Tolnai Népújság, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-26 / 97. szám

Kulik Márta, a Pető Intézet konduktora: a fejlődés látványa új erőt ad a folytatáshoz A gyerekek fejlődése - a gyermekek erő­feszítésein túl - a konduktorok munká­jának köszönhető. Kicsikoruktól foglal­koznak velük. Ott vannak, amikor sír vagy nevet, ha éhes, ha álmos. Ők fej­lesztik a gyerek mozgáskészségét is. Kulik Márta az egyik konduktornő.- Ha egy fiatal érdeklődik a konduk­tort pálya iránt, hova fordulhat?- Szeretettel várjuk az érdeklődőket a Nemzetközi Pető Intézet nyílt napján. Körbevezetjük őket az intézményben, és részletes felvilágosítást kapnak a szakmáról. A képzés négyéves, és fő­iskolai diplomával zárul.- Miért választotta ezt a hivatást?- Kamaszkoromban egy siófoki üdü­lőben találkoztam egy mozgássérült kislánnyal, két hétig állandóan vele fog­lalkoztam. Nagyon szerettem volna se­gíteni rajta. A kislány elmesélte, hogy a Pető Intézetben fejlesztik a mozgását. Eljöttem ide a nyílt napra, és beleszeret­tem ebbe a munkába.- Mi ösztönzi az embert?- A fejlődés. Persze ennek fokozatai minden gyereknél különbözőek. Van, aki az első látogatásakor még járni sem tud, egy év múlva pedig egy fokos szé­ket tolva már közlekedik. De olyan is akad, akinél már az boldogságot okoz, hogy a kezébe tudja venni a kanalat. A felvételnél korhatár nincs, már cse­csemőkortól jöhetnek. Az egészen ki­csikkel együtt foglalkozunk az édes­anyákkal. Egy feltételünk van: a gyer­mekkel tudjunk kommunikálni.- Mikor jut el egy gyermek arra a szintre, amikor már nyugodtan el­bocsáthatják az intézetből?- Általában akkor engedjük el őket, amikor már képesek önállóan mozogni.- Ha valaki szeretné, ha gyerekét a Pe­tő Intézetben kezelnék, hova fordulhat?- A központi intézetünk Budapest XII. kerületében, a Kútvölgyi utca 6. szám alatt van. Jelentkezni kedden és csütörtökön 11 és 16 óra között lehet. Álmos a reggel. A villamos is csak lassan zötyög, de valahogy ma nem is akarok sietni. Bevallom, félek. Nem bírom a szenvedést, különösen a gyermekekét nem. A kocsi a Nemzetközi Pető Intézet iskolája felé visz: egyre nagyobb csomót érzek a gyomromban, rettegek. Nem a látványtól félek, láttam már mozgáskép­telen, tolókocsis gyerekeket. Attól tartok, hogy kiül az arcomra a szánalom. Már­pedig a betegségükkel harcoló gyerekek számára a legnagyobb sértés a sajnálat. Hiszen épp ez ellen küzdenek. Az iskolában az igazgatónő elnézést kér, de el kell mennie egy kis időre, mert az egyik tíztagú gyerekcsoportot a körül­belül 300 méterre lévő postára indítja. Az út úgy másfél óráig tart oda, meg vissza. Naivan kérdezem: miért mennek mind­annyian? Az igazgatónő csak mosolyog: hát ez a lényeg. Együtt könnyebb, ké­sőbb pedig már menni fog egyedül is. Felvezetnek az egyik tanterembe, ahol éppen tanítás folyik. Végignézek a gyere­keken. Egy részük tolókocsiban, a másik járókerettel. Van, aki a kézmozgását sem tudja koordinálni, mégis a kezébe fogja valahogy a ceruzát. Bár csak lassan, a szavakat elnyújtva tudnak beszélni. A diskurzus helyi értékekről, számrend­szerekről folyik. Megdöbbenve figyelek.- A gyerekek ugyanazt tanulják az it­teni második osztályban, mint egészsé­ges társaik az állami általános iskolák­ban - mondja Stocker Tibomé igazgató­nő. - Ez azért nagyon fontos, mert ha úgy ítéljük meg, hogy képes már az egészségesek között is boldogulni, akkor a rendes iskola azonnal át tudja venni őt anélkül, hogy évet halasztana. Ez a budapesti intézmény a Pető Inté­zet egyetlen iskolája, jelenleg százhár­mán tanulnak nálunk. A gyerekek cso­portokba, illetve osztályokba járnak. A csoportokat a bentlakók, a „kollégisták” alkotják, az osztályokat pedig a tanulók, így egy vidéki gyermek egyszerre tagja egy csoportnak, illetve egy osztálynak is. A csoportokban zajlik a gyógykezelés, a mozgásfejlesztés és a személyiség- fejlesztés, az osztályokban pedig a tanu­lás. A csoportok 10-14 tagosak, az osztá­lyokba legfeljebb nyolc gyerek jár. 65 konduktor dolgozik értük.