Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-09-09 / 36. szám

2001. szeptember 9. it KÖZELRŐL ★ 3 Nagy utazás Kínában A hitelesség kedvéért a tamási áfészt, a paksi atomerőművet, vagy az OBI áruházat reklámozó pólóban feszít a fényképeken Hollósi Eszter, a pécsi Pollack Mi­hály Építőipari Szakközépiskola lO.c-s - egyébként szakályi - di­ákja. A képeket az teszi érdekes­sé, hogy a kínai Nagy Falnál ké­szültek, ahová Eszter és a tamási gimnáziumban tanuló Horváth Péter egy alapítvány révén a nyá­ron eljutott. A szóban forgó szervezet a Shoon Ching Ling Magyar Gyer­mekbarátság Alapítvány, amely­nek pályázatára a szakályi álta­lános iskola igazgatója hívta fel Hollósi Eszter figyelmét, aki ak­kor még itt tanult. A feltétel egy zenedarab előadása volt, Eszter és Péter egy reneszánsz fuvola­gitár darabot játszott, amivel vé­gül 2001-ben az alapítványi cso­porttal tarthattak. Az utazást két éves készülődés előzte meg.- Kínáról szóló könyveket ol­vastam, gyakoroltuk az evést pálcikával, szóval keményen ké­szültünk - mondja Eszter -, végül június 16-án tizenkilenc diák és tíz felnőtt indult el két hétre Kínába. A csoportnak több fellépése volt a pe­kingi magyar nagykövetségen, iskolák­ban. ' - Meglátogattunk egy iskolát, ahová ajándékot vittünk a gyerekeknek. Jár­tunk az Ég és Föld templomában, a Nyá­ri Palotában, pandaházban, taoista temp­lomban, a császári Tiltott Városban, amely 1911-ig, a köztársaság megalakulá­sáig el volt zárva a közemberek elől - me­séli a legfontosabb állomásokat a diák­lány. - Egy hetet töltöttünk Pekingben, egy hetet a Sárga-tenger partján Csin Tpoban. Jártunk sörgyárban, és láttuk a Csin Taoban híres a fejlesztési övezetet. Pekingben meghívtak bennünket a kínai úttörőszövetséghez is, jártunk a Tiananmen téren és természetesen a Nagy Falnál. Az út persze nemcsak „hivatalos” programból állt: - Egyik kísérőnk elvitt bennünket egy karaoke-partira, ahol Eszter áfészes pólóban a Nagy Falon énekelt is. Utána három egymást követő napon buliztunk. Azt már Eszter édesap­ja teszi hozzá, hogy a gyerekek szinte mi­niszteri fogadtatásban részesültek, na­gyon vigyáztak rájuk, és a fogadó csalá­dokra is fokozottan figyeltek.- A kínaiak nagyon közvetlenek vol­tak, szeretik a gyerekeket - mondja be­nyomásairól. - Voltak természetesen olyan szokások, amiket be kellett tartani. Például az ajándékokat két kézzel kellett odaadni és két kézzel fogadni. A pálcika­evést már előtte is tanultuk, néha igen ér­dekes volt, de meg lehet szokni. Megkós­toltuk a pekingi kacsát, nagy sikere volt a kínai húsostáskának, sok gyümölcsöt, dinnyét ettünk, és volt olyan étel, ami gyümölcsből és húsból készült. Vizet azonban nem ihattunk, és az ott készült jégkrémet sem ajánlották, egészségügyi okokból.- Az építészeti stílusuk egészen más, mindent nagyban csinálnak, eszméletlen méretek vannak - folytatja az élménybe­számolót Eszter -, a Tiltott Város folyosó­ját több tízezer képpel illuszt­rálták. A lakóházak külsejére nem sokat adnak, bent vi­szont patyolattisztaság van. A lakást a kínai lakberendezési elv szerint rendezik el. Lénye­ge, hogy minden szobát és az egész lakást is kilenc részre osztják, mindennek megvan a jelentése. A kilenc császári szám. Mindent az ajtóhoz vi­szonyítanak, fontos, hogy a szoba közepén semminek nem szabad lennie, az a köz­ponti hely. A szakályi diáklány úgy ta­pasztalta: a kínaiak körülbelül olyan szinten