Tolnai Népújság, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

12. oldal Ünnepi Magazin 1999. december 24., szombat gazdagság túlsúlyának világá­ban?- Arra nehéz válaszolni, hogy Jézus mire tanítana. Azt viszont meg tudom mondani, hogy taní­tása mit hirdet a konfliktusban élő embereknek. A nemzetiségi háborúban élőket a kölcsönös szeretetre és a nagylelkű megbo­csátásra inti, mert csak a megbé­kélés és a kiengesztelődés hoz­hatja meg a békességet. A gazda­sági túlzás kisértésével szemben pedig az üdvösség elnyerésének a fontossága hangzik: „Mi hasz­na van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke ká­rát vallja? Mit adhatna az ember cserébe a leikéért?” (Mt 16, 26)- Bíboros atya szokott-e kará­csonyi ajándékot kapni és adni?- A legszebb karácsonyi ese­ményeim közé tartozik a bete­gekkel való találkozás. Amióta Esztergomban vagyok, minden évben találkozom a látás- s hal­lássérültekkel, újabban a szelle­mileg sérültekkel. Megható a ve­lük való együttlét, és a legkedve­sebb ajándék a tőlük kapott, il­letve általuk készített kis aján­dék, amelyben az ő hitük és sze- retetük van.- Mi az idei ünnep különössé­ge Rómában és hazánkban?- Most ünnepijük Jézus Krisztus születésének kétezre­dik évfordulóját. Régi hagyo­mányt követve II. János Pál pá­pa szentévet hirdetett meg a ka­tolikus egyházban. A szentév a karácsonyi éjféli mise előtt a Szent Péter bazilika szent kapu­jának megnyitásával kezdődik. Esztergomban karácsony nap­ján 10.30 órakor nyitom meg a szentévet az egyházmegye szá­Közelítések Jézushoz Jeles dátum. Régóta vártuk, és nem ismétel­hető: 2000 éve született Jézus Krisztus, a Megváltó. Az idén karácsonykor álljon ő a be­szélgetésünk középpontjában! Minden ember minden korban meghatározhatja önmagát azokkal a koordinátákkal, amelyek tőle ered­nek. Vele tartunk, vagy távolodunk tőle? Róla és a mai kor kapcsolódási pontjairól kérde­zem a hazai katolikus egyházfőt: Paskai Lász­ló bíborost, Magyarország prímását, az eszter- gom-budapesti főegyházmegye érsekét.- Vallásos családban születtem, Jézus nevével és ismeretével együtt nőttem fel - mondja elöl­járóban.- Életének melyik szakaszá­ban érezte úgy, hogy immár vilá­gosan látja Jézus személyiségét, szerepét?- Mélyebben és árnyaltabban teológiai tanulmányaim folya­mán, de most sem mondhatom, hogy teljes mértékben megis­mertem őt. Mindig világosab­ban átélem, hogy Krisztus sze­mélyének a gazdagsága felfogha­tatlan, szavakkal nem lehet tö­kéletesen kifejezni, amint Szent Pál írta az efezusi hiveinek (Ef 3, 8).- Igaz lehet, hogy keleti taní­tó, gyógyító orvos, csodatevő is volt, mint itt-ott olvasható? Mi az, amit biztosan tudhatunk róla a legújabb kutatások szerint?- Különböző elméletek láttak napvilágot, amelyek emberi ma­gyarázatokkal akartak Jézus tit­kára válaszolni. Egyik sem tu­dott kielégítő feleletet adni. Ke­resnek újabb elméleteket, vagy felelevenítik az előző korok el­gondolásait. Tény, hogy Jézus Izrael földjén született. Szárma­zását tekintve zsidó volt. Nem járt idegen országokban, nem tanult keleti országokban termé­szetgyógyászatot. Kifejezetten vallási kérdésekkel foglalkozott. Rendkívüli jeleket tett küldeté­sének az igazolására. Élete titok volt kortársai részére, titok az utókor számára is. Személye túl­mutat a megszokott emberi élet horizontján. Az életében meg­mutatkozott rendkívüliségekre emberi tapasztalatok alapján nem lehet választ adni. A róla fennmaradt feljegyzések - az evangéliumok - a hívő ember szemléletét tartalmazzák. Mégis olyan források, amelyekből meg­ismerhető emberi élete. • - Miben rejlik a nagy titok?- Jézus igazi titkát csak tanít­ványai belső életének a szemlé­léséből lehet megközelíteni - azokon keresztül, akik teljesen a követésére szentelték idejü­ket. Bennük minőségileg új élet- szemlélet jelent meg, új lelki erőt nyertek a szenvedések és üldözések elviseléséhez, önként vállalták az egyszerűséget és a szegénységet, önzetlen és áldo­zatos szeretettel voltak ember­társaik iránt, az örök élet elnye­résének biztos reményében él­tek. Mindez túlmutat az emberi­leg megmagyarázható tényező­kön. Életükben világosan meg­mutatkozott, hogy nem csupán egy szép tanítást követtek, ha­nem ma is élő személy ereje tükröződik életmódjukban. Nemcsak Jézus tanítása él, ha­nem ő maga is él. Jézus Krisz­tus titka ma is ugyanaz, mint amit kezdetben Szent Péter mondott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Vö. Mt. 16, 16)- A történelemben kik áll- tak-állnak hozzá a legközelebb? Névjegy Paskai László (72 éves) életének főbb szakaszai: 50 esztendeje, 1949-ben feren­ces rendi fogadalmat tesz, 1951-ben pappá szentelik. 1955-65-ig filozófiát tanít. 1973-78: a Központi Papne­velő Intézet rektora, püs­pökké szentelik. 1987-93: esztergomi, majd eszter- gom-budapesti érsek, Ma­gyarország prímása, 1988- tól bíboros.- Számtalan személyt lehet megemlíteni azok közül, akik következetesen törekedtek a krisztusi eszmény megközelíté­sére. Közülük mindössze két névre utalok. Az egyik a nyolc évszázaddal ezelőtt élt Assisi Szent Ferenc, akit Jézus Krisz­tus legtökéletesebb követője­ként szoktak említeni. Élete az egyház közösségében mély meg­újulást hozott, amely ma is haté­kony az általa alapított szerzete­si közösség, a ferencesek révén. Másikuk a két éve elhunyt Kal­kuttái Teréz Anya, aki Jézus kö­vetésében és Jézus iránti szere- tetből a legnyomorultabb embe­rek áldozatos szolgálatára szen­telte életét, és akinek szerzetesi közössége az egész világon elter­jedve manapság a legdinamiku­sabban fejlődik.- Mire tanítana Jézus ma, a nemzetiségi háborúk, a pénz és mára. Jövőre emlékezik meg az egész magyar nép Szent István megkoronázásának ezredik év­fordulójáról. A koronázás törté­nelmi esemény volt a magyarság életében: ekkor kezdődött el a keresztény magyar államiság. Esztergomnak különösen nagy ünnep, mert a koronázás itt, Esztergomban történt.- Ezért lett a televízión is lát­ható éjféli mise helyszíne az esz­tergomi bazilika?- Esztergom a magyar katoli­kus egyház történelmi központ­ja, amelyet magyar Sionnak is nevezünk. Méltó, hogy a jubileu­mi szentév kezdetekor az éjféli misét az esztergomi bazilikából közvetítse a televízió, és jelképe­sen az esztergomi bazilikában kezdődjék el a szentév az egész ország számára. Sztrapák Ferenc Beszélgetés dr. Paskai László bíboros atyával Keressük egymást! Jelige: „Türelem rózsát terem!” 38 éves (175/75), elvált, gyermektelen, káros szenve­délytől mentes, családcentri­kus és otthonszerető, segítő­kész, türelmes fiatalember vagyok. Szabadidőmben ol­vasok, Tv-t nézek, szívesen mennék egy megfelelő társ­sal sport vagy kulturális ren­dezvényre is. Vágyom a nyu­godt, kiegyensúlyozott csalá­di életre, ezért megismerked­nék egy korban hozzám illő, intelligens és házias, család- szerető hölggyel. Jelige: „Karácsony” 50 éves, 165 magas, kissé molett, elvált, rendezett anyagi körülmények között élő asszony vagyok. Szere­tem a rendet, tisztaságot. Magamra és környezetemre igényes vagyok. Szeretnék megismerkedni egy megbíz­ható, megbecsülni tudó férfi­val 50-60 éves korig. A válaszleveleket - megjelölt jeligével - várjuk az „Őszinte Szó” Társkereső Szolgálathoz (Szekszárd, Mártírok tere 10.) Jó hír „...megjelent az Is­ten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hi­tetlenséget és a világi kívánságokat, józa­nul, igazságosan, és kegyesen éljünk a vi­lágban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket... ” Titus 2,11-12. A karácsony estére kijelölt Ige áll itt előttünk. Ezen az estén elcsendese­dik minden, bezáródnak a kapuk, lakások ajtai. Senkit nem érdekel, hol mi jelent meg. Már nem keresünk új, érdekes dolgokat. Megsze­reztük, amit akartunk, amit tudtunk. Megpróbálunk egy­másra figyelni, ha tudunk a fáradtságtól. A nagy rohanásunkban, szervezkedésünkben mi min­dent gyűjtöttünk össze, ami megronthatja ezt az estét? Az elrendezetlen dolgaink nem fognak zavarólag hatni az ünnepi hangulatban? Nem okoznak hangzavart? A rohanásból ki tudunk lépni? Figyelni arra aki ezt az ünne­pet szerezte nekünk? A lé­nyege ennek az ünnepnek, hogy odafigyeljünk arra, aki ezen a napon a Földre jött! Ha tudatosan keressük, akkor találkozunk vele, és is­merjük meg azt amit az Ő megjelenése adott és ad en­nek a világnak. Az Úr Jézus Krisztus meg­jelenése teremtette meg azt a lehetőséget, hogy az ember élhet másképpen. Csak Jézus Krisztussal tudunk kijönni a hitetlenségből, a világi kíván­ságoknak határt szabni. Nél­küle a kívánságok szétszedik az embert, Jézus nélkül ha józanodik az ember az egyik mámorból, máris azt nézi hol talál újabb kábítót, mert nem tud szembesülni a való­sággal. Az igazságtalanságainkról nem is lehet ilyen szűk kere­tek között beszélni. De van Jézus Krisztus, van lehetőség másképp élni. Ki lehet lépni minden megkötő dologból, minden kilátástalan, rombo­ló életformából. Minden karácsonyfa alatt ott van ez az ajándék. Nem hivalkodó, nem ez fog kimagaslani nagyságával, de erő­szakosságával sem. Nem kéretlen ajándékként lesz a miénk! Kérni kell! Tudatosan, hittel! Ma is megszólí­tott, amikor akár ezt a cikket olvasod, vagy a rádiót hallgatod - ez egy le­hetőség - ez egy szó az Is­tentől, aki választ vár Tőled. Talán most először, vagy már sokadszor. Akit meg­szólítunk, attól várunk vala­milyen választ. Nem csak a szavunkat várja az Isten! Ta­lán szájjal sok mindent mondtunk már. De a szí­vünk hol volt akkor. Istente- lenség, ha számmal vallom, de a szívem nem kész enge­delmeskedni Neki. Istent nem lehet szép, ke­gyes szavakkal megtéveszteni ezen a karácsonyon. Isten nem elégszik meg olcsó foga­dalmakkal a közeledő év- és évezred végefelé. Isten min­dent kér! Egész életet! Ő mindent odaadott azon az el­ső karácsonyon! Nem fog rád hiába várni? „Megéri” mindent odaadni! Csernák Erzsébet lelkész A szentévek története A római katolikus egyház - hétszáz esztendős hagyományt követve - szentévvé nyilvánította a 2000. esz­tendőt. Ami a szentévek, lényegében jubile­umi esztendők tartalmát illeti, azt minden esetben bulla határozza meg. A szentév megnyitása az elő­ző év december 24-én történik az­zal, hogy a pápa megnyitja Szent Péter-bazilika szent kapuját, s akkor ér véget, amidőn a szentév decem­ber 24-én befalazza azt. A Szent Péter-bazilika mellett még másik három római baziliká­ban is sor kerül a szent kapu meg­nyitására, illetve egy év elteltével azok bezárására. A katolikus egy­házban megtartott szentévek, a ju­bileumi esztendők emlékeztetnek a zsidó vallásban ötven évenként - a szentnek tartott hetes szám jegyé­ben - megünnepelt jubileumi évek­re - olvasható az APA jelentésében. A mózesi törvények szerint ugyanis minden hetedik napnak - a Teremtő példájára - pihenőnapnak kell lennie. Következésképpen hét­szer hét, vagyis 49 esztendő után az 50. évnek a pihenés különleges esz­tendejének kell lennie. Az ószövetségi zsidóság ünnepi évét Hieronymus bibliafordítása ju­bileumi évnek, annus jubilei-nek ne­vezi. Ezeknek az éveknek eredetileg az volt a rendeltetésük, hogy ember, állat, szántóföld és szőlő megpihen­jen, minden földet adjanak vissza eredeti tulajdonosának és engedjék szabadon a rabszolgákat. A kereszténység a béke és a meg- bocsájtás esztendejévé nyilvánította a jubileumi évet, amelyben minden hívő teljes bűnbocsánatban része­sült, amennyiben eleget tett bizo­nyos feltételeknek, mint bűnbánat, gyónás és szentáldozás. Az első jubileumi évet (szentévet) VIII. Bonifác pápa (1294-1303) hir­dette meg 1300-ban. Ezt követően minden ötvenedik, majd 1475 óta minden huszonötödik esztendőben hirdetett szentévet a katolikus egy­ház. Ezen kívül voltak rendkívüli szentévek is, mint például 1933-ban és 1983-ban (mindkét esetben meg­emlékezésül Jézus Krisztus halálá­ra). Meghatározott búcsújáróhelye­ken is tartottak szentéveket. így pél­dául a spanyolországi Santiago de Compostelá-ban, amely a középkor­ban a kereszténység legjelentősebb zarándokhelye volt Róma és Jeru­zsálem után. Ezekre a szentévekre mindig olyan esztendőkben kerül sor, amikor július 25-e, (az idősebb) Jakab apostol ünnepe vasárnapra esik. Legutóbb 1993 és 1999 volt ilyen esztendő.

Next

/
Thumbnails
Contents