Tolnai Népújság, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-21 / 221. szám
Tolnai Népújság 2002. Szeptember 21., szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Sehol sem kémek belőlük A bedőtanyai szomorútörténet- Mégis, miképpen fognak beilleszkedni ezek a romák a társadalomba? - kérdezhetnénk a paksi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjével egyetértésben a bedőtanyai roma családok ügyében keletkezett vihar - talán-talán - vége felé közeledve, akkor, amikor a családokat közvetlenül körülvevő társadalom világosan kinyilvánította, hogy nem kér belőlük. Akkor, amikor ezeknek az embereknek - úgy tűnik - nemigen maradt más választásuk, mint hogy maradnak ott, ahol eddig is voltak.- Nem vagyunk kannibálok! Miért nem akarják kipróbálni, hogyan viselkedünk? Ottjártunkkor többször is elhangzottak ezek a szavak Bedőtanyán, ahol sátrakban él a paksi polgármesteri hivatal nyilvántartása szerint huszonhat, a különböző becslések alapján 35- 40 ember, hét családban, az idős asszonytól az egészen apró gyermekekig. Azért laknak - átmenetileg - sátorban, mert a jó gazda gondosságával nem karbantartott ingatlanuk életveszélyessé vált, amit emiatt a paksi önkormányzat lebontatott. A város a romák ,, tulajdonában levő épületért 5 millió forintot helyezett letétbe, hogy ega családok ebből az összegből vásároljanak maguknak házat. Csakhogy a környező települések - amelyeken az alacsonyabb ingatlanárak ezt lehetővé tették volna - megakadályozták a vételt. Az ideiglenes sátoros elhelyezés immár több, mint két hete tart. Hogy pontosan kik laknak Bedőtanyán, és hogyan kerültek ide, azt szinte lehetetlen kideríteni, bár a paksi önkormányzat tavaly elkészítette az ott lakók „genogramját”, azaz megpróbálta feltérképezni, milyen rokoni kapcsolatban állnak egymással a bedő- tanyaiak. Az biztos, hogy az ingatlan négy ember tulajdonában volt, akiknek hat éve a dunaszent- györgyiek vásárolták meg az épületegyüttest, közadakozás segítségével. Lényegében azért, hogy a község megszabaduljon tőlük, olyan családoktól, amelyeket egyébként még jóval a rendszerváltás előtt Paksról telepítettek Szentgyörgyre. Utóbbi település lakói 16 éven át igen rossz tapasztalatokat szereztek az említett famíliák viselkedéséről, ezért gondolták, hogy ilyen módon biztosítják a falu nyugalmát. A bedőtanyaiak meglehetősen indulatosan reagáltak, amikor a „priuszok”, kerültek szóba. Szerintük hazugok az ellenük felhozott vádak, amelyek szerint ők bűnözők lennének. Elmondásuk alapján a szentgyörgyiek mindig őket, a paksiakat „találták meg”, amikor lopás történt a faluban, holott a költözködésük után is folytatódtak az ilyen jellegű bűn- cselekmények, ami megítélésük szerint az ő ártatlanságukat bizonyítja. Egy férfi egy hat évvel ezelőtti balhét említett, amikor gyermeke védelmében „csapott meg” valakit, ám, mint mondja, azóta semmi gond nincs vele. Példaként említették, hogy a bedőtanyai szomszédokkal milyen jó a viszonyuk. (Egy általunk megkeresett szomszéd nem kívánt nyilatkozni erről a kérdésről.) Tény, hogy többen közülük voltak már büntetve, ám míg több településen tudni vélik, hogy kemény bűnözők is vannak a bedőtanyaiak között, addig félhivatalos forrásból úgy tudjuk: néhányuk számláját terhelik, kevésbé súlyos bűncselekmények. Hogy ezt a problémát igyekeztünk részletesebben körbejárni, annak csupán az az oka, hogy a környező települések éppen arra hivatkozva „zárkóztak be” a bedőtanyaiak előtt, hogy nem kívánnak bűnözőket befogadni a faluba. Sehol sem mulasztották el hangsúlyozni, hogy nem általában a cigányokkal van bajuk, hanem a normális együttélésre képtelen, antiszociális elemekkel. Hogy a cigánysággal szembeni előítéletek nem