Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-07-01 / 26. szám
2001. július 1. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Ötvözzük az európait a nemzetivel! (Folytatás az 1. oldalról.) Most megint mi vagyunk azok, akik megint megfogjuk a délről és keletről érkező szervezett bűnözést is. Hagyományokhoz kötődő ember vagyok, tehát hiszek a múlt tapasztalataiban, az időtálló értékrendben. Ma olyan világot élünk, amelyben nagyon sok választási lehetőségünk van. Senkinek sincs a bölcsek köve a zsebében, úgy gondolom, hogy a legjobb döntést annak alapján tudjuk kiválasztani, ha az elődeink tapasztalatai alapján szűrünk és ítélünk. Jó, ha a fölhalmozott tudás és hitbeli tapasztalatok alapján az embernek vannak fogódzói, ilyen módon talán az elkövetkező döntéseinkben is tudunk használni ezeket az értékeket. Úgy érzem, az utódaink iránti óvatos felelősségünket pontosan abban kell megmutatni, hogy az elődeink hibáit nem ismételjük meg, de a jó dolgokat továbbvinni és hasznosítani vagyunk képesek. Ilyen értelemben vagyok konzervatív, s ha divatos, ha nem divatos az értékelvű politizálás, mégis annak a híve vagyok.- A korona a hajdan volt nagy Magyarország népeinek az egységét fejezte ki. Nem tart-e attól, hogy a koronára való gyakori , intézményes, ha teszik kormányzati hivatkozás szomszédinkból tiltakozást vált ki.- Föl kell nőni végre a történelemhez. Be kellene fejezni a történelemhakell történelmünket, hogy tanulhassunk belőle. Megnéztem például a monarchia kisebbségpolitikáját s rá kellett jönnöm, hogy az unió körülbelül most tart ott ahol az osztrák-magyar monarchia a XIX. században tartott. Ez nem jelenti azt sem, hogy visszasírja valaki azokat az időket, vagy azt, hogy holnaptól Habsburg Ottót ki kell nevezni királlyá, de azt igenis jelenti, hogy tudjuk, mi volt abban a konstrukcióban a hasznos. Szerintem, sok tekintetben az uniónak egyik elődje volt. Sokat lehet tanulni a közös ügyek intézéséből éppúgy, mint a kisebbségi politikájából. Aki nagy Magyarországban gondolkodik, az találja meg annak a mai megfelelőjét Abban hiszek, hogy az Európai Unió hosszú távon előnyös lesz számunkra. A magyarság egymásra találásának egyetlen realitása, hogy az Európai Unióban találkozunk. Ha bent leszünk, s tényleg képletessé válnak'a határok, akkor mit jelentenek azok a visszaállítható régiók, amelyek segítik a magyarság újbóli egymásra találását. A finnek példája is bizonyítja, hogy a tagság után hamarosan elkezdték felfedezni önmagukat, már- már elfeledett táncaikat népviseletüket. Egyszerre tagjai a nagyobb családnak és nemzetüknek. Össze tudják ötvözni az európait a nemzetivel, a korszerűt a történelmivel. Meggyőződésem hogy a mi jövőnk is ebben van. Ihárosi Ibolya misítást, nemcsak nálunk hanem általában a világban. Ha a koronáról beszélünk, az nem azt jelenti , hogy a törtéA magyarság az Európai Unióban találkozik nelemi Magyarországot akarjuk visszaállítani. De tudnunk kell róla. Ismerni Görög szó a Sió-parton A görög-magyar történelmi kapcsolatok legutóbbi állomása a második világháború után a hazájukban nemkívánatossá vált görög partizánok befogadása volt Magyarországon; ezzel is összefügg Tolna megye egyetlen görög partnerkapcsolata Simontornya és a hasonló méretű görög kisváros, Miléész