Tolnai Népújság, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-15 / 39. szám

!■■■ 2003. Február 15., Szombat iJé Mir „Másnap János látta Jézust, amint jön fe­lé, és így szólt: íme az isten báránya, aki hordozza a világ bűnét!" Jn. 1,29-30. „íme az Isten báránya, aki hordozza a világ bű­neit!” Isten Jézus Krisztust értünk áldozta. Erre az áldozatra mutat rá most igénkben Kereszte­lő János. Az áldozathoz az emberiség történetében sokféle elképzelés, kép tartozott. Áldozatok kü­lönböző fajtái és hosszú sora mutatja ipilyen fontos szerepet töltött be az áldozat és tölt be ma is. Régen bakok és bikák vére volt az, ami­vel az ember próbálta kiengesztelni az Istene­ket annak érdekében, hogy jó legyen a termés, kedvező időjárás jöjjön, elkerülje az embert be­tegség, halálos veszedelem, hogy végső soron boldog életet élhessen. Ma áldozataink formája megváltozott, de célja ugyanaz, boldog életet biztosítani magunknak, szeretteinknek. Kitartó munkával, leleménnyel, megfeszített erővel sok-sok lemondással igyekszik az ember áldo­zatok során keresztül elérni a vágyott célt. Még­is mennyi bizonytalanság és kétség vesz körül bennünket, hányszor ingunk meg és vesznek rajtunk erőt kétségeink. Isten arra teremtette az embert, hogy vele egységben élhesse meg a boldogságot, amit a Paradicsomból való kiűze­tése után elveszített. A bűn megfosztja az em­bert az igazi öröm érzésétől az élet minden te­rületén, minden összefüggésben. A kiszolgálta­tottságot megtapasztalva érzi és éli át nap, mint nap, hogy olyan erők határozzák meg életét, amiket nem tud befolyásolni, amik fölött nincs hatalma. Ez az általános tapasztalat szüli a jö­vőtől való félelmet és bizonytalanít el bennün­ket is. Életünk előrehaladtával pedig egyre job­ban nő az elmúlástól való félelem, a halál kér- lelhetetlensége fölött érzett kétségbeesés. Isteni rend helyett a káosz világában élünk, zűrzavar látható a világ minden szintjén. Hosszan lehet­ne sorolni a példákat háborús viszályokról, et­nikai alapon történő megkülönböztetésről, vagy a katasztrofális méretű környezetszeny- nyezésről. Szerette volna az ember mindig azt hinni, hogy mindent képes irányítani, kezében tartam, amit csak kell. Igyekezett minden erő­vel leküzdeni ezt a bizonytalan létállapotot. Ba­kok és bikák vérével, emberek feláldozásával. És mi magunk is különböző módon próbáljuk áldozatainkkal megteremteni a biztonságot, rendet, boldogságot. Az egyik ember minden erejét megfeszítve tehetségét, tudását latba vet­ve harcol érte. Mások egész egyszerűen nem vesznek tudomást a kihívásokról, mondván, amiről nem beszélünk az nem is létezik. Nem is akar az ilyen ember választ adni élete alapve­tő kérdéseire, mert csak vegetál. Megint mások pedig egész egyszerűen elmenekülnek ezen ki­hívások elől és az életet valamiféle állandó ká­bulatban élik át. A kábulat állapotát elérni és fönntartani pedig látjuk jól mi mindennel lehet. Kezdve az alkoholtól, kábítószereken keresztül a munkán át egészen a legvadabb elképzelések' és téveszmék foglyaként. A páskabárány a szabadulás jelképe. Izrael népe kiszabadult a hosszú egyiptomi fogság­ból. A bárány vére az ajtófélfán jel volt Isten an­gyala számára, hogy ott Izrael fiai laknak és jel volt a zsidóság számára is, ami emlékezteti őket a mai napig keserves rabságukból való szabadulásukra, hogy Isten hozta ki őket a szolgaság házából. Jézus Krisztus keresztjének előképe a