Tolnai Népújság, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-20 / 92. szám

I 2001. ÁPRILIS 20., PÉNTEK MEGYEI TŰK Ö R Tolnai Népújság - 3. o1 Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Várak, kastélyok, kúriák Csehországi útról érkeztek haza ismerőseim, s tele vannak ámuló csodálkozással, ami egy csipet irigységgel van fűszerezve. Számos várat és kastélyt jártak be a túra során, s lenyűgöző volt, ami a szemük elé tárult. A középkori várak, a barokk kastélyok, a váro­sok impozáns főtereinek meseszép épület-együttesei ugyanis kitű­nő állapotban vannak. A két évszázados városi épületsor harmó­niáját nem bontja meg közéékelt szoc-reál irodaház, a kastélyok­ban mindenütt a pazar eredeti berendezés fogadja a látogatót, csakúgy, mint a várakban. Mindent óvnak, kezelnek, karban tar­tanak, a turista meg csak ámul és bámul. Azt tartja a mondás, a buta a saját kárán tanul, az okos meg a másén. Nekünk nincsenek váraink, sajnos, a Rákóczi-felkelés után felrobbantatta a császár valamennyit, nehogy egy újabb el­lenállási mozgalom fészkei lehessenek. Kastélyaink azonban szá­mosak vannak. De milyen állapotban!? A földbirtokosok távoztá- val a legtöbb honi kastélyt, kúriát kifosztották, eltűnt a berende­zés, a padlóburkolatok, sokszor még a gerendák is. A bútorok, szőnyegek egy része vagy potom áron cserélt gazdát, rosszabb eset­ben elégett kályhában-kemencében. Az elárvult épületek többféle sorsra jutottak. Néhányat karban tartottak, mint turista látvá­nyosságot. Sok lett közülük nevelőotthon, idősek otthona, vagyis olyan intézmény, amire abszolút nem voltak alkalmasak, éppen ezért kontár módon alakítgatták őket, de az évszázados faiakat sosem lehetett rendesen átfűteni. A maradékra az enyészet várt. Most a legtöbb kúriától szabadulni igyekszik a jelenlegi tulajdo­nos, önkormányzat, állami gazdaság, termelőszövetkezet. A ve­vők persze nem tolonganak, mert sok-sok millióba kerülne a fél év­százados pusztulás helyreállítása. Mi tehát a saját kárunkon ta­nuljuk meg azt, amit mások maguktól is tudtak: a nemtörődöm­ségnek, a prédaságnak sokszorosan fizetjük meg az árát. Szavazhat az olvasó Mennyire vigyázunk műemlékeinkre? Április 20. Műemléki Világ­nap. Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére: mennyire vigyázunk itt, Tolna megyében épített ér­tékeinkre, műemlékeinkre. Olvasóink és internetes honla­punk látogatói a következő fele­letek közül választhatnak: 1. Alapjaiban rendben vannak a dolgok, persze több pénzből lát­ványosabb eredményeket lehet­ne elérni. 2. Nagyobb odafigye­léssel sokkal szebbek lehetnének régi épületeink. 3. Szemléletbeli váltásra lenne szükség, nemcsak a hatóságoknak, az önkormány­zatoknak is többet kellene tenni­ük. 4. Katasztrofális a helyzet. Válaszaikat várjuk telefonon és interneten, a www.tol- nainepujsag.hu címen. Hívásai­kat ma 9 és 14 óra között várják munkatársaink az 511-531-es és az 511-536-os telefonszámon. ■ Műemlékek a föld felett és a föld alatt Valóságos kövek révén is épülhet belső kapaszkodó Tolna megye nem tartozik az ország műemlékekben leg­gazdagabb területei közé, ám ez nem jelenti azt, hogy szűkebb pátriánkban ne lennének olyan építmények, me­lyek egyedülállóak a térségben. A műemléki világnap al­kalmából három szakembert szólaltattunk meg, elsősor­ban az eddig elért eredmények és a tennivalók vonatkozó sában. Tolna megye A PAKSI VÁROSI MÚZEUMBAN kiállítás nyílt tegnap délután Velünk élő kőkor címmel. A tárlatot, amely az ausztráliai őslakók kultúráját mutatja be, a tatai Kuny Domokos Múzeum anyagából rendezték dr. Kemecsi Lajos etnográfus, a tatai és Schleicher Vera, a paksi múzeum munkatársai. ■ Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Tolna Megyei Területi Irodája is - mint valamennyi ilyen intézmény - az 1997-ben megjelent mű­emlékvédelmi törvényhez igazítja tevékenysé­gét. Turányi Erzsébet igazgató fontosnak tartja megjegyezni, hogy a hazai műemlék védelem megítélése nemzetközi szinten is jónak tekint­hető. Tolna megyében a helyzetet némileg egy­szerűsíti, hogy a török előtti időkből kevés épü­let maradt fenn. Ezek közé tartozik az ozorai, a simontornyai és a dunaföldvári vár. Valameny- nyi középkori eredetű, a simontornyai várat már a hetvenes években helyreállították, a dunaföldvárit ugyancsak-, jelenleg Ozora reno­válására vannak jó kilátások, különös tekintet­tel arra, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Igazga­tóság, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma közel 113 millió forintot szán erre a célra. Az országos viszonylatban is egyedül­álló Tolna megyei műemlékek között szerepel még a grábóci szerb kolostortemplom, ezt az épületet ugyancsak rend behozták a közelmúlt­ban. Kuriózumnak tekinthető a bátaszéki kato­likus templom romkertje is, ahol a régészek az első magyarországi ciszterci templom maradvá­nyait tárták fel. A tervek szerint a XIII. század­ból származó épületmaradványokat - a megfe­lelő helyreállítás után - a közönség is látogat­hatja. Ami a műemlékvédelem és a köznapi szemlélet kapcsolatát illeti, arról Turányi Er­zsébet úgy nyilatkozik: manapság érzékelhető­en erősebb a települések érdeklődése saját tör­ténelmük, így tárgyiasult emlékeik iránt, mint korábban. S van előrelépés a helytörténeti írá­sok kiadása terén is, elég megemlíteni a Száz település-száz könyv elnevezésű kezdeménye­zést. Dr. Gaál Attila, a szekszárdi Wosinsky Mór Mú­zeum igazgatója ugyanakkor fontosnak tartja megemlíteni: ha az állami mű­emlékvédelem terén nem is, álta­lános értelemben a műemlékvé­delem vonatkozásában lát - nem is csekély - hiányosságot. Köze­lebbről azt fájlalja, hogy manap­ság a népi műemlékek szinte mindenütt, így Tolna megyében is védtelennek tűnnek. Az egyre kiterjedtebb fe­kete műtárgy-kereskedelem nem kíméli az egy­házi épületek, kiváltképp a falusi és hegyi kápol­nák festményeit és más tárgyait. Ezen - mutat rá az igazgató - csak a még nagyobb társadalmi odafigyelés segít, az, ha mindenki magáénak ér­zi szűkebb és tágabb pátriánk közös kultúrkinc- sét Patkó Sándor, Tolna megye főépítésze minde­nekelőtt arra a két esztendővel ezelőtti, szek­szárdi rendezvényre utal, melyen a szakma - az Megyénk egyik legismertebb műemléke, az ozorai vár építészet, a műemlékvédelem - képviselői a rej­tett értékek nyomában bejárták Tolna megye kü­lönböző, mégoly elhagyatott területeit, s minde­nütt kedvező tapasztalatokat szereztek. S most csak arról van szó, amit láttak, mert a főépítész arra is felhívja a figyelmet: a megye földje akár valóságos műemléki kincsesbányát is rejthet, elég utalni Dombóvár környékére, ahol a légifelvételek római települések nyomait mutat­ják... Kövek a föld alatt és a föld felett: olyan kö­vek, melyekből - tért át Patkó Sándor a műemlé­kek mai korra és emberekre gyakorolt hatására - akár megépíthető az a képzeletbeli belső ka­paszkodó, mely néha nehéz helyzetekben is se- gít az embereken. _______________________-szí­IS O-minősítés: nem feltétel, de előny Minőséget várnak a kisvállalkozásoktól a Duna-híd építésénél Az egyik bulvárlap tegnapi számában megjelent, hogy a szekszárdi Duna-híd építésé­re alvállalkozóként jelentke­ző környékbeli kis- és közép- vállalkozások számára azt is feltételül szabja a generálki­vitelező, hogy ISO, vagy más minőségbiztosítási rendszer­rel rendelkezzenek. A cikk szerint ezáltal az érdeklődők zöme eleve esélytelen arra, hogy munkát kapjon. Szekszárd, Budapest Márciusban, egy e témában ösz- szehívott bogyiszlói fórumról adott tudósításunkban adtunk hírt róla, hogy a kivitelező, a Ma­gyar Autópálya Építő Konzorcium egyik vállalatának illetékes mun­katársai