Tolnai Népújság, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

m| APRIUS 19., SZOMBAT HÚS VÉT 7. OLDAL Jézus útjának jegyében Húsvét a nagyvilágban: bűnbánók és zarándokok Húsvét a kereszténység legrégebbi ünnepe. A húsvét zárja le a Krisztus meghurcolására, keresztre feszítésére böjttel, gyásszal és bűnbánattal emlé­keztető passióidőszakot, amelynek legáhítatosabb pillanata a feltáma­dás. A világban sokféleképpen, ám egyazon gondolatiság jegyében ün­nepük a húsvétot. A jeruzsálemi zarándokok - Jézushoz hasonlóan - keresztet visznek, mi­közben végigmennek a Via Dolorosán, a fájdalmak út ján. A Fülöp-szigeteki Cutud városában tizenegy férfi pokoli kínokat áll ki, miközben keresztre fe- szítteti magát nagypénte­ken. Kéz- és . lábfe- / II. János Pál pápa az idei nagycsütörtöki szentmisén a Vatikánban átütött szögeken lógnak órák hosszat a ke­resztfán a perzselő nap alatt a vezeklés je­gyében. A lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik nagycsütörtökön a hűsvét. Az utolsó vacsorára emlékez­vén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Vatikánban, a Szent Péter dómban tar­tott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Pénteken né­mák maradnak Ró­ma harangjai, mi­ként a világ katoli­kus templomainak harangjai is „Rómá­ba mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólal­nak meg újra. Nagypénteken ke­rül sor a hagyomá- A jelképes lábmosás pillanata nyos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. A fény bevi­tele a templomba, a Lucernarium a zsidó vallási hagyományból származtatható: a szabbatlámpás meggyújtása közben hang­zik el az Istent dicsőítő ima. Vasárnap tí­zezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában. A Gergely- és a bizánci naptár közötti időszámítási különbség miatt az ortodox görög és szláv keresztény egyház egy hét­tel később tartja a húsvétot. A húsvét előtti elmélkedés, böjt és gyász után bekövetkező feltámadást, ma­gát a húsvétot a népek különféleképpen ünneplik meg. Szicíliában például kitör a kollektív jókedv. A Szűzanya válláról le­veszik a gyászkendőt, a halál és az ör­dög álarcait visszateszik az egyházi kellékek tárába. Spanyolország ugyan­csak látványos módon, hangos jókedvvel feledteti a Semana Santa, a nagyhét bána­tát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban kü­lönösen látványos: az óváros szűk utcái­ban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban ci­pelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó ke- resztútjára. Sevillában ősi* hagyomány, hogy a különféle cofradías-ok, vallásos egyesülések tagjai, akik % általában egy-egy városrészben egymás közelében élnek, a rájuk jellemző színű, szabású öltözék­ben vesznek részt a húsvéti kör­menetben. Éppen húsvét vasárnapján pil­lantotta meg felfedezője a később a dátum alapján elnevezett Húsvét-szigete- ket. E távoli földön ma már a misszionári­usok alapos munkája után római katoliku­sok élnek, akik a húsvétnak leginkább a kellemes napjait élvezik. A vasárnap regge­li mise után az ünnepi ebéd, a „curanto” következik. A földbe vájt polinéz tűzhe­lyen sült-párolt hal, hús, zöldség készül. A húsvét közkedvelt ünnep, s ilyenkor is föl­csendülnek a szépséges polinéz dalok az ősi rapa-nui nyelven. Mit rejt az egykori öreg pajta, amelynek az ajtaja a héten napon­ta nyitva állt a szünet nélkül érke­ző látogatók előtt? Zengővárkony hírét messze vitték mesterei, ha­gyománytisztelete; egykori tudós lelkésze, Fülep Lajos, vagy a Ro­ckenbauer Pál nyugvóhelyéül is szolgáló, ma már nagybeteg, lomb­jait vesztő gesztenyés. A pajtából kialakított Míves Tojás Múzeum harmadik éve vonz vendégeket. Csillagháló, virágszirom, szőlőlevél vonalas rajzolata: és egy közönséges tyúktojás jelképteremtő, üzeneteket hordozó kozmosszá tágulhat. Ehhez nem kell semmi más, csak a képírók képzelete és tüneményesen magabiz­tos keze. A múzeum recepciós pultján a fonott kosarakból kipúposodik