Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-07-01 / 26. szám

MM ^_________________________________________________________________________________________________________________^2001. július 1. ★ ARCKÉP *7 EGY UR, AKIT TEDDYNEK HÍVNAK- Fdbry Sándort is csesztet- ték a Heti Hetesben ami­att, hogy átvette Orbánék kitüntetését.- Ott mi mindenkit csesz- tetünk. Hamar rájöttünk ar­ra, hogy nem azt kell szidni, aki nincs ott, hanem azt, aki ott van. Ez a legelemibb do­log. Amikor felgyújtották a kocsimat, taxit küldtek ér­tem, mert aznap este én vol­tam a pechvogel a műsorban. Szóval, ha gratuláltunk volna Fábrynak, és tapsolunk, ki­kérte volna magának.- Azt állítják önről, hogy Híradó-függő.- Igen. Tudni kell, hol lehet a poén, ehhez pedig információ kell, az pedig a Híradóban van. Leszámít­va azokat, amelyek már csak bűnügyi krónikák. Tanítok több újságíró-isko­lában is, Poén címmel van egy előadás-sorozatom. A poén az, amire az emberek felkapják a fejüket, és fi­gyelnek. Ez az alapja mindennek.- Azt mondják önről a barátai, hogy három sze­relme van: a foci, a lövi és Mimi.- Ezeket valóban nagyon szeretem. A feleségemről nem illik ódákat zengenem. A focit és a lovit azért szere­tem, mert sok ember van ott, az egy fórum. Ugyanezért szerettem a kocsmát is, amíg ittam. Most már nem járok annyit a „könyvtárba”, mint Bajor Imre. Tehát a foci­meccset sem önmagáért a fo­ciért szeretem, hanem mert szeretek a tribünön ülni, le­számítva néhányat.- Nem zsúfolt egy kicsit az élete?- Én szeretem. Biztosan többet éltem már az élet­koromnál.- Szó esett kitüntetések­ről, elismerésekről, de mit tart a legnagyobb si­kernek?- Ha a kocsmában barát­ságosan hátba vágnak. Molnár Norbert * Farkasházy Tivadar tervmatematika szakon végzett az egyetemen, de három év múlva rájött, nincs vicce­sebb, mint a szocializmusban közgazdásznak lenni, így átpártolt, és komolyan kezdte művelni a humort. A múlt hét végén Szárszón immár kilencedszer látta vendégül a politikusokat, művészeket és közéleti sze­mélyiségeket. Nem rajta múlott, hogy a kormánypár­tiak nem mentek el. A hét se telt el eseménytelenül, kiderült, hogy a Rádiókabarét 27 év után leveszik a Kossuth adó műsoráról, és átteszik a Petőfire, így viszont a határokon túl már nem fogják hallani.- Miért hívnak egy komoly úriembert Teddynek?- A nagyapám állítólag nagyon hasonlított Theodore Rooseveltre, az egykori ame­rikai elnökre, akit Teddy Rooseveltnek hívtak. Nagy­apám volt a Teddy papa a családban, és amikor meg­születtem, rám ragasztották ezt a nevet. Azért használ­ták, mert a Tivadar nehezen kimondható. Aztán amikor jött a Teddy Bear az Elvistől, a Teddy mackó, egy kicsit nyálasnak tartottam a neve­met. Vannak persze érdekes Teddyk is, például idén Teddy Sheringham lett a leg­jobb labdarúgó Angliában. A gyerekeim is Teddynek hívnak.- A Teddy a családban apáról fiúra száll?- Nem szeretem magam­ról elnevezni a gyerekeimet.- Zavarja, ha Teddynek hívják?- Nem izgat, ki hogyan szólít. Zavar, ha kicsit fö- léfogalmaznak. Például, ha azt mondják, Farkasházy úr vagy művész úr, összerezze­nek. Bajor Imre szokott rö­högni a művész úron, mert az ő.- Mit szeretne, hogyan szólítsák?