Tolnai Népújság, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
8. OLDAL SÁRKÖZI L AKOPALONI 2002. Jűuus 20., SZOMBAT A nap programja 10.00 Népművészeti kirakodó- vásár a Sárközben élő népművészek zsűrizett munkáiból a Templom téren 15.00 A Sárközi lakodalom ünnepélyes megnyitója a Templom téren 16.00 Menyasszony öltöztetés és népviseleti bemutató a Tájház udvarán 17.00 Menyasszony-búcsúztató, kikérés a vasúti iskola udvarán, százszoknyás karikázó, majd lakodalmas menet a református templom előtti színpadig 18.00 Az ifjú pár fogadása a szabadtéri színpadon, ezt követően néptáncbemutató 21.00 Lakodalmi mulatság a Templom téri nagysátorban vacsorával, felköszöntőkkel, hajnalig tartó vigalommal. (A lakodalmi mulatságon a meghívottak és a belépővel rendelkezők vehetnek részt.) ■ Mi is az a gánica? Akik megkóstolták, egybehangzóan állították: jó étel a gánica. A gánica alapanyaga a kukoricadara, amit vízzel és némi liszttel keverve megfőznek, majd kanállal kiszaggatva hagymás zsírban kis pogácsákat sütnek belőle. A gyönyörű aranysárga pogácsákat némi paprikával megszórva, sült hagymával tálalhatjuk, nem csak ízletes, könnyű étel, de kiváló bor- és sörkorcsolya is. A szerencsések Decsen csütörtök délután megkóstolhatták a gánicát, még- [ pedig borral locsolva. A gánica titkát Lázárné Kati néni árulta el Nyirati Györgyinek, aki jó tanítványnak bizonyult, ezt a kóstolók tanúsíthatják. Vállalkozó szellemű háziasszonyok pedig bátran próbálkozhatnak ennek a hagyományos sárközi ételnek az elkészítésével. Megyénk ékessége: a Sárköz Egyedülálló művészet és népviselet A Sárközt részben a dunai hajóút, részben a Bu- da-Belgrád kereskedelmi útvonal közelsége miatt mindig gyors fejlődés jellemezte, amely csupán a török hódoltság utáni időszakban - a népesség megfogyatkozása és a pusztítások következményeként - lassult le. A XIX. századi ármentesítési munkálatokat követően az eredetileg állattartással, halászattal és szőlőműveléssel foglalkozó nép földműveléssel kezdett foglalkozni. A termékeny öntéstalajon elért magas termésátlagoknak köszönhetően a sárköziek gyorsan vagyonosod- tak, ennek eredménye az a páratlan gazdaságú népművészet, amellyel a Sárköz ma is méltán büszkélkedhet. A XIX. Századtól napjainkig a szűkebben vett Sárköz területe háromszög alakú, melynek csúcsa lefelé áll. Itt van Báta, ahol a Sárvíz elérte a Dunát. Északi határa pedig ott, ahol az említett folyóvíz eléri a Duna szélesebb árterét valamivel Szekszárd felett. Innen kelet felé, a Dunáig húzott egyenes a Sárköz északi határa. Ebben az ártérben csak négy falut találunk, ezek a sárközinek nevezett népcsoport települései: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék. A Sárközi anyagi kultúrájának legszebb elemei a népviselet, a hímzések és a szőttesek, amelyek nemcsak országos, de nemzetközi hírnévre is szert tettek. „A sárközi hímzésmotívumok közül az egyik legszebb és leggazdagabb a rendkívül aprólékos munkával készülő főkötő, valamint a bíborvég motívum. Az önálló életforma hozta szövéstechnikákban a fekete, és a piros színek dominálnak, mintáikban a csillagrózsa, kerekrózsa, vasmacska, tölgyfalevél és .vízfolyás jellegzetes formái a meghatározók. A sajátos sárközi stílus nemcsak a textíliákon, hanem a kerámiákon is megjelenik. A sárközi a Dunántúl egyetlen nagyobb stílusegységet alkotó kerámiacsoportja. Az ólommázas technológiával előállított kerámiák alapszíne a négerbarna és a vörös.” A népművészeti alkotások díszítésének, formakincsének alakulásiban szintén a vízszabályok játszottak meghatározó szerepet. A szabályozások előtt az egyszerű, áttekinthető minták domináltak, míg a szabályozások után a gazdagodás következtében ez megváltozott. Az alapanyagok megdrágultak, a díszítőelemek gazdagsága volt a jellemző. A formakincs ezzel szemben elszegényedett, és inkább aprólékosságával hívta fel a figyelmet. Mindemellett a sárközi népviseletet az ország legszebb népviseletei közé sorolják. A viseletén keresztül az egykori életformát a születéstől a halálig végigkísérheti, aki betér a Decsi Babamúzeumba, ahol több mint 100 népviseletbe öltöztetett babát látha,t. A fehére meszelt, tornácos decsi tájházban az egykori tisztaszoba, füstös konyha és lakószoba fényűző berendezései és használati tárgyai mel- ' lett a népviselettel is megismerkedhet a látogató. A Lyonból, Bécsből, Pestről hozatott színes selyembrokát anyagokból készült, cifra szalagokkal, gyöngyökkel és flitterekkel díszített viseletét „élőben” is megtekinthetik a vendégek. A Sárközben a népi kismesterségek gazdag tárháza ma is fellelhető. A népművészet szorgos mestereinek műhelyeiben a látogató a gyöngyfűzés, csipkeye- rés, babkészítés, tojásfestés, hímzés, szövés, kosárfonás, és kerámiakészítés rejtelmeibe nyerhet betekintést. A Sárköz mai „gazdái” ( balról-jobbra): Vöö József (Báta), Hegedűs Jánqs (Sárpilis), Biczó Ernő (Decs), Bogár Dezső (Alsó- nyék) és Guzsván István (Őcsény) polgármesterek_________________________________________ _______■ Fő zőverseny a lakodalom előtt A bölcsőtől a siratóig Bözsi néni babái bemutatják a sárközi életet Bözsi néni és kedves babái Farkas Lászlóné Pál Bözsi népi iparművész nem egy alkalommal képviselte és népszerűsítette már a sárközi népviseletet és hagyományokat itthon és külföldön. Most a közönség előtt is megnyílt egyik büszkesége, a saját készítésű, több mint 100 babából álló gyűjtemény.- Miből és hogyan készültek ezek a színpompás babák?- Textilből van a baba teste, a feje pedig az úgynevezett masírból, keményítős-gipszes anyagból, amit zsorzsett réteggel vonok be. A hajuk fonalból, vagy gyapjúból van, az arcukat hímzéssel és festéssel alakítom ki. Ezek nem boltból való babák, minden a saját munkám rajtuk, a testük, a ruhájuk, cipőjük. Van közöttük gyerek, fiatal, idős, szép és kevésbé szép, mindegyiknek saját karaktere, egyénisége van.- Mit mutat be a gyűjtemény?- A sárközi népviseletet és szokásokat mutatják be a babák, a keresztelőtől a siratóig. Az ünnepi és hétköznapi viseleteket láthatják rajtuk és megismerhetik az itteni emberek életét: a konfirmálást, a jegyességet, a lakodalmi készítőt, a húsvéti locsolást, a vetést-aratást, az őszi munkákat, a kézművességet, a táncot.- Hány év „termése" ez a kiállítás?- Tizennégy éves korom óta végzek kézműves munkát a szövéstől a bútorfestésig. A babákat az utóbbi öt évben készítettem. Mindegyik zsűrizett, eredeti kézműves termék, nagyon kötődöm hozzájuk. Ezek a babák nem eladók, mindegyik egyedi darab. Nagyon sok munkám fekszik benne, mert szigorúan ragaszkodók a hitelességhez, mind a ruhájuk, mind az egyéb tárgyak esetében. A viseletekhez az anyagokat úgy kell „összevadászni” vásárokból, innen-onnan. Az egyéb tárgyakat, mint például a fürösztőtekenőt, a szövőszéket, a kiskosarat, a cserépedényeket, de még a három centis zsoltáros- könyvet és Bibliát is népművészekkel készíttettem el, hogy eredeti és hiteles legyen a gyűjte- mény minden darabja. ■ Megelevenednek a falusi hétköznapok „Virágzik” a Tűzliliom Gyerekek és fiatalok a tánccsoportban A decsi Tűzliliom roma hagyományőrző együttes másfél éve alakult. A csoport tagjai 6-17 éves gyerekek és fiatalok, vezetőjük Létainé Kovács Katalin. A Sárközi lakodalom rendezvény- sorozatának keretében csütörtökön este a főzőversenyt követően tartották a Templom téri lakodalmas sátorban a Ki mit tud?-ot, amelyben közel 20 helyi és környékbeli fellépő szórakoztatta a közönséget, közöttük a Tűzliliom is. Mint azt Létainé Kovács Katalin elmondta, a csoport repertoárjában borsodi és szatmári roma táncok szerepeltek a kezdeti időkben, de most tovább bővült a műsorszámaik köre. Nemrégiben ugyanis egyhetes tánckurzust tartottak a csapatnak a faluban, a Pécsről érkezett oktató szolnoki és nagyecsedi táncokat tanított be a gyerekeknek. A tánc és az ének az önkifejezésnek a legősibb formái, s egy-egy koreográfiában évszázadok szokásainak, hagyományainak állít emléket. A roma hagyományok megőrzése, ápolása és megtartása fontos feladat, hiszen mind a jelen, mind a jövő nemzedékének erősíti identitás- tudatát, növeli önérzetét és végül, de nem utolsó sorban örömhöz, sikerhez juttatja a csoport tagjait. A Tűzliliom tagjai nagy lelkesedéssel tanulnak és táncolnak, szívesen lépnek fel, ha hívják őket. Nagy örömmel vennék, ha támogatóik akadnának, egyelőre az ön- kormányzat és egy alapítvány juttatott számukra támogatást, ez utóbbiból fellépő-ruhát vásároltak az együttes tagjainak. ________■ í i To lna megye legismertebb és legszínesebb néprajzi tája a Sárköz, ahol a református magyarság alakított ki virágzó településeket. A térség jelentős történelmi múltra tekint vissza, melynek legkorábbi leletei a csiszolt kőkorszakból valók. Gyors fejlődése a kelták uralma idején az ipar, a kereskedelem, a föld- és szőlőművelés fellendülésével indult meg, majd ez a folyamat folytatódott a római idők alatt. Több mint 20 résztvevővel csütörtökön délután főzőversenyt rendeztek Decsen, az iskola udvarán. A résztvevők bármilyen bográcsban készülő, szabadtűzi étellel indulhattak a nemes vetél kedésen, készült halászlé, birka pörkölt és vegyespörkölt is. A fő zőversenyt a sárpilisi Pille-csapai nyerte, vegyespörkölttel. A kép zeletbeli dobogó második fokára Báta főző-csapata állhatott fel, harmadik helyezést pedig az alsónánai Czifra-csapat ért el. _________________________■ Ti sztelgés Bogár István előtt Aki híressé tette a Sárközi lakodalmat Bogár István 1923-ban született Őcsényben. A nagykőrösi Református Líceum és Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát, a második világháború után Sárpilisen kezdett tanítani. Már munkába állásának esztendejében, 1946-ban, létrehozza a faluban a dalárdát. A következő esztendőben igazgatóvá választják, ezt a pozíciót 1971-ig tölti be. A pedagógusi munka mellett a falu kulturális életének szervezője lett. A férfikórust vegyes kórussá alakítja és vezetője lesz az Ocsényi Népi Együttesnek. Elindítja a népdalgyűjtő munkát, néprajzi szakkört szervez és irányításával Sárpilisen is népi együttes alakul. Bogár Istvánnak köszönhetően, a sikerek hatására a Sárközben pompás műsorokat állítanak össze. Bogár István ötlete nyomán rendezik az első „Sárközi bált”, amely aztán „Sárközi lakodalmas” néven megmozgatta az egész térséget és máig élő hagyomány született belőle, s ebből nőtt ki később a Duna Menti Folklórfesztivál. Pista bácsi a Sárköz néprajzi anyagát, tárgyi emlékeit is fáradhatatlanul gyűjtötte, nyugdíjas évei sem teltek tétlenül. Tovább segítette a hagyományőrző csoportokat, különösen szülőfaluja, Őcsény, csoportjával szövődtek szorosra a kapcsolat szálai. Bogár István olyan ember volt, akiben bíztak, akire felnéztek, akinek elfogadták tanácsait. Szülőföldje, a Sárköz, s szülőfaluja, Őcsény, méltóképpen őrzi híres szülötte emlékét, szellemiségét, bizonyság erre a posztumusz adományozott emlékplakett is, amelyet Bogár István születésének napján, május 18-án, az őcsényi református temetőben rendezett ünnepség keretében adtak át jelképesen a falu nagy szülöttének. Bogár Pista bácsi az 1976-osjakodalomban __■
