Tolnai Népújság, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-20 / 16. szám

JIM 2003. Január 20., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDÁL Mondom A Magamét __STEINBACH ZSOLT Sz ezon van Talá n még Napóleonnak lehettek olyan kézrászorításos gyomorpa- naszai, mint amilyenek nekem voltak a tegnap kom délelőtti ébre­désemkor, négy és fél órai alvás után. Tekintettel a jellegzetes kóris­mére, nem volt más lehetőség, mint körültekintően a spájz felé ven­ni az irányt. Közismert ugyanis, hogy ezeknek a tüneteknek a keze­lésére a kamra hűvös linóleumára helyezett üveges, még inkább do­bozos sörök nyújtják a legmegfelelőbb megoldást. (A történészek legújabb kutatási eredményei is azt a korábbi feltételezést erősítik, mely szerint a waterloo-i bukta részben annak tudható be, hogy a nagy hadvezér közelében nem állt rendelkezésre megfelelő hőmér­sékletű padlózattal rendelkező spájz.) És miután az első gyógysör már kezdte kifejteni hatását, ebben a nagyszülők jóvoltából gyermekmentes kora délelőttön az a furcsa gondolatom támadt, hogy Nils Holgerson helyett most inkább vide­óznék. Ráadásul nem is Big Évi legemlékezetesebb örömsikolyaiból összeállított válogatást teszem be, hanem gyönyörű, évtizedes törté­néseket megörökítő képsorok jóvoltából fogok emlékeket idézni, mintegy újraátéléssel. És peregtek a képsorok, ürültek a sörösdobozok, és bizony, azok­ban az emelkedett pillanatokban nem tudtam megállni, hogy ne könnyezzem meg tíz évvel ezelőtti önmagunkat, a számomra leg­gyönyörűbb fiatalasszonyt, aki akkor még csak az első kölkecskén- ket hordozta a szíve alatt, és engem, aki akkor még nem hitte volna magáról, hogy tíz év múlva felpüffedt arccal, kopaszdadon, karikás szemekkel fog nosztalgiázni a tíz évvel azelőtti házasságkötési cere­mónia történésein, és azt sem, hogy egy évtized alatt ennyire meg­öregszenek a barátok, talán csak a Müller Józsin és a Jaksi bácsin nem fog az idő. A varázs persze egyszer úgyis megtörik, mert előbb- utóbb például mindig muszáj nekiállni halászlét főzni, és arra is számítani lehet, hogy a számomra még mindig a leggyönyörűbb (fiatal) asszony által finoman bár, de szóvá lesz téve a délelőtti idő­ponthoz képest szokatlanul jelentős sörfogyasztás. Pedig neki is tudomásul kellene vennie, hogy nincs mese: itt a bá­li szezon. Termálfürdőt építenek A hasznosítás módszereit tanulmányozzák Boly A bólyi képviselő-testület sze­retné felgyorsítani az idén a városszélen megtalált termál­víz hasznosításának projekt­jét. A cél az, hogy mielőbb fűteni le­hessen a város közintézményeit a határban fúrt és 84 Celsius fo­kos melegvizet adó kút segítségé­vel, sőt az is szóba jött, hogy a víz még ivóvízként is hasznosít­ható lenne, hiszen kiváló össze­tétele erre is lehetőséget nyújt. A képviselők érthető módon a lehe­tő leggazdaságosabb megoldást szeretnék megtalálni e beruhá­záshoz. Hárs József polgármester elmondta, ezért utaztak tavaly Németországba, hogy az ottani hasznosítás módszereit és költ­ségvonzatait tanulmányozzák, s ezért mennek a jövő héten, illet­ve február elején olyan hazai és külhoni településekre, melyeken már a hévízhasznosítás megkez­dődött. így az első állomás Veres- egyháza lesz, majd azután a szlo­vákiai Galánta következik. Utób­bi izlandi szakemberek közre­működésével épített ki a község­ben fűtőrendszert. ■ Előző kérdésünk: Egyetért-e azzal, hogy az egy életen tartó tanulás a siker feltéte­le? Szavazóink 70%-a igen­nel voksolt, csupán 30%-a kételkedik. MAI KÉRDÉSÜNK: Ön bezáratná-e a Terror házát? Szavazhat az interneten: www.tolnalnepuisag.hu , és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Átlépte, átélte a századot Százéves Bözsi néni, aki mindig mosolyog Pincehely Tüneményes öregasszony, mondja ismerő­söm, amikor Pincehely főutcáján, a régi pa­rasztház előtt összevárjuk a köszöntésre ér­kezőket. A házban lánya, unokája fogad. Bözsi néni a hátsó szobában fehér asztal­nál ül, hétköznapi ünneplőben fogadja a vendégeket. Kezét szemérmesen kulcsolja, ahogy talán lánykorában volt szokás, ami esetében a tízes éveket jelenti, körülbelül azt az időt, amikor javában dúlt az első há­ború, és Ferenc József magyar király eltávo­zott az élők sorából. A falu nevében Patonai Iván polgármester köszönti, a falutévé rögzí­ti az eseményt. Bözsi néni, azaz özvegy Tóth Ferencné, Piszker Erzsébet kissé pironkodva, de látha­tóan jóleső érzéssel fogadja a csokrokat. So­hasem gondolt arra, mondja, hogy ilyen kort megér. Hatan voltak testvérek, s csak egyik bátyja ért el hasonlóan szép kort, ki- lencvenhét évesen ment el. A sok hányatta­tást említi, amiben ez a száz év részeltette, háborúk, özvegység. Azt már leánya teszi hozzá, hogy a rosszat is derűvel viselte. Mindig mosolygott. Erre Bözsi néni el is mo- solyodik.- Amikor az utcán szembe jött valaki, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyog­jak. Sokszor el­fordítottam a fe­jem, de akkor is mosolyognom kellett. Édesapja vál­tókezelőként dolgozott, őrhá­zat épített a sí­nek mellett, emellett földje is volt. A gyere­kek is kivették a munkából a ré­szüket. A fiatal lány élete hét közben munká­val telt, de a va­sárnap mindig megvolt: dél­előtt templom­ba mentek, este Piszker Erzsébet 1920-ban bálba. Férjét is itt ismerte meg. 1921-ben házasodtak össze, három gyermekük született, de egyet még újszülöttként elveszítettek. A férj a második világháború alatt frontszolgálat után gyó­gyíthatatlan betegségben halt meg. Bözsi néni napszámot, részesaratást, házi munkát vállalt, hogy gyermekeit nevelni tudja. A té­Bözsi néni 2003-ban eszben is dolgozott, sajnos nem eleget, nyugdíjra még ma sem jogosult. Nemrég még sokat olvasott, s most is nagyon szeret beszélgetni, ha nincs társ, megszámolja, egy óra alatt hány autó megy el a főutcán. Szombati születésnapján hozzátartozói, húszán kívántak neki hosszú életet. t. f. Sok mázsa halat emeltek partra Gazdag zsákmány a horgászoknak Szombaton a település legtöbb tagot számláló civil szerveze­te, a Városi Horgászegyesület a művelődési házban tartotta közgyűlését. Dombóvár A Tusnovits Jenő által irányított elnökség elsőként az elmúlt évet értékelte. A vezetők beszámo­lóikban kiemelték, hogy az egyesülethez tartozó ötszáz­hetven felnőtt, hetven fiatal és százötven gyermek 2002-ben összesen 15700 kilogramm halat fogott ki az 53 hektáros területen fekvő Tüskei-tóból. A helyi és környékbeli pecá- sokon kívül népszerű volt a gazdag zsákmányt kínáló víz a hazai, valamint a külföldi vendégek körében is, amit az jelez, hogy közülük mintegy ezren keresték fel a csodálatos természeti környezetben fek­vő „horgászparadicsomot”. Tavaly 14300 kilogramm pon­tyot, 3045 kilogramm kárászt, 886 kilogramm amurt és 415 kilogramm süllőt telepítettek. A 11,3 millió forintból gazdál­kodó szervezet a Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium pályázatán 2003. nuár elsejétől 15 esztendőre el­nyerte az attalai ároktól a regölyi hídig a Kapos-folyó vízhasznosí­tási jogát. A közgyűlésen résztvevők az engedélyek 11%-os áremeléséről határoztak. Az egyesület több versenyt is rendez, melyek közül a legnagyobb népszerűségnek a civil szervezet egykori elnökéről - Várnai Gyuláról - elnevezett ként a vizek partjának csinosítá­sára szervezett környezetvédelmi akciók legaktívabb résztvevőit ju­talmazták és emléktárgyat vehe­tett át Döme Imre is, aki más tele­pülésre való költözése miatt ezút­tal mondott le az elnökhelyettesi tisztségéről. Helyére az eddigi tó­Az elnökhelyettesi tisztségről leköszönő Döme Imrét az egyesület elnöke, Tusnovits Je­nő emléktárggyal jutalmazta ja­megmérettetés örvend. Az igen­csak elszaporodott törpeharcsa­állomány gyérítését varsák és más csap­dák felállításával Id- vánja megoldani a vezetőség. Az ülés zárása­gazdát, ták. Mohai Attilát választot­EVES HORGASZENGEDELYEK ARA 2003-BAN: felnőtt: kedvezményezett: ifjúsági: ________ Tü skei-tó 13.800 Ft 7.650 Ft 7.150 Ft Kapos-folyó 6.000 Ft 3.750 Ft 3.250 Ft HÍREK DOMBÓVÁR. Hétfő délután a polgármesteri hivatalban ülése­zik az önkormányzat jogi és ja­vadalmazási bizottsága, ahol többek közt a helyi autóbusz­közlekedést végző Gemenc Vo­lán Rt.