között. A hétvégén első ízben jött népesebb küldöttség Miléészből Simontornyára, a Mihalisz Voliotisz jegyző által vezetett csoporttal érkezett a miléészi táncegyüttes is. Mint Voliotisz elmondta, az északgörögországi település elsősorban a turizmusból és a mezőgazdaságból él, idegenforgalmi vonzerejét tengerparti fekvésének és értékes műemlékeinek köszönheti. Hogy mégis mi vonzza az Égei-tenger partjáról a miléészieket a magyar tenger közelébe, azt a delegációvezető elsősorban a testvérvárosi kapcsolatokat szorgalmazó uniós elvvel magyarázta. Kitért arra: Miléészben komolyan gondolják a kulturális, gazdasági és sportkapcsolatokat, olyannyira, hogy a magyar város termékeit szívesen látják hazájukban. Voliotisz emellett megemlítette: azért is szorgalmazták az együttműködést, mert nem felejtették el, hogy Magyarország a második világháború után sok görög politikai menekültet befogadott. T. F. Bal oldalon Mihalisz Voliotisz, mellette vendéglátója Cserháti Péter polgármester A sportkudarcok titka Feladta magát a rendőrségen S. Zsolt, tolna-mözs-felsői lakos. Az illető bevallotta: felelősnek érzi magát a jelen két legfényesebb magyar sportcsillagának, K. (K-K.) István ökölvívó és a dr. K. Dénes vezette vízilabda csapat nimbuszának megrongálódásában. A szenzációs eset előzménye, hogy - mint az köztudomású - fenti két legdédelgetettebb, legelismertebb magyar „sportalakulat’’ kísértetiesen hasonló körülmények között, nem egészen egy hét különbséggel, egyaránt hazai pályán, őrjön- gően lelkes közönség előtt, sorsdöntő mérkőzéseken és esélyesként került padlóra, illetve medencefenék- _ re. A közvélemény a sikeres emberek kudarcára kifeje- $ zetten éhező felé- ^ nek nyomására természetesen Ö" azonnal megkez- G>, dődött a felelősök (magyarul: bűn- ‘ bakok) keresése, amibe - látva a szakemberek tanácstalanságát - hamarosan a bűnüldöző szervek is bekapcsolódtak. S. Zsolt, tolna-mözs-felsői lakos az őrizetbe vétele előtt tartott rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: ő személy szerint sokáig - most már tudja: bűnös naivitással - azzal magyarázta a történteket, hogy: Istenem, van úgy, hogy a ló is megbotlik, holott neki négy lába van; hogy még a legnagyobbak is hibázhatnak; hogy senki sem nyújthat állandóan tökéletes produkciót, satöbbi. (Példaként említette K. Jenő sportriporter teljesítményét a margitszigeti EB mérkőzéseinek televíziós közvetítései során.) S. Zsolt - elmondása szerint - azonban később maga is belátta, hogy nem lehet így elbagatellizálni ezeket a kudarcokat. Napokig gondolkodott, hogy végül egy megdöbbentő felfedezéssel rájöjjön a probléma igazi okára, egyben saját felelősségére. S. Zsoltnak ugyanis beugrott, hogy mind K. (K-K.) István, mind a dr. K. Dénes által vezetett csapat kudarcot hozó mérkőzése alatt egyaránt a tolnai borvidék egyik rangos termelője által készített, ugyanazon hordóból származó fehérbor, valamint egy bizonyos szikvízkészítő által kibocsátott szódavíz pontosan meghatározott arányú keverékéből származó, hidegen párálló fröccsökkel próbálta oldani a mérkőzések miatti feszültségét. Tekintettel azonban arra, hogy S. Zsoltnak a sorsdöntő meccsek idején rendkívül labilissá válik az idegzete, az emiatt magához vett igen nagy mennyiségű - fröccs valószínűleg olyan paranor- J mális helyzetet idézett elő az agyában, ami nem csak az ő mozgáskoordinációjára és beszédközpontjára volt negatív hatással, hanem - transzcendentális összeköttetés révén - nevezett sportolókat is megzavarhatta.