Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-22 / 247. szám

Tolnai Népújság 10. OLDAL Ünnepi Magazin 2002. Október 22., kedd ___ Koszorúzások, ünnepi műsorok_______ Me gemlékezések megyeszerte október 23-án Tolna megye Megyeszerte megemlékezése­ket tartanak a köztársaság ki­kiáltása és az 1956-os forra­dalom emléknapján, október 23-án. SZEKSZÁRD Az 1956-os emléktábla koszorú­zásával kezdődik az ünnepi prog­ram a polgármesteri hivatalnál október 23-án, háromnegyed há­romkor. Közreműködik Spani- csek Attila tárogató művész. Ti­zenöt órakor kezdődik a Szek­szárdi Kamarazenekar ünnepi hangversenye a belvárosi temp­lomban. Négykor térzene lesz a Szent István téren az Alisca Brass Band előadásában. Fél öttől ün­nepi műsor következik az 1956- os emlékműnél. A Himnusz után Kocsis Imre Antal Szekszárd Me­gyei Jogú Város polgármestere mond köszöntőt. Ünnepi szó­nok: dr. Deák Gábor, a Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Me­gyei Elnökségének tagja. Az iro­dalmi műsorban az I. Béla Gim­názium és Informatikai Középis­kola tanulói közreműködnek. A koszorúzást gyertyagyújtás kö­veti, majd a Szózattal ér véget a megemlékező műsor. KÖNYVBEMUTATÓ BONYHÁDON A Völgység fővárosában az 1956- os forradalom és szabadságharc évfordulóján a katolikus temp­lomban ünnepi szentmisével kezdődik a tiszteletadás, melyet Jónás János apát-plébános celeb­rál, majd az országzászló ünne­pélyes felvonásával, és az 1956- os emlékmű megkoszorúzásával folytatódik a megemlékezés a Vörösmarty téren, ahol Krähling Dániel evangélikus esperes mond beszédet. A művelődési központban 16 órakor Szőts Zol­tán, a Völgységi Múzeum igazga­tója mutatja be Illés Lázár Disszi- dens naplóm 1957 című, napok­ban megjelent kötetét. A könyv- bemutatót ünnepi megemléke­zés követi 17 órától, melyen Potápi Árpád országgyűlési kép­viselő, Bonyhád város polgár- mestere osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel, valamint a Vö­rösmarty Színjátszó Kör mutatja be Bátrak voltak, akik mertek ... című műsorát. Az ünneplők e programok után fáklyákkal a volt városháza épületéhez vonulnak, ahol megkoszorúzzák az 1956-os emléktáblát, majd gyertyát gyúj­tanak az 56-os bonyhádi hősök sírjánál a katolikus temetőben. EMLÉKEZÉS PAKSI HŐSÖKRE A Magyar Demokrata Fórum pak­si szervezete október 23-án, 15 órakor a Fehérvári úti temetőben tartja hagyományos ünnepi meg­emlékezését. Czuczor Antal, az 1956-os forradalom paksi mártír­jának sírjánál dr. Széchenyi Atti­la, a Kereszténydemokrata Nép­párt helyi elnöke mond emlékező beszédet, majd Götzinger Károly Ne Bántsd a magyart! című ver­sét Serdültné Benke Éva mondja el. Az ünnepség a Virág utcai te­metőben, Tuba János nemzetőr parancsnok sírjánál csöndes tisz­teletadással folytatódik, majd a kopjafáknál Lenkey István refor­mátus lelkipásztor igehirdetésé­vel ér véget. KOSZORÚZÁS DOMBÓVÁRON A belvárosi római katolikus temp­lomban szerda délelőtt tíz órától szentmisével emlékeznek a Nem­zeti Ünnepre, majd az '56-os For­radalom terén dr. Bőzsöny Fe­renc, a Magyar Rádió főbemon­dója tart beszédet, azután a Kacs­karingók Társulat mutatja be mű­sorát, végül pedig az önkormány­zat, a pártok és a civil szervezetek képviselői koszorúznak. TÖREDÉKEK A HALÁLRÓL Október 23-án, szerdán délelőtt tíz órától emlékeznek a tamásiak az 1956-os forradalomra. Az ün­nepségen