Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
12. oldal Ünnepi Magazin 1999. december 24., szombat gazdagság túlsúlyának világában?- Arra nehéz válaszolni, hogy Jézus mire tanítana. Azt viszont meg tudom mondani, hogy tanítása mit hirdet a konfliktusban élő embereknek. A nemzetiségi háborúban élőket a kölcsönös szeretetre és a nagylelkű megbocsátásra inti, mert csak a megbékélés és a kiengesztelődés hozhatja meg a békességet. A gazdasági túlzás kisértésével szemben pedig az üdvösség elnyerésének a fontossága hangzik: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit adhatna az ember cserébe a leikéért?” (Mt 16, 26)- Bíboros atya szokott-e karácsonyi ajándékot kapni és adni?- A legszebb karácsonyi eseményeim közé tartozik a betegekkel való találkozás. Amióta Esztergomban vagyok, minden évben találkozom a látás- s hallássérültekkel, újabban a szellemileg sérültekkel. Megható a velük való együttlét, és a legkedvesebb ajándék a tőlük kapott, illetve általuk készített kis ajándék, amelyben az ő hitük és sze- retetük van.- Mi az idei ünnep különössége Rómában és hazánkban?- Most ünnepijük Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulóját. Régi hagyományt követve II. János Pál pápa szentévet hirdetett meg a katolikus egyházban. A szentév a karácsonyi éjféli mise előtt a Szent Péter bazilika szent kapujának megnyitásával kezdődik. Esztergomban karácsony napján 10.30 órakor nyitom meg a szentévet az egyházmegye száKözelítések Jézushoz Jeles dátum. Régóta vártuk, és nem ismételhető: 2000 éve született Jézus Krisztus, a Megváltó. Az idén karácsonykor álljon ő a beszélgetésünk középpontjában! Minden ember minden korban meghatározhatja önmagát azokkal a koordinátákkal, amelyek tőle erednek. Vele tartunk, vagy távolodunk tőle? Róla és a mai kor kapcsolódási pontjairól kérdezem a hazai katolikus egyházfőt: Paskai László bíborost, Magyarország prímását, az eszter- gom-budapesti főegyházmegye érsekét.- Vallásos családban születtem, Jézus nevével és ismeretével együtt nőttem fel - mondja elöljáróban.- Életének melyik szakaszában érezte úgy, hogy immár világosan látja Jézus személyiségét, szerepét?- Mélyebben és árnyaltabban teológiai tanulmányaim folyamán, de most sem mondhatom, hogy teljes mértékben megismertem őt. Mindig világosabban átélem, hogy Krisztus személyének a gazdagsága felfoghatatlan, szavakkal nem lehet tökéletesen kifejezni, amint Szent Pál írta az efezusi hiveinek (Ef 3, 8).- Igaz lehet, hogy keleti tanító, gyógyító orvos, csodatevő is volt, mint itt-ott olvasható? Mi az, amit biztosan tudhatunk róla a legújabb kutatások szerint?- Különböző elméletek láttak napvilágot, amelyek emberi magyarázatokkal akartak Jézus titkára válaszolni. Egyik sem tudott kielégítő feleletet adni. Keresnek újabb elméleteket, vagy felelevenítik az előző korok elgondolásait. Tény, hogy Jézus Izrael földjén született. Származását tekintve zsidó volt. Nem járt idegen országokban, nem tanult keleti országokban természetgyógyászatot. Kifejezetten vallási kérdésekkel foglalkozott. Rendkívüli jeleket tett küldetésének az igazolására. Élete titok volt kortársai részére, titok az utókor számára is. Személye túlmutat a megszokott emberi élet horizontján. Az életében megmutatkozott rendkívüliségekre emberi tapasztalatok alapján nem lehet választ adni. A róla fennmaradt feljegyzések - az evangéliumok - a hívő ember szemléletét tartalmazzák. Mégis olyan források, amelyekből megismerhető emberi élete. • - Miben rejlik a nagy titok?- Jézus igazi titkát csak tanítványai belső életének a szemléléséből lehet megközelíteni - azokon keresztül, akik teljesen a követésére szentelték idejüket. Bennük minőségileg új élet- szemlélet jelent meg, új lelki erőt nyertek a szenvedések és üldözések elviseléséhez, önként vállalták az egyszerűséget és a szegénységet, önzetlen és áldozatos szeretettel voltak embertársaik iránt, az örök élet elnyerésének biztos reményében éltek. Mindez túlmutat az emberileg megmagyarázható tényezőkön. Életükben világosan megmutatkozott, hogy nem csupán egy szép tanítást követtek, hanem ma is élő személy ereje tükröződik életmódjukban. Nemcsak Jézus tanítása él, hanem ő maga is él. Jézus Krisztus titka ma is ugyanaz, mint amit kezdetben Szent Péter mondott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Vö. Mt. 16, 16)- A történelemben kik áll- tak-állnak hozzá a legközelebb? Névjegy Paskai László (72 éves) életének főbb szakaszai: 50 esztendeje, 1949-ben ferences rendi fogadalmat tesz, 1951-ben pappá szentelik. 1955-65-ig filozófiát tanít. 1973-78: a Központi Papnevelő Intézet rektora, püspökké szentelik. 1987-93: esztergomi, majd eszter- gom-budapesti érsek, Magyarország prímása, 1988- tól bíboros.- Számtalan személyt lehet megemlíteni azok közül, akik következetesen törekedtek a krisztusi eszmény megközelítésére. Közülük mindössze két névre utalok. Az egyik a nyolc évszázaddal ezelőtt élt Assisi Szent Ferenc, akit Jézus Krisztus legtökéletesebb követőjeként szoktak említeni. Élete az egyház közösségében mély megújulást hozott, amely ma is hatékony az általa alapított szerzetesi közösség, a ferencesek révén. Másikuk a két éve elhunyt Kalkuttái Teréz Anya, aki Jézus követésében és Jézus iránti szere- tetből a legnyomorultabb emberek áldozatos szolgálatára szentelte életét, és akinek szerzetesi közössége az egész világon elterjedve manapság a legdinamikusabban fejlődik.- Mire tanítana Jézus ma, a nemzetiségi háborúk, a pénz és mára. Jövőre emlékezik meg az egész magyar nép Szent István megkoronázásának ezredik évfordulójáról. A koronázás történelmi esemény volt a magyarság életében: ekkor kezdődött el a keresztény magyar államiság. Esztergomnak különösen nagy ünnep, mert a koronázás itt, Esztergomban történt.- Ezért lett a televízión is látható éjféli mise helyszíne az esztergomi bazilika?- Esztergom a magyar katolikus egyház történelmi központja, amelyet magyar Sionnak is nevezünk. Méltó, hogy a jubileumi szentév kezdetekor az éjféli misét az esztergomi bazilikából közvetítse a televízió, és jelképesen az esztergomi bazilikában kezdődjék el a szentév az egész ország számára. Sztrapák Ferenc Beszélgetés dr. Paskai László bíboros atyával Keressük egymást! Jelige: „Türelem rózsát terem!” 38 éves (175/75), elvált, gyermektelen, káros szenvedélytől mentes, családcentrikus és otthonszerető, segítőkész, türelmes fiatalember vagyok. Szabadidőmben olvasok, Tv-t nézek, szívesen mennék egy megfelelő társsal sport vagy kulturális rendezvényre is. Vágyom a nyugodt, kiegyensúlyozott családi életre, ezért megismerkednék egy korban hozzám illő, intelligens és házias, család- szerető hölggyel. Jelige: „Karácsony” 50 éves, 165 magas, kissé molett, elvált, rendezett anyagi körülmények között élő asszony vagyok. Szeretem a rendet, tisztaságot. Magamra és környezetemre igényes vagyok. Szeretnék megismerkedni egy megbízható, megbecsülni tudó férfival 50-60 éves korig. A válaszleveleket - megjelölt jeligével - várjuk az „Őszinte Szó” Társkereső Szolgálathoz (Szekszárd, Mártírok tere 10.) Jó hír „...megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket... ” Titus 2,11-12. A karácsony estére kijelölt Ige áll itt előttünk. Ezen az estén elcsendesedik minden, bezáródnak a kapuk, lakások ajtai. Senkit nem érdekel, hol mi jelent meg. Már nem keresünk új, érdekes dolgokat. Megszereztük, amit akartunk, amit tudtunk. Megpróbálunk egymásra figyelni, ha tudunk a fáradtságtól. A nagy rohanásunkban, szervezkedésünkben mi mindent gyűjtöttünk össze, ami megronthatja ezt az estét? Az elrendezetlen dolgaink nem fognak zavarólag hatni az ünnepi hangulatban? Nem okoznak hangzavart? A rohanásból ki tudunk lépni? Figyelni arra aki ezt az ünnepet szerezte nekünk? A lényege ennek az ünnepnek, hogy odafigyeljünk arra, aki ezen a napon a Földre jött! Ha tudatosan keressük, akkor találkozunk vele, és ismerjük meg azt amit az Ő megjelenése adott és ad ennek a világnak. Az Úr Jézus Krisztus megjelenése teremtette meg azt a lehetőséget, hogy az ember élhet másképpen. Csak Jézus Krisztussal tudunk kijönni a hitetlenségből, a világi kívánságoknak határt szabni. Nélküle a kívánságok szétszedik az embert, Jézus nélkül ha józanodik az ember az egyik mámorból, máris azt nézi hol talál újabb kábítót, mert nem tud szembesülni a valósággal. Az igazságtalanságainkról nem is lehet ilyen szűk keretek között beszélni. De van Jézus Krisztus, van lehetőség másképp élni. Ki lehet lépni minden megkötő dologból, minden kilátástalan, romboló életformából. Minden karácsonyfa alatt ott van ez az ajándék. Nem hivalkodó, nem ez fog kimagaslani nagyságával, de erőszakosságával sem. Nem kéretlen ajándékként lesz a miénk! Kérni kell! Tudatosan, hittel! Ma is megszólított, amikor akár ezt a cikket olvasod, vagy a rádiót hallgatod - ez egy lehetőség - ez egy szó az Istentől, aki választ vár Tőled. Talán most először, vagy már sokadszor. Akit megszólítunk, attól várunk valamilyen választ. Nem csak a szavunkat várja az Isten! Talán szájjal sok mindent mondtunk már. De a szívünk hol volt akkor. Istente- lenség, ha számmal vallom, de a szívem nem kész engedelmeskedni Neki. Istent nem lehet szép, kegyes szavakkal megtéveszteni ezen a karácsonyon. Isten nem elégszik meg olcsó fogadalmakkal a közeledő év- és évezred végefelé. Isten mindent kér! Egész életet! Ő mindent odaadott azon az első karácsonyon! Nem fog rád hiába várni? „Megéri” mindent odaadni! Csernák Erzsébet lelkész A szentévek története A római katolikus egyház - hétszáz esztendős hagyományt követve - szentévvé nyilvánította a 2000. esztendőt. Ami a szentévek, lényegében jubileumi esztendők tartalmát illeti, azt minden esetben bulla határozza meg. A szentév megnyitása az előző év december 24-én történik azzal, hogy a pápa megnyitja Szent Péter-bazilika szent kapuját, s akkor ér véget, amidőn a szentév december 24-én befalazza azt. A Szent Péter-bazilika mellett még másik három római bazilikában is sor kerül a szent kapu megnyitására, illetve egy év elteltével azok bezárására. A katolikus egyházban megtartott szentévek, a jubileumi esztendők emlékeztetnek a zsidó vallásban ötven évenként - a szentnek tartott hetes szám jegyében - megünnepelt jubileumi évekre - olvasható az APA jelentésében. A mózesi törvények szerint ugyanis minden hetedik napnak - a Teremtő példájára - pihenőnapnak kell lennie. Következésképpen hétszer hét, vagyis 49 esztendő után az 50. évnek a pihenés különleges esztendejének kell lennie. Az ószövetségi zsidóság ünnepi évét Hieronymus bibliafordítása jubileumi évnek, annus jubilei-nek nevezi. Ezeknek az éveknek eredetileg az volt a rendeltetésük, hogy ember, állat, szántóföld és szőlő megpihenjen, minden földet adjanak vissza eredeti tulajdonosának és engedjék szabadon a rabszolgákat. A kereszténység a béke és a meg- bocsájtás esztendejévé nyilvánította a jubileumi évet, amelyben minden hívő teljes bűnbocsánatban részesült, amennyiben eleget tett bizonyos feltételeknek, mint bűnbánat, gyónás és szentáldozás. Az első jubileumi évet (szentévet) VIII. Bonifác pápa (1294-1303) hirdette meg 1300-ban. Ezt követően minden ötvenedik, majd 1475 óta minden huszonötödik esztendőben hirdetett szentévet a katolikus egyház. Ezen kívül voltak rendkívüli szentévek is, mint például 1933-ban és 1983-ban (mindkét esetben megemlékezésül Jézus Krisztus halálára). Meghatározott búcsújáróhelyeken is tartottak szentéveket. így például a spanyolországi Santiago de Compostelá-ban, amely a középkorban a kereszténység legjelentősebb zarándokhelye volt Róma és Jeruzsálem után. Ezekre a szentévekre mindig olyan esztendőkben kerül sor, amikor július 25-e, (az idősebb) Jakab apostol ünnepe vasárnapra esik. Legutóbb 1993 és 1999 volt ilyen esztendő.