élnek, mint a ma­gyarok, a háztartásban ugyanúgy meg­van a cd-lejátszó, a mikrohullámú sütő. Pekingben is működik McDonalds, van Coke. A csoportból nagyon sokan vásá­roltak cd-lemezt, ami feltűnően olcsó, 350 forintba kerül. Hollósi Eszter bízik benne: nem utol­jára járt a távol-keleti országban. Azt ter­vezi, hogy segítőként dolgozhat majd az alapítványnak. - De nemcsak én vagyok így, a csoport kilencven százaléka vissza szeretne térni Kínába - teszi hozzá. T.F. Pompára vágynak a franciák Magyarország nagyon szép, de nincs megfelelő a propagandája. A francia emberek nagy többsé­ge nem rendelkezik megfelelő információval az országról. Még ma is sokan egy kelet-európai or­szágnak tekintik és társítják a déli háborúkkal. Mindezt a fran­cia Házasság című lap munkatár­sai mondták, akik nászutasok­nak kerestek nívós szálláshe­lyeket a Dél-Dunántúlon. A Házasság című, negyedévente megje­lenő, 150 oldalas színes újság két mun­katársa, Gilles Pons fotós és Veronique Lefebre egyhetes magyarországi tartóz­kodása alatt azt vizsgálta, hogy müyen lehetőségeket kínál Magyarország fran­cia nászutasok számára. Az újságírók Budapestet, Győrt, Sopront, a Balatont, valamint Észak- Magyarország és Dél- Dunántúl egyes tájegységeit keresték fel. Tolna megyében pénteken a Szent Gaál Kastélyt és borházat tekintették meg.- Mit szeretnének bemutatni lapjuk­ban? - kérdeztük Gilles Ponst.- Színes képekkel kívánjuk felhívni a francia nászutasok figyelmét a magyar- országi lehetőségekre.- Mire vágynak a francia nászutasok?- Pompára, előkelő kastélyokra, dí­szes hálószobákra, kényelmes, nagy franciaággyal. Olyan kastélyokra, ahol jókat lehet enni, inni és vásárolni, lehe­tőleg az épületen belül. Ugyanilyen fon­tos, hogy elérhető közelségben legyen katolikus templom és a személyzet be­széljen franciául. NÁSZÁGYBAN CSAK A FRANCIA JÖHET SZÁMÍTÁSBA 1 VMMPi- Az elmondottak szerint lapjuk nem kimondottan az egyszerű turistákra sza­kosodott.- Nem, mi a jómódú francia közép- osztályhoz szólunk. Lapunkban, mint ahogy a címe is elárulja, minden házas­ságkötéssel kapcsolatos dologgal mennyasszonyi, vőlegényi ruhák, ék­szerek, esküvők, lakodalmak szervezé­se, nászutak - foglalkozunk.- Merre jártak a világban? Milyen or­szágokat, tájakat mutattak be olvasóik­nak?- Polinéziát, Dominikát, Kubát, a Seychelle-szigeteket, az Antillákat, ahol sok a napfény, lehet úszni és ideálisak a körülmények a nászutasok számára.- Hogyan illeszkedik ebbe a sorba Ma­gyarország?- Kínálati választékot jelenthet. Cseh­országot, Prágát is bemutattuk és nagy az érdeklődés iránta, nagyon megked­velték a francia riászutasok.- Gondolja, hogy ez Ma­gyarország esetében is így lesz?- Magyarország nagyon szép, a gondot az jelenti, hogy nem megfelelő a pro­pagandája, a francia embe­rek nagy többsége nem rendelkezik megfelelő információval az országról. Még ma is sokan egy kelet-európai or­szágnak tekintik és társítják a déli hábo­rúkkal. Azt gondolják, hogy itt a régi rendszer működik, nem megfelelő a közlekedés, nincsenek nívós szálló- és vendéglátóhelyek. Ahhoz, hogy ez a szemléletet megváltozzon, nagyon erő­teljes PR tevékenységre van szükség, de nem kell elkeseredni, Prága is ugyan­ilyen helyzetben volt és ott is 3-4 év alatt megoldották ezeket a problémákat. F. KOVÁTS ÉVA Szent István és Hubertus- Mai?! Kétszázötven forint egy fél Hubi? - hördült fel a nép gyermeke egy szom­bat délelőttön, amikor