az ünnepi kínálat; héjuk alapszíne most általában szerelem-piros - vonalas, raj­zos díszekbe öltözve kelletik magukat -, de a melegbarnákból a kékekig, a fe­ketén ragyogóktól a finoman áttört, csipkeszerűen lyuggatott fehérekig rendkívüli a választék. Ezek a valóban míves, a népművész leleményét dicsé­rő tojások 500-1000 forintba kerülnek, munkaigényességük fokától és a min­tázat elkészítésének technikájától is függően. De ez a húsvéti kínálat csak szerény kóstoló az itt sorakozó számtalan rit­kasághoz képest. A tárlók kincseit cso­dálkozó gyerekszemek fürkészik - újabb és újabb gyerekcsoportok népe­sítik be a termet. A kis múzeumban, az intézmény létrehozását kezdeménye­ző és a gyűjteményét felajánló Nienhaus Rózsa kalauzol. Az ukrajnai hucul tojások szépségén tűnődünk el először - geometrikus, négyzetrácsos - formákon, melyeket mozaikszerűen szerveznek egységessé az élénk vörö­sek, sárgák. Viaszlevonatos technika, mondja Nienhaus Rózsa, ahány szín van rajtuk, annyiszor kell a tojásokat megfürdetni - végül leveszik róluk a viaszt. Majd törökkoppányi, tolnai kar- coltakon időzik a szemünk, hogy egy leheletvékonyán héjba vésett pitypan­gon meg is akadjon: „...akár el is fúj­hatnánk” - mosolyodik el kalauzom. A leghagyományosabb díszítések azonban egyszerűbbek, elvontabbak, a termékenység és az élet körforgásá­nak letisztultabb jelképeivel. Kultikus és szakrális küldetésük és kialakulá­suk szerint is mélyen gyökereznek a múltban. Európában a szakrális ke­resztyén jelentéskörhöz való kapcsoló­dásukról a gyakori keresztosztásos fe­lület vagy a kereszt ábrázolása árulko­dik. A tolnaiak közt szépia-barna ala­pon látni baglyot, menyétet, nyulat, békát: elég világos az üzenet, ha a le­génynek békával rajzoltat nyomnak a kezébe locsolkodáskor... Ez a kis kol­lekció is sejteti, hogy az ábrázolásmód szabadon alakítható, a képzeletnek egyre kevésbé szabnak határt konven­ciók. Ezért is írhatja Nienhaus Rózsa Himnuszunk kottája egy strucctojás héjába „írva I'll muzeu mi aján­lójában hogy „egyre több a művészi ihletésű, a tojás hímző tehetségét, egyéniségét kifejező díszített tojás.” Egy budapesti férfiember történel­mi hőseinket rajzolta a héjra grafiku­san, Gencsapátiban és egyre több he­lyen politúrozzák is a tojást, hogy a színeket-kontúrokat a karcolásnál ki­emeljék. Ez a piacra is kacsintó, kicsit magakellető módi az Erdélyben ké­szült - gyimesi, dévai - tojásokról hi­ányzik. Drapposan matt felületükön a zártabb, feszesebb levél- és virágmotí­vumok őszintébbek is. Már eddig el­vei festettet és géppel fúrtat is, melyet csipkeszerű- lyugga- tott ki az alkotó­ja. Nem szól- a patkol- tak - fű- zöttek, szögeitek - kategóriájá­ról! A kiállított mintegy 2000 da­rabos kollekció nem csekély hányada 19 országból ver­buválódott. Van itt kínai lakktojás, homokkő-tojás Afrikából, színeivel nyűgöző batikolt szorb, régi német írással hesseni. A nemes kőből készül­tek közt a Bajkál-tó mellől származó csaroit mintha a lila akác színeit rejte­né, az Utolsó vacsorát ábrázoló Betle­hemben született, a magyar Himnusz kottáját térbe író alakzat - strucctojás- ba álmodva - németországi csellista hölgy munkája.- A múzeum a millennium évében nyílott - mondja Nienhaus Rózsa -, és nagy örömünk, hogy ennek a kis mú­zeumnak a látogatottsága példátlan gyorsasággal növekszik! A művészi ér­Csonti Melinda a Vajdaságból érkezett Zengővárkonyba varázsolódhattunk a vonalak-formák hajszálpontos rendjétől, csodálva ab­ban az asszonyok kezét vezérlő szel­lem működését is, de ezután követ­keztek még a fehér „hercegnők”! Vilá­gító mészhéjuk növényi magokkal ki­rakva - virágszirmot, levelet mintázva, gyöngysorként ragyogva. Emitt a ló­szőr finom hálóját nehéz férfikéz fon­ta a héjra, de láthattam gombostű fejé­tékű kézműves áruk ma még nehezeb­ben elérhetők, de nő irántuk a keres­let, és az a reményünk, hogy a matri­cás, vásári tojások helyét is átveszik. Sokhelyütt