a Béri Balogh Ádám Gimnázium tanulói adnak zenés­irodalmi műsort Töredékek a ha­lálról címmel, majd dr. Benkő András, a város oktatási bizottsá­gának volt elnöke mond beszé­det. Az ünneplők a forradalom, illetve a tamási áldozatok emléké­re állított kopjafánál és emléktáb­lánál helyeznek el koszorúikat. TOLNA Szerdán 15 órakor kezdődik a vá­rosi megemlékezés és koszorú­zás a Hősök Terén, az 56-os em­lékműnél. Beszédet mond dr. Braun Márton országgyűlési kép­viselő, közreműködnek a Sztárai Gimnázium diákjai. BÁTASZÉK Október 23-án városi ünnepség­gel emlékeznek az '56-os Magyar Forradalom és Szabadságharcra. Délelőtt 10 órakor a Petőfi Műve­lődési Házban kezdődik az ün­nepség, ahol Sümegi József, a II. Géza Gimnázium igazgatója mond beszédet. Ezt követően, 11 órától a művelődési háztól indul az emlékmenet az 1956-os em­lékparkba. NAGYMÁNYOK Három zászlót vonnak fel Nagymányokon a Széchenyi Ház előtt október 23-án 18 órakor az együtt élő nemzetiségek, népcso­portok tiszteletére, melyeket a katolikus, református és evangé­likus egyház képviselői áldanak meg. Az ünnepség a művelődési házban a Nagymányoki Általá­nos Iskola tanulóinak irodalmi összeállításával folytatódik. DALMAND Az általános iskola nevelőtestüle­te a falu utcáin 1956 méteres em­lékfutást rendez a Nemzeti Ün­nep tiszteletére kedd délután két órától, ahol gyerekek és pedagó­gusok közösen vesznek részt. Azután a polgármesteri hivatal előtti kopjafát koszorúzzák meg a képviselőtestület és a diákta­nács vezetői. SIÓAGÁRD Sióagárdon szerdán 9 órától a mil­lenniumi parkban tartják az ünne­pi megemlékezést, amelynek szó­noka Háry János polgármester lesz. A rendezvényt követően 10 órakor ünnepi szentmise kezdő- dik a katolikus templomban. ■ Egy szavassá változott fiú története Mözsi Szabó István festőművész az idén 75 éves, nemrég elveszí­tette a feleségét, az életművét átfogó és összefoglaló képgyűjte­ményt adományozott Tolna városának. Tegnap nyílt meg kiállí­tása Szekszárdon a művelődési házban és elköltözni készül Bogyiszlóról Tolnára.- Kinőtt engem ez a ház. Amikor még ketten voltunk a feleségemmel, már akkor készül­tünk elköltözni. Most, hogy egyedül marad­tam úgy lötyögök ebben a nagy házban, mint egy szál gyufa egy katonakofferben.- Miért adományozta Tolnának a festmé­nyeit?- Ha a kiállítás végigjárta az útjait, Tolnán kap állandó helyet és azért éppen ennyi, mert a teremben ennyi fér el. Ugyancsak harminc kép elhelyezésére kínálkozott a zeneiskola körfolyosója, amit az iskola igazgatónője ajánlott föl. A tolnai polgármester kérésére együtt marad a Vigyázó tornyok sorozat. Szülőfalumban Mözsön, a hajdanvolt házas­ságkötő teremben is a falak­ra képeket teszünk. A fest­mény aligha tölti be hivatá­sát, ha a műteremben a fal­nak támasztva sorakozik. A miértre közhelyek nélkül, s hogy ne hangozzék túlságo­san patetikusan, nehéz a vá­lasz. Mözs a szülőfalum, amely nemcsak a saját ősei­met, hanem az ő sorstársait is jelenti, akik abban a bizo­nyos tisztes szegénységben éltek, ami engem is megtaní­tott küzdeni. Nekik köszön­hetem a tartást is, amiről egyáltalán nem beszéltek, hanem élték. Ezért az örök­ségért megfizetni nem tu­dok, de a képekkel próbálom törleszteni, amit kaptam a Kettős portré a könyvespolcon szülőföldtől. Felsé­gem tolnai lány, s a mi házasságköté­sünket követően jó pár évvel a két falu is összeházasodott és lett belőlük vá­ros. Még a falu Tol­nán töltöttem ka­maszkoromat a polgári oskolában.- Mi az amit meg akart festeni, s megmutatni má­soknak?- Ebben is az említett közeg volt a meghatározó, majd a pályakez­désemet meghatá­rozta korszak amelyben „Sej, a mi lobogónkat fé­nyes szellők fúj­ták”. A népi kollé­gisták mozgalmá­ra gondolok, amelynek induló­ját Jankovics Feri bácsi egy gyönyörű gyime- si csángó keserves dallamára írta. Mindmá­ig a szagunkról megismerjük egymást ebben az országban. A szakmára visszatérve, volt idő amikor meghatározták volna, hogy mi­ként fejezzük tó a proletár nemzetköziség gondolatát. Férfiasán bevallom, hogy a pro­letárral semmi gondom nincsen, de annál több a nemzetköziséggel. Ugyan miféle nemzetközi az, amely tagadja a nemzetit. Akkor pedig ez a napnál világosabb volt, hi­szen nem volt sikk vállalni a magyarságun­kat. Nem féltéglával mellett verő magyarko­dásról beszélek, hanem pusztán csak a válla­lásról. Az elvárás mindmáig nem oldódó FOTÓ, QOTTVALD KÁROLY görcsöt okozott, bi­zonnyal nemcsak ben­nem. A görcs abból állt, hogy még csak vé­letlenül se feleljek meg a fentebb említett elvá­rásoknak.- Meg lehet élni a festészetből?- A művészet so­sem jelentett számom­ra foglalkozást, sokkal inkább életformát és szolgálatot, meg egy kicsit a szarvassá vá­lást. A balladabéli ki­lenc fiú szarvassá válá­sa már ott is szimbó­lumként szerepel. Az ember beleszületik egy közösségbe, amely felneveli, majd megérzi, hogy szűk és ennek a tökéletlensé­gébe csömörük bele amikor szavassá válto­zik, mindig a tiszta forrást keresvén. A szarvassá válást művé­szek általános szimbó­lummának is érzem. A pedagóguspályá­val jegyeztem el magam és a kettőt könnyű is volt egyeztetni, mert valamilyen formában mindenképpen esztétikai nevelést folytat­tam. A kétféle munka meg is tudta terméke­nyíteni egymást. Ha ma kellene kezdeni az életemet, ma sem tudnék mást választani, mert ellenkező esetben el kellene magát ad­ni az embernek. Nem akarom magamat pi­ros ceruzával aláhúzni, s büszkélkedni sem, mert külön szerencsémnek érzem, hogy ez nekem sikerülhetett. Arra is gondoltam, hogy majd elkövetkezik a nyug­díjaskor, amikor csak a művészi alkotómunkának élhetek, hiszen ennek a magatartásnak az volt a hátulütője, hogy kevesebb idő jutott éppen arra. Ami megma­radt, az viszont tisztán megma­radhatott annak, ami őszintén, belülről fakadt. Abban is re­ménykedtem, hogy majd lesz egy szerény, de biztos nyugdí­jam, ami ötven százalékig telje­sült is. A szerény az bejött, de az értéke egyre bizonytalanabb.- Hogyan telnek a hétköznap­jai, mire készül?- Hál istennek munkával tel­nek a napjaim, még ezután sze­retném megfesteni, nem a leg­jobb, hanem a jó képeket. IHÁROSI IBOLYA Disszidensnaplóm 1957 Lágerek egy diák szemével Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára jelent meg Illés Lázár Disszidensnaplóm 1957 című kötete. Az ol­vasmányos, minden nemzedékhez szóló könyv emléket állít mindazoknak, akik - mintegy 200 ezren - 1956-57-ben el­hagyták az országot, akik a világban szétszóródtak. Október 23-án 16 órakor mutatják be Bonyhádon a művelődési köz­pontban Illés Lázár Disszidensnap­lóm 1957 című kötetét. A szerző az 1956-57-es tanév kezdetén mint negyedikes gimnazista tért vissza a nyári szünettől iskolájába, kollégi­umába. Az októberi események elől, mint „minden lében kanál” fi­atal nem térhetett tó sem iskolavá­rosában, sem kicsiny falujában. Egy budapesti osztálytársa kalau­zolásával a fővárosban is szétné­zett, s a döbbenetes látványról Bonyhádvarasdon is beszámolt. Mint bevezetőjében írja, ösztökélő szavai hatástalanul szálltak el, s ekkor értette meg, hogy a forrada­lom tüze elhamvadt, hogy a meg­torlás következik. Mint sok sorstár­sa 1957. január 20-án elhagyta az országot. Disszidens naplója ez időponttól fogva mutatja be a jugo­szláviai lágerek életének minden­napjait, fel-felvillanó reményeit, le­taglózó csalódásait, a franciaorszá­gi néhány hónap eseményeit. A könyv alapját az az eredeti napló képezi, melyet Sántha Gergely, most is Franciaországban élő kép­zőművész barátja őrzött meg, s amelyet 42 év után a 2000-ben Zombán tartott Bukovinai Széke­lyek Vüágtalálkozóján juttatott vis­sza számára. Ez a személyes jelle­gű írás - melynek külön értékei azok a levelek, képeslapok, melye­ket szüleinek, testvéreinek címzett - nemcsak Illés Lázár tábori életé­nek mindennapjait villantja fel. Megszólítja azt a nemzedéket, akik fiatalos hevületüknek, érdeklődé­süknek köszönhetik, hogy részesei lettek az 56-os eseményeknek, amelyek aztán a sors üldözöttéivé tették őket. Stílusánál, időrendi sorrendet követő felépítésénél fog­va a mai fiatalok számára is érde­kes olvasmány, a szakembereknek pedig olyan adalék, amely ember- közeüvé, hitelessé teheti a történel- mi szintézis megfogalmazását, -pá­_________________________________Tolna táji irodalmi túrák_________________________________ Vo nzó célponttá tenni a megyét Tolna megye Szekszárd és Tolna megye büsz­kének mondhatja magát helyi kulturális, irodalmi, képzőművé­szeti és zenei értékeit tekintve. A magyar irodalom legnagyobbjai közül többen születtek, éltek, vagy dolgoztak Szekszárdon, il­letve a megyében, amint ezt szá­mos emlékhely, szobor és tábla tanúsítja. A Tolna Megyei Önkor­mányzat Humán Szolgálatok Köz­pontja turisztikai irodájának szer­vezésében október 24. és 26. kö­zött irodalmi tanulmányúton vesz­nek részt az ország minden részé­ből, illetve a határon túlról érkezett pedagógiai intézeti szakemberek, magyar szakos tanárok és ifjúsági túrákat szervező utazási irodák képviselői. A nem titkolt szándék az, hogy az irodalmi emlékhelyek felkeresésével, megismertetésével Tolna megye népszerű tanulmányi kirándulás célpont legyen. A túra csütörtökön indul, a látogatók fel­keresik Borjádon a Sass-kúriát, Úzdon a Fördős család kúriáját, Sárszentlőrincen a Petőfi Emlék­múzeumot, majd innen „átruccan­nak” Petőfi szülőházához Kiskő­rösre. Pénteken Felsőrácegres­pusztán az Illyés Gyula Iskolamú­zeummal indul a program, ezt a simontornyai és ozorai vár és a grábóci szerb templom meglátoga­tása követi, zárásként ismét egy megyén kívüü célpont: Pécs. A tú­ra zárónapján, szombaton, Szek- szárdot ismerhetik meg a vendé­gek, akik többek között a Babits házba és megyei múzeumba láto- gatnak el.___________________m Szavazhat az interneten: www.tolnalnepiUsag.hu , és SMS üzenetben: 20/454-36-64 MAI KÉRDÉSÜNK! «tag Ünnepel-e október 23-án? Előző kérdésünk: Elégedett e a választások eredményé vei? Szavazóink nagyobb ré­sze, pontosan 73,3 %-uk nem elégedett a választások eredményével. á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents