Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-09-09 / 36. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. szeptember 9. *« : se tik, hogy előadás után néha ki­ment a függöny elé és szavalt.- Sok történet van. Már­cius 15-én az előadás előtt kiállt a közönség elé, és azt mondta, hogy március 15. nem pirosbetűs ünnep, de majd lesz, és akkor énekel­jük el a Himnuszt. Ezt a jele­netet a darabba is beleírtam, ahogy azt a kritikust is, aki azt írta, hogy a színészek nem tudják a szerepüket, s kiutasította a nézőtérről.- A színészek, akikkel Veszprémben játszott, állító­lag máig sem tudnak szaba­dulni Latinovitstól.- Azok a színészek, akik­kel beszélgettem, máig úgy érzik, hogy prófétával talál­koztak, s ezt a terhet cipelik életük végéig. Egyikük egy vallási gyülekezet könyves­boltjában eladó, a másik ki­ugrott az ablakon, míg egy színésznő belehalt. Egyéb­ként én nem hiszem, hogy Latinovits öngyilkos lett. Ez nem a József Attila-i élet, ami ott zárult le a szárszói síneken. Egy vonaton akart keresztülmászni, túljutni. A hatalom, a hivatal ugyan maga alá gyűrte, de voltak még tervei, várta a lemezét, s nem mondott le a színház­alapításról sem. Égett per­sze, mert ha az utolsó ké­peit megnézzük, sokkal öregebbnek látszik, s nem 44 évesnek. Voltak más nagy színészeink is, mint Latabár, Kabos, Gábor Mik­lós és Sinkovits Imre. Latinovits viszont nem színháztörténet, ő legenda. Olyan, mint Cybulski a len­gyeleknek vagy Viszockij az oroszoknak. Örök mérce, örök kihívás. A színészek is megijedtek. Úgy vannak ve­le, mint Latinovits egykori veszprémi kollégái, vonzot­ta és taszította is őket, de nem tudtak tőle szabadul­ni. Bubik István, aki Latinovitsot játssza, min­dennap elmondja, hogy ezt Latinovits Zoltán ma lenne 70 éves, Balatonszemesen este róla szóló drámát mutat be egy válogatott szí­nészcsapat a Latinovits Zoltán Művelődési Házban. A színészkirály legendája még mindig él, a kőszínhá­zak mégsem versengtek e premierért. Siposhegyi Péter író nem csodálkozik, Latinovits sok haragost szerzett, akik úgy látszik, nem felejtenek. Siposhegyi egyébként azon a véleményen van, ha Latinovits élne, ma talán nem színházat, hanem vallást, egyházat ala­pítana. Álma egy saját színház volt, de sosem kapta meg. Veszprémben viszont maga köré gyűjtött egy csapatot, s őket megbabonázta. Az olyan volt, mint egy saját színház, igaz, többekben túl mély nyomot hagyott az a rövid időszak is. Volt, aki belehalt. A bemutatóra személyre szóló meghívókat küldtek, a család mellett sok egykori színésztárs is ott lesz, és per­sze rengeteg szemesi, hiszen a faluban kultusza van Latinovitsnak. Amikor nyár elején a ba- latonszemesi temetőben megemlékeztek Latinovits Zoltán halálának 25. évfor­dulójáról, Siposhegyi Péter író beszélt. Nem volt nála papiros, szabadon mondta a gondolatait, igaz, akkor már megírta a darabot.- Sem rokona, sem isme­rőse nem vagyok Latino­vitsnak - mondja az író. - So­sem ismertem, 19 éves vol­tam, amikor meghalt. Egy­szer láttam színpadon Veszprémben Az ügynök halálában. Valló Péter ren­dezte, s amikor jóval később az első darabomat rendezte a József Attila Színházban, többször megjegyezte, hogy úgy beszélek, mint a Zoli. Később a Játékszínben meg­ismertem Ruttkai Évát, s ő is azt mondta, hogy „mintha a Zolit hallanám”. Amikor az­tán Veszprémben megker­gettem Kapás Dezső igazga­tót, akivel később barátok lettünk, azt mondta az egyik ügyelő, hogy „ilyen utoljára akkor történt, ami­kor a Zoli itt volt”. Egyéb­ként is kísértett a téma, egy­szer már szerződésem is volt a Komédíummal ’93- ban, de nem éreztem ma­gam elég erősnek. És ami­kor júniusban a sír mellett álltam, furcsa érzésem volt, mintha rám szállt volna. Szabadon beszéltem, s az édesanyja utána azt mond­ta, hogy olyan volt, mintha a Zoli szólna...