Tolnai Népújság, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-29 / 175. szám

MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL 2002. Július 29., hétfő Mondom a magamét SZERI ÁRPÁD Előny a múltból Több mint háromszáz év elteltével ismét felharsant a milezzin imá­ra szólító szava az egri minaretből. Természetesen nem az egykori igazhitű harcosok tértek vissza, mindössze a város tartotta meg a múlt hét végén a hagyományos Végvári Vigasságok című fesztivál­ját, a keleti kultúrák jegyében. A rendezvény keretében így lehettek fültanúi a látogatók a messze hangzó kiáltásnak, mely a törökök által emelt műemlék épületből terjedt szerte a település fölé. Mennyivel szerencsésebb Eger, mint Szekszárd, legalábbis ebből a szempontból - gondolhatnánk joggal, hiszen ugyanezen lapszám­ból az is kiderül, hogy a törökök - bár százötven évig itt tanyáztak - szűkebb pátriánkban nem hagytak maguk után érdemleges építé­szeti emléket. A „török” előnevű Tolna megyei építményekről - úgy, mint török torony, török fürdő - rendre kiderült, hogy egyik sem köthető a hódító iszlámhoz. Az egykori palánki földvárat ugyan a török emelte, ám napjainkra csak a körvonalai maradtak meg az erősségnek. így a kivonuló mohamedánok kétszeresen is hiányt okoztak megyénkben: uralmuk nemcsak a lakosságot tizedelte meg a szó szoros értelmében, de - Egerrel, illetve a hozzánk még köze­lebb található Péccsel ellentétben - még egy karcsú minaret sem em­lékeztet kényszerű ittlétükre. Az említett hevesi, illetve baranyai me­gyeszékhely ugyancsak sokat szenvedett a töröktől: ám évszázadok­kal később, nemes válaszként, mindkét helyen a gyarapodás szol­gálatába állíthatják a hódítók építményeit. Megkérdeztük olvasóinkat: Mit vár a magyar focitól? Szombaton ismét útjára indult a labdarúgó magyar nemzeti bajnokság, s hogy miként valósulnak meg a remények, az ter­mészetesen még a jövő titka. Az utcán megkérdezett járóke­lők ezzel együtt markáns véleményeket fogalmaztak meg a hazai fociról. Czakó Károly, nyugdíjas: - Szeretném, ha végre már jó lenne a játék. Ha a labdarúgók kellő erőnléttel, technikai képzettséggel ren­delkeznének. De sokszor azt látom, hogy a fiúk lazán veszik a mér­kőzéseket. Csiga Ferenc, műtős: - A foci már nem a játék, hanem a pénz kö­rül forog, az utánpótlás pedig gyenge. Azért azt várom, hogy ha va­lamivel is, de előrébb jutunk a ranglétrán. Bayer Márton, segédlelkész: - Már sokszor csalódtam a magyar fociban, de azért remélem, hogy most jobb lesz, mint korábban. Min­dig a pénz hiányát emlegetik, de szerintem a lelkesedésből van kevés. Simon József, pedagógus: - Nem foglalkozom a magyar futballal. Az Aranycsapatot még szerettem, de a jelenlegi alacsony színvonal nem tud lekötni. S nem bízom a javulásban. (A témával kapcsolatban olvasóink SMS-en is elmondhatják véle­ményüket^^_______________________________■ Előző kérdésünk: Most tényleg a móri gyilkosokat fogták el? Nos, szavazóink 71,5 százaléka véli úgy, hogy nem a gyilkosokat fogták el. MAI KÉRDÉSÜNK Vásárolna-e interneten? Szavazhat az interneten: www.tolnalnepitjsag.liu , és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Kincset kerestek és találtak Bukovinai székelyek néprajzi tábora Véménden tartotta néprajzi táborát a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, melynek székhelye Bonyhád. Az egy­hetes program a baranyai kistelepülés életében is pezsgést hozott. Bonyhád-Véménd Közel hú& diák vette birtokba a véméndi általá­nos iskolát, hogy a bukovinai székelyek tárgyi és szellemi hagyatékát gyűjtse. Lőrincz Etel textiltervező iparművész, a szö­vetség vezetőségének tagja, a tábor programjának kidolgozója rendkívül értékesnek tartja az egy hét alatt vég­zett munkát.- Minden esztendőben keresünk egy témát, amelynek feldolgozásával elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozunk. Az idén a néprajzi gyűj­tés tudományába igyekeztünk beve­zetni fiatal tagjainkat, a „hazatérők” felkutatásával foglalkoztunk. Hazaté­rők azok az okmányok, amelyeket a bukovinai székelyek számára Magyar- országra telepítésükkor állítottak ki a hatóságok. A tábor résztvevői a hét első három napján felkészítést kaptak. Előadást tartott Andrásfalvy Bertalan, Potápi Árpád, Fábián Ger­gely, Káka Rozália, Fábián Margit, Szőts Zoltán, Rudolf László és jómagam. A sok ismeret mellett a gyakorlati néprajzi gyűjtőmunka alapjait is fel­dolgoztuk, hogy a hét második felében bizton­sággal indulhassanak a javarészt középiskolás tá­borozok Véménden, Palotabozsokon, Somberekén és Hímesházán gyűjtő útjukra. Ren­geteg kincset találtunk. A fellelt anyag feldolgozá­sát is elvégeztük. A beérkezett dokumentumo­kat, az előkerült tárgyi emlékek adatait, fotóit, az Lőrincz Etel textiltervező iparművész hogy kedveskedjenek, egy alkalommal hagyo­mányőrző csoportjuk műsorral lepett meg min­ket. De a többi községben is szívesen látott ven­dégek számítottunk. Valamennyi helyen a polgár- mester köszöntött bennünket, s a falvak lakóinak jóvoltából az étkezésre sem volt gondunk. Példá­ul Palotabozsokon bukovinai ételeket főztek, hogy örömet szerezzenek nekünk. Jó volt látni, megtapasztalni, hogy idősek és fiatalok közös hangot találtak. Együtt dolgoztak azon, hogy a megmaradt értékek ne menjenek veszendőbe.-PÁL­Remekül sikerült az első falunap Terített asztalok az árnyas fák alatt A mindössze kétszáznegyven­öt lakót számláló község ap- raja-nagyja szombat délután eljött a kultúrház előtti térre, hogy résztvevője legyen az el­ső alkalommal megrendezett falunapnak. Alsóhetény A főtérre érkezőket Szegedi Géza zenekara kellemes muzsikával köszöntötte, majd a népes sereg átvonult a sportpályára, ahol kis­pályás focitomát tartottak a helyi csapat és a környékbeli települé­sekről érkezett gárdák részvételé­vel. Az izgalmas csatákat hozó mérkőzések után az attalaiak örülhettek a leginkább, ugyanis veretlenül végeztek a mezőny élén. A második helyet a házigaz­dák együttese szerezte meg, a har­madikak pedig a nakiak lettek. Miközben a férfiak a gyepen kergették a labdát, addig a gyere­kek Ács Zsuzsanna vezető óvónő irányításával kézműves foglalko­záson vettek részt. Az óvodások és a kisiskolások szüleik segítsé­gével papírsárkányt készítettek, az aszfalton krétával rajzoltak, valamint gyöngyöt is fűztek. Azu­A naki asszonykórus remek műsorával közönségsikert aratott tán zsákbanfutásban, mocsárjá­rásban, tojásvivésben és különfé­le sorversenyekben mérték össze ügyességüket. A közigazgatásilag Kapospulá- hoz tartozó község lakóit Markovits Géza polgármester kö­szöntötte, majd a naki asszony­kórus és a Vízmente néptánccso­port adott hatalmas közönségsi­ker arató műsort. A remek szóra­kozás után az árnyas fák alatt megterített asztalokhoz ültek a vendégek, akik finom pörköltet vacsoráztak. Este a művelődési otthonban tartott bállal zárult az első alkalommal megrendezett falunap, melynek szervezését Radax László önkormányzati képviselő és lelkes csapata vállal­ta magára. A kitűnően sikerült programhoz az önkormányzaton kívül a kapospulai termelőszövet­kezet és a Gazda Vadásztársaság nyújtott segítséget. ____ -GR­Sz ínház a rádióban Több mint húsz éve nem volt színházi közvetítés a Ma­gyar Rádió pécsi adásában. Most a POSZT nagyszínpadi előadásait hallhatjuk hat alkalommal. A Magyar Rádió Pécsi Körzeti Szerkesztőségének egy ORTT- pályázaton nyert összeg tette le­hetővé, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozó verseny­programjában szereplő hat nagyszínpadi produkciót rögzít­se. Mint Varga László elmondta, örültek a lehetőségnek, hiszen két évtizede nem volt rá mód­juk, hogy a színházat bevigyék a rádióba. A felvételekhez maxi­mális segítséget kaptak az érde­kelt színházaktól, így fel tudtak felkészülni a digitális felvételre, amit aktív utómunkálat köve­tett. így aztán most nyáron, a színházi holtidényben is, vasár­nap esténként 7 órakor „felgör­dül a függöny”. A múlt vasárnap közvetítették Moliére Don Jüanját, ezen a hétvégén Molnár Ferenc A testőr című művét, majd a továbbiakban Oszt- rovszkij A vihar, Moliére Tartuffe, Shakespeare Téli rege és Hoffmanstal A csoda alkonya című darabja hallható. m.k. Egy csokor kaktusz Egy napig tartó csoda volt Bogyiszlón, a Honvéd utca 75- ben Szalontai Ferencné udvará­ban. Elmondása szerint a fia, László hozta ezelőtt 16 éve a házba a kaktuszt, melynek va­sárnap rekord mennyiségű, ti­zenhat virága nyílott egyszer­re. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Mély fájdalommal tudat­juk mindazokkal, akik is­merték és szerették, hogy NOVÁKISTVÁNNÉ tolnai lakos 70 éves korában elhunyt. Temetése 2002. július 31- én 15 órakor lesz a tolnai temetőben. A gyászoló család (x) Vadászok vidám juliálisa Koronglövészetben és pörköltfőzésben vetélkedtek A Baranya, Somogy és Tolna megyék ta­lálkozásánál lévő ötezer hektáros terü­letet használó Hármashatár Vadásztár­saság szombaton koronglövő és pörkölt­főző versennyel egybekötött juliálisra invitálta a környékbeli „puskás” embe­reket. Kaposszekcsö A Sarádi-tó mellett helybeli, csikóstőttősi, jágónaki, dombóvári, kapospulai, attalai, dal- mandi, somogyszili és bikali vadászok gyűl­tek össze, akiket a vendéglátó társaság elnö­ke, László János köszöntött. A megnyitó után Kuti Lajos vadászmester irányításával meg­kezdődött a koronglövő-megmérettetés, melyre hat csapat nevezett. A feltámadó szél gyakran megtréfálta a lövőket, akik eredmé­nyük szerint örültek, vagy bosszankodtak. A győzelmet a dombóvári - Börcsök Zoltán, if­jabb Szőke Géza, ifjabb Gelencsér László ösz- szeállítású - csapat szerezte meg a dalmandi és somogyszili puskásokból - Lázár János, Csik István és ifjabb Csik István - álló gárda előtt. A harmadik helyen a házigazdák Csirke Ernő, Csirke József, Csirke Péter alkotta „csa­ládi együttese” végzett. Egyéniben Börcsök Zoltán és Csik István holtversenyben végzett az élen, ők mindketten tizennégy korongot találtak el a felröppenő tizennyolcból. Miközben a mezőn durrogtatott a 'vadá­szok egy része, addig néhányan pörköltet ké­szítettek a vadászház közelében felállított bográcsokban. A háziasszonyokból álló zsűri kóstolója utáni értékeléskor kiderült, hogy László István főztje ízlett a legjobban, de a második helyezett Kuti Tamás és a „bronzér­met” kiérdemlő Mezei István is finom ebédet tálalt a vendégeknek. Délután a vadászélmé­nyek felidézésével és baráti beszélgetésekkel zárult a vidám juliális. A vadászmester, Kuti Lajos is puskát ragadott a korong- lövők versenyében -gr­Borházak és panziók épülnek Kellemes körülmények között kóstolhatnak a turisták A szőlőfeldolgozás korszerű­sítését és borházak építését kezdte meg a közelmúltban Szekszárdon négy borászati vállalkozás - tudtuk meg Mé­száros Páltól, a Szekszárdi Hegyközség elnökétől. Szekszárd Elmondta: az egyenként 50-100 millió - összesen mintegy 300 mil­lió forintos -, várhatóan 2003-ban befejeződő fejlesztésektől a borá­szok jobb minőségű borok előállí­tását, valamint a borturizmus fel­lendülését várják. A vállalkozók a kivitelezéshez szükséges pénz csaknem felét pályázaton nyerték a Földművelésügyi Minisztérium­tól és a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól. Az új létesít­mények nemcsak az új préseknek, tárolóknak biztosítanak helyet, hanem a fahordós érlelésnek is, aminek köszönhetően a szekszár­di borok elnyerik igazi ízüket, za- matukat. A feldolgozóüzemek mellett olyan borházak és panziók is épülnek, ahol a termelők méltó körülmények között kóstoltathat­ják meg boraikat a városba érkező turistákkal. A hegyközség elnöke szerint ugyanis hiába nő a szek­szárdi bor híre, a borvidéken még mindig kevés az olyan vendéglá­tóhely, ahol be lehetne mutatni a legjellemzőbb borokat, vagy a kü­lönleges fajták legjobb évjáratait. A négy idei beruházás megkezdé­sével a szekszárdi borvidéken több éves lemaradás ledolgozása kezdődött meg - hangsúlyozta Mé­száros Pál. ■ adatközlőktől kapott új informá­ciókat azonnal számítógépre tet­tük, amelyben nagy segítsé­günkre volt Sebestyén Dezső. Jó érzés volt megtapasztalni azt a kedves fogadtatást, amelyben mindenütt ré­szünk volt. Véménden az előadásokon falubeli érdeklődők is voltak szép számmal. Esti prog­ramjaink ünnepnek számítottak a településen, s

Next

/
Thumbnails
Contents