mára önálló mesterséggé vált a tojásdíszítés, és itt, Zengővár- konyban sem hiányzik az utánpótlás, ahol olyan sok segítséget kaptam ál­mom, a múzeum létrehozásában. BÓKA RÓBERT A nyúlmese, a tojás és bűnbánat vérszíne A húsvéti tojás keresztény szimbó­lumként is másfél ezer évvel koráb­bi, mint a nyuszitörténet magyaror­szági elterjedése. A nyúl és a festett tojás együtt és külön-külön is ősi jel­kép Eurázsiában. Százéves legenda, hogy egy német szö­veg félrefordítása, betűelhagyása alap­ján került be a magyar hagyományokba az a kisgyerekeknek kitalált mese: a nyuszi hozza a festett húsvéti tojásokat. Mert hát a nyúl és a gyöngytyúk német neve nagyon hasonlít: Hase (Haselhuhn), illetve Hasel. Ezt a téve­dést nem lehet biztosan kizárni, de alig­hanem csak annyi igaz a legendából, hogy a tojást hozó, illetve a tojást tojó nyuszi húsvétra aktualizált alakja német földről jutott el hozzánk a XIX. század­ban. Csakhogy a festett tojás viszont ön­magában sokkal ősibb, kelet-európai, közép-ázsiai néphagyomány és termé­kenységjelkép a Kárpát-medencében is. A nyúl pedig egyike volt az ősrégi ger­mán állati termékenység-szimbólumok­nak. Régebben más állatok is hozták a húsvéti - tavaszünnepi - tojást a germá­nok hiedelemvilágában: a kakukk, a da­ru, fajdkakas, sőt a róka is. Az elképzelés, hogy a nyúl tojást toj­hat, nem is olyan kivételes zoológiái té­vedés. Claudius Aelianus római termé­szettudós (I-II. század) az írta, hogy a kannyúl is kisnyulakat hoz a világra. Va­lószínűleg ez a tévedés abból fakad, hogy a nyúl nagyon szapora fajta. Ezért is lett a termékenység szimbóluma Eu­rópában. Ám a nyúl más szerepet is ka­pott a különböző népek mitológiájá­ban, sőt a vallási jelképekben. Az ókori görögöknél a nyúl Aphrodité, a szere­lemistennő kísérője, és ez a funkció egy­értelműen kapcsolható a termékenység­hez. A középkori keresztény egyházmű­vészetben viszont a bűnbánat szimbólu­ma a nyúl, de olykor másnak a jelképe­ként is felhasználták. Például a német- országi paderborni dóm kerengőjében egy ablakban háromfülű nyúl látható. Művészettörténészek szerint ez a fura nyuszi a Szentháromságot jelképezi". A buddhista mondavilágban a Nyúl az önzetlenség megtestesítője. A kínai asztrológiába azzal a mesés indoklással került a 12 állatövi jegy közé, hogy ön­|PPja, hogy Worms n mellett egy 4 1320 évre datált/^ Isírban festett ‘mi 'díszítésű lo-jÉ-i jást találtak aMSm régészek. m J| visszave­zethető húsvét-, ként beleugrott egy fazékba, amelyben az éhes Buddha ételnek megfőzte. Egy másik j és még ősibb kínai vallás, a taoizmus tanítása szerint a Nyúl fenn ül a Holdban, ott zúzza-dörzsöli szét mancsa­ival kis mozsarában a‘ halha­tatlanság füvét. A kínai nyúl és a húsvéti tojás között épp a halhatat­lanság fogalma teremt össze­függést. A húsvéti tojás ugyanis nagyon szoros kap­csolatban van a keresztény- jtty ,j ség legnagyobb ünnepével - különösen az ortodox görö- göknél -, mert az egyházi szimbolika szerint a tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A húsvéti tojás egyházi áldásban való része­sítéséről már a IV. századból IjJ van adat, az áldás hivatalos- sá emeléséről pedig a XII. századból. A hagyományoknak leginkább megfelelő - hagymalével festett - húsvéti tojás színe is utalás. A szentségeket a szivárvány hét színével szokták jelképezni. A bűn­bánat színjelképe a vörös (piros), a vér színe. A még korábbi germán hagyomá­nyokat bizonyít­többrétegű. Ezért is maradt fenn máig élőként, népszerűként a pogány termé­kenység-va­rázslásra Magyarország területén népvándorlás kori és főleg avar sírokban leltek tojást, sőt díszített tojáshéjat is. A tojásfestés húsvéti népszokása tehát nagyon ősi és hétfői locsolkodással egyetemben,: amelyben a lányokat tiszta hideg vízzel(!) megöntöző legények díja éppen a hímes piros tojás. dunai imre Törékeny varázslat Látogatók sokasága a zengővárkonyiJAíves Tojás Múzeumban

Next

/
Thumbnails
Contents