Tolnai Népújság, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-24 / 299. szám
K A R Á C S 0 N Y 2 0 0 3 III. OLDAL Korszakváltó uniós álom (Folytatás az I oldalról)- A magyar kormányban a magyar kultúráért felelős. Azért a kincsért, amit ezer év alatt gyűjtöttünk össze. Mi lesz ezzel a kinccsel, mennyire értékes nem magyar, hanem európai szemmel mérve, és mi lesz a sorsa: megmarad, gyarapodik, elsorvad?- Sok tekintetben rajtunk múlik. Először is ez egy létező kincs. Helyeslem, hogy az Európai Unióban a kultúra és ápolása az egyes országok, nemzetek hatáskörében van. Maradjon is ez így. Nem hiszek semmiféle uniformizálás sikerében. De a mi kultúránk - éppen az előbb említett ezeréves múlt bizonyítja - akkor tudott és tud gyarapodni, ha kooperatív, ha millió és millió szállal kapcsolódik az európai kulturális sokszínűséghez. Azt szeretném, ha az értékőrzés és értékteremtés együtt jelentkezne. Törekvésem az is, hogy jelentkezzen ez a magyar kulturális politikában. Valóban sok minden van, amit őriznünk kell: az épített örökségtől egészen az anyanyelvig. Ennek a kincsestárnak a bővítése egyben feladat és lehetőség. Az Európai Unió a magyar kulturális örökség számára meg- mutatkozási és befogadási lehetőség. Nagyszerű dolognak tartom, hogy ezekben az órákban is Nagy-Britanniában, a magyar kulturális év keretében rendezvény van, közben kígyózó sorok állnak a budapesti Hősök terén a Monet-kiállítás megtekintésére várva. Ez számomra jelképes is. Mutassuk meg magunkat, értékeinket. Nem arra kíváncsiak már, hogy valami magyar, hanem arra, hogy színvonalas, jó. Ha ezt ahhoz a jelzőhöz tudjuk kötni, hogy magyar, akkor már sikerünk van. Az önmagában, hogy magyar, cseh, olasz vagy litván, egy olyan kulturális centrumban, mint London, már nem vonzerő. A vonzerő a színvonal. Nagy örömmel mondom, hogy az eddigi rendezvényeinken a hangversenyektől a kiállításokig, valóban szép számú érdeklődő vett részt. De nemcsak vinni kell az értékeinket, hanem be is kell fogadni ezt a kincset. Erre érdeklődés és igény van. Törekvésem, hogy a művészeti kiállításokban megfogható határt, amely hosszú időn keresztül Bécsig terjedt, tágítsuk, bővítsük. A Monet-kiállítás sikere, az impresszionisták, kellő bizonyíték arra, hogy meg lehet csinálni, és arra is, hogy Magyar- országon ez igény. Szívesen fogadják az európai kultúrát a magyarok, és szívesen visszük értékeinket, hogy mások is megtekinthessék.- A globalizációt nem a közgazdászok találták ki. A fogalmat - a világirodalomban - Goethe használta először. Azt tudjuk, hogy a globalizáció mit jelent a gazdaságban, és azt is, hogy szükségszerű. De mit jelent a kultúrában?- Én magyar szociáldemokratának vallom magam. Azért kell ezzel a mondattal kezdenem, mert úgy érzem, a globalizációnak vannak előnyei de ki kell mondani: vannak hátrányai is, amiről kevesebbet szokás beszélni. Úgy gondolom, hogy a globalizáció hátrányait éppen a nemzetek újjáalakuló szerepének felismerésével lehet tompítani, védeni. Bármerre utazom, büszke portugálokat látok, büszke flamandokat és büszke franciákat, olaszokat.- Ezt a jelzőt a magyarokhoz is odaigazították már: a büszke magyar.- Fontosnak tartom, hogy ne csak odaillesszük, hanem érezzük is: a kultúrának meghatározó szerepe van a nemzet önazonosság-tudatának, identitásának ápolásában, erősítésében. Azt mondom, hogy akkor leszünk sikeresek, ha emelt fővel tudjuk vállalni mindazt, amink van, és mindazt, amilyenek vagyunk. Ebben a kultúrának meghatározó a szerepe. Úgy gondolom, hogy szükség van a kulturális politika erősítésére, és örülök, hogy ezt a kormány egésze elfogadta. A kormány elkötelezettsége mutatkozik meg abban, hogy a kulturális tárca költségvetése több mint húsz százalékkal emelkedik az EU-ba való csatlakozásunk évében. Ezt a felismerést én fontosnak tartom. Természetesen nem lehet egy év alatt csodát tenni, de ha egy folyamatot, amely megalapozott, és amelynek határozott vonalvezetése van, végig tudunk vinni, akkor ennek sikere és eredménye lesz itthon és az Unióban.- Rippl-Rónai, Ady párizsi tartózkodása és számos más példa bizonyítja, hogy a magyar kultúra európai gyökerű. Az egységes Unióban, az egységes Európában tovább gazdagodik ilyen kapcsolatok révén, vagy pedig egységesül, beolvad?- Élesen megkülönböztetek kultúrpolitikát és kulturális politikát. A kultúrpolitika kijelöl, meghatároz, minősít. Elmondja, hogy mennyire szép Éva, mennyire férfias Ádám, menynyire ördögi Lucifer. A kulturális politika kapcsolatot teremt, kezdeményez, részt vesz a finanszírozásban. A lehetőség bővítése a kapcsolatteremtésre mindig megtermékenyítőleg hatott a magyar kultúrára. Hát nem csodálatos gondolatokat fogalmazott meg prózában és versben Ady Párizs hatása alatt? Nem csodálatos az, amit a magyar barokk itáliai kapcsolatai révén hozott? Nem csodálatos az a tudás, amelyet az egykori vándordiákok külföldi egyetemeken megszerezve hazahoztak? Ez különböző koroknak az ismérve: a kapcsolatok létesítése, a tapasztalatszerzés előnyös a magyar kultúrára, de ennél tágabb fogalmat szeretnék használni a magyar gondolkodásra és valóságra. Én ebben őszintén hiszek.- Kérhetek egy víziót? Hiller István fiatal ember. Történész, diplomáciatörténész, latin szakos tanár. Amikor nyugdíjba megy majd - úgy 30 év múlva milyen lesz az Európa-képe?- Őszintén remélem, hogy akkorra unokáim lesznek. Azt is, hogy a gyermekeim számára felnőttkorukban csak olyan feladat vagy olyan teher lesz hogy elmennek egy rendezvényre, ahol ismerősökkel érdemben és jó hangulatban beszélgetnek Londonban vagy Párizsban, mintha én azt mondom, hogy van egy remek előadás Győrben, nézzük meg, vagy menjünk el együtt egy kellemes bemutatóra Egerbe. Bővülő körben gondolkodom, és abban, hogy ez természetességgel hoz emberi, közösségi kapcsolatokat. Egyfajta örvénybe kerülünk a szó jó értelmében azzal, hogy ismét szerves részei leszünk annak a nagy körforgásnak, amely kölcsönösen termé- kenyítőleg hat. Az én vízióm 30 év múlva tehát nemcsak a földrajzi, hanem már a gondolati határokon is átívelő Unió. Ezzel kimondtam azt is, hogy - úgy gondolom - létezni fog. Hogy azok a kötöttségek, amelyek még bennem is megvannak amikor átlépem ennek az országnak a fizikailag már nem is létező határát, előjönnek emlékként. Én nyolcszáz méterre nőttem fel a vasfüggönytől, és soha életemben nem fogom már ezt a valóságot kitörölni az emlékeimből. Az én gyermekem számára sem hordoz már a vasfüggöny politikai tartalmat. Nem is érti a szót, hogy miért kell függönyt vasból készíteni. Ez remek. Persze a pozitív dolgok mellett látok veszélyeket is. Ez hozzátartozik egy tisztességgel megfogalmazott vízióhoz: a kultúrák közötti viszony nem ellenségeskedésbe vezet. Arra, hogy a Tnultikulturális kapcsolatokban sikerül megteremteni az együttműködést, ezekben a napokban és hónapokban inkább veszélyérzettel gondolhatunk. Iraktól kezdve számos helyén a világnak inkább valamiféle fenyegetettséget érez az ember. Pedig csodálatos kultúráik vannak, igaz, másfajta a miénkhez képest. Bízom benne, hogy ebből a különbözőségből nem konfliktus lesz, hanem kooperáció. De a vízióhoz hozzátartozik, hogy ez most még nem dőlt el. Meghatározó kihívása lesz ez az én generációmnak: ennek a kooperációnak a megszerzése az elkövetkező években- Aki szorongva, hetven dollárral a zsebében, és legfeljebb háromévente léphette át a vasfüggönyt, s ment Európát nézni, bevásárolni, elég nehezen birkózik meg, fogadja el vagy érti meg ezt a víziót. Van-e a politikának ilyen görcsoldó programja?- Annak a politikának, amelyet én képviselni kívánok, és amelynek a kifuttatásához még gondolatalakítás, politikai bátorság is kell, jó esélye van arra, hogy egy ilyesfajta görcsoldó szerepet ellásson. Az alkalmazkodókészség és az alakító erő együtt hozhat eredményt. Akik bezárkózni akarnak, akik nem létező, de gondolati határokat húznak és bezárnak, a szónak nem fizikai értelmében bezárkóznak, önmaguknak és másoknak valamiféle óvó-védő funkciót mutatva, hamis utat járnak. Ez a mi országunk számára mindig a színvonaltalan- ságot, a mocsárt jelentette. A görcsoldás a nyitottságban, a természetességben van, és biztos vagyok abban, hogy fel kell készülni veszélyekre, kihívásokra is. A nyitottság mindig egyfajta befogadókészséget is kell hogy jelentsen. Szent István óta ez az ország, ez a nemzet integráló volt. Sokat emlegetett mondatot lehetne idézni az intelmekből, a soknyelvű nemzetről. A 21. században - az elkövetkező években - Magyarországnak fel kell készülni arra, hogy ismét éri egyfajta bevándorlás, amely nagyon sokféle gondolati különbséget fog okozni az országunkban. Ezt integrálóan kell tudni felfogni, de nem lehet, hogy ez a kivívott és megszerzett életszínvonal csökkentését jelentse. Ez egy Az a tény, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz, számomra egy normális rend ismételt kialakítását jelenti, annak örülök, hogy ahová a gondolkodásunkkal, a kultúránkkal tartozunk, ahhoz most intézményesen is a politika, a gazdaság minden szálával kötődünk. A karácsony személyes, intim ünnep, a szó eredeti értelmében intim szó, az ókori szentélyek legbelsőbb részét juttatja eszembe. Azt, ahol ténylegesen állt az Isten-szobor. A karácsony a családom .körében jó kedvben és nem valamiféle álcázott meghittségben eltöltött néhány napot jelenti. Idén a hangsúly mégis azon van, hogy országunk a következő karácsonyt az Európai Unió tagjaként ünnepelheti. Ez így rendjén van. Úgy gondolom, hogy Magyarország számára az a feladvány, amit az uniós tagság jelent, alkalmazkodóképesség az egyik oldalról, de alkotó erő a másik oldalról. Én nem olyan Unióban szeretnék élni, ahol mi magyarok egész egyszerűen csak idomolunk. Tudom, hogy sok tekintetben nincs kész az Unió, sok tekintetben újításra szorul. Azt is, hogy ezek ambiciózusnak tűnő gondolatok. Az ambíció egy közösség, egy ország számára az alakító erő és alkotókészség egysége. nagyon nehéz kérdés. Sokszor úgy érzem, és talán ennyire direkt módon most fogalmazom meg először, hogy az a lendület, amelyet a magyar politikai élet, a magyar politikai gondolkodás nyert a rendszerváltozással, kifulladófélben van. Azok a nagy célok, amelyeket annak idején kitűztek - a NATO védelmi rendszeréhez való tartozás, a gazdasági integráció, az Európai Unióhoz való kapcsolódás-, megmozgatott embereket és tömegeket, lendületet és lelkesedést adott. Ezek a célok jórészt teljesültek. Meg kell tudni fogalmazni ennek az új, most beköszönő korszaknak a céljait. Én a mai magyar politikai életet, ezen belül pártpolitikai életet színvonaltalannak tartom. Viták helyett veszekedést és civó- dást látok. Nem azokról a témákról folynak az eszmecserék, amelyek mindannyiunk számára fontosak - állítom, hogy nemcsak makroszinten, hanem lebonthatóan a családok, az egyének szintjére is -, hanem botrányokról, és már új botrányokra vadászik megint a politika, miközben egyre nagyobb a társadalom eltávolodása az ilyetén való politizálástól. Én nem hiszem, hogy az emberek passzívabbakká váltak, csak a színvonaltalanság iránt érdektelenek: unják, nem ezt akarják és nem is ezt várják. Érdemi gondolatokra és érdemi vitákra fogékonyak. Teljesen igazuk van. Én ezt össze akarom kapcsolni azzal a lendületvesztéssel, amiről az előbb beszéltem. Úgy érzem tehát, hogy lezárult egy korszak a modern Magyar- ország történetében, lassan lezárul a rendszerváltás korszaka is, elkezdődik egy új, amelyet szimbolikusan az európai uniós Magyar Köztársaság időszakának nevezhetünk. Még a napot is meg tudjuk nevezni, hogy mikortól él majd. Ki kell tűzni új célokat, meg kell fogalmazni új irányokat ahhoz, hogy a politika az emberek, a közösség gondolkodásához közelebb legyen. Az a politika nem ér semmit, amelyik elszakad a tömegektől. Az