páskabárány, a rabságból való szaba­dulás. Isten Fiában ajándékozta nekünk azt a szabadulást, amiért minden ember küzd, ami­ért mindenki szinte mindent latba vetve harcol egész életében. Jézus kivezetett minket létünk szédítő mélységéből, abból a szakadékból, amiből az égnek csak picike darabját láthatjuk. Visszavezetett bennünket életünk eredeti céljá­hoz és értelméhez, hogy Istennel legyünk és boldogok legyünk. Megszabadított bennünket Jézus Krisztus abból az állapotból, ami gúzsba kötött, ami el­rabolta az igazi élet igazi boldogságát. Megsza­badította vére által a beteget a betegségéből, a bűnöst bűnéből, a kirekesztettet és lenézetett az elszigeteltségből. Ő hordozza ezt a világot és benne mindnyájunkat. Szeretetével fölszabadít bennünket, kiragad az ördögi körből és vissza­vezet oda, ahol újra békességet találhatunk, Is­tenhez. Újra értelmet ad életünknek és a halál végső kérdésében sem hagy egyedül, ott ahol már mindenki^ egyedül marad, ahol eldől lé­tünk értelme, Ő ott vállal fel bennünket, ott ra­gad ki bennünket a halál és az elmúlás hatal­mából. Aki ezt az állapotot érzi az biztos kapaszko­dót talál kezének és biztos talajt lábának. Aki ezt megtapasztalta az tud felelősségteljesen él­ni szabadon Istennel és emberekkel közösség­ben. Erről az örömhírről mindenkinek tudnia kell, ezért muszáj Isten örök igéjét hirdetni és ezért tette mindnyájunk számára ezt feladattá Jézus Krisztus. ________ BEKE MÁTYÁS EVANGÉLIKUS LELKÉSZ, GYÖNK ME GYEI TÜKÖR Mise, rendőri biztosítással „...kérjük a püspök urat, Isten nevében bírálja el a válságállapotot” Kurd A kurdi katolikus templom mellett álló plébániáról szerdán este nem szűrődött ki fény, csikorgó a hi­deg, a spaletták le vannak eresztve. Csedő István kántort keresem. Középkorú asszony nyit ajtót, mint megtudom, a felesége. A kántor szikár, őszes hajú férfi, ahogyan korábban leírták, beszédében, gesztusaiban a székely ízt nehéz nem észrevenni. A házaspár még a Ceausescu-éra végén települt át Erdélyből, Csedő István Sepsiszentgyörgyön, ko­rábban pedig Csíksomlyón volt kántor. Tíz éve a döbröközi, kurdi, gyulaji gyülekezet kántora, a kö­zelmúltig, amikor Várady János plébános felmon­dott neki, majd a pécsi püspök kitiltotta a három fa­lu templomából is. A hívek nagy része viszont ra­gaszkodik hozzá, a plébánossal azonban nincse­nek megelégedve. A felmondás annyira felkavarta a kedélyeket, hogy a főtisztelendő február 2-án dél­előtt rendőri kísérettel jelent meg az istentisztelete­ken. Csedő István nem akar beszélni. Nagyon megvi­selték a történtek, a felesége egyébként is mindent tud - mondja, és kimegy a fűtött szobából. „...nem Fradi-meccsre jön”- Hangoskodás, igaz, volt, de eszünk ágában sem volt a plébánost bántani - mondja egy idős kurdi hívő. - Milyen szégyen rendőrkordon mellett be­menni a templomba? Kovács Vilmos, az egyházi testület tagja így idé­zi fel a történteket: - Itt, Kurdon tizenketten úgy foglaltunk állást, hogy a kántor úr nekünk tovább­ra is kell. Január 25-én a plébános úr jött a misét tartani, negyven-ötven fő várta a templombejárat­nál. Kérték: tessék elmondani, mi a problémája a kántor úrral, mire azt mondta, majd a templomban megbeszéljük. A hívek azt mondták: nem, itt köve­teljük, mondja meg. Azt válaszolta, akinek nem tet­szik, menjen el. A plébános úr el is indult a lépcső felé, hogy beül az autóba. Én utána mentem, hogy milyen pásztor az, aki