- Az nem érdekes. Azt nem szeretem, ha azt mond­ják, rohadt zsidó, pedig időnként előfordul.- Hogyan lesz egy terv­matematikusból humo­rista?- Már a gimnáziumban és az egyetemen is foglalkoz­tam a műfajjal, nem állt tő­lem soha távol a humor. Anyám mondta, ne legyek újságíró az egyetem után, mert apámon látta, hogy az nem túl jó dolog. Próbáltam vele vitatkozni, de nem lehe­tett. Megpróbáltam közgaz­dász lenni a szocializmus­ban, de három év alatt rájöt­tem, ez kész kabaré. Igazá­ból nem hittem soha, hogy vége lesz ennek a rendszer­nek, azt hittük, évszáza­dokig fog tartani. Úgy gon­doltam, a humor nagyon jó létezési technika a közép-eu­rópai térségben, gondoljunk Haáekre, Mroáekre, Örkény­re, Ionescura vagy Menzelre. Itt sokkal színvonalasabb a humor, mint a nagy orszá­gokban. Nem véletlen, hogy az íreknél született G. B. Shaw vagy Swift. Van egy orosz mondás is: a humor a reménytelenség udvariassá­ga. Ha nem tehetünk semmit a nagy szláv testvér ellen, legalább legyünk a legvidá­mabb barakk. Ezt már akkor is így éreztem. Szerettem volna szabad ember lenni, s a humor viszonylagos sza­badságot adott. Többet enge­dett meg, mert úgy vélték, ezek nem gondolják komo­lyan, csak viccelnek. És az már kétfenekű dob: ha meg­sértek valakit, azt mondom, csak vicceltem, és ha azt hi­szik, hogy csak viccelek, tu­dok komoly dolgokat is mondani.- Sőt, a legkomolyabb dolgokat.- Igen. Nem hiszem, hogy a Svejknél, vagy a 22-es csapdájánál lennének jobb háborús regények. Nevessen aki akar rajta, mert lehet, mi­közben a Svejkben az egész k.u.k. szörnyűsége és osto­basága benne van.- Dolgozik a Rádió­kabaréban, a Hócipőben, a Heti Hetesben. Melyik a szíve csücske?- A Hócipő annyiban, hogy nem kell tömegízlést kiszolgálnom, bár éppen eb­ben van a nehézsége is. Azt szoktam mondani, néha megengedhetem magam­nak, hogy egy poént csak én értsek. A szakma csúcsa, amikor csak én értem, amit írok. Néhány festővel is elő­fordult, bár nem akarom ma­gam Van Gogh-hoz hasonlí­tani. A rádióban soha nem csináltam olyan műsort, ami min'den percében tetszett volna. Össznépi esztrád kel­lett, ami önmagában nem baj, de nekem más az ízlé­sem. A Hócipőt magamnak csináltam. Volt is olyan ál­mom, amikor indult a lap, hogy csak olyan emberekkel dolgozzam, akik miatt meg­veszek egy lapot. Az Élet és Irodalmat Megyesi Guszti meg Váncsa miatt vettem, a televíziót Déri Jancsi miatt néztem, Sándor Gyuri miatt elmentem a legkisebb pincé­be is, és örültem, hogy ezek mind egy lapban dolgoznak.- Bárhol dolgozott, bár­mit csinált, minden mun­káját körüllengte a politi­ka. Vagy a politika be­folyásolta, vagy a politiká­ról szólt.-1989-től a humor a re­mény udvariatlansága. Kor­osztályomnak oly sok ideje telt el az előző világban, és sokunknak olyan kevés van hátra, hát még egy kicsit szó­rakozzunk. Előttem mindig a német-osztrák ötvenes évek vannak: utána jött a nagy fellendülés, de mi már ennek nem leszünk részesei. Ezért ne tartson olyan soká ez az őrület, ez a múlt szá­zadból maradt népies-urbá­nus, értelmetlen harc. Ezt meg kell próbálni lerövidíte­ni, ezért a türelmetlensé­gem. Másrészt Magyarorszá­gon olyan politikustársaság került hatalomra, amelyik ezt főfoglalkozásként űzi, és úgy gondolja, hogy a civil szervezetek, és az emberek ne politizáljanak, négyéven­te menjenek el szavazni, és annyi. Én meg azt mondom,, az is politika, hogy az óvónő a gyereket a napra teszi vagy az árnyékba. Roppant széles értelemben veszem a politi­kát. Olyan nincs, hogy egy pártot eleve elutasítok, kivé­ve a szélsőségeseket. Egy embernek is vannak tulaj­donságai, amiket kedvelek és amiket nem. Orbán Viktor például roppant összetett és érdekes figura; olyan nincs, hogy én nem szeretem Or­bánt vagy X. Y.-t.- Senki nem akad?- Persze a szélsőjobbon akadnak, az egykori szélső­balon meg pláne. A mai szél­sőbalt azért nem szidom, mert buta, öreg, harmadosz­tályú politikusokból áll. Jó­val tehetségesebbek vannak a másik oldalon, akik sokkal veszélyesebbek. Nem aka­rok pártkatona lenni, sem­milyen ideológia győzel­méért nem harcolok. Remé­lem, eljön az az időszak, amikor teljesen normálisan válthatják egymást jobb- és baloldali kormányok, legföl­jebb gazdaságfilozófiában fognak különbözni egymás­tól, és nem osztják meg ezt a nagyon pici országot.- Nem sorolja magát sehova?- Annyiban vagyok libe­rális, mint az újságírók leg­többje. Ha megnézünk egy amerikai filmet, akkor egy újságíró nem kisvárosban él, nem szenteli meg a ke­nyeret, nincsen hat gyerme­ke, nem jár minden vasár­nap a templomba, és ezt most nem ironikusan mon­dom. Az amerikai újságíró egyedül él, bántják, nyo­moz, iszik, nője van, satöb­bi. Nem iszom, de bohé­mabb, szabadabb felfogású ember vagyok. Ami nem azt jelenti, hogy egy ideológia megszállottja lennék.- Az 1989 utáni kormá­nyok mindegyikét egy ki­csit barbárnak érzi?- Mindegyikkel más miatt van bajom. Az MDF-fel amiatt, hogy azt gondoltam, az idézőjelben vett nagy ge­neráció, a hatvanas évek nemzedéke megérdemelné, hogy kézbe vegye az ország irányítását. Azt gondoltam, a „nagy generáció” jön, sok volt köztük a közgazdász, akikre viszont azt mondták, kiszolgálták a szocializmust. Ugye az újságíró és a köz­gazdász jobban kiszolgálta a szocializmust, mint a jogász, mert az megtehette, hogy vá­lóperes ügyvéd legyen, míg a közgazdász a szocializmus­ban nem lehetett kapitalista. Úgy vettem észre, hogy ezt a generációt egy kicsit félreál­Farkasházy Tivadar Született Budapest, 1945. december 15. Családi állapota: nős (1973), Benedek Noémi; gyermekei: Benedek (1974), Attila (1980) Pályája: Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (1964-69), közgazdász, újságíró, majd a Rádiókabaré szer­kesztő-rendezője. 1994-ben elbocsátják. A Mikroszkóp Szín­pad dramaturgja, a Magyar Televízió kabarészerkesztőség vezetője, a Hócipő főszerkesztője (1989-). Elismerései: Karinthy-gyűrű (1986), Opus-díj (1991), Pulitzer- emlékdíj (1992), Maecenas-dí) (1993) lították, és egy előző generá­ció akart befejezni egy régi harcot, amire nem voltam kí­váncsi. A horthyzmusról vi­tatkozzanak a történészek, de ne kezdjük el megvalósí­tani. Miközben tudom, hogy az ötvenes években lefejez­ték a jobboldalt. Nagy prob­léma, hogy baloldali más­ként gondolkodók kezdték el a demokratikus ellenzék soraiban a rendszer kemény bírálatát. Éppen ezért soha nem volt igazságos, hogy a demokratikus ellenzék azt mondja, a jobboldal nem csi­nált semmit. Ez volt az egyik igazságtalanság. A másik, hogy a jobboldal meg ezekre azt mondta, volt kommunis­ták, és ez az átok ül rajtuk A • ■fé m ■ Szárszói terefere (Farkasházy Tivadar, Benkő László, Kállai Ferenc és Lukács Sándor) évek óta. ’94 után az volt a fő bajom, hogy Horn Gyula személyében egy kifejezet­ten bolsevik gondolkodású ember került hatalomra, aki nem tudta útját állni egy kli­entúra meggazdagodásának. ’98 után pedig olyan fiatalok kerültek uralomra, akik mes­terségesen kettészelték az országot.- A Hócipőnek több pere is van, bár most már egy- gyel kevesebb, mert vissza­vonta az Élet és Irodalom ellen indított perét. Egyál­talán az volt furcsa, hogy beperelte az ÉS-t, hiszen önök egy oldalon állnak.- Ez volt az érdekes. Nem pereltem volna be egy jobb­oldali újságot. Az ÉS-t szín­vonalas lapnak tartom, de miután a főszerkesztője több alkalommal rasszistá­nak nevezett, úgy gondol­tam, folt esett a becsülete­men. És miután vitatkozni nem tudok vele, mert gyűlöl engem, bár én nem gyűlö­löm Kovács Zoltánt, csak egy rendkívül elfogult em­bernek tartom, nem láttam értelmét a vitának. Engem nagyon sokan bírálnak ami­att, mert népszerű műfajok­ban dolgozom, főleg azok, akik nem értenek ezekhez. Nevetséges, hogy ha egy hímvesszőt rajzolnak, az egy irodalmi lapban művé­szet, egy kabaréban ha kiej­tik ezt a szót, az alpári. (Az ÉS hat hímvesszőnek és egy vaginának ábrázolta a Heti Hetes közreműködőit - a szerk.) Számos oka van an­nak, hogyan kerül egy hím­vessző a kabaréba, például egy improvizációs számba, és akkor ki kellene vágni az egész jelenetet. Ilyenkor mérlegelni szoktam, megéri­e kivennem az egész színvo­nalas eszmefuttatást. Nem is tudtam jól megmagyarázni a pert az olvasóknak, felemás dolog volt. Sokan csodálkoz­tak, azt hitték, megsértőd­tem. Ezért inkább vissza­vontam.- A Heti Hetest is kaba­rénak tartja?- Nem tartom kabarénak. Színtiszta improvizáció, amit nagyon szeretek.- Van olyan ember, akit nem kedvel a műsorban?- Nagyon sokszor beültet­nek olyanokat, akiktől meg­halok. Ha valaki nem kö­zénk való, neki is rossz. Az is kellemetlen, ha órákig csendben van, és az. is, ha nem. Ez olyan, mint a szere­lem: adni és kapni is kell ah­hoz, hogy jó legyen mind a kettőnek. Boldogan teszek poénokat a többiek alá, és amikor háromszor kapnak tőlem poént, ők is adnak egyet nekem.- Pulitzer-díjas, kapott Karinthy-gyűrűt, és még sorolhatnám. Melyik elis­merésre a legbüszkébb?- Arra, hogy még nem kaptam kormánykitüntetést, és ezt a szokásomat szeret­ném megőrizni.- És ha Orbánék azt mondanák, hogy adjunk a Farkasházynak egy kitün­tetést, hogy jól kitoljunk vele?- Könnyebben elfogad­nám tőlük, mint az előző kormánytól, mert poénnak is jó, a poénokat pedig szere­tem. Az ÉS-t feljelentettem, a Magyar Fórumot nem. Velük egy vitám volt, amikor pon­tos i-vel írták a nevemet. Megüzentem Kósa Csaba fő- szerkesztőnek, hogy ha még egyszer i-vel írják, lehozok tőle egy munkásőrcikket. Hét ilyet megjelentettem, de be voltam szarva, mert ösz- szesen tizenhét Kósa Csaba által írt munkásőrcikkem volt. Ha még bírta volna egy darabig nem ipszilonnal írni a nevemet, ő győz.

Next

/
Thumbnails
Contents