Tolnai Népújság, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
I 2002. JÚUUS 20., SZOMBAT SÁRKÖZ L AKODALOM 9. OLDAL Százszoknyás karikázó és tyúkverő Karikázó a decsi Templom téren A százszoknyás karikázó kifejezetten rendezvényi elem, mely hagyományteremtő jelleggel második alkalommal lesz látható. A Sárközi lakodalom főnapján a menyasszony öltöztetés és kikérés után következik ez a látványos tánc. Különlegessége, hogy valóban 100 szoknyát mozgat meg a hagyományos sárközi karikázó. Az öt sárközi település néptáncegyütteseinek lány- és asszonytagjai adják közösen a tánc résztvevőit, mintegy jelképezve a Sárköz egységét, a települések összetartozását. Az újmenyecske tánca éjfélkor történik, pénzért, ajándékért táncoltatták a menyasszonyt a vőfély segítségével. A Szakácstánckor a főszakácsnak bekötötték a szemét és a főző asszonyok nagy zajt csaptak a edényekkel és fakanalakkal. Az utolsó tánc a tyúkverő, ilyenkor az új párt kíséri haza a násznép. Annak idején egy tyúkot berúgattak pálinkával, kitették az útra és az emberek körbetáncolták és bottal ütötték, hogy jobban rikácsoljon. Végül felkapták és hazavitték, majd másnap abból főztek pörköltet az új párnak. A lakodalom után az első vasárnap a papéknál volt az ebéd, a lány pedig már menyecskeruhában ment el a templomba. A lakodalmas közreműködői Színpadon a bátai együttes (archív fotó) A XVI. Sárközi lakodalom szakmai főrendezője Szabadi Mihály Bessenyei-díjas koreográfus. Szabadi Mihály a Sárközi lakodalom egyik főrendezője 1968 óta, a Szekszárdi Néptáncfesztivál főrendezője 1968-tól 1990-ig, a ■Néptáncantológia hagyományőrző műsorainak rendezője 1990- től 2001-ig. A lakodalmasban fellépő együttesek: Alsónyéki hagyományőrző néptánccsoport, Bátai hagyományőrző néptánccsoport, Bátaszéki Felvidéki Néptánccsoport, Decsi Csillagrózsa Hagyományőrző Egyesület, Decsi Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesület, Őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület, Sárpilisi hagyományőrző néptánccsoport, Pörbölyi Hagyományőrző Néptánc Együttes, Várdombi hagyományőrző néptánccsoport. Külföldi vendég-együttesek: a székelyföldi Kézdiszentlélekről, a németországi Halsdorf-ból és az olaszországi Ravenna-ból. ■ Lakodalommal a hagyományért A sárközi menyegző sajátosságai A színpompás, egyedülálló sárközi népviselet és népszokások a lakodalom idején mutatkoztak meg teljes pompájukban. Az alábbiakban megtudhatják, mit viselt a menyasszony és a vőlegény. Az asszonyok ruhája A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak, azaz hatszor egy esztendőben. A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, még a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták. A fényes díszek voltak a jellemzőek: 8-as perém, csipkeperém, léghímzés, oblegáció, islang (flitter). Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább dísz, kevésbé drágább anyagra, kevésbé értékes dísz. Minden alkalomra más-más ruhát viseltek. A táncba ternót (piros, kék, zöld) vagy sodort selymet, a templomba bársonyvirágú vagy borotváltselymet ' (szoknya anyagából röpike), hétköznapokon szövetszoknyát vagy sodrottselymet (bodorvászon röpike), a munkához karton vagy flakonszoknyát. A bőingeket és a bodorvászon röpikéket otthon szőtték. Koronként és családi állapotonként más és más volt a viselet. A ruha árulkodott a viselőjéről. A fejviselet jelezte elsősorban