kijelentették: a kivitele­zésben számítanak a térség kis- és középvállalkozóira is. Elhangzott továbbá: nem lesz követelmény, hogy az alvállalkozók ISO minő­ségbiztosítási minősítéssel ren­delkezzenek, ám a munkavégzés során az ISO-követelményeket ne­kik is ki kell elégíteniük. Tegnapi érdeklődésünkre dr. Turgyán Tamás, a konzorcium saj­tószóvivője megerősítette a Bogyiszlón elhangzottakat: a pá­lyázati kiírásban nem szerepel kö­telező feltételként a nemzetközi minőségbiztosítási rendszer meg­léte, viszont előnyt természetesen jelent. Azt is magától értetődőnek tartotta, hogy a munkában résztve­vő valamennyi cégnek be kell tar­tani azokat a minőségi követelmé­nyeket, amelyeket a generálkivite­lezőnek megszabtak. . A szóvivő elmondta még, hogy jelenleg 30 környékbeli kis- és középvállalkozással tárgyal a fő- vállalkozó, de várják további cé­gek jelentkezését is. Majtényi Ferenc, a Tolna Me­gyei Kereskedelmi és Iparkamara osztályvezetője kérdésünkre kö­zölte: a kamaránál, - amely felvál­lalta a helyi vállalkozások és a ge­nerálkivitelező közötti kapcsolat- tartást - nem tudnak arról, hogy követelményként fogalmazták volna meg a minőségbiztosítási rendszert. Hozzátette, hogy a tár­gyalások jelenlegi stádiumában ilyesmi még nem is merülhetett fel. Az osztályvezető egyébként úgy vélekedett, hogy ha nem is követelmény az ISO minősítés, akkor is logikus, hogy ISO- minőségű munkát várnak el az al­vállalkozóktól. Tudáspróba háromszáz diákkal A Zrínyi Ilona Általános Is­kola nevelőtestülete nyolca­dik alkalommal rendezett tanulmányi versenyt a kur­di, a dalmandi, a gyulaji, a hőgyészi, a vásárosdombói és a helyi oktatási intézmé­nyekbe járó diákok számára. Dombóvár Matematikából százhuszonha- tan, magyar nyelvből pedig száz­hatvanegyen mérték össze tudá­sukat. A legjobbakat Magyarné Németh Ágnes, a vetélkedőt szervező-iskola igazgatóhelyet­tese köszöntötte, majd jutalom­könyveket nyújtott át a gyere­keknek a csütörtök délután tar­tott eredményhirdetésen. Győztesek matematikából: 2. évfolyamosok - Pálfi Dávid (Zrínyi Ilona Általános Iskola - Dombóvár), 3. évfolyamosok - Sza­bó Kristóf (Vásárosdombói Általá­nos Iskola), 4. évfolyamosok - Szatmáry Bence (Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola - Dombóvár, 5. évfo­lyamosok - Csullag Rita (Zrínyi Ilo­na Általános Iskola - Dombóvár), 6 . évfolyamosok - Tóth András (Zrí­nyi Ilona Általános Iskola - Dom­bóvár), 7. évfolyamosok - Klespitz József (József Attila Általános Isko­la.- Dombóvár), 8. évfolyamosok - Lengyel Anita (József Attila Általá­nos Iskola - Dombóvár). Győztesek magyar nyelvből: 2. évfolyamosok - Borsos Fruzsi­na (Zrínyi Ilona Általános Iskola - Dombóvár), 3. évfolyamosok - Szíj­ártó Fanni (Dalmandi Általános Is­kola), 4. évfolyamosok - Bakó Ág­nes (Hőgyészi Általános Iskola), 5. évfolyamosok - Nagy Roland (Zrí­nyi Ilona Általános Iskola - Dom­bóvár), 6. évfolyamosok - Dömötör Zsuzsanna (Hőgyészi Általános Is­kola), 7. évfolyamosok - Gulyás Ka­tinka (József Attila Általános Isko­la - Dombóvár), 8. évfolyamosok - Cséplő Anikó (Zrínyi Hona Általá- nos Iskola - Dombóvár). ___■ Eg észségnap nőkért Szekszárd Egy nap a nőkért, együtt az egész­ségért címmel női egészségnapot tartanak április 20-án, pénteken 15 órától 18 óráig Szekszárdon, a Gemenc Hotel tanácstermében. A megyei kórház által szerve­zett eseményen emlővizsgálatra oktatják az érdeklődőket, lesz vérnyomásmérés, egészséges testmozgás és szépségápolási tanácsadás, smink bemutató. A rendezvényen dr. Tóth János a nőgyógyászati rákszűrésről, dr. Tomócky János az emlőrákról, dr. Czirmai Ildikó a női lélek jellegze­tes problémáiról, dr. Nagy József a változó korról, dr. Szemes László az emlőplasztikai sebészetről, dr. Palotás Kinga a csontritkulásról tart előadást. Az ingyenes progra­mokra a rendezők várnak minden egészségre vágyó hölgyet. fké Portré Pető Ede kitüntetése A bonyhádi 2-es Számú Általános Iskola 40 éves jubileumi gálaműsorán vette át Pető Ede, egyko­ri iskolaigazgató a város képviselőtestülete által alapított Merész Konrád díjat. Névjegy Életkora: 82 év Iskolái: evangélikus tanítókép­ző, pedagógiai főiskola, mate­matika-fizika szak Felesége: szintén pedagógus volt, tizenöt éve meghalt Gyermekei: két fia, négy unokája és három dédunokája van. A 82 éves Ede bácsi szívesen beszél éle­téről, pedagógus-pá­lyájáról.