a politika - és itt most leginkább pártpolitikára, parlamenti vitákra, újságokban való üzengetésekre gondolok - az én szememben határozatlanság, koncepciótlanság, az eredetiség elvesztése, miközben azt állítom, hogy egyébként a nemzetben, az országban ez a tehetség megvan. Lendületet kell adni ismét a magyar politikai, ezen belül párt- politikai életnek. Célokkal, koncepciókkal, érthető gondolatokkal. Ez számomra ma a legjelentősebb kihívás és felelősség. ____________KERCZA IMRE Or bán Viktor volt miniszterelnök Horn Gyula volt miniszterelnök Boross Péter volt miniszterelnök * A szabadság köteléke- Az Európai Unió szervezeteihez való csatlakozásunkkal Európa formálisan is újraegyesül. Véget ér a nagyhatalmak által hatvan évvel ezelőtt Jaltában diktált rend, megszűnik a hidegháború frontvonalai által szétszabdalt Európa korszaka. A szabadság immár minden európai nemzetet, minden nemzet polgárait össze fogja kötni, és ha a szertefutó gondok és érdekek fölé közös törekvéseket, közös célokat tudunk emelni, akkor a Szabad Európa hatalmas, eddig a mélyben szunnyadó erő mozgósítására lesz képes. Mi, magyarok tehetségűn-] két, leleményességünket és szorgalmunkat visz-i szűk a Szabad Európába. A saját, becsülettel végzett munkánkba vetett hitünket és a hétköznapok bátorságát. Azt a lelki bátorságot, amely - Teleki Pál szavaival - nem a nekimenésnek, hanem a kitartásnak a bátorsága. És azt várjuk, azért cselekszünk közösen, hogy a most megalkotandó Szabad Európa olyan közösséggé váljon, amelyik vállalja történelmét, értékeit és minden szabad nemzetét. A boldogulásunk küszöbén- Hogy mit viszünk magunkkal Európába? Először is ezeréves történelmünk tapasztalatait. Sikereink és kudarcaink tanulságait. Azt a mérhetetlen áldozatot, amelyet a magyar nép hozott megmaradása érdekében, s amelynek haszon- élvezői gyermekeink és unokáink lesznek. A nyitott határok és a nyílt társadalmak Európájába a versenyképesség birtokában tér vissza a Magyar Köztársaság népe. Nem érdemes most felsorolni mindazt, amit a magyar progresszió, a tudomány és a kultúra legjobbjai adtak az emberiségnek. Ami bizonyos: Európa gazdagabb lesz velünk, s mi jobban boldogulunk majd az új Európában, mint a korábbi évszázadokban bármikor. A hazai valóság terhe- Amivel lépünk, az a belpolitikai viharok súlyos tehertétele. A választási kampány várható és á közhangulatot meghatározó hevületei. Kár, mert nem így kellene. Csak a hazai valóságot vihetjük magunkkal. Pénzügyi viszonyaink kellemetlen emlékét, nemzetközi tekintélyünket is lejárató politikai egyenetlenségeinket, a reális és határozott döntések hiányát. De visszük magunkkal mégis létező értékeinket és képességeinket is. A nehéz helyzetekből való kilábalás magyar történelmi örökségét, kudarcainak és sikereinek tanulságait. Remélhetőleg visszük magunkkal a kényszerű alkalmazkodás szenvedélymentes hajlamát, és az elérhető eredményekre történő törekvés esélyét. Készségeinket arra, hogy az alkalmazkodás folyamatában a gyors felismerés és gyors korrekció jellemezze munkánkat. És végül visszük magunkkal a nemzeti kultúrkincs évszázadok alatt felhalmozott értékeit, erősödő magabiztosságot és kapcsolatteremtő képességet. Viszont itthon hagyjuk fellegjáró hajlamainkat és a megalázó megalkuvások emlékeit. Joggal várjuk egy korszak lezárását, amely korszakban mindig úton voltunk, a vágyott cél meg egyre távolabbra került. A beérkezettség érzetével láthatunk dolgaink távlatosabb rendezéséhez. Olyan Európát várunk, amely a szüntelen reformkísérletek és orientációs zavarok után legalább az évtized végére viszonylag nyugalmi állapotba kerül. Ahol a közmegegyezés reális folyamatai érvényesülnek, és lekerülnek a napirendről a hegemón törekvések. Több nyugalmat, kiegyensúlyozottabb állapotokat várunk tehát, és kellő mértéktartás mellett a Kárpát-medence minden magyarja számára ütemesen növekvő prosperitást, jólétet. 1 4 i .1