- Legalábbis szerintem - tette hozzá szomorúan lehajtott fejjel. Mielőtt S. Zsoltot a cellájába kísérték volna, hirtelen kitépte magát őrzői karjaiból, és azt kiabálta az újságírói mikrofonokba: Hajrá K. (K.- K.) István! Hajrá dr. K. Dénes vezette vízilabdacsapat! Úgyis ti vagytok a legnagyobbak! Köszönünk nektek mindent! Később, amikor nyugtatóinjekciókkal sikerüli lecsillapítani, S. Zsolt - már útközben a zárka felé - lapunk munkatársának még odasúgta: szerinte okoznak még örömöt a drukkereknek ezek a sportolók, amihez ő maga is szeretne hozzájárulni. S. Zsolt elárulta, hogy titkos fogadalmat tett: a jövőben sorsdöntő sportmecs- csek alatt vagy tisztán issza a tolnai borvidékről származó fehérborokat, vagy ilyen alkalmakkor a fröccsről áttér a sörök fogyasztására. -st* ' Tolna-Mözs-Felső * s v<5 ^erő Drogháború, változó frontokkal Gyuszinak hívják, 24 éves. 16 éves volt, mikor elkezdte. 8 év, nagyon sok idő. Lejárt a térre, bandázott és fokozatosan hozzászokott a szerekhez. Először csak fű, hasis, majd később a discoban ex, speed. De ez nem volt elég, jött a heroin. Elmondása szerint észre sem vette, hogy hozzászokott, olyan gyorsan történt az egész. Ekkor már nem a szüleivel élt, hanem barátnőjével. A lány nagyon szerette, de ő sem tudta megváltoztatni, mert az anyag százszorta erősebb. Ha hozzászoksz, nincs menekvés!! Jöhet szerelem, jöhet bármi más a világon, ha függővé váltál nincs kiút. Nála sem volt. Elvesztette azt a nőt, akit szeretett s aki viszontszerette, családjával sem törődött. Minden nap egy valami járt a fejében: pénz kell, hogy jól érezze magát. Szerzett is, de nem becsületes úton. A poklot megjárta már, elvesztette az első barátját és beszélgetésünk előtt nem sokkal a huszadikat is. Ők nem természetes halállal haltak meg. Ők mind, mind beleestek a csapdába, ahonnan kimászni oly nehéz. Talán éppen ezek kellettek ahhoz, hogy elhatározza magát, végleg leszokik a gyilkos szerekről. 1997 óta küzd ellenük, többször visszaesett, de mindig volt egy belső motiváció, ami segített, hogy megtalálja a helyes utat. Jelenleg Zsibriken van, ahol segítenek neki. Ha kiderül, új helyre szeretne költözni. Valahova a környékre. Messze a fővárostól, még messzebb az anyagos haveroktól. Bár mindenhol veszély leselkedik rá és ezt tudja jól, de ő küzd. Most már ellene. Fenyősi Ildikó Az Eötvös Cirkusz Szekszárdon Valódi cirkusz-show-t, káprázatos bemutatót láthatott a szekszárdi közönség az Eötvös Cirkusz pénteki és szombati előadásain. A neves társulat a mai napon két alkalommal, 15 és 18 órakor lép fel. Szekszárd után Tolnára utazik tovább az Eötvös Cirkusz, július 3-án és 4-én, azaz kedden és szerdán 18 órakor lépnek a közönség elé a Vásártéren felállított sátorban. Jegyek elővételben is kaphatók a cirkusz pénztárában (nyitás 10 órakor), vagy telefonon megrendelhetők a 06-30-222-42-98-as számon. Baruchné Beck Rózsika néni Fotó: Bakó Tizenhat évesen, 1944. nyarán Auschwitz-ben verset írt édesanyjához. A vers arról szól, hogy a lány vizet akar szerezni anyjának, de