- Az osztályokban nem foglalkoznak a mozgásfejlesztéssel?- De, csak nem külön foglalkozáson, hanem a tanórák közben. Felhívjuk a fi­gyelmüket a helyes testtartásra, kihívjuk őket a táblához, alkalmazzuk azt, amit a foglalkozáson megtanultak. Mindkét órán a Pető Intézet alapítványi főiskolá­ján diplomát szerzett konduktorok tanít­ják a gyereket, ők ugyanis tanítói diplo­mát is kapnak. így a konduktorok a tan­órán fel tudják használni azokat a moz­gásfejlesztési módszereket, amelyeket megtanítottak a gyerekeknek. A „rendes” iskolában a sérült gyerekeknek kinyitják a könyvet, nálunk a diáknak magának kell megtennie ezt, neki kell kicipzároz- nia a tolltartót, és elővennie a ceruzát.- Az osztályba sorolásnál mérlegelik-e azt, hogy milyen fokú a mozgásszervi sérülés? Egy súlyosabb állapotú gyerek hátráltathatja a többit a tanulásban.- A gyerekeket először megvizsgálja egy szakértői bizottság, és a ránk nézve kötelező határozatuk tartalmazza, hogy az új kisdiákunk hányadik osztályba ke­rül. A gyerek sérülésétől függetlenül mindenképpen abba az osztályba kerül, amely a szellemi képzettségének meg­felelő. A konduktornak akkor is meg kell oldania a problémát, ha a gyereknek még az ülés is nehezére esik. A konduktorok reggel héttől este nyol­cig vannak beosztva, egy szakember na­ponta négy órát dolgozik. Természete­sen mindig más napszakban kerül rájuk a sor, így egy konduktor egyik nap regge­liztet, segít a reggeli készülődésben, máskor mozgásfejlesztési foglalkozást tart, megint máskor pedig tanít. Egy-egy osztálynak azonban állandó tanítója van, tehát az egyes órákat mindig ugyanaz a konduktor tartja. A gyerekek kétharmada vidéki, és kö­zülük valamennyien bent laknak az in­tézményben. A pestiek illetve Pest kör­nyékiek mindennap hazamennek. Őket a szülők hozzák be. Van egy iskola­busz is.- Minden diák itt fejezi be az iskolát?- Nem, de nem is ez a célunk. Létezik nálunk egy úgynevezett nyújtott első osztály, amely a gyereket felkészíti az is­kolára. Ennek elvégzése után szoktuk először mérlegelni, hogy a diák megállja- e a helyét a rendes iskolában. Amint ké­pes önállóan, vagy két bot segítségével közlekedni, megkeressük a lakóhelye körzetében lévő iskolát, és kérjük a fel­vételét. A cél az integrálás.- Akiket nem sikerül integrálni?- Általában negyedik osztályos korig mindenkit sikerül beíratnunk az állami iskolába, aki alkalmas arra. A felső tago­zatba már csak olyan gyerekek járnak, akiknek mozgásszervi állapotuk olyan súlyos, hogy képtelenek egyedül közle­kedni. A felső tagozatokban már csak 4-6 személyes csoportok vannak. Nekik biztosítjuk a lehetőségeket, amelyekkel tovább lehet őket tanítani. A túlmozgá­sos (nem tudják koordinálni a mozgásu­kat) gyerekeknek kifejlesztettük az íróka nevű számítógépes programot, amelynél mindössze három gombot kell használ­niuk az íráshoz.- Mi történik a „kirepült" gyerekkel?- Van egy utógondozónk, ahova rend­szeresen visszahívják őket, ellenőrzik az állapotukat, ha visszaesnek, bármikor visszakerülhetnek hozzánk. (Olyan ez, mint egy menedék.)- Csak mozgássérülteket kezelnek?- A Pető-módszer egy tanulási folya­mat. Ennek ellenére az iskolánkban van­nak enyhe értelmi fogyatékosok is, őket negyedik osztályig tanítjuk. A közép­súlyos értelmi fogyatékosok a központi intézetbe járnak mozgásfejlesztésre.- Mi lesz velük az általános iskola után?