játszottak szerepet a bedőtanyaiak egységes elutasításában, arra azonban talán mégsem szabadna mérget venni. Németkéren, ahol a legfeszültebb (volt) a helyzet, az egyik felháborodott polgár érdeklődésünkre például azt mondta: a beköltözni akarók „biztos, hogy rosszak, mások se akarták őket”. Ebbe a faluba egyébként egy - a faluból érkezett lincshangulatról szóló hírektől érthetően megrémült - vékony, magas fiatalember, terhes felesége, és karon ülő kislányuk akart volna beköltözni. Ez a család nem tűnt elvetemültnek, félelmetesnek, bár ezt a németkériek nem láthatták, mert a romák el se jutottak a faluig. (Természetesen az ilyen jellegű felvetésekre is megvan az ellenérv: most csak néhányan költöznének be, aztán pár nap múlva már ott lesz az egész rokonság.) A bedőtanyai szomorútörténet talán egyetlen pozitívumot is felcsillantott: a Paks környéki, a cigány családok által „fenyegetett” települések lakossága a „bajban”-F> Az alkotmány a jog bibliája A feszültségek szítása helyett az együttműködés élesztgetése Sok helyen van olyan feszültség, amelyet a politika nem tudott jól kezelni, épp ideje, hogy ezeket a problémákat a helyi közösségekkel megbeszéljék, mondta dr. Kolláth György alkotmányjogász lapunknak, a roma konfliktusok kapcsán. Dr. Kolláth György alkotmányjogász volt a szekszárdi Vállalkozói Szalon vendége csütörtökön este Szekszárdon. A nagy sikerű találkozó előtt beszélhettünk az ismert jogásszal, tévés személyiséggel.- Hogyan lesz az emberből alkotmányjogász?- Kétféle útja-módja van. Az egyik, ha a politikus nem a pártjával, a frakciójával jelöli meg önNévjegy magát, hanem úgymond független kutatóként tündököl és odaírja a neve mellé, hogy alkotmány- jogász. A másik fajta, aki alkotmányjogot kutat és tanít. Az utóbbiak közé tartozom, a politikai meggyőződésem csak rám és a családomra tartozik, a diákjaim számára tabu. Az alkotmányjog a politika nélkül is izgalmas, hiszen az ember és a hatalom viszonyáról, az alkotmányos intézményekről, az emberek közötti jogi kapcsolatok néhány alapeleméről szól. Ha igaz, hogy az alkotmány a jog bibliája, akkor nagyon fontos és érdekes dolgot kutatunk.- Több helyen, így Tolnában is aktuális probléma, a roma kisebbség és a többség konfliktusa. Milyen alkotmányos megoldás lehetséges?- Elképesztően fontos amit kérdez, sokszor vannak jó kérdése"- ink, de nincsenek jó válaszaink. Amikor írok, kutatok, tanítok, bizonyos klasszikus liberális értékek mentén gondolkodom, amelyek az angol és a francia polgári forradalomig vezethetők vissza. Szolnok megyének a jászladányi alapítványi iskola, Tolna megyének a paksi romák története a tárgyban az állatorvosi ló esete. Ha ezeknek az ügyeknek van megoldása, akkor az csak a türelem, a tapintat, az úgynevezett pozitív diszkrimináció lehet. Nem hiszek abban, ha az állam, az ön- kormányzat jön és erőszakkal integrál, vagy éppen kitaszít, az eredményre vezethet. Közösen kell kialakítani a normális kontaktust. Őket is emberszámba kell venni, s ebben a minőségükben megbecsülni, a nélkül, hogy a törvény előtti egyenlőséget sértenénk. Erőszakkal, évek alatt nem lehet megoldani évtizedes lemaradásokat. Az államnak nem a hatalmát, nem a közjogi erejét, hanem a támogatását, a pénzét kell odatennie, s választási lehetőségeket felkínálni, amelyek megvalósulásért a másik fél is hajlandó a kompromisszumokra. Ha az adott ügyben bármilyen törvény- sértés történt, azt orvosolni kell.- A paksi, faddi, dunaszent- györgyi, - azóta már németkéri - ügyben a gyerekek az igazi áldozatok .