azt, hogy leány, asszony, van-e gyereke vagy özvegy. Ahogy idősödött az asszony úgy viselt egyre sötétebb és dísztelenebb ruhát. A férfiviselet megfelelt az általános magyar férfiviseletnek. A menyasszonyi viselet A menyasszonyi viselet volt a leány ruhatárának legékesebb darabja. Az öltözéken végighaladva első a slin- gelt ing, rajta peremes röpike (blúz), fekete nagy rostos keszke- nyő, annak a tetején cifra rostos bécsi rózsás vagy királyszélű selyem keszkenő (többszínű) a vállára terítve. Az alsóruházata csipkés szűkpöndőből, 2 vászonpöndőből, 6-8 slingelt rokolyából a szoknyából és a szíves-rostos kötőből állt. Az 1800-as években sötét falú töztető asszonyok végezték és az idősebb nőrokonok. Nem az anya és nem az anyós! Az első szobába székre állították és úgy öltöztették a menyasszonyt, aki ki sem ment a gangra csak a szobában várta a kikérést. Ezt a vőfély tette meg, miután elbúcsúztatta a leányt szüleitől és a pajtásaitól. A menyecskeruha Éjfélkor öltöztették át menyecskének. Az anyósa adta a menyecskeruhát. A haját tekerőzéssel takarják azaz füllel borítják be a kontypántlikát, amit addig hordhatott, amíg az első gyerek meg nem született. Világos selyem röpikét, félbodrú kötőt és piros ternószoknyát kapott. A lábára sárközi papucs került. A vőlegény öltözete A lábán rámás csizma, és csizmanadrág van. Felül vitézkötéses kabát bokrétával és jegypántlikával és sárközi rostos nyakkendő főkötő hímzéssel. A fején pántlikás rozmaringos kalap. Éjfél után leveszik a bokrétát, a jegypántlikát, és a pántlikás kalapot és átöltözik egy mellényes férfi viseletbe. Az öltözéket a feleség szülei veszik. borotvált selyem, cifra virágos, 2 sorpántlikás volt a külsőszoknya. A lábán félregombos cipőt és kapcát hordott. A ruházatot számos díszes kiegészítő tette még látványosabbá. A menyasszony hajába háromszínű hátpántlikát kötnek. A fejére homlokbársonyt és hármasbársonyt kap, közte mirtuszkoszorúval. A nyakán nyaksi gyöngy és nyakbodor van. A kezében rozmaringot és hímzett vagy bársonyvirágú jegykendőt tart. A menyasszony öltöztetését hagyományosan mindig öl* 9r * Az ünnepi öltözékek nagy értéket képviseltek és nem csak anyagi értelemben. A viseleteket gondosan megőrziték, a legszebb rokolyák generáci- óról-generációra öröklődtek, főként a női öltözetek. A színpompás sárközi viselet egyedülálló az országban, hozzáértők azonnal felismerik. A hagyományőrző csoportok akár itthon, akár külföldön mindig hatalmas sikert aratnak már a megjelenésükkel is. ______________________■ De cs büszke hagyományaira Biczó Ernő A Decs név hallatán legtöbben az ősi hagyományokra gondolnak, hiszen aki már járt nálunk és belekóstolhatott a gazdag népi kultúrába, amely nem is olyan régen még áthatotta az itt élők mindennapjait, az emlékezni fog erre a hangulatra - mondja Biczó Ernő, Decs polgármestere.- Fontos törekvésünk, hogy ez az érték, amely meghatározó eleme községünknek, fennma^ radjon és fokozza jó hírnevünket. Kiemelkedőnek tartom az ennek érekében tett lépések sorában, hogy az önkormányzat megvásárolta a leromlott állapotú tájházat, amelynek helyreállítása máris megkezdődött. Célunk, hogy a községünkben élő és alkotó népművészek, népi iparművészek és kézműves mesterek számára megfelelő munkakörülményeket biztosítsunk, érdekeik védelmére nép- művészeti munkacsoportot hoztunk létre. Büszkék vagyunk rá, hogy egyre növekszik a zsűrizett népművészeti termékeink száma, amely az eredetiséget és. minőséget hivatott szolgálni. A Gyöngyösbokréta és a Csillagrózsa Hagyományőrző Együttesek méltón képviselik fellépéseikkel közel s távol Decs élő kultúráját. A falu vezetésének eltökélt szándéka ragaszkodni az ősi és tiszta hagyományhoz, mely Decs védjegye lehet. Nagy a veszélye ugyanis annak, hogy a fogyasztói piac tömegigényeinek engedelmeskedve a hagyományok megkophatnak, kifakulhatnak, ami nagyon nagy veszteség lenne. A múltat idéző hagyományok ápolása mellett természetesen állandó feladat a jövőbe tekinteni, amely a település szempontjából az infrastruktúra folyamatos fejlesztését, az életkörülmények javítását foglalja magában. Mindezek a helyi lakosság kényelmének fokozását, Decs komfortosabb lakóhelyként való működését segítik elő. ______■ A mi madarunk A Cinege Madár népdaléneklési versenyt Bogár István emlékére hirdették meg a szervezők annak idején. A „Cinege” mára az egyik legnépszerűbb és egyre nagyobb tömeget megmozgató rendezvény-sorozattá vált. A versenyen szólisták, kiscsoportok és népdalkörök egyaránt részt vesznek, az alapkövetelmény az amatőrizmus. A megye falvaiból és városaiból jelentkező versenyzők között egyre nagyobb számban képviseltetik magukat az itt élő nemzetiségek is, ami azt jelzi: a Cinege mindannyiunk kedves madara lett a megyében. Aki már részt vett Cinege-versenyen,, annak nem kell bizonygatni, semmi máshoz nem hasonlítható élmény. A dalok többségét ismeri a közönség is, s magában együtt dúdolja a fellépőkkel, akik szemmel látható kedvvel és örömmel énekelnek a színpadon. ■ Sárközi menyasszony, vőlegény Civilben is egy pár a két fiatal Az idei Sárközi lakodalomban egy húsz éves leány, Csoboz Judit lesz a menyasszony, a vőlegénye pedig a 23 éves Ács András. Mindketten a sárpilisi Vadrózsa Tánc- együttesben táncolnak. Judit középiskolás, tíz esztendeje táncol. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy az együttesből őt választották ki a Sárközi lakodalom menyasszonyának szerepére. Mint mondja, ebben a kora mellett bizonyára az is szerepet játszott, hogy Andrással az életben is egy pár, immár öt esztendeje. András technikusi tanulmányai végén tart és hamarosan programozó lesz. Judittal Sárpilisen élnek, András szüleinél. A lakodalmasban András szülei játsszák az örömanyát, örömapát, ami nem véletlen, hiszen gyermekkoruk óta ők is az együttes tagjai. A családban szinte mindenki táncol, annak idején a nagyszülők is. Az előző Sárközi lakodalom idején, 1999-ben, az akkori jegyespár nem csak eljátszotta a lakodalmat, valóban örök hűséget fogadtak egymásnak az ünnepség alatt. Az ő fejünkben is megfordult ez a gondolat, de úgy döntöttek, az esküvőnknek majd külön megadják a módját. Most mindketten tanulnak még, így a jövőben a legfontosabb, hogy legyen munkájuk és fizetésük, amiből megalapozhatják majd a jövőjüket, az esküvő talán még korai lenne. A most elvállalt szerep örökre szép emlék marad, nem csak gondolataikban, tárgyi formában is. András édesanyja, aki népi iparművész, maga varrta ugyanis az öltözékük minden egyes darabját, sőt, egy kivételével a kiegészítőket is maga készítette. A Sárközi lakodalomban használt menyasszonyi és vőlegényi öltözék tehát a sajátjuk marad, amit megőriznek, csakúgy mint az ünnepség minden egyes momentumát. I \ Minden ruhadarabnak jelentése van (archív fotó)
