Tolnai Népújság, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-07-01 / 26. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. július 1. RAPCSÁK ÁRVERÉSRE BOCSÁTANÁ A SÚLYÁT, A PA-DÖ-DŐ NEM TÖRŐDIK VELE Kövérek és szépek kedvetlenül sétálgató műszaki fogadja az idelátogatót. Filmeseink válságos napokat élnek. Egyre többen érzik úgy, hogy magukra maradtak, és sem a gazdaság, sem a politika prominens képviselői nem keresnek gyógyírt a bajokra. Föld Ottó, a Mafilm egykori vezetője megerősíti: megszűnt a korábbi védőháló. Továbbá megszűntek azok a nem multiplex jellegű mozik (valaha 3000 ilyen intézmény működött országszerte!), amelyek elsősorban az európai kultúrát és a magyar filmeket favorizálták. Nincs infrastruktúránk, csak kósza ígéreteink. Nincs pénz, de az a kevéske, ami rendelkezésre áll, összevissza, parttalanul folyik el. Egy hazai producer szerint rothadó paradicsomot árulunk a nemzetközi filmipar primőrpiacán. Ahogy a messze földön csodált futballunk, úgy a sokáig példaértékűnek tartott filmgyártásunk is a csőd szélén táncol. A riválisok pedig sorra lehagynak, le(haj)ráznak bennünket. A külföldi filmesek - dacára annak, hogy Budapestnél fotogénebb város aligha akad - messzire elkerülnek bennünket. Szívesebben választják Prágát. Az 1992-ben (!) korszerűsített és újjáépített barandovi gyártelep ugyanis modem és szép, ráadásul a cseh politikusok nemcsak szavakban, vagy millenniumi ünnepségek idején támogatják filmeseiket.- Ostoba, stupid helyzetben vagyunk - erősíti meg Makk Károly. - Félek, behozhatatlan előnyre tehetnek szert a csehek, a lengyelek, de a románok is. Keleti szomszédunknál például 50 millió dolláros beruházásra készül a Palmer-csoport. Az a pénz persze nálunk is „landolhatott” volna, ám a külföldi befektetők itt nem érezhetik biztosítottnak pénzük megtérülését. Miért nem? Egyrészt mert itt mindenki a cipője mellett jár. Másrészt mert mifelénk szétszéledt a szakembergárda, és senki nem tudja újra összetrombitálni őket. Ráadásul sajátos a forgalmazási rend is Magyarországon. Elvégre nem a gyártó kapja a jegy árát, hanem még mindig a forgalmazó és a mozi. Az állam pedig hallgat. Egyszerűen nem képesek belátni, hogy a filmgyártásnak nem azonnali a hozama, hanem indirekt haszonnal jár. Ha ugyanis egy amerikai stáb nálunk forgat, a szép számú kollektíva tagjai szabad idejükben itt költik el bérük nagy részét. Ennél fogva jelentős hasznot hoznak az államnak is. Bécs például még fizet is azért, hogy őket válasszák a filmesek. 1 millió márkát adnak, cserébe pedig minőségi filmekben szerepel a város. Nem kevésbé látványos és talán megfontolásra érdemes példa az íreké. 1992-ben még négy filmet készítettek egy évben. '94-ben már hatvankettőt. Hogyan vált mindez lehetségessé? Úgy, hogy az ír állam ráébredt arra, hogy befektetési kedvezményekkel serkenteni lehet a folyamatokat. És persze a filmesek is megértették, hogy „egyedül nem megy...” Szabó Zoltán Atilla Sohasem volt Hollywoodhoz hasonlítható. Sem méreteiben, sem arányaiban. A Róna utcában, az ütött-kopott filmgyári téglaépületből kilépve bizony egyetlenegyszer sem gyújtott rá arra a híres utolsó cigarettára Bogart, véletlenül sem tévedt erre frissen nyergeit paripáján John Wayne. Gene Kelly is elkerülte a pesti utcákat, és Serpico főrendőr (AI Pacino) sem kívánja Csupati elvtárssal és hűséges ölebével, Kántorral szolgálni és védeni a IX. kerületi rendőrőrsöt. Ráadásul idáig Jane Fonda, Liza Mined! és Sharon Stone sem jelentkezett próbafelvételre a Csajok második részébe... Mifelénk egy percig sem működött az „álomgyár”. A kezdetektől „csak" a filmgyár létezett. És a magyar film! Az alkotókat - Fábri, Jancsó, Kovács, Makk, Ranódy, Radványi, Sándor, Sára, Szabó, Gothár, Szász, Monory M., Tarr - mind a mai napig elismeréssel emlegetik. A Valahol Európában, a Szegénylegények és a Mephisto szerte a világon fogalom. De a hazai dokumentumfilmesek is az elitbe tartoznak. Illetve tartoztak. Minthogy ma már szinte csak az emlékük él. A filmhíradó mint önálló műfaj idehaza végérvényesen megszűnt, hiszen a televízióval való lépéstartás illúziónak, teljes képtelenségnek bizonyult. A dokumentumfilm-gyártók Mekkája, a Könyves Kálmán körúti telep fenntartása néhány esztendeje feleslegessé (?) vált: buldózerek jöttek, és letarolták az egészet. Hírmondónak a megtépázott Mafilm maradt. Már amennyi megmaradt belőle. Hiszen amíg néhány esztendővel ezelőtt egymástól pár száz méterre négy-öt stáb is lázasan tevékenykedett, sür- gött-forgott a Róna utcai filmgyár udvarán, addig napjainkban csak néhány csellengő díszletmunkás és Ők azok, akik dátumtól függetlenül valamennyien a Mérleg jegyében születtek. Híres emberek, akik megtanultak együtt élni nem mindennapi méreteikkel, akik elfogadják magukat, mert a közönség is így fogadja el őket. Persze trükkjeik, praktikáik nekik is vannak: érdemes odafigyelni rájuk, mert amit mondanak, annak súlya van... Az emberek többsége általában kétszer fogadja meg egy évben, hogy fogyókúrázni kezd: szilveszterkor és nyár elején. Ez utóbbit talán könnyebb betartani, mivel a friss mölcsök megjelenése jelentősen könnyít a diétán. Bár a hazai politikai élet legnagyobb testű személyisége, Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester állítja: ő télen-nyáron rengeteg gyümölcsöt fogyaszt. —---- - Nem is szokí t am fogyókúrázni, inkább dolgozom. S hogy ez nemigen látszik meg? Nos, ezek szerint eny- nyire hatékony a szervezetem energiafelhasználása. Rapcsák nem békült ki a súlyával, inkább csak - mint mondta - viseli. A koplalást is filozófiával helyettesíti mikor azt mondja: jobb kövérnek lenni, mint butának.- A kilóim száma nem publikus - jelentette ki határozottan a politikus. - Illetve majd a választások idején elárulom, de nem ’ingyen. Aki kíváncsi rá, annak annyi kiló gyümölcsöt kell az egyik helyi öregek otthonának adnia, amennyit alattam a mérleg mutat. Volt már ilyen akcióm, akkor egy napilap állta a szavát. Idén már többen jelentkeztek, így nem elképzelhetetlen, hogy árverésre bocsátom a súlyomat... Pécsi Ildikó, egykori hivatásos fogyókúrázó saját bevallása szerint új fejezetet nyitott életében: ez pedig a „nemtörődöm” szakasz. Pedig a színésznő tíz'éve még egy könyvet is írt Hogyan fogytam le? címmel. Igaz, ugyanabban a kötetben publikált egy másik művet is, amelynek a Hogyan híztam meg? címet adta. Ma már azt mondja, nincs szüksége önsanyargatásra.- Túl vagyok már azon, strandra járjak, úgy döntöttem, nem sokkolom az embereket. A környezetem elfogad így, ahogy vagyok, s nekem sincs már motivációm a fogyáshoz. Félreértés ne essék: almaevéssel, sajtkúrával meg ásványvízzel most is le tudnám adni a rajtam lévő fölösleget, de már nincs erre szükségem. Ha pedig az ember cél nélkül fogyókúrázik, hamar rosszkedvű lesz. Annyit nem ér az egész... Bergendy István az érettségi óta küzd a súlyával - inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ennek ellenére tudja, mi számára a legtökéletesebb fogyókúra: egyszerűen csak külföldre kell utaznia.- Idegen országokban valahogy nem ízlik az étel - állítja a népszerű zenész. - Pedig gyönyörűek a kinti kaják, tisztára mint amilyeneket a folyóiratokban látni. Sajnos azonban az ízük is olyan, mintha az újságot enném. Eddig valahányszor külföldön turnéztunk, néhány hét alatt leugrott rólam 4-5 kiló. Sőt, egyszer egy három évig tartó nyugat-európai turné alatt 110 kilóról sikerült lemennem 78,5 kilóra! Persze ahogy hazaértünk, mintha visszatették volna rám... Ügy látszik, engem már a hazai levegő is hizlal. Bergendy sokféle kúrát kipróbált már, ám mindegyikben talált valami hibát. A népszerű káposztaleveses módszer például azért vallott nála csődöt, mert az is ízlett neki, holott egy idő múlva már abba kellett volna hagyni a fogyasztását. Most zsíros kenyérrel próbál fogyni.- Persze, nem akármilyen zsír az. Egy tudós barátom mondta, hogy a mangalica sertés húsa tartalmazza a legkevesebb koleszterint, illetve telítetlen zsírsavat. Nos, én mangalicazsíros kenyeret eszem. Képes vagyok érte keresztülutazni az országon. Tavaly ősz óta már leadtam 10-15 kilót, s bevallom, szeretnék még egyszer 100 kilogramm alá kerülni... Csala Zsuzsa ezzel szemben már lemondott arról, hogy lefogyjon. Húsz éve tartja a súlyát, pedig az utóbbi időben délutánonként gyümölcsön és egy joghurton kívül semmit nem eszik.- Sajnos olyan drága a gyümölcs, hogy néha eszembe jut: olcsóbb lenne, ha elmennék egy étterembe, s jól belaknék. Egyszer egyébként végigcsináltam egy akupunktúrás kúrát, akkor 22 kilót sikerült lefogynom. Aztán ahogy lement, úgy vissza is jött... A színésznő testmozgása a kertszépítésre és a színpadra korlátozódik - ezenkívül van egy kis medencéje, abban szokott úszni a kutyájával.- Sokkal jobb ez, mint a strand - állítja. - Ide ugyanis senki nem lát be, így bármilyen fürdőruhát felvehetek, nem kell tartanom az emberek megjegyzéseitől. Persze a duciság néha előny is lehet, jó példa erre a Pa-Dö-Dő együttes sikersztorija. Falusi Mariannt saját bevallása szerint már nem is foglalkoztatja a karcsúság lehetősége. Lang Györgyi, az együttes másik tagja amondó: ő le tudna fogyni, ám ahhoz valamilyen kihívás kellene.- Egy fogadásra gondolok például. Nem is a tét motiválna, hanem hogy megmutassam: képes vagyok megcsinálni. Laza tíz kilót persze bármikor leadhatnék, ám az alig látszana, s hamar visszaszedném. Az énekesnő nem tartja kizártnak, hogy némi „kozmetikai javító-nevelő munkával” karcsúsodik együttesük, ám erre csak akkor kerül sor, ha majd a színpadon is fájni fog a lábuk, a derekuk.- Ma még csak a magánéletben vannak ilyen problémáink, a színpadon egyelőre bírjuk... Egyébként kifacsart szemlélet lenézni a ducikat. Aki fogyókúrázik, szerintem nagyon sok kellemes élménytől megfosztja magát. En például a soványakat szoktam sajnálni. Ha meglátok egy egy karcsú embert, azonnal azt mondom magamban, hogy szegény, milyen éhes lehet... A zenészekre egyébként is jellemző a mértéktelen- ség - állítja Frenreisz Károly, aki jelenleg 120 ... kilós súllyal riogatja a mérleget. Amikor kérdeztük, akkor is épp egy „spéci” fogyókúra kezdetén volt.- Egy nap csak egyféle húst lehet enni, s azt is csak salátával. A kenyér, a tésztafélék és az alkohol fogyasztása tilos - borongott a basszusgitáros.- Ezt a procedúrát kétszer már végigcsináltam, akkor sikerült is leadnom két hét alatt hét kilót. Sajnos mindkét alkalom mai visszahíztam. Most abban bízom, hogy tartósabb lesz a végeredmény. IMRE Volt egyszer egy filmgyár? D. T k i 4 4