- A Latinovits-legenda el­lenére, vagy épp ezért, nem írtak róla tucatnyi könyvet, film sem készült róla...- Bennem is dolgozott a félsz, s egy életet amúgy sem lehet színre vinni. Kivá­lasztottam a veszprémi idő­szakát, amikor ott játszott, rendezett. A győzelem ára lett a címe, mert Németh László Győzelem című drá­máját rendezte, s győzött is, meg nem is. Elképesztő si­kere, döbbenetes hatása volt. Ma divat karizmáról beszélni, belőle áradt a de­lej. Ma talán vallást alapíta­na és mennének utána...- A veszprémiek azt mesé­A Régi nyár című filmben Ruttkai Évával (1969) Latinovits Zoltán Született 1931. szeptember 9., Budapest - meghalt: 1976. június 4.. Balatonszemes Iskola: BME építészmérnöki kar 1956 Pálya: debreceni Csokonai Színház, miskolci Nemzeti Színház, Víg­színház, Thália Színház, kecskeméti Katona József Színház, veszp­rémi Petőfi Színház, Egyetemi Színpad Díjak: Jászai-dQ 1966, Balázs Béla-díj 1970, Érdemes Művész 1975, Kossuth-díj (posztumusz) 1989 Rímek: Isten hozta Őrnagy úr, Szindbád, Utazás a koponyám körül Könyvek: Ködszurkáló 1973, Verset mondok (posztumusz) 1978 nem akarja csinálni, de már ebben él. Egyébként ahogy én tudom, egyetlen színész sem mondta vissza Szikora Jánosnak a felké­rést, így Bubik mellett Kubik Anna, Stohl András, Hollósi Frigyes, Meszléry Judit, Pápai Erika, Balkay Géza, szóval egy színész­válogatott jött össze.- Balatonszemes után másutt is bemutatják a dara­bot, vagy igaz a pletyka, hogy a színidirektorok nem szeretik Latinovitsot?- Van rá remény, hogy nem a bemutató lesz az utolsó előadás. A Tháliával tárgyalásban állunk, ahol ugyancsak játszott. A Víg­színház aligha fogadná be. Veszprémben szerettem volna, ha színre viszik, de még meg sem írtam a dara­bot, már visszautasították, pedig ott a kamaratermet Latinovits Zoltánról nevez­ték el. Holott a városban még sokan emlékeznek rá. Egyébként lett volna vidéki színház, amely bemutatná, de Bubik helyett senkit sem tudok Latinovitsként el­képzelni. Dalia László LATINOVITS-BEMUTATÓ VESZPRÉM HELYETT BALATONSZEMESEN A SZÍNÉSZKIRALY LEGENDÁJA Diana második halála Barry Davies író, egykori SAS-kommandós megálmodta a párizsi balesetet Diana hercegnő egy gyilkos összeesküvés áldozata lett - legalábbis egy angol könyv szerint, amely most jelenik meg, de amelyet már a halála előtt megírtak. Senkit a világon nem rázott meg annyira négy évvel ezelőtt Diana hercegnő, született Lady Spencer halála, mint Barry Daviest (56). Az angol egy éven keresztül fog­lalkozott halálának minden apró kis részletével. Egy politikai regényben Davies jobboldali kö­rök Diana ellen irányuló gyilkos összeesküvését írta meg. Eszerint bérgyilkosoknak kellene megaka­dályozni Diana házasságát egy mohamedán férfival - és ezek Pá­rizsban csapnak le. Davis egy gyilkos kommandót vet be az egyik Szajna-hídon. A sötét ala­kok injekcióval adnak be áldoza­tuknak gyilkos vírust. A Királyi vér című könyv meg­jelenését már hírül adták a kiadói közlemények, amikor az élet a maga forgatókönyvét mutatta be: Párizsban autóbalesetben meg­halt Diana hercegnő kísérőjével, Dodi al-Fayeddel, egy milliomos fiával, aki hívő mohamedán volt. 1997. május 19-én küldte meg Davies a kéziratot a kiadónak. Augusztus 31-én Párizsban éle­tét vesztette Diana, a könyv pe­dig megjelenés nélkül eltűnt egy fiókban. Négy évig keresett Davies új kiadót. Diana párizsi halálának negyedik évfordulóján jelenik meg a krimi - amelynek új címe: Királyi vér hadművelet - annál a londoni John Blake Publishing ki­adónál, amely már közzétette a Buckingham Palota néhány bot- fányos történetét. Még ha kitalált történetet me­sél is el, a szerző sok részletet sa­ját élményeiből merít. Barry Davies úgy ismeri a brit titkos­szolgálat és a különleges kom­mandók életét, mint kevesen. 17 évesen bevonult katonának, öt év múlva átment a Special Air Servi­ce nevű katonai elit egységhez, amely olyan kommandósokat is magába foglal, akiket antiterro- rista hadműveleteknél, például túszok kiszabadításánál vetnek be. Ha a brit királyi család vagy a brit kormány bármelyik tagja em­berrablók kezére kerülne, kisza­badításuk az SAS feladata lenne. A SAS tagjai rendszeresen gyako­rolnak ilyen akciókat rendkívül élethű körülmények között - nem babákkal vagy színészekkel. A királynőnek fiatalabb korában, Margaret Thatchernek, Károly hercegnek és Dianának, amikor még egy pár voltak, meg kellett engedniük, hogy „kiszabadítsák őket” a „túszszedők” karmaiból. Az író részt vett titkos hadmű­veletekben Ománban és Borneón is, harcolt Adenban a felkelő ara­bok és az IRA föld alatti harcosai ellen Írországban. Amikor 1997- ben a GSG-9 különleges határőr­egység Mogadishuban a palesztin terroristák által eltérített, Land­shut nevű Lufthansa gépet meg­rohamozta és 86 túszt szabadított ki, az SAS két antiterror-szakértő- je is ott volt: Alastair Morrison őr­nagy és Barry Davies őrmester. Később kommandósokat kép­zett ki szerte a világban. Davies ma Spanyolországban él, szak­könyveket és regényeket ír, túl­élőgyakorlatokat vezet, és alkal­manként biztonsági cégek ta­nácsadójaként tevékenykedik. Valamikori bajtársairól szem­mel láthatólag minden rosszat el­hisz. így regényében két SAS-tag a rosszfiú. A hős szerepét az ame­rikai Cal Wesley játssza. Ők hár­man közösen harcolnak az Öböl­háborúban Szaddam ellen. Az amerikai tanúja lesz annak, hogy brit bajtársai egy bevetés során az ellenséges vonalak mögött meg­kínoznak egy elfogott irakit. Wesleyt évekkel később Ko­lumbiában vetik be. A dzsun­gelben egy repülőgép lezuha­nása után a halottak között fel­ismeri az Öböl-háború egyik kegyetlenkedő brit katonáját. Ennek a zsebében találja meg Lady Di fotóját, és azokat az árulkodó feljegyzéseket, ame­lyek az összeesküvés nyomára vezetik. A fél világon át vezető regényes utazás végállomása: Párizs. Új kiadója számába Daviesnek mindössze az utolsó fejezet 30 oldalát kellett átírnia, a vírusverzió a hercegnő tényleges halála után a kiadónak már nem felelt meg. Diana immár a regény­ben is autóbalesetben hal meg. A halálos Mercedest egy mikro- vevővel manipulálják, amelyet minden telefonról aktiválni lehet. Az új befejezéshez végzett ku­tatásai során Davies régi kap­csolatain keresztül rábukkant egy kis essexi elektronikai vál­lalatra, amelyik valóban éppen ilyen minikomponenseket állít elő, kormánymegrendelésekre szállít. Vajon Barry Davies, a benn­fentes és szerző valóban maga is azt hiszi, hogy Párizsban „idegen kéz” is belejátszott az eseményekbe? „Sok kis tisztá­zatlan pont van, amelyeket alig­ha lehet már vizsgálni, de nincs bizonyíték. A dolgok állása: fe­le-fele” - mondja, és eltűnik választott spanyol hazájából a skót hegyekbe, már várják a túlélő jelöltek. Diana és Dodi néhány nappal a halálos baleset előtt Szardínián nyaralt

Next

/
Thumbnails
Contents