- Sopronban szü­lettem, 1940-ben vé­geztem az evangéli­kus tanítóképzőben. Katonaként 26 hóna­pot szolgáltam, majd megnősültem. Tarta­lékos tisztként 1944-ben ki­mentem a frontra. Mikor megsebesültem, a soproni hadikórházba vittek. Sopron­ban volt a feleségem is a kis­fiámmal, s pár hét múlva út­nak indultunk Bonyhádra. A börzsönyi osztatlan iskolá­ban kezdtem meg tanítói munkámat. A bonyhádi álta­lános iskolába 1949-ben kerül­tem, 1952-től elmentünk a főisko­lára a feleségemmel együtt, Pé­csett végeztünk matematika-fizi­ka szakon.- Ede bácsi nem csak pedagó­gusként dolgozott.- Felkértek 1953-ban a járási művelődési osztály vezetésére. Nem volt egyszerű feladat, hoz­zám tartoztak az óvodák és kö­zel 40 iskola. Négy év múlva visszamentem az iskolához, és három járásnak lettem a szakfel­ügyelője. Ez a beosztásom 1961- ig tartott, s közben kértek, vállal­jam el a 2-es iskola létrehozását, Békés Ferenc kollégámmal együtt. Ezután délelőtt jártunk az iskolákba ellenőrizni, délután pedig a saját iskolánkat működ­tettük. Ez egy évig ment így, ak­kor kértük, hogy mentsenek fel az egyik funkció alól, s engem kineveztek igazgatónak. Volt egy infarktusom 1971-ben, és az orvosok pihenőt javasoltak, el­mentem hát nyugdíjba. Amikor a feleségem is nyugdíjas lett, jár­tuk a világot, utazgattunk. Szép emlékek ezek. Sajnos az élet ke­gyetlen is tud lenni, drága felesé­gem a karjaimban halt meg. Csak látszólag maradtam azon­ban egyedül, mert a két fiam gyönyörű, kedves családjaikkal sokat’járnak hozzám. Jelenleg sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, délelőttönként sétálok. A kitüntetés váratlanul ért. Azért is értékes számomra ez a díj, mert Merész Konrádot mint kollégát jól ismertem, ő tanította a fiaimat is, kiváló pedagógus volt. Nagy megtiszteltetés számomra a díj, hiszen a város, a képviselők elis­merése ez. MÁTÉ RÉKA Tárgyalások a fürdőről Remélt százmillió a kieső önhiki helyett Két céggel is tárgyalt a vá­ros polgármestere a tamási termálfürdő fejlesztéséről, amelyről egyelőre még nem tudni, milyen tulajdonosi szerkezettel indulhat el. Tamási Nem az a kérdés, hogy fejlesz­tünk-e, hanem milyen formában fejlesztünk - mondta képviselői kérdésre a város tegnapi testületi ülésén Hajdics József polgármes­ter, s hozzátette: a tulajdonos társtelepülések közül eddig kettő foglalt állást - eltérően - a fejlesz­tési tervekkel kapcsolatban. A polgármester és a tamási vízmű kft. igazgatója két fővárosi céggel folytatott tárgyalást hatástanul­mány és fejlesztési koncepció el­készítéséről. Tamási idén valószínűen el­esik az önhibáján kívül hátrá­nyos helyzetű önkormányzatok, előzetesen 26 millió forintra ter­vezett támogatásától, mivel né­pessége tízezer fő alá csökkent, s az ekkora települések számára szabott feltételeknek nem felel meg. Ehelyett azonban - becslé­sek szerint - százmilliós belügy­minisztériumi támogatásra szá­míthat a működésképtelen ön- kormányzatok címén. A képvise­lők hozzájárultak a működési hi­telkeret hatvanmillió forintra tör­ténő felemeléséhez, amelyet az indoklás szerint a nyáron várható pénzügyi nehézségek tesznek szükségessé. Tavaly a Massive Kft. júniusban húszmillió forint adót előre befizetett a városnak, erre most nem lehet számítani. t 4 } 1

Next

/
Thumbnails
Contents