Tolnai Népújság, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-03 / 256. szám

Tolnai Népújság 2001. November 3., Szombat Aki nem tanul, az lemarad Mikor kell és mikor ajánlott pályát módosítani? Hétvégi Magazin 9. OLDAL Nem is olyan túl régen, ha valaki szakmát vagy diplomát szerzett, akkor biztos lehetett abban, hogy nyugodt jövő elé néz. Ma már ezt el lehet felejteni, hiszen senki nem tudhatja mit hoz a holnap, mikor kell váltania, a korábbitól akár vala­mi egészen másba kezdenie. Mi ezúttal két olyan volt kollé­gánkkal beszélgettünk, akik a körülmények hatására, illetve egyéni ambícióik miatt módosítottak pályát, fogtak valami másba. Rostás Ilona- A váltást én már tulajdonkép­pen a középiskolában elkezdtem, vegyésznek készültem, ilyen szakközépiskolá­ba jártam, végül mégis közgazda- sági egyetemre mentem. Ennek a prózai oka az volt, hogy úgy éreztem, fizikából nem vagyok iga­zán versenyké­pes, ezért olyan egyetemet keres­tem, ahol a felvé­teli tantárgyakból biztosra mehetek -, mondja Rostás Ilona közgazdász. Véleüen válasz­tás volt ugyan a közgáz egyetem, de nagyon bejött, már az első félévi vizsgák után éreztem, hogy nekem való ez a te­rület, megszerettem a szakmát. Belker, áruforgalmi szakon vé­geztem, így egyenes út vezetett a diploma megszerzése után az el­ső munkahelyemre, a Tolna me­gyei TESZÖV-höz, ahol áruforgal­mi előadó lettem. Hivatalosan öt évig voltam itt, de gyakorlatilag csak pár hónapot dolgoztam a szövetségnél, mert közben meg­született a két gyerekem, akikkel otthon maradtam. A tulajdonképpeni nagy váltás az életemben a gyes után követ­kezett, amikor ahelyett, hogy visszamentem volna a korábbi munkahelyemre, az újságírást vá­lasztottam. Talán furcsán hang­zik, de az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy mindig is ezt szerettem volna csinálni. Nagyon érdekes, változatos munka volt, de azt azért mindig tudtam, hogy nem maradok itt a nyugdíjig. Négy év után éreztem úgy, hogy elég volt, váltani kell, mert ha so­káig várok, nehéz lesz visszatérni a szakmámba. Ekkor történt, hogy véletlenül megláttam az egyik újságban a Magyar Gazdasági Kamara pályá­zati hirdetését. Rögtön úgy gon­doltam, hogy nekem találták ki ezt az állást. Tizenegy évet töltöt­tem el itt, de közben négy mun­káltatóm is volt a kamarai válto­zásoknak köszönhetően. Egyedül kezdtem a munkát, aztán később, ahogy változtak a dolgok és több lett a feladatunk, felállt egy csapat, és amikor egy éve közös meg­egyezéssel meg­váltam a kamarai titkári poszttól, 38 fős apparátust hagytam ott. Jelenleg egy utazási iroda képviselője va­gyok, most épí­tem ki a megyei hálózatot. Na­gyon élvezem ezt a munkát is, úgy érzem, megy nekem ez a sem­miből valamit csinálni dolog, hiszen már a kamaránál is ezt tet­tem. Az idegenforgalom mindig kö­zel állt hozzám, nem csak azért, mert nagyon szeretek utazni, hanem mert itt is hasznosítani tu­dom a közgazdá­sági ismeretei­met és a német nyelvtudásomat. Emellett tanítok is öt éve a keres­kedelmi közép­iskolában, amit szintén nagyon szeretek. Ettől függetlenül nem vagyok benne biztos, hogy né­hány év múlva nem fogok ismét váltani, ha már ez a munka nem jelent kihívást vagy úgy gondo­lom, hogy más területen eredmé­nyesebb lehetek. Már csak azért is így van ez, mert rövidesen megszerzem a másoddiplomá­mat Európa tanulmányok, politi­ka szakon és nem szeretném, ha ez a tudásom parlagon heverne. A szintentartás nem elegendő- Mióta dolgozom, folyamatosan váltok mondja Szarvas Antal, a Munkaügyi Központ Dombóvári Kirendeltségének vezetője. Az érettségi után fényképész­nek tanultam, de fotósként egy napot sem dolgoztam. Megnősül­tem, Regölybe kerültem, a műve­lődési ház igazgatója lettem, be­iratkoztam a szombathelyi tanár­képző főiskola népművelő­könyvtár szakára. 1974-ben Ta­másiba hívtak, a járási hivatal művelődési osztályára népműve­lési felügyelőnek, innen a válá­som után a dombóvári művelődé­si házba mentem igazgató-helyet­tesnek, közben elvégeztem a deb­receni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem felnőttoktatási szakát. Három és fél évet töltöttem itt, el­lentétbe kerültem a főnökömmel, eljöttem, ügynökként próbáltam érvényesülni, de be kellett lát­nom, hogy ez nem nekem való. Ekkor keresett meg a Tolna Me­gyei Népújság főszerkesztő-he­lyettese Szálai János és hívott a gazdasági rovathoz, az ipari szö­vetkezetek, a szolgáltatás voltak a témaköreim. Nagyon tetszett az újságírás, mégis kilenc hónap után válta­nom kellett, pártfegyelmit kap­tam, felmondtak. Paksra mentem, ahol a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat két moziját üzemeltettem, hogy ért­sek is hozzá, felsőfokú mozi- üze­meltető tanfolya­mot végeztem. 1989-ben ismét egy művelődési ház következett, ezúttal Mágocson, itt három évig vol­tam. A munka­ügyi szervezetnél 1992. február 1-től dolgozom, 1995- től a dombóvári kirendeltség veze­tő-helyettese let­tem, 2001. május 1-től kirendeltség­vezető. Természe­tesen ez idő alatt részt vettem a kö­telező belső kép­zéseken, ami nem esett nehezemre, mivel a debre­ceni egyetemen a felnőttoktatási tantárgynál megtanultam, hogy ma az embernek egy életen át va­ló művelődésre van szüksége, a szinten tartás nem elegendő, aki nem képezi tovább magát, az le­marad. Nagy bánatom, hogy idegen nyelvből nem jutottam el a nyelv­vizsgáig, ezért most ismét bele fogtam a német nyelv tanulásába. F. KOVÁTS ÉVA Megkülönböztetés, a fű alatt Cigánysorsok most, Tolna megyében Bátaszéken, a pár hete átadott Roma Centrumban találkoz­tunk, fiatal szülők és idősebb cigányemberek vártak bennün­ket. Arról beszélgettünk, milyen ma Magyarországon cigány­nak lenni. Bátaszék A beszélgetés döcögve indult. Mindenki a másikra várt, mondja el az, ha meri, mennyi gonddal, megaláztatással jár ma romának lenni. Bihari László, a helyi ci­gányönkormányzat vezetője törte meg a csendet.- Kár tagadni, a rendszervál­tást követően nehéz helyzetbe kerültek a cigányok is. Munkahe­lyek szűntek meg, de a leépítések Balogh László bennünket sújtottak a legjobban. Mi maradt mára? A 12.800 forin­tos szociális segélyből nem lehet megélni! Amikor a segély szóba került, az emberek egymás szavába vág­va ecsetelték a helyzetüket. Krisztián fiatal családapa, há­rom gyermekük (5, 8 és 14 éve­sek) van Erikával a feleségével: - Sofőrként dolgoztam évekig, majd a szekszárdi húsiparhoz ke­rültem. Mára azt is felszámolták. Próbálok elhelyezkedni, állandó kapcsolatban vagyok a munka­ügyi központtal, de nincs munka. Valamiből élnünk kell, ezért al­kalmi munkát is vállalok és az idős szüleim segítenek bennün­ket. Higgye el, megalázó dolog segélyért rimánkodni. Erika, a fe­leség, főállású anyaként havi 16 ezer forintot kap. Ősszel eljárt szüretelni, hogy ebből a pénzből felruházzák a gyerekeket. György, bátai cigány ember: - Három éve már, hogy nincs mun­kahelyem. A faluban tönkrement a téesz, nincs munka sehol. És kár tagadni, bizony éreztetik az emberrel, amikor munkát keres, hogy cigányra nincs szükségük. Még szerencse, hogy jelenleg nincs feleségem, így csak maga­mat kell eltartanom. Bihari László is megerősítette, igen is van diszkrimináció, ha fű alatt is. Van ahol nyíltan a meg­különböztetést nem vállalják, de a lényegen ez nem változtat. Anna néni: Én 35 évet dolgoz­tam és alig 30 ezer forint a nyug­díjam, ez gyógyszerre is alig elég. Egy szem fiam van, és két uno­kám, a menyem tanárnő, de bi­zony ő is sokat „kapott” amiatt, hogy roma származású. Arra ké­rem mindig az unokáimat, hogy tanuljanak, mert csak akkor tud­nak ebből a körből kitörni. Balogh László, a bátai romák helyi önkormányzatának vezető­je: - A rendszerváltás után ránk szakadt ez a fene nagy szabad­ság, csak az a baj vele, hogy nincs miből megélni. Nekünk nem se­gély kell, hanem munka. Sokszor hallani, minek a cigányoknak se­gély, úgy is elisszák. Képzelje el, amikor hónap elején mennek az Bihari László önkormányzathoz a segélyekért már ott állnak a villanyszámla be­szedők, az iskolából a menzás dí­jakért, ha ezt mind levonják alig marad valami. Kérdem én, akkor mit isznak el a cigányok? Munkát adjanak és azt fizessék is meg, többet senki nem megy közülünk támogatásért! Tudja mért nem szeretnek bennünket az embe­Krisztián és Erika FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY György rek? Mert állandóan azt hallják, hogy mi mennyi támogatást, se­gélyt, pályázati pénzt kapunk. Hát ez így nem igaz! A gondok el­lenére én sosem hagynám el Ma­gyarországot. Itt születtem, itt is szeretnék meghalni. Bátán, az ál­talános iskolában roma diákok­nak tartok foglalkozásokat, az a címe: honnan jöttünk, hová me­gyünk. Szeretném ha minden fia­tal ismerné és meg is őrizné a ci­gányság szokásait, hagyománya­it. De azt is érteniük kell a fiata­loknak, ha nem tanulnak, nem nyílik meg előttük a világ. A beszélgetésünk végén szó esett még a cigányok tempera­mentumáról is. Egymás szavába vágva ecsetelték, ha a romák be­szélgetnek, a kívülállók azt hiszik veszekednek, pedig erről szó nincs, csak kieresztik a gőzt, ami bennük feszül. mauthner A fiatalok kapcsolata a legfontosabb A főpolgármester feladata a kompromisszumok megtalálása A főpolgármesternek nagy a politikai befolyása, s széles a jogköre. A fontos kérdésekben 90 százalékos többséggel dön­tenek, s Bietigheim-Bissingenben is kevés a nő a képviselő- testületben, tudtuk meg Manfred List főpolgármestertől. Manfred List, főpolgármester (CDU), vezetésével rövid látoga­tásra érkezett Szekszárdra a né­met testvérváros, Bietigheim- Bissingen delegációja. A küldött­ség tagjai: Doris Natusch, (FDP), Katrin Bury-Spahn, (SPD) Traute Theurer, (GAL, zöldek) és Anette Hochmuth, a polgármesteri hiva­tal képviseletében. A német ven­dégek tegnap délelőtt a Kolping Is­kolába látogattak, majd ki-ki a ma­gyar testvérpárt frakciójának ven­dégeként városnézésen, illetve ér­deklődésének megfelelő progra­mon vett részt. Délután a vendé­gek a Szent István Házban a Né­met Kisebbségi Önkormányzat ve­zetőivel találkoztak és folytattak megbeszélést. Ma délelőtt a frak­ciók képviselőivel tárgyalnak a testvérvárosi kapcsolatok jövő évi programjáról. A német vendégek vasárnap reggel hazautaznak. Még a tegnapi program meg­kezdése előtt beszélgettünk a fő­polgármesterrel.-Mi az Önök elképzelése a jövő évi együttműködésről?- A már meglévő és igen széles­körű kapcsolatainkat szeretnénk folytatni és elmélyíteni. A fő hang­súlyt az ifjúsági kapcsolatok bőví­tésére szeretnénk helyezni. Rend­kívül fontos a fiatalok minél sokol­dalúbb együttműködése az élet sok területén, hiszen ők képviselik a jövőt városaink kapcsolataiban. Manfred List- Mint főpolgármestert, otthon milyen aktuális problémák foglal­koztatják?- Különösebb, nagyobb problé­máink nincsenek, minden évben sok beruházás folyik a városban, de ezek nagyon jól, probléma- mentesen folynak.- Pontatlanul fogalmaztam meg a kérdést, milyen aktuális fel­adatai vannak?- Nálunk most nagy kulturális központ épül, amelyben helyet kap például a zeneiskola, s itt örömmel jegyzem meg, hogy már most is kiváló a kapcsolatokat ápolnak a szekszárdi zeneiskolá­val. Az új épületbe költözik majd a Művészeti Iskola és felnőttkép­zés is.- Magyarországon, s a szek­szárdi közgyűlésben is megkez­dődtek a választások előtti politi­kai csaták. Biettigheim-Bissingen- ben miként működnek együtt a közgyűlésben a pártok?- Nálunk más rendszer műkö­dik, nem ellenzék és többség a felállás. Öt párt szerepel a képvi­selő-testületben, egyiknek sincs abszolút többsége. A főpolgár­mester feladata a pártok közötti kompromisszum megtalálása. Je­lezni szeretném, hogy Németor­szágban a főpolgármesternek je­lentős a politikai befolyása, már csak azért is, mert széles jogkör­rel rendelkezik. A fontos döntése­ket általában 90 százalékos több­séggel szoktuk eldönteni.- A költségvetést például ho­gyan állítják össze?- A számokat a közigazgatás összeállítja, a bizottságok megtár­gyalják, de azt kell mondanom, hogy alig vannak módosító indít­ványok. A saját pártom képviselői mellett a szocialistáktól és a libe­rálisoktól is rendszerint megka­pom a költségvetéshez a szavaza­tokat.- Négy hölgy, három képviselő kíséretében érkezett Szekszárdra, milyen a nemek aránya a testület­ben? Már sok éve főpolgármester, nőkkel vagy férfiakkal szeret-e in­kább együtt dolgozni?- A munkatársak tekintetében nem teszek különbséget. A képvi­selőtestület harminckét tagú, kö­zülük heten hölgyek, s úgy gon­dolom, hogy talán jobb lenne, ha kicsit kiegyenlítettebb lenne a fér­fiak és a nők aránya.- Azt tudjuk, hogy szereti Szek- szárdon, de miért szereti?- Sok éve járok ebbe a kedves kis városba, s személyes jó barát­ság fűz a polgármester úrhoz és sok más szekszárdihoz. Tetszik a szép, régi városkép és mindig elbűvöl, ahogyan várost' körülölelik a dombok és a szőlős­kertek. IHÁROSI IBOLYA » 1 * « Szarvas Antal

Next

/
Thumbnails
Contents