- Erről van szó, ők aztán végképp semmiről nem tehetnek, semmit nem rontottak el, ha az ő esélyeiket is elveszik, vagy kétségbe vonják, abból nagyon nagy baj lehet. A szülő ilyenkor azt mondja, az én sorsom már volt rossz is meg jó is, amit vagy megérdemeltem, vagy nem, de a gyermekem esélyeit senki el nem vonhatja. Ezen a ponton biztosan fellázad a szülő. Sok olyan roma embert isA 46 éves jogász 1971-ben szerzett - summa cum laude - diplomát a Szegeden. A Szolnok Megyei Tanácsnál, majd a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál dolgozott. Az Egészségügyi, a Belügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal után a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet általános főigazgatóhelyetteseként fejezte be közigazgatási pályáját, ma önálló ügyvéd. Kutatási területei: emberi jogok, civil társadalom és közhatalom, alkotmányos intézmények, közigazgatás, sportjog. Rendszeresen oktat és publikál. Elvált, de nem magányos. Egy fia van, Bálint. Középszintű teniszjátékos, szeret kocogni, úszni. fotód vida tünde igen gyorsan össze tudott fogni, és úgy tűnt, ehhez az egységhez a helyi roma lakosság is csatlakozott. Közös volt a védekezés a bedőtanyaiak ellen, és nagy egyetértés mutatkozott a paksi önkormányzat elleni „támadásban” is, amelynek alapfilozófiája szerint a szegény falvak elfogadhatatlannak tartják, hogy az ország egyik leggazdagabb városa „exportálni” kívánja szociális problémáit a kicsiknek. Paks ugyanakkor folyamatosan hangoztatta jogilag támadhatatlan álláspontját, mely szerint az általuk az ingatlanért felajánlott pénzért ott vesznek házat a roma családok, ahol akarnak, ők ebbe nem szólnak bele. Nagy valószínűséggel állítható, hogy jóval kisebb lett volna a lángja, meg a füstje az egész ügynek, ha nem önkormányzati választások előtt állnánk. A lakosság a mostani helyzetben nem utat, járdát, segélyt követelt, „csupán” határozott, gyors reagálást várt a hivatalban levő, vagy a most még csak jelölt vezetőktől, és ha ezt megkapta, igen aktívan sorakozott fel az ügy zászlóvivői mögé. Más kérdés, hogy míg Faddon, Pusztahencsén, Duna- szentgyörgyön kordában tudták tartam az indulatokat, Németkéren ez nem sikerült. A jelenlegi helyzetben az látszik valószínűnek, hogy a Bedőtanyán élő embereket - legalábbis egy ideig - gettóba zárta a többségi társadalom igen erős elutasítása. Bezárták a Bedőtanyára az időseket, a fiatalokat és a gyerekeket is, köztük azt a két hónapos, göndör hajú, még biztosan teljesen ártatlan csöppséget is, akinek arcáról folyamatosan kell hessegetni a legyet, szúnyogot, ha elhozzák „látogatóba” a nagymamájához, a bedőtanyai sátorba. A gettósodás szempontjából teljesen mindegy, újjáépítik-e a bedőtanyai ingatlant. Egy ideig azért még mindenképpen marad a jelenlegi szellős, beázó fedél a fejek fölött. Aztán valakik biztosan megtalálják a módját annak, hogy sátor helyett otthonra inkább emlékeztető épületbe költözzenek a roma családok, ott, a Bedőtanyán. Utána pedig már „csak” az lesz a kérdés, hogy miként lesz roma társadalmi beilleszkedés, normális együttélés a cigányokkal, egy olyan Magyarországon, amely ebben a kérdésben most világosan meghozta állásfoglalását. s.zs. merek, akinek ugyanaz a célja, mint bárki másnak. Ha nem a feszültséget szítjuk, hanem az együttműködést élesztgetjük, akkor mindenre van megoldást. El kell kerülni, hogy Magyarországon Ku Klux Klan legyen. Sok helyen van olyan feszültség, amelyet a politika El kell kerülni, hogy Magyarországon Ku Klux Klan legyen nem tudott jól kezeim, épp ideje, hogy ezeket a problémákat a helyi közösségekkel megbeszéljék.- Az éremnek mindig két oldala van.- Sok embert irritál ami engem is, miért van az, hogy gazdag roma vezetők Audi gépkocsiban virítanak, miközben nincs háromezer forint egy tehetséges roma gyerek ösztöndíjára. Helyre kell tenni az érdekrendeket minden szinten. IHÁROSI IBOLYA I 4 1