- Szakmát szinte mindegyik tud sze­rezni, néhányuknak sikerül leérettségiz­Stocker Tibomé Vidéken az önkor­mányzatok alkalmaz­nak egy egészségügyi vagy egy oktatási in­tézményben konduk­tort, aki elvégzi a sé­rült gyerek mozgás­fejlesztését. Oktatási intézményünk azon­ban vidéken nincs. Balogh Jánosné Sok külföldi gyerek jön hozzánk. Van növen­dékünk Mexikóból, Spanyolországból, Angliából. Volt már itt kisgyermek az Egye­sült Államokból és Brazíliából is. Kulik Márta - A központiidegrend- szer-sérült gyerekek mozgásfejlesztésével, értelmi fejlesztésével és beszédfejlesztésé­vel foglalkozunk. Min­den konduktor kap pedagógusdiplomát is. Jövőre szeretnénk két szakot indítani. 4 Pető Intézet Pető András orvos­pedagógus fejlesztette ki konduktív nevelési rendszerét. A Pető Inté­zet fenntartója, a Nem­zetközi Pető András Közalapítvány bank­számlaszáma: MKB 10032000- 00280422-00000000 ni, sőt akadnak, akik egyetemet végez­nek. Munkát viszont nagyon nehéz talál­niuk, mert kevés munkáltató alkalmaz mozgássérülteket. Ez sajnos Magyar- országon társadalmi probléma: nincs magyarázat, hogy szellemi munkára miért ne alkalmazhatnának egy megfele­lő tudású mozgáskorlátozott embert. Szomorú ez a tény a beszélgetés vé­gén, de mégsem voltam rosszkedvű, ami­kor elköszöntem. Erőt kaptam, olyat, amely lényegtelenné tette szokásos napi; problémáimat, például azt, hogy sike­rül-e elmennem ebédelni, vagy csak egy szendvicsre futja az időmből. Még el is szégyelltem magam, hogy milyen apró1 dolgokon vagyok képes idegeskedni. El­indultunk az iskolából a központi inté­zet felé, ahol kezelik az összes mozgás- sérült gyereket. Az út túloldalán, a pos­tára indult gyerekcsoport még mindig a hivatal felé sétált: már háromnegyed órája indultak. Nem voltak idegesek^ mosolyogtak. A Kútvölgyi úti központi intézmény­be jelenleg 116 gyerek jár, közülük 48 a bentlakó. Az intézetben Balogh János­áé konduktor-tanító osztályvezető főj gad. A törékeny asszony föl-alá szaladj gál, mert pár perc múlva az aulában gyermekműsor lesz. Mire ezt kimondja! már hallom is a gyerekzsivajt a lépcső- ház felől. Előbb egy járókeretes kisfiú érkezik, majd mankóval jön két kislány. Megérkezik Dominik is. Van, akit játék traktoron tolnak. Az ember nem is gon­dolná, hogy a kicsi, ha akarna sem tud^ na felállni. Az intézet körbejárása és néhány óra eltelte után a kijárat felé indulok. Ahogy távolodom, vissza-visszanézek, és lá­tom, ahogy a gyerekek, ki-ki a maga módján, küzdve a lépcsővel, igyekszik vissza a szobájába. , Nézem őket. Szerencsére nem követ­kezett be, amitől féltem: nem érzek sajnálatot. Tisztelem a gyerekeket erő­feszítéseikért. FARKAS MELINDA A postára indul a gyereksereg FOTÓK: EUROPRESS/ KALLUS GYÖRGY, KERÉK ÁGNES Dominik mosolyog Kicsiny lábacskáit pakolgatva igyekszik felém, mögötte egy fiatalasszony a gyermek hátát simogatja biztatólag. Ám hirte­len a kisfiú szája sírásra görbül, mert érzi, a simogató kéz távo­lodik tőle. Hatalmas könnycsep­pek áztatják az arcát, két man­kóját csapkodná dühében, ha tudná, de a botok nélkül azon­nal összecsuklana. Ám szalad vissza hozzá a mindig mosoly­gó gondozónő, csókot nyom a gyermek arcára, és a kisfiú mozgásképtelen lábával újra járni kezd. Lassan, mankóval egyensúlyozva, de megy. És új­ra mosolyog. A 3 éves Dominik a Nemzetközi Pető Intézet növendéke. EletMód Tolnai Népújság Nyomoz a rendőrség Ki a szabadba Vérbe fagyva találta élettársát egy férfi Nagyatádon 10.oldal Arra bíztatjuka a nyájas olvasót: a hét végére készít­sen elő túracipőt 13.oldal 9. OLDAL Sikerek Bécsben Szekszárdi sikereket hozott a bécsi nemzetközi kosár­labda torna 15. oldal Az ember képes a legnagyobb csodára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents