését bemutató dramatikus játék felelevenítése a Teveli Fiatalok Egyesülete elnökének, Lantos Lászlónak volt az ötlete. Megvalósításában az idős emberek mellett jó társakra talált a közösség tagjaiban és Csibi Krisztina néprajzkutatóban. A falu népe is készül. Sokan várják, hogy bebocsáthassák őket. PÁL ÁGNES Ünnepi pulykasült a tengeren Amikor a szaloncukor megolvad a rekkenő hőségben A tulajdonosok érdekei azt diktálják, hogy a legénység ne a kikötőkben, hanem a tengeren karácsonyozzon, munka közben. Koncz Ákos ennek megfelelően csak nagy ritkán ünnepelhette a szentestét lehorgonyzóit hajón. Legutóbb a tengerészek legnagyobb ellensége, egy vihar könyörült meg rajta Liverpoolban: az erős szél miatt csúszott az indulás, a teherhajó személyzete ritka kegyként még szárazföldre is léphetett, meghallgatva egy karácsonyi misét. Három és fél évtizede járja az óceánokat, Ausztrália kivételével már mindenhova eljutott: az eltelt harmincöt esztendő karácsonyainak legalább a felét a bukdácsoló-dülöngélő hajó fedélzetén töltötte, hol viharban, hol jégtáblák közelében, hol pedig rekkenő hőségben. Koncz Ákos, Tolnán élő, első osztályú tengerészkapitány most éppen otthon tartózkodik, így hagyományos ünnepben lehet része. Ezt a nem túl gyakori alkalmat kihasználva kértük egy élménybeszámolóra.- Végzettségemnek és gyakorlatomnak köszönhetően a világ bármely tengerén, bármely hajónagy- ságrendbeii hajózhatok., Egy-két kivétel azért létezik, például olaj- tankert nem irányíthatnék. Tíz esztendeje dolgozom szabadúszóként, ezen időben rengeteg lobogó alatt szolgáltam. Néhány érdekesség: dolgoztam már barbadosi, panamai, sőt, vanuatui színekben. Ez utóbbi, rengeteg szigetből álló ország a Csendes-óceánon található. A legénység gyakorta ugyanilyen színes képet mutat: Emlékek a világ minden részéből Koncz Ákos akadt olyan hajóm, ahol hét-nyolc náció alkotta a személyzetet. Emiatt néha akadozhat a kommunikáció, jóllehet elvileg mindenkinek illene legalább angolul beszélnie. De a legutóbbi utamon is egyik emberem éppen, hogy csak értett valamicskét angolul. Ilyenkor jobb híján mutogatunk, ami a következményeket tekintve nem kis veszélyeket okozhat... A fegyelmet persze nemzetiségtől és nyelvtudástól függetlenül meg kell követelni, még akkor is, ha az eltérő kulturális háttér más-más vérmérsékletet és gondolkodásmódot eredményez. Hajóztam latin-amerikai legénységgel is: nekik egészen más fogalmuk van az időről, mint nekünk. A manana - nemsokára - szó öt perctől fél évig terjedő időszakaszt is magába foglalhat. Nekünk viszont az euró- fotó: Gom/ALD károly pai normáknak kell megfelelnünk. A magyar tengerészeknek egész jó hírük van a világban, annak ellenére, hogy nem igazán vagyunk hagyományosan hajózó nemzet. A Tolna megyei tengerészek is megállják a helyüket a világ óceánjain: érdekes eset volt, amikor ugyanazon hajó fedélzetén találkoztam Tolna megyei, sőt, tolnai honfitársammal. Az élet a fedélzeten egyáltalán nem olyan romantikus, mint azt sokan gondolják: folyamatos és nehéz munka vár mindenkire, az út utolsó percéig. Ezt a monoton egyhangúságot oldják a fedélzeten töltött ünnepek, így a karácsonyok. Műfenyőnk általában van, de ha csak tehetjük, igyekszünk - lecsípve egy kis pénzt az élelmezési keretből - élő fát vásárolni egy-egy kikötéskor. Ha nincs fenyő, például egy trópusi országban, akkor megteszi valamilyen örökzöld nyitvatermő is. Ezt díszítjük fel, ugyanúgy, mint más esetben, szaloncukorral: aztán helytől függően ez az édesség vagy megmarad az ágakon, vagy nem. A Vörös-tengeren például a rekkenő hőség miatt valamennyi megolvadt. A kapitánynak ülik egy kis megemlékezést tartania: jómagam a karácsony eredeti jelentésére is gyakorta felhívom a figyelmet, azaz, hogy ezen a napon született Jézus. Ha szerencsénk van, a hajó tulajdonosa lehetővé teszi, hogy apróbb ajándékokat tegyünk a fa alá, a személyzet számára. A szenteste emlékezetessé tételében a szakács is jeleskedik, hiszen ünnepi vacsorát tálal fel az állománynak. Amíg léteztek magyar hajók, addig nem maradhatott el a malacsült. Ma már a pulyka a divatos... ________________________________-SZÁIX. OLDAl „Szeretet kell és megjön a boldogság” Három kisdiák az ünnepről: másképp és mégis ugyanúgy Az értelmi szintet tekintve talán mások, mint hasonló korú, de úgynevezett normál iskolába járó társaik. Ám legalább ugyanolyan mély érzésekről tesznek tanúbizonyságot, mint mi: ez talán kiderül abból a karácsonyi beszélgetésből is, melyre Nagy Alexandra, Bencze József és Gyuricza András hatodik osztályos tanulókat, a szekszárdi Szivárvány Általános Iskola kisdiákjait kértük. Nagy Alexandra Gyuricza András- Szeretnénk még több helyen bemutatni azokat az értékeket, melyek ezekben a gyerekekben rejtőznek - osztja meg velünk régi óhaját dr. Garay Zoltánná pedagógus, az Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szervezetének Tolna megyei elnöke, akivel a szekszárdi Szivárvány Iskolában tartott karácsonyi ünnep után beszélgetünk. - A társadalom még mindig nem igazán ismer bennünket, ám úgy érzem, ennek a megismerésnek mi nem vagyunk akadályai. A mostani ünnepünkre áttérve pedig el kell mondanom, hogy sajnos nem mindegyik gyermekünknek ilyen a karácsonya otthon. Érzelmekkel feltöltődve mennek haza, viszonzást várva arra a sze- retetre, ami bennük lakozik. Az ÉFOÉSZ elnökének véleményét az a rögtönzött kis beszélgetés is alátámasztja, melyre három hatodik osztályos kisdiák vállalkozott.- Most ért véget az iskolai karácsonyi ünnepségetek, mi a véleményetek róla? Nagy Alexandra: - Nagyon tetszett, én erre nem is számítottam. Arra, hogy még ajándékcsomagot is adnak nekünk. Gyuricza András: - Igen, nem is mondták, és mégis kaptunk.- Nálatok otthon milyen a karácsony? N. A.: - Nekem nem mindig olyan jó, mint itt. Van, amikor nagyon jó szokott lenni, de van, amikor egy kicsit szegényes. B. J.: - Nálunk nagyon jó a karácsony, süt- nek-főznek ilyenkor. Gy. A.: - Ugyanaz van nálunk is, ami Szandinál: néha szegényes, de most gazdag lesz! Mert a testvéremmel közösen kapok egy hifit!- Talán már körül is néztetek otthon a szekrényekben? B. J.: - Én nem szoktam körülnézni! Megvárom, míg odaadják nekem az ajándékokat. N. A.: - Én sem kutatok, de azt azért már tudom, hogy a keresztanyukámtól mit kapok.- Mikor jó, mikor szép egy karácsony? N. A.: - Amikor mindenki boldog. Ha ösz- szejön az egész család.- Miképp lehetne elérni azt, hogy mindenki boldog legyen? N. A.: - Úgy, hogy sok örömet szerzünk egymásnak. Á gyerekek ne rosszalkodjanak, a szülők pedig hálálják meg a jóságot. * Gy. A.: - Szerintem a karácsonyhoz annyira nem is kell pénz: szeretet kell és megjön a boldogság.-SZÁBencze József FOTÓ: BAKÓ JENŐ