elhagyja a nyájat, és megkér­tem, tartsa meg a misét. Visszafordult, megtartotta a misét prédikáció nélkül. Következő vasárnap úgy voltunk, hogy csak kitartunk. Közben meghallot­tuk, hogy szerződtetett egy új kántort. Akkor már rendőri kísérettel jött. Nem ijedtünk meg, mondtuk a plébánosnak, hogy nem az Üllői úti Fradi-meccs­re jön, hogy rendőrök kellenek. Az új kántor is ve­le volt, mi megkértük, hogy ne tessék orgonáim, menjen le, van nekünk kántorunk. Döbröközön szintén nem engedték fel az új kántort, és ott már a plébános úr nem is tartott misét.- Tettlegességre utaló szavak se hangzottak el, nem volt oka rendőrt hívni - folytatja Kovács Vil­mos. - A mise előtt csürhének nevezte az embere­ket, és ez mindenkinek nagyon fájt.- Nem akarta bántani senki a papot - mondja a döbröközi Gyenei Gyuláné -, mi megmondtuk, hogy ne hozzon új kántort, van kántorunk. Odaáll- tunk a kórushoz, hogy nem engedjük fel az új kán­tort. Odajött a pap: hogyan gondolják, behívjam a rendőröket? Szomorú kitiltás Várady János két és fél éve került ide - mondja az előzményekről a kurdi elöljáró. - Neki szálka volt, hogy Csedő István a korábbi plébánosnak is kánto­ra volt. Állandó betartások mentek. Most hibásnak találtak egy 1994-es munkaszer­ződést, emiatt mondtak fel. Rendkívül megalázó volt, amikor előfordult, hogy három hónapig nem kapott fizetést. A kántor úr nem lázított - mondja nyomatékosan. Csedő István felesége harag nélkül mondja: Várady főtisztelendő „lerománozta” a férjét. - Tisz­ta magyarok vagyunk, de azt sem szégyellnénk, ha félig románok, vagy cigányok lennénk. De magya­rok vagyunk. Az én őseim Mohács környékéről származnak. Az események után felháborodott hívek levelet írtak Mayer Mihály püspöknek, amelyben Csedő István védelmére kelnek, és Várady plébánosról le­sújtó véleményt fogalmaznak meg. A levélben szemére vetik egyebek közt, hogy szerintük a pap túl anyagias, sokszor késik a misé­ről, temetésről, a hitoktatáson a gyermekek durva bánásmódban részesülnek, és tankönyvvel sincse­nek ellátva. A kántor mellett kiálló hívek szerint a megoldás az lenne, ha Várady „elásná a harci bárdot”, vagy elhagyná az egyházközséget s arra kérik a pécsi püspököt, hogy „Isten nevében bírálja el a válságál­lapotot”. Csedő István templomokból való kitiltását sokan rendkívül igazságtalanak tartják. Levelet írt a püspökhöz a rendőrkísérettel zajlott mise után az egyébként református Szabó József, volt döbröközi polgármester és téesz-elnök is. Keressék a plébánost Várady János kétszeri megkeresésünkre is elzárkó­zott, Mayer Mihály püspököt külföldi útja miatt nem tudtuk megkérdezni. Nem nyilatkozott a döbröközi hitoktató sem. A döbröközi iskola igaz­gatója, Foki Mária elmondja: - Egy szülő keresett meg, hogy első osztályos kislányát az oktató hittan­órán fejbe ütötte. Ezt leírtam a plébános úrnak, de a hitoktatóval is megbeszéltem. Leírtam azt is, hogy, amikor a plébánián tartják a órákat, nincs megoldva a gyerekek kísérete. A plébános úr azt válaszolta, hogy a gyerekek kíséretéről gondoskod­ni fog, és, ha a szülőknek valamilyen problémájuk van, ne engem keressenek, hanem őt. Még az orgona is másképp szól Kurdon megosztja a híveket a kántor eltávolítása. A testületben Kovács Vilmos szerint kilencen a kán­tor, négyen inkább a pap mellett vannak. És, mint Lankó Ferenc szavaiból kiderül, vannak, akik sze­retnének kimaradni a dolgokból. - Ez már nem a valláshoz tartozik - mondja a fiatalabbak közé tar­tozó gyülekezeti tag. - Áki elmegy templomba, azért megy, hogy tiszta lélekkel ott legyen, és nem azért, hogy előtte köpködje a plébánost, vagy a kántort. Nem tartozik a valláshoz, hogy rendőri biztosítás kell a plébánosnak, mert annyira fél ki­jönni. A kérdésre, volt-e oka félni, azt válaszolja: sze­rinte igen. Úgy hallotta, hogy Döbröközön öreg né­nik az orgona mellől lehúzták az új kántort. A pap­nak felrótt dolgokról úgy véli: - Tudomásul kell venni, hogy négy falunak van egy plébánosa. Ha ő elmenne valami okból, Dombóvárról jönne egy plé­bános néha temetni, vagy misézni. Ha késik tíz per­cet, negyedórát, nem tehet róla. Lankó Ferenc nem hallott arról, hogy Kurdon durván bántak volna a hittanos gyerekekkel. - Édesanyám gondnok az is­kolában, öcsém hittanra jár, ilyen nem fordult elő, ez biztos. Felesleges vádaskodni, kettejüknek kelle­ne leülni, megbeszélni a dolgokat. Hozzáteszi: a kántor jó barátságot tart mindenkivel, velük is, egyik sem egy gonosz ember. Talán nem szimpati­kusak egymásnak. Gyenei Gyuláné viszont azt mondja: többen van­nak, akik Várady Jánosnak nem fizetnek egyházi adót. - Azért megyünk templomba, hogy feltöltőd­jünk lelkileg. Mi hiszünk Istenben, s most azt kell megérni, hogy elzavar minket a templomból?- Halálos vétek a kántorunkat elküldeni - mond­ja megenyhültebb hangon. - Annyira szeretjük, mintha családtag lenne. Higgye el, ha elment sza­badságra Erdélybe, már az orgona sem úgy szólt, mint nála. tóth ferenc Püspöki levél „Mély megdöbbenéssel értesültem arról a botrány­ról, amelyet a volt kántor, Csedő István és a vele szövetkező hívek okoztak Döbröközön és előtte már Kurdon 2003-02-02-án. A volt kántor ezzel a cselekedetével most már teljesen megosztotta a hí­veket. (...) E levéllel a hívek tudomására hozom, hogy püspöki felelősségemből fakadóan kénytelen vagyok a volt kántort, Csedő Istvánt Döbrököz és a hozzá kapcsolt plébániák katolikus templomaiból kitiltanom. Nagyon szomorúan hozom e döntése­met, amely számára hátrányos, de a híveket meg­osztani és lázításba tevékenyen közreműködni, te­lepülési szinteken és még a templomon belül is több, mint bocsánatos bűn.” A fellendülés várat magára A keresetek nőttek, a foglalkoztatás, lakásépítés, feldolgozóipar csökkent A KSH 2002. első háromnegyed évéről készült jelentése szerint 19 százalék­kal nőttek Tolna megyében a kerese­tek, a reálkereset pedig 12,9 százalék­kal haladta meg az egy évvel korábbit. A legjobban fizető ágazat a villamosen­ergia-, gáz-, gőz és vízellátás volt, ame­lyet a pénzügyi szféra, majd a közigaz­gatás követ. A foglalkoztatottak száma ugyanakkor 3,4 százalékkal csökkent, ezen belül a fizikai dolgozók száma 6 százalékkal kevesebb, míg a szellemi foglalkozásúaké egy százalékkal több lett. Az országos tendenciákhoz hason­lóan számottevően nőtt a vállalkozá­sok száma, amely ------------------­sz eptember végén a megyében meghaladta a 18 ezret. Ezek két­harmada egyéni vállal­kozás volt, s zömében a kereskedelem és ja­vítás, az ingatlanügy­letek, bérbeadás terü­letén működött. Bár kissé rosszab­bak, de nem mutatnak jelentős eltérést az országos átlagtól a népmozgalmi adatok. 