mire visszatér a vízzel, az anya nincs sehol, a lány többé nem is találkozik édesanyjával. Baruchné Beck Rózsika néni egyike volt azoknak a tolnai zsidóknak, akiket koncentrációs táborba hun coltak. Ő - egyedül a családjából - túlélte. A tolnai holocaust emlékmű pénteki ünnepélyes alapkőletételén beszélgettünk vele. Édesanyám 39 éves volt, édesapám 48, bátyám 18, én 16 éves voltam, amikor elvittek bennünket. Közülük csak én jöttem vissza. Fogalmunk sem volt arról, hogy mi fog történni velünk. Azt hittük, hogy dolgozunk majd és akármilyen keservesen is, de túléljük és hazakerülünk. Hogy létezik az emberi gonoszságnak ilyen mélysége, arra senki sem gondolt. Amikor megérkeztünk, először különválasztottak bennünket. Azt mondták, csak fürdés, fertőtlenítés, és aztán megint összekerülnek a családok. Ebből nem lett semmi. Többet mi már nem találkoztunk. Ez egy nagy fájdalom, és ezt soha nem lehet elfelejteni, hogy ott maradtam 16 évesen, szülők nélkül, testvér nélkül, nagyszülők nélkül. A tolnai gettóból öten voltunk fiatal lányok, mi öten végig is csináltuk, és vigyázott ránk a Jóisten, hazakerültünk mind az öten. Igaz, nagyon nehezen, keservesen, a szerencsének is köszönhetően. Egy repülőgép-alkatrész gyárban dolgoztam. A végén már annyira lerobbantam, hogy kórházba kerültem. Ötünk közül az egyik lány bent dolgozott az irodán, és fél füllel hallotta, hogy a kórházat megsemmisítik, amikor kezdődik a visszavonulás. Akkor ő engem kicipelt valahogy a kórházból. Tizenhat napig szinte éjjel-nappal meneteltünk, utána szabadultunk fel. Aztán sokan megbetegedtek, a tífusz ölte az embereket. Mi az oroszoknál szabadultunk, mondták, hogy nem győzik az ápolást. Én, 17 évesen nem éreztem félelmet, csak azt, hogy segíteni kell. Elmentem a kórházba és ápoltam a betegeket, úgyhogy elég későn értem haza. De talán ez segített, az isteni gondviselés és az egymás iránti szeretet, abban, hogy mind az öten hazajöttünk. Amikor visszajöttem Tolnára, nagyon bíztam benne, hogy a családból valaki még hazatér, ha más nem, a 18 éves bátyám, aki egy olyan talpraesett fiú volt. De nem jött haza ő sem. Apám öccse lett a gyámom. Én nem szólhatok semmi rosszat a tolnaiakra. Nagyon jók voltak a szomszédaink is, például a Juhászék. Ha kinyílott a zsalu, a Juhász néni már hozta a bögre tejet, a szalonnát, a kenyeret. Azt is elmondhatom, hogy, bár annak idején a nyilas párthelyiség mellett laktunk, de nem, hogy beverve, még megkocogtatva sem volt soha az ablakunk. A mostani ünnepség nagyon szép, nagyon megható volt. Figyelemre méltó, hogy egy ilyen frekventált helyen lesz az emlékmű, ahol mindenki fejet tud hajtani, mert azért vannak kortársaink és sokan emlékeznek még az itt élt zsidókra. Nemes gesztus volt, hogy ilyen sokan eljöttek, köztük az osztálytársaim, és ennyi szeretettel vettek körül itt a tolnaiak. Ha az Isten megengedi, szeretnék eljönni egy év múlva az emlékmű avatására is. Sokszor kétségbe vonom, jó-e, hogy hazakerültünk, de Isten elleni vétek volna azt mondani, hogy nem. Van egy csodálatos családom, egy fiam, egy lányom, három unokám, dédunokám, és hát nagyon sok szépben van ezáltal részem. Ők elég gyakran mosolyt tudnak varázsolni az arcomra. -stSenki sem hitte, hogy az emberi gonoszság ilyen mély lehet > i A
