Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-31 / 305. szám

Tolna megyei anekdotatár 1. Aszalay József Paks nemzetközi hírű térképésze 1798-ban szüle­tett és 1874-ig járta rögös földi útját: volt udvari fogal­mazó és muszkavezető, de írt Szellemi omnibus és Szellemi röppentyűk címmel humoros csevegéseket is, mert azt tartotta: „ A kedélyes jó ízű nevetés az életbölcselet igazi olaja, egyaránt üdvösen hat a test­re s lélekre. Alighanem örökölte kedélyét, mert elmesélte: „Majthényi Lászlóné nagyanyám még 90-ik évében is megtartván vidámságát, egy ízben, midőn meghalás- ról vala szó, azt mondá: Szeretném azt látni, ki éppen nem fél a haláltól! Én ugyan - úgymond továbbá el­mosolyodva - azt is szeretném látni, ki fél, csak lát­hatnám. Mivel ez időben csaknem egészen világtalan volt már...” Az unoka némi keserű élccel gondolván saját megtett útjára, úgy vélekedett: „Ha Isten nekem engedni akarná, hogy jelen koromból ismét gyermek­ké lehessek, és bölcsőmben nyívjak (sírjak), kegyét el nem fogadandanám”. Talán azért, mert az életből oly sokat látott, sokszor akarata ellenér. Tanúja lehetett például a sajtótermé­keket vizsgáló cenzorok ténykedésének, hiszen elmé­sen jegyezte meg: „Szabad szellemű könyv vizsgála­tánál oly zavarba jő némelyik cenzor, mint a tyúk, mi­dőn kiköltvén a récetojásokat, fiait féltve, a vízen bát­ran úszkálni látja”. Nem csoda ezután, ha leírta: „Ho­ni történelmünkben három fa lön emlékezetessé: Caraffa, Mustafa s még más fa.” (Vagyis a bitófa...) Hihetőleg megyénkben keringhetett az az anekdo­ta is, amely a Szellemi omnibus harmadik kötetében tartott tükröt saját kora elé: „A kolduló barát betérvén egy gazdag földbirtokosnő házába is, ebéd felett így szóla a háziasszony: - Nekünk is van ám pápánk, Pá­pa, ne! - megsimogatván fehér házi komondorát. - Hogyan tetszik atyaságodnak? - Aminő a hit, olyan a pápa! - mond ez.” Ki tudja, talán még mosolyoghat­nánk is Aszalay élcén, ha nem lenne annyira találó - korunkra... Dr. Töttős Gábor Kedves olvasóink sokmindent olvashat­tak az idén is lapunkban. Olykor helyte­len adatokat, kacskaringós szóvirágo­kat, mosolyra fakasztó értelmetlen kép­zavarokat. Annak ellenére megjelentek ilyenek, hogy a szerkesztő igyekezett ki­gyomlálni őket. Azok közül, amelyeket észrevett, eltett néhányat. Ezekkel talál­kozhatnak alább. Ezek az általános iskolások a na­gyobb méretű, több lehetőséggel ren­delkező diákokkal taD" fei sem mer­nék venni a versenyt... Együtt fújták a „Hull a pelyhes tél­apó” című dalt. A megjelenteket Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere köszöntöt­te, majd dr. Horváth Béla, a pedagógi­ai főiskola főigazgatója nyitotta meg. Augusztus 20-a táján több telepü­lésen voltak rendezvények. Faddon Falunap, Kölesden négy napos bor­ünnep, Szedresen három napos el­származottak találkozója... Baleset történt szombaton 18 óra 30-kor a 6-os főközlekedési úton, Szekszárd határában. A rendőrség ügyeletes tisztjének tájékoztatása szerint egy Ford Siesta vezetője a megyeszékhelyről Paks irányába ha­ladt, amikor a vasúti felüljárón leér­ve megcsúszott... Néhány napon belül Magyarorszá­gon is kapható lesz a bizonyára so­kak által várt potenciazavar kezelé­sére szolgáló világhírű készítmény. A tengerészek bedobják a tengerbe, és elnyeli egy cethal. De az Úr keze ■l még a cethal gyomrába is utána megy... 40 dkg tarkababot kuktába te­szünk, amit előző nap beáztattunk... Másnap 11-kor a szociális munká­sok nyílt szakmai konferenciájának a megnyitása után vitafórum lesz az új drogörvényről. Sosem kaptak a fiúk alkoholt, még gimnazista korunkban sem, csak va­lódi, házi meggyszörpöt, s pénzt sem, de annál inkább saját készítésű piros tojást. Az idei évben is folytatódik a ró­kák és más vadonélő ragadozók ve­szettség elleni oltása az egész Du­nántúl területén. A legutóbbi emberölési ügy úgy kezdődött, hogy június 14-én mezte­len férfi holttestét találták meg Dombóvárott a Béke parkban. Az enyhén gyengeelméjű asz- szony... a kést a férje mellébe szúrta, a férfi meghalt, az ő útja börtönbe ve­zet... A kiállítási tárgyak között a plé­bánián őrzött plébánosok, és a községből elszármazott papok tab­lója is. A 78 esztendős Pech Józsi bácsi korát meghazudtoló fiatalos lendü­lettel emlékezik az eseményekre. A két hónapos kort betöltött ku­tyát a tulajdonos nyilvántartásba vétel végett nyolc napon belül kö­teles bejelenteni a polgármesteri hivatalban. Ugyanez vonatkozik az eltűnt és elhullott állatok gaz­dáira. Vida János, az intézmény igazga­tója elmondta, mintegy 1.172 diák ta­nul az iskolában. Az önkormányzat minden év tava­szán és őszén díjtalan lombtalanítá- si akciót szervez a település egész te­rületén... Tizenkettőtől az érdeklődők a Ho­tel Rosa mestérszakácsának főztjé- ből választhatnak a Gasztroluk étte­remben. Először 0-3 év közötti gyerekes anyukákat hívtak, de szívesen fogadják a nagyobbacskákat is. Búcsú az ezresektől Jómagam is azon földhözragadt halandók számát gyarapítóm, akik szerint nem történik más, mint hogy holnaptól egyes helyett kettessel kezdődnek az év­számok. (Ezzel egyszer s mindenkorra értelmét veszí­ti az a hímsoviniszta vicc, amelynek poénja szerint mit is várhatnánk a nőktől, hiszen nekik kettessel kez­dődik a személyi számuk. Holnaptól ez sem lesz ilyen egyértelmű.) Nem kezdődik tehát új évezred, bár ennek ellenke­zőjének hangoztatása nyilván sokaknak érdekük: gondoljunk csak a jeles alkalmak árfelhajtó szerepére. Csupán az ezresektől búcsúzunk, és köszöntjük a ké­tezressel kezdődő éveket. A harmadik évezredet meg majd éppen egy év múlva. Amúgy a kétezres őrülettel kapcsolatban gyermek­korom jut eszembe. Akkoriban a számok bűvöletében éltem: ismertem például a környék összes autójának rendszámát. Irigykedve sandítottam a szabályosakra, s boldog voltam, mikor végre Trabantunkon ott díszel­gett: TX 25-99. Az eredeti CM 10-11 volt, de édesapám bemesélte nekünk - meg magának - , hogy ha „elve­szíti” a rendszámot, akkor a kocsi eladásakor az újabb kiadású jelzéssel majd jobb árat kap érte. Emlékszem, hogy morgott anyukám az aiucoriban jelentős kiadás­nak számító 90 forint miatt, amibe a vásárlókat meg­tévesztő turpisság került. Végül negyvenezer forintért sikerült eladnunk a Trabit, de azt ne kérdezze senki, hogy ez jó üzlet volt-e! Apámnak mindenesetre jó pár­szor kellett hallgatnia a 90 forint miatt. No, de menjünk vissza a Trabantba, s főleg: boldog gyermekkoromba! Út közben folyton a kilométerórát figyeltem. Emlékszem, a sebességmutató rendszerint derékszögben felfelé állt: éjjel-nappal, városban és prérin mindig hatvannal mentünk. Szóval, ez annyira nem keltette fel az érdeklődésemet. Inkább a kilomé­teróra állása izgatott. A kocsi hátsó ülésén, középen ülve, a két első ülés háttámlájába kapaszkodva, lá­bammal kalimpálva folyton azt néztem, mikor törté­nik valami érdekes a számokkal. Mellettem ülő két nő­véremet - akik a táj, aztán később a fiatalemberek szépségében voltak elmerülve - állandóan azzal ide­gesítettem, hogy mikor fordul át 999-röl a következő ezresre a mutató. Egy idő után beletörődtek. Ez a szo­kásom annyira rögzült, hogy még ma is bosszanko­dom, ha vezetés közben elmulasztok egy-egy neveze­tesebb kilométerváltást. A kétezer körüli őrületet én ehhez a gyermeki lel- kendezéshez tudnám hasonlítani. És jó, hogy ez így van! Hiszen - gondoljunk csak bele - már egy snassz kis új év kezdete is micsoda fogadalmak megtételére sarkallja az emberiséget! Hát akkor egy ilyen soknul­lás! Ilyenkor elhitetjük magunkkal, hogy nem történhet velünk semmi rossz, hogy okosak, szépek és művel­tek, erkölcsösek és segítőkészek vagyunk, vagy ha ném, hát leszünk. Lehet, hogy ez az érzés csak pár hé­tig, napig vagy óráig tart. Én mégis örülök neki, mert látom, hogy ilyentájt komoly felnőttek tudnak olyan gyermekien őszinték lenni, mint én egykor ott, ficán­kolva a Trabant hátsó ülésén. Hangyái János A nő IQ-cipőben volt. (IQ-cipő= tíz centinél magasabb talpú, mérsé­kelt intelligenciahányadossal ren­delkező hölgyek számára készült lábbeli.) A haja hirtelenfekete, a szemhéja monoklikék, a szája bar­na, a széle sötéttel kihúzva. Hosz- szú szálú cigaretta illegett a keze és az ajkai között. A filtere rúzsra- gacsos barna. Erre a gyönyörű IQ-nőre vetett szemet Jófej Csávó. Kendermagos séró bedobva, sárga szemüveg a sasolón, a fekete zakó alatt mac- sósan kigombolt ing.- Értve vagyunk, kisanyám? - szólt ellágyuló hangon Jófej Csávó az IQ-nőhöz. A következő pillanat megrendítő volt. Az IQ-nő kinyitot­ta a száját. Benne vakító fehérség: rágógumi. Ezt előbb gondosan megcsócsálta, majd érzékien ösz- szezárta ajkait. Gyönyörű, vastag szája így nyáltól fénylő, tehát még kívánatosabb lett. Végre megszó­lalt:- Ahaaa. Azt az ahaaa-t úgy képzeljük el, hogy valahonnan bentről, mélyről szabadult fel. Mint amikor nem fo­lyik le a víz fürdőkádból: meg­pumpáljuk a lefolyót és utána, igen, ami utána jön: nos ahhoz volt hasonlítható, tán semmi máshoz ez az ahaaa! Egyszerűen gyönyörű volt. A következő pillanatban ezek a csodálatos ajkak ismét maguk kö­zé fogták a szalmaszálvékony ciga­rettát. A füst szabadon áramolha­tott be az IQ-nőbe. Le egészen a tü­dejéig, vagy még annál is lejjebb, ahonnan az előbbi ahaaa érkezett.- Idehozod a zsugát és lelépsz! - folytatta ezt a csak nagy figyelem­mel követhető beszélgetést Jófej Csávó. Erre már csak a műszempillák vibrálása és egy mély sóhaj volt a felelet. Az elnyomott, rúzsragacsos csikk még akkor is ott árválkodott a hamutartóban, amikor az IQ-nő már rég eltipegett holdjáró topán- káin. Jófej Csávó lába a szokott he­lyén, az íróasztal tetején volt, egyik kezében egy pohár viszkit tartott, a másikban a mobilját.- Ha most azt hiszed, hogy menő vagy, akkor nagyon el vagy tévedve kisapám! Én is tudok keményked­ni, ha a köcsögök felnyomják az agyamat - mint kés a vajban, olyan könnyedén jöttek ki a szavak, a mondatok, a pontok és a vesszők Jófej Csávó szájából és mentek be­le a mobiltelefonjába. A (nemlétező) vonal túlsó végén - mindketten hendiről beszéltek - szóval valahol a messze távolban egy orángután ordított. (Hendi: a mobiltelefon német, de nálunk is terjedőben lévő beceneve.) Éhelyütt tartózkodunk a szó sze­rinti közléstől, de azt elárulhatjuk: jól megmondta a frankót Jófej Csá­vónak. Az is kiderült, hogy nem fog fizetni. Mert ugye - a szövevé­nyes történetből azt már tudjuk - hogy IQ-nőnek „ide kellett volna hoznia a zsugát és le kellett volna lépnie”. No, ez az a jelenet, ami ki­marad ebből a történetből, mert­hogy az orángután nem küldi a lét. Azt, hogy miért nem, még Pintér Sándor de még a viszkis ügyvédje sem tudja megmondani. Csak úgy: nem. Mert miért is küldené, ha egy­szer nem pofozzák ki belőle. Majd ha Jófej Csávó odaküld rendes ve­rőlegényeket, akik fa testápolóval (ha kis f-fel írjuk, akkor baseball­ütőt jelent) kiverik belőle a tarto­zást, akkor persze majd küldi. De így? Egy görény IQ-nőnek adja oda? Hát nem megy százzal ez a Jófej Csávó, ha ezt komolyan gondolja. De az is lehet, hogy nem látott még egy rendes krimit, amiből mégta­nulhatta volna, mit hogyan kell. Ha már a pénzszállítós nagyjele­net elmarad, legalább legyen egy kis szex a dologban: IQ-nő egy nagy uborkával tért vissza Jófej Csávóhoz. Ennyit tudott elcsenni az orángután frigójából. Amikor IQ-nő belépett, Jófej Csávó odalé­pett hozzá és megható gyengédség­gel ennyit mondott neki:- Te ringyó!- Imádom, amikor így szólítasz - kulcsolta lábát Jófej Csávóéra az IQ-nő.- Tűnj el a szemem elől! Hogy nem tudtad kiriszálni belőle a zsu­gát? - lökte el magától a nőt Jófej Csávó.- Ennek nem risza kell, édesem, hanem verés! - mondta tágra nyílt szemekkel az IQ-nő.- Miért, mazohista?- Remélem, az nem valami fertő­ző betegség.- Te vagy a fertőző kisanyám. Azzal az agyatlan fejeddel.- Most mit vagy úgy beizgulva, valami rosszat mondtam?- Á, dehogy! - mondta Jófej Csá­vó és nagyot kortyolt a viszkiből. IQ-nő bánatában megette az uborkát, majd odaszólt Jófej Csá­vónak:- Nem akarod, hogy megmasszí­rozzalak? A kérdéshez sejtelmesen mo­solygott és ártatlanul pislogott.- Csak ha közben nem beszélsz! És az IQ-nő némán masszírozott, masszírozott, masszírozott, kezei egyre intimebb testtájak felé kalan­doztak. Jófej Csávó pedig már azon törte a fejét, hogy ezt a mérsékelt intelligenciahányadossal rendelke­ző nőt legközelebb milyen törté­nettel fogja elbolondítani. Hangyó

Next

/
Thumbnails
Contents