afelől érdeklődött, mennyit kell fizetnie a „falufesztivál” kocsmasátrának pultjára elérakott Hubertus nevű likőrért. A nép vékony pénztár- cájú gyermeke jogosan méltatlankodott, hiszen jó, ha négy cent volt az a fél deci Hubi, és a kiszolgálás színvonala sem indokolta a Tettentő haszonkulcsot. Egy bi­bi volt csak, hogy mialatt a nép gyermeke folyamatosan és hangosan drágállotta az ital árát, aközben tőle 30 méterre a falunap ünnepi szónoka azt fejtegette az áhítatos csendben figyelő közönségnek, hogy a magyar nép a legkülönb a vilá­gon. Később meg a falufesztivál kocsmárosainak főnöke hasított bele a fennkölt ünnepélyességbe. Tőle a millenniumi zászlóátadás publikuma arról értesülhetett, hogy személy szerint tele van a ....a. A szónok ekkor kb. ott tartott, hogy a ma­gyar nyelv a legszebb a földkerekségen. Még szerencse, hogy az ilyen ünneprontó momentumok közléséhez általában nem ragaszkodik a média, nem mintha ezek a részletek nem tartoznának a (nagy) magyar mülenniumi valósághoz. És talán az sem véletlen, hogy a tavalyi és az idei ünnepi évben csak ritkán lehetett találkozni Szent István életművének olyasfajta tár­gyalásához, mint amüyet megyénk egyik helyi lapjában engedett meg magának a nép egy pallérozott elméjű fia. Ez a fiatal tudós ember nem átallotta leírni, hogy Ist­ván személyéről alkotott mai képünk legalább annyira homályos, mint a koronázási paláston lévő arcmása, tekintettel arra, hogy egykorú feljegyzés alig maradt róla, az utókor pedig legendákkal övezte személyét. Érdekes: az ilyen, a tényékhez ragasz­kodó értékelésnél mennyivel fennköltebbek és a ma uralkodó politikai eszmevilág­ba simábban illeszthetőek voltak azok a Szent István-képek, amelyeket egy-egy kor- mányzászló-átadás, vagy szoboravatás alkalmából vázoltak fel egyes politikusok. De hát jól is volt ez így. Történelmi tények ide, politikusi nagyotmondások oda, a nép gyermekeinek többsége számára, számunkra, a történelemnél úgyis fonto­sabb a fél Hubi ára, a mi István-képünk valószínűleg még jó ideig kimerül abban, hogy augusztus 20-ánként „Fel-ke-helt a napunk”. A baj a futballtörténelemmel van. De nagy. Hogy annyi dicsőséges évtized után, szerda este óta, itthon, a Népstadionban, immár a románoktól is, megalázóan. Steinbach S.O.S., Kati néni! írhattam volna, hogy „ideális tanár”, hogy „tanítványaiért mindenre képes szakember”, hogy „rendkívül szerény, nagyszerű egyéniség”, hogy hála Isten­nek, hogy az ilyenféle emberek, mint a dr. Soós Lászlóné, Kati néni tanárnők kapják a Tolna Megye Kiváló Közalkal­mazottja kitüntetéseket a megyenapo­kon. De én inkább arról a szomorú-boron­gás reggelről írnék, amikor a gimiben a biológia fakultáción először azt hittem, hogy jól összeszedelődzködött a tanárnő uaiamiinfulenziával, merthogy folyama­tosan szipogott, de aztán észre kellett vennünk, hogy sír, mert bevallotta. Az­nap boncolás lett volna, szép kis beleket, májakat, szíveket tanulmányozhattunk volna élőben, (pontosabban-morbidab- ban friss hullában), és akkor kiderült, hogy valamelyik háznál kidobott, erede­tileg elásásra, vízbe fojtásra, agyonütésre ítélt kismacskák nyávognak a biológia szertárban, és az éter már elő volt készít­ve az altatáshoz, de hiába, a tanárnő nem bírta megtenni, a tudomány oltá­rán feláldozni azokat a csöpp kis élete­ket, csak tördelte a kezeit és szipogott, még nekünk kellett bele lelket ömeni, bár nekünk is nagyon-nagyon szomorú-em­lékezetes volt az a reggel. Voltak persze vidám perceink is vele, és amikor a Müller Józsi , arra tippek, hogy a muflon az egy madárféleség, az kifejezetten frenetikus volt. Szegény ta­nárnő, mit gondolhatott akkor, hogy mi­lyen társaságba volt kénytelen belekeve­redni? Mert hát valóban nem votiunk mondjuk egy Küaibel Pál biológiai ver­seny országos döntőjében való sikeres szereplésre akár egy légypiszoknyü is pre­desztinált népek, nem úgy, mint azóta a tanárnő sok diákja, de azért szerintem jól kijött velünk, mert az a tanár, akit mi szeret­tünk..., szóval azért remélem egy kicsit ő is szeretett ben­nünket. Az egy nagyon jellegzetes történés volt akkoriban a gimiben, amikor a tanárnő azokkal az apró, szapora kicsit kacsázó, egyben pattogós lépteivel nap mint nap keresztülvágott az udvaron. A nagy baj azonban az, hogy az a régi udvar nincs már meg, se az a biológia szertár: a mi csúnyácska-gyönyörű ginünk azóta el­tűnt a föld színéről. Lett helyette a fiata­lok esztétikus-gyönyörű gimnáziuma, de megfigyeltem, annak a falain is folyton csak szaporodnak az érettség tablók. És a régi képeken mai szemmel nézve hihe­tetlenül sok hajunk volt még, pedig nem is volt az olyan nagyon régen, potom nem egészen húsz éve, és sitty-sutty elrö­pült, mimha ma lett volna, ahogy a ta­nárnő átviharzik az udvaron. És ez, per­sze másmilyen szempontból, de van annyira szomorú, mint az a borongás reggel a síró kiscicákkal, meg a könnyeit törölgető tanárnővel, és én már úgy gon­dolom, csak egy szerencsénk van. Az, hogy a tanárnő immár 35 éve, és még mindig, újra és újra ott mosolyog azokon a szaporodó érettség tablókon, és ha leg­közelebb találkozunk, meg is fogom na­gyon szépen kérni, hogy kedves tanárnő, tessen még jó sokáig évről évre ott moso­lyogni nekünk, tessen próbálni megmen­teni bennünket még egy darabig a szo­morúan suhanó időtől, az öregségől, legalább a fájóan szép emlékeink fiatal­sága végett. S.Ó.S, Kati néni! -st­Berni pásztorkutyák találkozója A berni pásztorkutyák 5. országos találkozó­ját rendezték meg teg­nap Szekszárdon. Vizsgázott és amatőr kutyák kategóriájában volt engedelmességi , akadály és fogathúzó versenyt. Lapzártakor még nem volt ismere­tes vetélkedés ered­ménye. A rendezvé­nyen bemutattak egy elektronikus azonosí­tó rendszert, amely nemcsak kutyák, ha­nem más kedvencek személyi száma lehet, ha nálunk is úgy elter­jed, mint az nyugat­európai országokban. A mikrochipet az ál­latorvos az állat nyak­bőre alá helyezi. Fj^r& ^ m aepleai*' ÉLELMISZERÜZLET Paks, Kurcsatov u. 6/a. Teleton/fax: 75/319-081 Előhűtött pulykamell (kg) 1 049 Ft Trappista sajt (kg) 999 Ft Sole tartós tej, 11, 1,5% 136 Ft Szatmári finomliszt, 1 kg 65 Ft Talléros sör 0,51 79 Ft+ü Kristálycukor 50 kg 8 450 Ft Nyitva tartás: hétfő: 6.30-18.00 óráig szombat: 7.00-13.30 óráig kedd-péntek: 6.00-19.00 óráig vasárnap: 8.00-12.00 óráig Ahol a minőség és a választék naponta találkozik! A Karolina Kft. felvételre keres nagynyomású gázkazánhoz VIZSGÁZOTT FŰTŐT azonnali kezdéssel. Jelentkezni lehet személyesen a Karolina Kft. telephelyén, Tolna, Stutensee u. 2., 6-os főút mellett, vagy a 74/540-910 telefonszámon Építőipari kivitelező társaság keres műszaki előkészítésben jártas, építőipari technikus végzettségű szakembert (hölgy is). Ajánlatokat a Sajtóházba „Műszaki előkészítő "jeligére kérjük. •38304’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents