Tolnai Népújság, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178.-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

Tolnai Népújság 2002. Augusztus 10., szombat 9. OLDAL Győztek a dombóvári pipások Trubacs Tivadar és a 424-es Club csapata is sokáig pöfékelt Kitűnő eredményeket értek el a Göcsej Kupa elnevezésű országos lassúsági pipaszívó versenyen a dombóvári 424-es Club tagjai, akik az egyéniben és a csapatok megmérettetésében is nagy fö­lénynyel utasították maguk mögé a népes mezőnyt. Zalaegerszeg A Vándor Vigadó nagytermében helyi, budapesti, érdi, szigetvári, kaposvári, debreceni és dombóvári pöfékelők ül­tek az asztalok mellé, hogy előbb há­rom gramm dohánnyal megtömjék az egyetlen magánkézben - a nagykőrösi Szabó család tulajdonában - lévő ha­zai gyár által készített pipákat, me­lyekben a meggyújtást követően feliz­zott a parázs. Alig telt el néhány perc és máris kopogtattak a „füsteregetők”, A dombóvári Trubacs Tivadar nagy fölénnyel nyerte a pipások Göcsej Kupáját amivel azt jelezték, hogy egyik tár­suk pipájában kihunyt a tűz. Ahogy telt az idő, egyre többen jutottak ugyanerre a sorsra. A kezdés után másfél órával már csak két dombó­vári - Trubacs Tivadar és Újvári Zol­tán - volt versenyben. Hamarosan az utóbbi próbálkozó is kiesett, így csupán az volt a kérdés, hogy a Tol­na megyei város 424-es Clubjának elnöke milyen idővel nyeri a meg­mérettetést. A szeptember 8-án Bel­giumban megrendezendő világbaj­nokságra készülő pipás végül 2 óra 14 perccel győzött a Göcsej Kupán a harmincnyolc résztvevő közül. A csapatversenyben a Trubacs Ti­vadar, Újvári Zoltán, Geisz Péter ös­szeállítású dombóvári gárda diadal­maskodott a szigetváriak és a somo­gyi megyeszékhely együttese előtt. GR Tábortűz a Gyilkos-tó partján Nagyváradi fiatalokat hívott meg az Ifjúsági Unió Talán az Ifjúsági Unió szek­szárdi csoportjának tagjai is meglepetéssel nyugtázták, hogy ez alkalommal nem tör­tént velük semmi különös: azaz nem lopták meg őket, mint a portugál út idején, s nem is kellett helikopteres mentést igényelniük, mint bekövetkezett az az osztrák hegyekben. Gyergyószentmiklós­SZEKSZÁRD Pedig a mostani úti cél, azaz a Szé­kelyföld, a maga vadregényes tája­ival kínálhatott volna néhány vá­ratlan és veszélyes kalandot, de nem: Győrfi Gyula, az Ifjúsági Unió Szekszárd elnöke csak egy „hagyományos” élménybeszámo­lóval szolgálhat.- Az Erdélyi Kárpát Egylet XI. nemzetközi táborának vendégei voltunk egy hétig, számos anyaor­szági fiatallal együtt. A helyszín - Gyergyószentmiklós közvetlen környéke - kellemes meglepetést jelentett számunkra: a várt nomád körülmények helyett kellően fel­szerelt kemping várt bennünket. A vidék mindenkit elbűvölt, mintha Székelyföld lényege tárult Az ifjúsági Unió Szekszárd csapata a Gyilkos-tó partján, középen Győrfi Gyula volna a Gyilkos-tó és a tavat övező hegyvidéki fenyvesek révén a fia­talok elé. De nemcsak az ősi ha­gyományokat őrző táj, hanem az emberek is kellemes meglepetést okoztak a Magyarországról érke­zett táborlakóknak.- Errefelé mindenki magyarul beszél, román szóval elvétve talál­koztunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy az iskolákban is csak magya­rul zajlik az oktatás. A tradíciók rendkívül mélyen élnek a széke­lyekben, s ennek nyugtázásakor óhatatlanul arra gondolhatunk, hogy ők kiváltképp mélyen átérzik magyarságuk fontosságát. Az Ifjúsági Unió Szekszárd hét tagja a túrázások mellett az esti tá­bortűznél is sikeresen építette kapcsolatait. Egy nagyváradi csa­pattal várhatóan hivatalos szintre is sikerül emelni a laza partneri vi­szonyt.- Szervezetünk hamarosan fel­újít Magyaregregyen egy kulcsos házat. Amikor elkészülünk a mun­kával, első, határokon túli vendé­gekként a nagyváradi fiatalokat szeretnénk fogadni. Terveink sze­rint ez a magyarországi találkozó a jövő év tavaszán valósul meg.-SZÁ­Pihenő „apostobk a Aki tehette, a vízbe vagy a maradék árnyékba menekült a gunarasi fürdőhelyen, ahol váltakozva csak magyart és németet hallani. Ott láttam őket a minap, amikor a sugarak már a lombo­kat súrolták, de a napon még volt vagy harminc fok. Szinte kimért vonalban ültek egy fa előtt, agyondolgozott kezű, mindent látott tisztes mamák, tisztes ruhában, fejkendősen. Mindig megvárták, amíg egyikük befejezi a mondandót. Itták a szavakat, a sajátos dialektusú német beszédbe csak néha kavaro- dott egy-egy magyar szó. Hogy az ország mely tájáról jöttek, nem firtattam. Nem illett volna, olyannyim meghitt volt a hosszúm nyúlt pillanat, amibe belefeledkezett az egyenes derekú tizenkét asszony. Balogh Z. Tolna megyei anekdotatár 125. Udvari múltvariációk Ágh-Ajkelin Lajos, a község neves szülötte bizonyosan szeb­ben festené a régi időket, noha az így is elég különös. A helyzet ugyanis az, hogy itt a bálozókat büntették, a megbotlott tanító meg a pipázó paraszt halálos ve­szedelmet hozott, aki viszont a szomszéd községből jött ide dol­gozni, azt könyörtelenül följelen­tették. Ha igazak is a fenti állítá­sok, menjünk azért sorba, mint a búcsúban. Még 1893 februárjában rendez­tek itt egy gyermekbált, ami jól si­került volna, ha arra a nagyobb legények is be nem szemtelen- kednek, s az ott vigadókat erősza­kosan félresodorva táncolni nem kezdenek. A bálból bicskázás lett, ebből följelentés, de az éber ható­ság a bál rendezőjét is fülön csíp­te, mert nem volt rendezési enge­délye. Két év múlva Czéh Pál taní­tó, aki a jegyzővel bérbe vette a vadászterületet, éppen barátjával hódolt szenvedélyének október 4-én, de észrevették egy Jankó nevű orvvadászt. Kétfelől kerítet­ték, de az eltűnt, ám egyszercsak megint előkerült, de már egy zsákmányolt nyúllak „De midőn a tanítót megpillantotta, futásnak eredet. A tanító utána kiáltott, hogy álljon meg, de ő csak tovább futott. A következő pillanatban egy lövés hallatszott, s Jankó ha­lálosan megsebesülve elterült a földön. A kapott sebben nemso­kára meg is halt.” A tanító viszont eredményese» védekezett azzal, hogy futás közben botlott meg, attól sült el a fegyvere. Egy év fog­házat kapott... A Tolnavármegye 1901. július 21-én egész formás kis dörgedel­met kanyarított Feliér György földmíves esetéből, mondván: „A dohányzás mértéktelen szenve­délyének majdnem áldozatul esett Udvari község.” Feliér haza-. hordott búzáját úgy akarta a sze­kérről lerakni, hogy pipára gyúj­tott, mire a kaszált búza tüzet fo­gott, a lovak meg a községben száguldoztak kéretlen üstökös­ként. Három év múlva egy másik szekér látszólag békésen várako­zott, csakhogy éppen a község szénáját rakták rá... Az odaroha­nó bíró és társai a következőket látták: „Először is négy-négy erős lovat, egy-egy nagy szekeret olyan vendégoldalakkal, mintha készítője külön a más szénája el- hordására szánta volna, és végre az egyik szekér tetején, az udvari tornyot alapul véve, toronyma­gasságban egy marcona magyart, aki még mindig rakosgatta a szé­nát fölebb-fölebb...” A miszlai la­kos elmondta, hogy megvette a plébánosnak járó szénát. „Erre a bíró megmagyarázta, hogy jár ugyan a plébánosnak a széna, de csak akkor és olyan két szekérrel, amikor és amilyennel a község azt neki kiadja, továbbá, hogy ami már eddig felvan rakva, ab­ban nemcsak a miszlai plébános­nak, hanem a varsádi lutheránus lelkésznek járó két szekér széna is bent van, ők pedig azt ráadásul oda nem adják...” A marcona ma­gyar mégis elvitte, s ezért jelentet­ték föl az elképedt udvariak. DR. TÖTTŐS GÁBOR Rómaiak nyomait kutatták Komlódon Műemléki park lesz a Bottyán-sáncon Hasonlóan a korábbi nyarakhoz, két ásatás is folyt a dunakömlődi Bottyán-sáncon az elmúlt hónapban. A Pécsi Tudományegyetem hallgatói a valamikori római kori erődít­mény feltárásán, egy régészekből és középiskolásokból álló csapat pedig az ennek közelében fekvő település nyomainak kutatásán dolgozott. Paks-Dunakömlőd Évszázadok óta ismert, hogy az Imsós fölé magasodó Sánche­gyen a római korban erődítmény állt. Az el­ső kutatómunka so­rán, 1969-ben előke­rült egy katonai diplo­ma, a három évvel ké­sőbbi ásatás során meghatározták az egykori tábor körvo­nalát, és sikerült bizo­nyítani, hogy valóban itt van Lussonium. A folyamatos ásatás tizenöt éve kezdődött dr. Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem tanára vezetésével, régész és történe- . lem szakos hallgatók részvételé­vel. Sikerült feltárni az erőd északi és déli részét, a kaput, az oda vezető utat, a védőárkokat, melyek az erődöt övezték. Elő­került az a torony, mely a déli bejárat közelében épült, akkor, amikor az erődöt már nem hasz­nálták. Fény derült arra is, hogy ezen a területen az I. század derekán palánkerődítményt emeltek, a kutatók megtalálták a fabarakk épületeinek maradványait, és az erőd védőárka is előkerült. Dr. Visy Zsolt szerint mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy itt volt a Pannóniái határvédelem egyik legkorábban biztosított erődít­ménye. Három éve az erőd déli részén lévő barakképület kutatá­sán dolgoznak, eddig harminc méter hosszú szakaszt sikerült feltárni. A Bottyán-sáncon fekvő római kori település feltárását 1997-ben kezdték meg, idén egy második századra keltezhető katonai vé­dőárok került elő az eddigi leg­gazdagabb leletanyaggal. Feltár­tak még egy kenyérsütő kemen­cét, gazdasági helyiségeket és egy műhely maradványait. A munkát irányító Beszédes József régész szerint igen különleges ez a tele­pülés, mivel Pannónia egyik leg­korábbi települése volt. Az ásatásokkal párhuza­mosan megkezdődött a terü­let műemléki bemutatásá­nak előkészítése is. Ennek oka az, hogy jövőre Magyar- országon rendezik a római koros szakemberek legran­gosabb nemzetközi találko­zóját, a Limes konferenciát, melynek résztvevői megte­kintik a lussoniumi ásatások eredményeit is. A műemléki helyreállítás ter­vezése második szakaszához ér­kezett, a szükséges anyagi forrá­sok is rendelkezésre állnak egy­részt a kongresszus költségveté­séből, másrészt állami és helyi tá­mogatásból. Az így összegyűlt pénzből meg kívánják vásárolni szinte az egész Bottyán-sáncot és egy rendezett, táblákkal ellátott műemléki parkot alakítanak ki ott. Zsilinszky Dóra mégis utazik A kisvárosban egy nap alatt összegyűlt a pénz Az iskolaigazgató egy percig sem tétlenkedett: amikor kide­rült, hogy egyik jeles diákju­kat segíteni kell abban, hogy Angliába mehessen nyelvet ta­nulni, azonnal munkához lá­tott. Zsilinszky Dóra, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázi­um most érettségizett diákja sokak önzetlen, nemes segítő­készségének köszönhetően te­hát útra kelhet. Bonyhád A bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnáziumban legnépsze­rűbb a német és angol nyelv tanu­lása. Évek óta gyakorlat, hogy a nyelvoktatást anyanyelvi terüle­tekről érkező, a diákokkal ejjyütt élő lektorok segítik. Mint Ónodi Szabolcs igazgató mondja, a né­met nyelvterületről egyszerűbb, angolról nehezebb segítőt találni.- A 2001/2002-es tanévben úgy alakult, hogy egy Angliából érke­zett fiatalember a bonyhádi gim­náziumot választotta a tanulmá­nyaihoz szükséges gyakorlóhely­nek. A munkájára és annak körül­ményeire figyelő GAP szervezet képviseletében látogatta meg őt Margaret Anderson asszony a Bri­tish Múzeum igazgatójának fele­sége. Egy szakmai beszélgetésünk során vetődött fel, hogy diákjaink számára nagy lehetőség lenne, ha hosszabb időt tölthetnének angol nyelvterületen. A jó hír nem soká­ig váratott magára, néhány hét múlva telefonon jelzés érkezett, hogy egy gyerekünk ösztöndíjas­ként egy évet tölthet Angliában. A választás Zsilinszky Dórára esett, aki ebben a tanévben kitűnő eredménnyel érettségizett, s a Pázmány Péter Tudomány Egye­tem angol-kommunikációs szaká­ra jelentkezett.- Ötödikes korom óta tanulom a nyelvet. Nagyon jó tanáraim vol­tak és vannak. Sokat köszönhetek Ágoston Zoltánnénak, aki folya­matosan többfajta tanulási és nyelvgyakorlási lehetőséget is fel­mutatott számunkra. így jutottam el angol cserkész táborokba és Svájcba. Meglepetés is, öröm is volt'számomra, hogy nekem aján­lották feLar_egy éves angliai ösz­töndíjat. A hír érkezése után né­hány nappal azonban kiderült, hogy az utazás, a biztosítás és más költségek nagyon megterhelik a családi kasszát. Hárman vagyunk testvérek, így a közel háromszáz ezer forintot kitevő plusz kiadást nehezen vállalhatjuk. Akkor úgy döntöttem, hogy itthon maradok. Erről e-mail-ben értesítettem Margaret asszonyt, aki rögtön föl­vette a kapcsolatot Ónodi Szabolcs igazgató úrral. Ónodi Szabolcs úgy gondolta, valami úton-módon segít Dórá­nak. Akivel találkozott, mindenki­nek elmondta a történetet, amely­nek eredményeként az utazáshoz, biztosításhoz szükséges pénz egy nap alatt rendelkezésre állt. Segí­tett az Európáért a Duna Mentén Egyesület, a Kármentő Polgári Kör, az evangélikus egyház, Oroszki István, Bonyhád város polgármestere, Potápi Árpád or­szággyűlési képviselő és a gimná­zium tantestülete. Ónodi Szabolcs úgy véli, itt kezdődik a polgári gondolkodás. ( i I 4

Next

/
Thumbnails
Contents