-vel kötendő szolgáltatási szerződésről és a Katona József utcai sporttelep további működ­tetéséről tárgyalnak. BÖLCSKE. Kétmillió forintos beruházás fejeződött be a Bölcskei Általános Iskola külső épületeiben. Felújították a burko­latot, korszerűsítették a világí­tást. A beruházást a Tolna Me­gyei Területfejlesztési Tanácstól elnyert pénzből finanszírozták. DOMBÓVÁR. A Városi Kór­házban kedd reggel fél nyolctól délután két óráig véradásra vár­ják azokat, akik segíteni szeret­nének embertársaikon. a Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismer­ték és szerették, hogy ID. BÓVÁRl FERENC 81 éves korában csendesen elhunyt. Temetése 2003. ja­nuár 21-én 13 órakor lesz a váraljai temetőben. ix) A gyászoló család Megkérdeztük Olvasóinkat Milyen autót szeretne? Van aki a sportos, fürge járgányra esküszik, van aki a masszív, családi autót részesíti előny­ben. Akadnak hívei bőven a dízeles kocsiknak, mások a benzines előnyeit sorolják. Az „ínyencek” az oldikat vadásszák, a technika megszállottái a legmodernebbektől gyengülnek el. Ón milyen autót szeretne magának? - kérdeztük az utca emberét. Szajkó József, nyugdíjas: ­Olyan autót szeretnék magam­nak, amely mindenekfelett megbízható legyen, fogyasszon nagyon-nagyon kevés üze­manyagot, és persze férjen bele kényelmesen öt személy. Az én autóm valamennyire megköze­líti ezeket a kívánalmakat, de azért nem éri el... Böröcz Zoltánné, munka- nélküli: - Ezüstszínű legyen, belül fehér prémmel. Rendel­kezzen légzsákkal, menjen gyorsan, és férjen bele csalá­dostól az ember. Szabácsy Szabolcs Szabácsy Szabolcs, rendőr: ­Családi autó legyen, mivel két gyermekes apa vagyok. Szá­momra ebből a szempontból az Opel Zafira lenne az ideális. Most egyébként Opel Astrám van. Miklós Zoltán, lakatos: - Ne­kem Lada Szamara gépkocsim van, ha tehetném, ezt eladnám és vennék helyette egy kocka lámpás Ladát. Nekem az megfe­lelne: a nyugati típusokhoz ugyanis nagyon sok pénz kelle­ne, főleg ha javításra szorulna. Német sorsok Dél-Dunántúlon Kiadta: a Dombóvári Német Kisebbségi Önkormányzat Hasznos és hiánypótló munkát jelentetett meg a napokban a Dombóváron élő dr. Szenyéri Zoltán geográfus, aki Tolna és Baranya németségének sorsát tárta fel a betelepítésektől nap­jainkig. Dombóvár A Tolna és a Baranya megyei né­metek sorsa a betelepítésektől napjainkig címmel jelentetett meg könyvet dr. Szenyéri Zoltán, a dombóvári Illyés Gyula Gimná­zium tanára. Mint érdeklődé­sünkre elmondta, nem kifejezet­ten a nagyközösségnek szánta tu­dományos munkáját, amely el­lentétben a korábban e témakör­ben megjelent publikációkkal, nem csupán részterületekkel fog­lalkozik, hanem az egész kor­szakkal. Újdonság az is, hogy egyszerre két megyét fog át, to­vábbá az, hogy lévén a szerző geográfus, a történelmi mozzana­tokkal együtt is voltaképpen föld­rajzi munkáról van szó számos térkép melléklettel. Forrásmun­kaként népszámlálási adatokat használt fel, vagy például olyan munkát, mint amilyen Fényes Elek Geográfiai szótára, amely az 1840 előtti időkről közöl adato­kat. Szenyéri Zoltán személyesen 71 településen is járt, olyan fal­vakban, amelyek adatsorai el­vesztek, s a nehéz történelmi idő­szakokat átéltek emlékezetéből, ha nem is tökéletes pontossággal, de hozzá lehetett jutni hasznosít­ható információkhoz. Dr. Szenyéri Zoltán öt évig dolgozott ezen a munkán, további tervei között szerepel a Somogy megyei németség sorsának feldolgozása, s szeretné kiterjesztené vizsgáló­dásait eddig nem kutatott terüle­tekre, mint például a két világhá­ború közötti időszak gazdasági hátterére vagy a rendszerváltás utáni korszakra, amikor a néme­tek szembe találták magukat a kárpótlás kérdésével s a növekvő számú német kisebbségi önkor­mányzatok a nemzetiségi kultú­rára ható tevékenységével. A kö­tet annak a Dombóvári Német Ki­sebbségi Önkormányzatnak a kiadásában jelent meg, mely az oktatásban, a kultúrában egy­aránt igyekszik a helyi németség értékeit megőrizni. a

Next

/
Thumbnails
Contents