Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
J J r*' ssp m a p Pótnagymama kerestetik (Folytatás az 1. oldalról.) Meg kell nézni közelről a tollat, a fényképezőgépet és a jegyzetfüzetet. Az egyik csemete az ölembe pattan a másik a táskámban talál valami érdekeset. Edit és párja, Vári Zoltán tíz éve élnek együtt. Az anya gyógypedagógus, az apának építőipari vállalkozása van.- Zoltán nincs itthon - fogad minket élettársa - de az is a jellemző: sokat van távol a munkája miatt. Edit alig néhány hónapot dolgozott Pécsett, amikor megérkezett az első gyermek. Azóta folyamatosan otthon van. Korábban egyik albérletből a másikba mentek, míg meg nem örökölték a nagymányoki házat, amiben most laknak. Előbb persze rendbe kellett tenni - jól jött a férfi szakértelme - , s csak utána népesíthették be az épületet, melynek felső szintjén két szobát alakítottak ki a csemetéknek.- Egy darabig még elég lesz ez a ház, de idővel ki fogjuk nőni - mondja az anya. Ahol ennyien vannak, ott hamar önállóak lesznek a gyerekek. Reggel hatkor kezdődik a nap, a mama elkészíti a reggelit, ami rendszerint kakaó. A nagyobbak maguk hordják kannában a tejet: naponta öt litert. Délelőtt csak a két legkisebb van otthon, a többiek oviban, iskolában. Napközi után a mama tanul a nagyokkal, de sajnálja őket: fontolgatja, hogy kiveszi őket a délutáni tanulószobáról: ne kelljen kétszer nekigyürkőzni a leckéknek. Fél nyolckor vacsora, utána az elmaradhatatlan mese, kilenckor takarodó. így telik a nap. A mama csak ezután tud olvasni, saját magával foglalkozni. Legkésőbb tizenegykor nyugovóra tér, hogy másnap elölről kezdhessen mindent. A család nem ünnepli a karácsonyt. Edit erről nem szívesen beszél, de azért elmondja: ő közel került a Jehova tanúi felekezethez. Nem lehet ugyan a tagja, merthogy nem házasságban él, de elfogadja annak értékrendjét. E szerint azonban csak egyetlen ünnep van egy évben: Jézus halálának évfordulója.- Egyébként is - mondja - annyira elanyagiasodott a karácsony, hogy nekünk nem is hiányzik. Mi igyekszünk mindent megadni a gyerekeknek, amit lehet, még ha sokan is vagyunk és nem vagyunk milliomosok. Korábban jártunk Bonyhádra úszni, ha befagynak a környékbeli vizek, megyünk korcsolyázni. Mindegyik gyereknek van görkorcsolyája is meg biciklije, mert a mozgás nagyon fontos. Néha meglepődöm, hogy azok, akik azt gondolják, hogy mindent meg tudnak adni a gyereküknek, erre például nem figyelnek.- Tudom, hogy a hátam mögött sokan hülyének tartanak - csak egy ember volt, aki a szemembe is meg merte mondani - de ez engem nem érdekel. Azt gondolom, sokaknak tanulnia kell még a sokat emlegetett toleranciát. Vannak például, akik furcsállják, hogy mi például nyáron veszünk szánkót, pedig azt a bolond is megérti, hogy olyankor lényegesen olcsóbb, mint szezonban... A kérdésre, hogy hány gyerek lesz még, visszakérdez: miért, akinek egy vagy két gyereke van, annak hány lesz még? Edit édesanyja „abortuszos” védőnő volt. Sok negatív példát megismerhetett. Nem tudja, hány gyermekük lesz még, de a legnagyobb öröme az, amikor együtt lehet velük. A nagyszülők sajnos messze élnek. Edit megkért, „írjam bele”: pótnagymama kerestetik. Vagy pótnagynéni. Ez azt jelenti, hogy olyanok jelentkezését várják, akiknek nincs gyermekük vagy unkájuk és szívesen részt vennének a gyermekek nevelésében, gondozásában. Nos, rajtunk nem múlik: Editék Nagymányokon laknak, a Béke utca 3-ban. Hangyái II. oldali A legnagyobb öröm, ha együtt vannak Svédországban sokkal szebb a karácsony, több a fény és nagyon jó kaják vannak. A sommás kijelentést a szekszárdi 17 éves Vajda Gergely tette, aki családjával, édesanyjával, dr. Eördögh Orsolya jogásszal és férjével, Bo Thurén halbiológussal, valamint 8 éves kishú- gával Lilivel 1997. decemberétől 1999. nyaráig másfél évet töltött Svédországban. Igaza lehet Gergőnek, mert édesanyja, ha más szavakkal is, de ugyanezt erősíti meg. Szerelem, első látásra- Életemben először karácsonykor jártam Svédországban. 1989. szeptemberében ismertem meg a férjemet, Bo-t és az ünnepekre elvitt bennünket Gergővel a családjához. Ő ugyanis „igazi svéd” - utal a feleség, Orsi arra, hogy párja valamennyi őse skandináv. Nem mintha a magas, szőke, szikár, nyugodt férfin nem látszana ez. Talán ezért is alakult úgy, hogy a temperamentumos, fekete hajú Orsolya, bár nem sokat tudott akkor még angolul, mégis első pillantásra megkedvelte a kimért svéd férfit.- Szerelem volt első látásra -, erősíti meg kitűnő magyarsággal a felesége által elmondottakat Bo, majd továbbra is. párjára hagyja a visszaemlékezést.- Elvált voltam, a fiam hétéves, először utaztunk ilyen messzire, nagy élmény volt - halljuk. - Bo édes- anyjáék akkor Helsinborg- ban, a tengerparton laktak. Autóval mentünk, mikor átértünk a komppal, bár sötét volt, mégis minden ragyogott a karácsonyi égőktől. A sok kis, régi halászkunyhó, a házak, a nyaralók, a kertekben a fenyők, bokrok, az utak, minden ki volt világítva. Csillagként világítottak a fehér égők, csodálatos volt. Az anyósom is az volt. Olyan szeretettel fogadott bennünket, úgy törődött Gergővel, hogy az első pillanatban otthon éreztük magunkat. Igaz, pedagógus, van érzéke a gyerekekhez. Még az sem jelentett akadályt, hogy akkor* még svédül egyáltalán nem beszéltem, angolul is csak közepes szinten. A szerelmet hamarosan házasság követte, majd megszületett Lili. A közös élet első éveit az Eördögh-Thurén házaspár Szekszár- don töltötte. A feleség vállalati jogászként dolgozott, férje halbiológusként. Bízón vára nem soTomte manók gyújt 'a lámpásokat kan tudják, de ő volt az, aki az afrikai harcsa nagyüzemi tenyésztését elkezdte Hortobágyon. Néhány év múlva aztán úgy gondolták, megpróbálják a svédországi életet, hogy a gyerekek megtanulják a szólítom. Sokan sajnálják, ha nem tölthetik otthon a karácsonyt, én nem így vagyok, mindig boldogan megyek a mamához Svédországba -, mondja Orsi. Anyósom már októberben elkezd készülődni í karácsonyi ünnepekre. Kipuhatolja, hogy ki tölti náluk az ünnepeket és amit tud, előre elkészít. Nagy a család, neki is ez a második házassága, mindkét részről felnőtt gyerekek, unokák vannak, de mindenki úgy megy hozzájuk, mintha hazamenne. A svéd gyerekek - szemben a magyarokkal - nem készen kapják a karácsonyfát. Ott 23-án este a család a gyerekkel közösen díszíti fel a fenyőt, amivel tulajdonképpen már elkezdődik az ünneplés. A fán nincs szaloncukor, csak hófehér égők, gömbök és a csúcson egy csillag. nyelvet Az el KAROLY képzelés bevált, Lili született svédként, akcentus nélkül beszéli édesapja anyanyelvét, de Orsi és Gergő is perfekt. Közös ünnepek- Ingernek hívják az anyóso- mot, de én csak mamának A tó! örömei Svédországban A lakásokban minden a karácsonyra utal. Nem csak a függöny nélküli ablakokban égnek gyertyák, hanem az egész házban. Külön karácsonyi térítőkét, párnákat tesznek ki, piros szalagok, masnik, lámpák kerülnek mindenhová és minden elképzelhető helyen a karácsonyi manó, Tömte bábuja található. Ünnepi étkek Az első ünnepi étkezés december 24-én, délben van. A gyönyörűen megterített svédasztalon hidegtálak, az ilyenkor szokásos karácsonyi ünnepi étkek sorakoznak. Heringek hagymás, mustáros, sherrys ízesítéssel, főtt krumplival. Karácsonyi sonka, húsgombóc és svéd disznósajt. Hihetetlen választék van babból, vöröskáposztából, friss zöldségekből készült salátákból. Nem maradhat el ilyenkor a Janssons fres- telse, a sütőben sütött tejszínes, hagymás, krumplis hal éppúgy, mint a barna kenyér, amit a karácsonyi sonka ízesített levébe tunkolva fogyasztanak. Este ugyanezt kínálják, nagy bőséggel. Tejberizs a manónak Külön sora van a karácsonyi édességeknek is. Nagy fa- teknőt pakolnak meg déligyümölcsökkel, dióval, mandulával, mogyoróval, különböző süteményeket sütnek. Orsolya apósa, aki élelmiszeripari mérnök, szívesen készít marcipános édességeket. Nem maradhat el a karácsonyi tejberizs sem. Ebből egy tálkával mindig kiraknak a bejárati ajtó elé, Tömte manónak. A karácsonyi rizsbe egy szem mandulát főznek, a babona szerint aki ezt megkapja, az a következő évben megházasodik. Mondani sem kell talán, de az első svédországi karácsonyon Orsinak jutott a mandula a mama ügyeskedésének köszönhetően... Rénszarvas helyett bakkecske A karácsonyi manó Tömte, akinek a sok ajándék kihordásában felesége és gyerekei segítenek -, délután vagy késő este érkezik, rénszarvas fogat helyett bakkecskén. Svédországban nagy a gyerekkultusz, ezért ahol kicsik vannak, ott Tömte személyesen osztja ki a gyönyörűen becsomagolt, név szerint megjelölt rengeteg ajándékot. Az este további részében a család folyamatosan eszeget, beszélget, játszik a gyerekekkel és közben karácsonyi söröket vagy a mi forralt borunkhoz hasonló rubint színű glögg-öt fogyasztanak. Az utóbbiba mazsolát, mandulát tesznek, úgy kanalazzák. A glögg különböző erősségű, gyerekeknek van szeszmentes változata is. Változnak a szokások Éjféli mise helyett a svéd protestánsok 25-én kora reggel mennek templomba. Ezt követi a bőséges reggeli, majd délben az újabb karácsonyi ebéd. Ekkor tőkehalat adnak főzve. A speciális recept szerint készült, hagyományos étel szárított halból van és besameles krumplit kínálnak hozzá. A karácsonyi étkek sorát 26-án májas kolbász vagy sült pulyka zárja. Thurénék családja az utóbbi években némiképp változtatott a szokásokon, karácsony másnapján az ünnepi asztalon a magyar asszony által készített tejfölös paprikás csirke van a főhelyen, hosszú lével, tésztával. F. Kováts Éva