2002. első kilenc hónapjában valamelyest csökkent a halálozások száma, nőtt a házasodási kedv, és nagyjából ugyanannyi gyermek szüle­tett, mint egy évvel korábban. A népes­ségcsökkenés mértéke ugyan lelassult, de még így is meghaladta az országo­sat. Jelentős a visszaesés a lakásépítések terén: a 9 hónap alatt 22 százalékkal csökkent a kiadott építési engedélyek, és 37 százalékkal a használatba vett la­kások száma, miközben mindkettő or­szágosan jelentősen nőtt. Szeptember végéig mindössze 144 új lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt, ezen belül a megyeszékhelyen csak 7(!) új lakást építettek. Mindez arra utal, hogy AZ IPARI TERMELES ES EXPORT A9AZATI MEGOSZLÁSA % _____________(2002. JAN.-SZEPT.)______________ termelés export villamosenergia 58,3­élelmiszer, ital, dohánygyártás 10,8 9,0 textilipar, cipőgyártás 14,0 45,1 fómalapanyag, fémfeldolgozás 4,4 8,5 gépipar 10,4 35 nincs olyan dinamikus térség Tolná­ban, ahol viszonylag tehetős családok hosszú távra rendezkednének be. Szá­mottevően bővült ugyanakkor az épí­tőipari termelés: a megyé­ben az ágazat termelési értéke mintegy 11,7 milli­árd forint volt, ami 13%- os növekedést jelentett, a termelés háromnegyedét azonban szerkezetkész épületek tették ki. A megye gazdaságáról a jelentésből kiderül: az ipari termelés ugyan 3,2 10 EZER LAKOSRA JUTÓ ÉPÍTETT LAKÁS (2002. jan.-szept.) n 12 14 9 12 i 14 I 1 1 1 Baranya Somogy Tolna Dét-Dunántút Országosan AZ ALKALMAZÁSBAN ÁLLOK EGY FORE JUTÓ ÁTLAGKERESETE (2002. jan.-szept.) A 101 513 115 200 százalékkal bő­vült, a növeke­dés azonban ki­zárólag a bel­földre értékesítő energiaiparnak köszönhető. A feldolgozóipar a termelésben, ér­tékesítésben egyaránt vissza­esett, a legdrasz- tikusabb az élel­miszeripar (- 6,6%), a textil­ipar (- 4,2%) és a korábban hú­zóágazatnak számító gépipar (- 5,8%) terén. Az MTA Regionális Kutatások Köz­pontjának főigazgatója, Horváth Gyula éppen a feldolgozóipar visszaesésére hívta fel a figyelmet, miután egy régió sorsa, nagyrészt a feldolgozóipar telje­sítményén és exportján múlik. A fejlet­tebb dunántúli régiókban - Fejér, Vas, Győr-Sopron - a gépipari export aránya 80-85 százalék, míg Tolnában például a gépipar az iparon belül tíz százalék­kal részesül, s az export pedig ennek egyharmada. Az ágazat helyzete szo­ros összefüggést mutat a keresetekkel és a csökkenő foglalkoztatással. Bár a Tolna megyei átlagkereset meghaladja a régió másik két megyéét, elmarad az országostól, az energiaipar (266 ezer forint) nélkül pedig még jelentősebb lenne az eltérés. A vállalkozások szá­mának növekedése a jelek szerint nincs hatással a foglalkoztatásra és a jövedelmekre. A kereseti arányokkal kapcsolatban Horváth Gyula utalt arra: Nyugat-Európában nem a pénzügyi szektorban a legmagasabb az átlagke­reset, hanem a fejlett technológiájú ipar a húzó, jövedelemtermelő ágazat. Magyarországon, bár a kettő között a rés csökken, még mindig nagy a távol­ság. A kutató szerint a paksi atomerőmű szervező szerepet játszhatna egy ipari körzet kialakításában. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a technológiai át­alakulások az erőműnél idővel lét­számcsökkentést eredményeznek. A jól képzett műszaki értelmiség alkal­mas lenne arra, hogy más ipari tevé­kenységek meghonosítását kezdemé­nyezze, erre Európában sok példa van. Néhány éve voltak kísérletek arra, ho­gyan lehetne az erőművet egy ipari körzetet generáló szervezetté tenni. Ha Paks erősebb szálakkal kapcsolódna Tolna megyéhez, kedvező hatást gya­korolhatna a régió ipari szerkezetére. TÓTH FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents