Tolnai Népújság, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

10. OLDAL HÉTVÉGI MAGAZIN 2002. Szeptember 21., Szombat JJéMoc vár0I52?Urat „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reg­gelt.” Várom Őt, mint ahogy gyermek­szobám sötétjében vártam a reg­geli fényt, hogy messze űzze a fé­lelem árnyait. Várom, ahogy ré­gen egy kora őszi iskola-reggelt, hogy torkomban dobogó szívvel kutathassam az érkezők között csak távolról csodált szerelme­met. Várom, ahogy a reggeli vál­tást figyeltem katona korom első őrségében, fojtogató sötétség, hi- bázástól való rettegés közepette. Várom, ahogy áttanult éjszaka után a vizsga reggelét, kissé ká­bult, de jóleső izgalommal. Vá­rom, ahogy esküvőnk reggelét számoltam, kedvesemre gondol­va, félszeg jegyesként. Várom, mint nagy utazások hajnali órá­ját. Várom, mint gyermekem szü­letésének reggelét: a vajúdás, az aggódás végét. Várom, mint ahogy fülledt, álmatlan nyári éj­szakákon, a fáradságot űző friss hajnali levegőt. Várom az Urat, jobban, mint őrök a reggelt... Sokminden eszembe jut még: illatok, fények, érzések, és ez most mind e gyönyörű zsoltár be­szédes képét erősítik bennem: úgy érkezik az Úr, mint éjszaka után a várva várt reg­gel. Úgy lehet, kell várni Ot, ahogy én is vártam már sokféle hajnalt. Minden új nap kezdete eszembe kell, hogy juttassa az Ő kinyilat­koztatott, meg-megújuló kegyel­mét, hűségét: “ Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűsé­ged!” (JSir. 3,21) Ahogy tőlem -. kedélyállapotomtól, ügyeimtől, gondolataimtól - függetlenül, biztosan felkel a Nap, ugyanígy számíthatok az Úr hűségére, sze- retetére. ŐT kell vámom, mert másképp semmi esély a megújulásra. Csak a reggel tudja elűzni az éjszaka ár­nyait, csak a világosságnak van hatalma legyőzni a sötétet. Csak a kegyelemnek van ereje kiemelni a bűnök, szenvedések, próbák, hi­tetlenség, mélységéből. Vámom KELL Őt, ahogy állító­lag másfél évszázada egy indiai brit-kolónia rabszolgái várták a kijelölt napot - felszabadulásuk reggelét: ébren virrasztottak, mi­közben egyikük a legmagasabb fára felkúszva, s abba kapaszkod­va kémlelte a keleti égboltot, hogy az első fénysugarak hírét mihamarabb továbbkiálthassa szabadulásra váró társainak. Vár­nom kell Őt, megváltó tettének szilárd alapjára állva, ígéretei ágán magasba kapaszkodva, imádsággal erősen magamhoz szorítva, Szendéikének új kezde­tet adó jeleit figyelve. NAPONTA kell így várnom, mert bár Ő nem mozdul mellő­lem, de „megromlik külső embe­rem” újra és újra elsötétítve hite­met. Naponta szükségem van bűn árnyait oszlató életet újító kegyelmére, Szentlelke erejére. REMÉNNYEL várhatom, bíz­hatok ígéretében. Azt mondta, hogy „érkezése biztos, mint a haj­nalhasadás”. Azt ígérte, hogy ha kiáltok hozzá, meghallja hango­mat. Bízom ígéretében, és biztat, hogy ezt tették ezrek ezer évek óta - hisz mindig is az ígéretbe kapaszkodó nép sorsát élték - és nem kellett csalódniuk. Azért TUDOK várni, mert tu­dom, hogy volt már szép reggel, ahol a felkelő Nap hozzám ha­sonló testben láthatta Őt, az em­berré lett Krisztust. Reményem alapja, hogy volt már olyan haj­nal, mely nem láthatta: hisz ép­pen halál, pokol sötét mélységét járta, helyettem. Bizakodásom alapja az, hogy volt már olyan pir­kadat, mely láthatta a legyőzött a halált, a keresztre szegezett adós levelet, a vesztesként elkullogó ördögöt. Tudok várni, hiszen volt már reggel, amely városszerte a Lélekkel megerősítve találhatta a tanítványok seregét. Várom Őt MOST is, ahogy a kisgyermek a félelmet oszlató, reggeli fényt, ahogy a szerelmes diák kedvesét, ahogy a hajnali őr­váltást a katona, ahogy meny­asszonyát a vőlegény, ahogy az útra váró az első fénysugarakat, ahogy születő gyermekét az apa, ahogy a friss hajnali levegőt, az álom nélkül szenvedő. Várom most is, ahogy a bűn mélységéből kiáltó zsoltáríró várta a megbocsá­tást. Várom, hogy ezen a mai napon is kegyelmezzen, bátorítson. Megújítson hitemben, növeljen bölcsességben, szeretetben. Vá­rom, és szeretném imádságok magaslatába emelkedve, ígéreté­be kapaszkodva figyelni Szentlei­kének sugarait, melyek az ébre­dés új reggelét hozhatják mun­káidra, családba, városra, ország­ra, s szerte e világba. Lelkem vár­ja az Urat, jobban, mint őrök a reggelt. SEFCSIK ZOLTÁN EVANGÉLIKUS LELKÉSZ Tolna megyei anekdotatár 131. Závodi zűrzavar Bármilyen meglepő, a címbeli zűrzavar a bőség zavara, már ha a múltra te­kintünk. Az világos, hogy a helység neve a régi magyar földművelési tech­nológiát idézi: az erdőt kiirtották, fölégették, aztán a helyén szántót vará­zsoltak, s ilyen erdőégetést jelent a Závod szó. Ez valamikor az Árpád-kor táján lehetett, de itt már a kőkorszakból származó leleteket is találtak. Az is kisebb csoda, hogy egy város is jól megfér a kis faluban, a Rácváros. Ez már a harmadik nép, amelyiknek köze volt a helységhez, ahol aztán fuldai németek, felvidékiek, székelyek találták meg otthonukat. Még színesebb lesz a kép, ha számon tartjuk, hogy a mai községhez tartozó egykori Czél falu ura Mesztegnyői Szerecsen, akit aligha a szerecsendióról neveztek el, talán ugyanúgy mór lehetett, ahogy a nálánál sokkal híresebb Othello. Ezt az urat legjobban az a Weber-ként született, a patakmalomban világrajött Váradi Antal ismerhette, aki egyaránt nevezetes lett drámáiról, fordításairól, verseiről. Ez utóbbiak között ott találjuk az édesanyja házáról oly megha­tóan szóló költeményt is. Váradi Antalért ugyan volt némi vitája a závodi- aknak, mert hiszen a teveliek is maguknak követelték (a malommal együtt!), de ez aligha vezetett ama mondabeli háborúhoz, amit állítólag a két falu egymással faágyúkkal vívott volna meg - gondolom, Szent Vendel hathatós oltalmát élvezve. Ez a derék szent, akit még a német ősök hozhattak be, ugyancsak meg­mutatta közbenjárása erejét a XX. század első évében. Ekkor ugyanis a Hőgyészen rendezett megyei állatversenyen három závodi gazda is a dicső­ség fényében fürdött: Gungl János, Kult Imre, de főleg a helybéli kocsmá­nak is nevet adó Breitenstein János. Az utóbbi az európai hírű nagygazda­ságok elől hozta el üszőjével a fődíjat a bonyhádi tarka fajta versenyén. Ké­sőbb aztán Pozsonyban is szerencsésen az első díjat kapta az - akkor kissé nagyobb - ország versenyében.Ilyen körülmények között nem csoda, ha je­lentősebb összeggel, például kéthavi napszám árával a zsebében találjuk 1895-ben az egyik závodit, ahogy azt a Tolnavármegye megírta június 16- án. „Ifj. Gindli János závodi lakostól a tárcáját, 52 Ft 80 krajcárral nem rég ellopták. A pénz, egy darab ötvenes bankó, a többi aprópénzből állt. A tol­vajok... a 2 Ft 80 krt az egyik kocsmában elmulatták, de az ötvenes bankje­gyet nem merték fölváltani, mert féltek a felfedeztetéstől. Végre nem tud­ván mit kezdeni vele, a nagy bankót 24 részre vágták, hogyha idővel el ta­lálják is csípni őket, ezzel a vizsgálatot félrevezethessék. De az ügyetlen fur- fang semmit sem használt, mert a csendőrök kinyomozták őket, s bár min­denféle okát mondták a náluk talált pénzdaraboknak, a való csakhamar ki- derült és a két furfangos tolvaj Pakson a dutyiba került.” dr. tőttös gábor Jumbo bwana, az oroszlánvadász Tiszteletbeli maszáj lett a magyar természetbúvár Thomas Mann üdvözlése A szuahéli nyelvet még Gödöllőn, az ottani egyetemen tanuló kelet-afrikai diákoktól sajátította el. Nyelvtudását hasznosít­va 1971-ben a budapesti Vadászati Világkiállításon már ő ka­lauzolta Kenya és Tanzánia minisztereit. Ez a kapcsolat Ignácz Ferenc számára komoly hozadékot eredményezett: az említett miniszterek meghívására a rákövetkező évben eljut­hatott gyermekkori álmai földjére, a fekete kontinensre. Fogtechnikusból lépett elő hites természetbúvárrá, a szakma, a céh áltál joggal irigyelt kutatóvá és expedíció szervezővé Afrika, Ázsia, Dél-Ame- rika és a csendes-óceáni szigetvilág trópusi terü­letein. Szekszárdon, a Wosinsky Mór Múze­umban óceániai gyűjtő­útjainak eredményei - néprajzi tárgyak, hasz­nálati eszközök, ásvá­nyok, állat- és növény­preparátumok Polinézi­ából, Mikronéziából és Melanéziából - tekinthe­tők meg. Ám a most 74 éves tudós - jelenleg Ausztráliában, Sydney­ben él, az Australian Museum tiszteletbeli munkatársaként - a megnyitó előtt is a nagy kedvenc, Afrika tábortü­zeit idézte fel a vele ké­szített beszélgetés alkal­mával. Kelet-Afrikában, Tanzánia és Kenya terü­letén vadászva ismer­kedtem meg a nehezen megközelíthető maszáj törzs tagjaival - emléke­zett a közel három évti­zeddel ezelőtti történet­re Ignácz Ferenc. - A morogorói őserdőben éppen elefántot cser­késztem, amikor híre jött annak, hogy egy se­besült oroszlán betört egy maszáj törzs bomájába, azaz tüskés bozóttal körülvett szál­láshelyére. Nemcsak az állatokban tett kárt, ha­nem távozása előtt egy kislányt is alaposan megsebzett. A kétségbeesett törzs küldött­sége Ignácz Ferenchez fordult se­gítségért. Bár az oroszlán éppen akkor tilalmi listán volt, a rendkívüli helyzetre tekintettel a tanzániai vadgazdasági vezető engedélyt adott az emberre veszélyes vad leterítésére. A magyar vadász egy zótvágó késsel. De az igazi meg­lepetést nem ez jelentette, hanem az a törzsi döntés, melynek értel­mében tiszteletbeli maszáj lehet­tem. Nevet is kaptam: Jumbo bwana lettem, Jumbo úr. A Jumbo nehezen lefordítható, mindenesetre hasonlít az ottani leggyakoribb köszöntésre, ami úgy szól, hogy Jambo (dzsam- bó). Tolna németországi testvértele­pülése, Stutensee Thomas Mann- ról elnevezett gimnáziumából ér­kezett diákokat üdvözölhettek a hét közepén a tolnai Sztárai gim­názium tanulói és tanárai. A két intézmény közötti hagyományos diákcsere program révén most ti­zenkét német diák vendégeske­dik a tolnai gimnazisták családja­inál. Egy hetes itt tartózkodásuk során ismerkednek a várossal és környékével, közös programo­kon vesznek részt vendéglátóik­kal és elfoglaltságaik között sze­repel az iskola, a Sztárai gimnázi­um látogatása is. Nyugdíjasoknak A szekszárdi nyugdíjasok terü­leti érdekszövetségének szerve­zésében tisztított baromfit, vala­mint egyéb élelmiszert vásárol­hatnak kedvezményesen a ta­gok október 3-án, csütörtökön, 7 órától a Hunyadi úti székház­ban. A tisztított baromfira szep­tember 30-ig vesznek fel elő- jegyzést a helyszínen. ______■ Tis zteletet parancsoló külső - Ignácz Ferenc, a trópusok vándora álló éjszaka követte az állatok ki­rályát, míg sikerült puskavégre kapnia....- Nagy volt az öröm, a maszájok hálából megajándékoz­tak egy harci felszereléssel, lán­dzsával, pajzzsal, nyíllal és bo­Ettől a naptól kezdve Ignácz Ferenc bárhol is járt Tanzániában vagy Kenyában, az amúgy az ide­genekkel szemben közismerten zárkózott maszájok mindenhol barátságosan, segítőkészen fo­gadták______ -SZÁ­i t f Tolnai Népújság Almanach 2002 Exkluzív kiadvánnyal jelentkezik kiadónk: szeptember második fe­lében lát napvilágot a Tolnai Nép­újság Almanach 2002. A lapunk­kal megegyező formátumú, ke­ménytáblás könyv méltán szá­míthat olvasóink érdeklődésére. A gazdagon illusztrált kötetben bemutatkozik Tolna megye vala­mennyi, összesen 108 települése. Több mint ezer ember szerepel a könyvben, köztük a települések gazdái, a városok, falvak szelle­miségét meghatározó személyi­ségek. A kötetben helyet kapnak a megye hagyományai, jeles nap­jai, megtaláljuk benne valameny- nyi település címerét és annak he­raldikai leírását. A Tolnai Népúj­ság Almanach ára 4990 forint. Ol­vasóink azonban ennél lényege­sen olcsóbban, mindössze 3994 forintért juthatnak hozzá, ha ki­adónknál megrendelik. Megren­deléseket e-mailben is elfoga­dunk a hilda@tolnainepujsag.hu címen. További részletek honla­punkon: www.tolnainepujsag . hu és az alábbi megrendelő szel­vényen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents